Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-07 / 254. (3806.) szám
T>RAGAI-7V tXOVAR.-HiRIiAg JHHHBOUMBBM 1935 november 7, cafitörtők fekete p&da ÍÍUédeiiácás a tondoni tátsasá^OH Zsarolás angolul black mail, fekete posta. Jó órájában nevezte el az angol nyelv géniusza ilyen hátborzongató szóval az angol nemzeti bűnt. Mert Anglia, annyi nyílt szív és nemes lélek hazája, tagadhatatlanul egyúttal a nagy zsarolók hazája is. A zsarolásra való készség a szolid angol karakter fonákja. Van valami az angol társadalmi életben, ami megkönnyíti a zsaroló munkáját. Az angol sokat ad. a látszatra s a látszat kedvéért sokat el is néz. Bizonyos kis félrelépések nem is számítanak addig, amíg rájuk nem irányították a figyelmet, amíg nem beszélnek róluk. Egy váló- pör megszegheti Angliában egy képviselő, egy egyetemi tanár, egy katonatiszt, sőt egy orvos karriérjét. Angliában nagyobb azoknak az embereknek a 6záma, akiknek mindent megér az, hogy bizonyos dolgok ne tudódjanak ki róluk, mint bármely más országban. Az angol cant, az a kissé szemforgató mód, ahogy a szigetországban bizonyos dolgokról szó esik, a zsarolás melegágya. Az igaz, hogy nemcsak gyakoribb a zsarolás Angliában, mint máshol, de szigorúbban is büntetik. Egy magasrangu bíró százszor jelentette ki, amikor dologházba küldte a zsarolókat, hogy véleménye szerint kötél járna nekik, mert a zsarolás nem jobb a gyilkosságnál. Körülbelül igaza volt. A londoni társaságban évtizedek óta mozog egy arisztokrata, aki ma körülbelül hatvanadik évében jár. Varázsos fellépése és veszett hire van. Eton és Oxford neveltje, még egyetemi grádussal is büszkélkedhetik. Azt mondják, fiatal korában egyszer egy pár zsarolást követett el, aztán a kizsarolt pénzzel visszavonult és várta, hogy meghaljon egy idősebb rokona, akitől ő örökölte volna a lordságot. Ez a rokon az utolsó percben megnősült és két fia született. Most, hogy nyilván már sohasem lehet lord belőle, újra zsarol. Senki nem meri arcába vágni a vádat, mindenki fél tőle. Úgy jár a mayfairi szalonokban (már ahol fogadják), mint valami kisértet. Csodálatos, milyen nagy házakhoz jár. Egyébként vannak még olyan emberek is, akik nem hiszik el a rettenetes vádat, hisz olyan elragadóan kedves és kevesen tudnak úgy beszélni, mint ő. Igazán jó helyet választott ki, hogy rettenetes iparát gyakorolja. Tagja a társaságnak, amelyet megzsarol. Nem kell zsarolólevelet Írnia, melyet ellene fordíthatnának, nem kell találkát adnia, ahol megfigyelhetnék, a szalonban zsarol, mely nyersanyaga és egyúttal hadszíntere. Félelmetes erejű kombináció, amely azonban talán mégsem fog beválni örökké. A mayfairi kísértet, fórfiszépség; magas, sovány, kisportolt alak; római arcéi; angolnál, még angol arisztokratánál is, szokatlanul sima mozdulatok. E sorok írója egyszer látta a kisértetet egy nagy szálló éttermében. Talán egy kissé túlságosan szinészies volt. Mindenesetre félreismerhetetlenül összetéveszthetetlenül arisztokrata. Olyan alak. akire mindenki felfigyel, ha belép valahova. Áldozataihoz is nyilván gráciával közeledik. Ezek az áldozatok kizárólag a társaság tagjai, született arisztokraták, vagy olyan emberek, akiket leginkább pénzük miatt tűrnek a társaságban. A kisértet szorgalmasan jár a társaságba. Bizonyára annyit tud róla, mint senki más, de ő, mint Faust, mindent szeretne tudni Kimeritő értesültsége még egy nagy előnyt ad neki a kis zsarolókkal szemben, akik csak véletlenül tudhatják meg a legfontosabb dolgokat. Ezért olyan ügyekre vállalkozik és olyan árakat ér el, mint senki más. Elmondom, hogy kapott a minap három szerelmes levélért kilencszázezer koronát. Beférkőzött egy lord ifjabbik fiának bizalmába. Ez a lord nem régen szerezte a címét. Self made mán volt. Tizenkét esztendős korában került ki az iskolából és egy élet keserves munkájával felépített egy pár virágzó iparvállalatot. Vagyonát négy-öt millió fontra becsülik. Őt és családját izzásig fütötte egy féktelen társadalmi becsvágy, amelyet a lordi cim korántsem elégített még ki. A régi, az igazi arisztokráciával óhajtottak összeköttetésbe lépni. A fiatalabbik fiúnak, aki tehetségesebb bátyjánál, egy napon a vállalatok élére kellett volna lépnie. Ebből a célból atyja már életében át akart adni neki egy-két fontosabb igazgatósági tagságot. De ez Angliában nem megy olyan könnyen. Mindenekelőtt meg kellett teremteni a fiatalember társadalmi pozícióját. A család ügyvédjének jutott eszébe, hogy a fiatalembert, aki Etont végezte s ott egy-két igazi arisztokrata fiúval kötött barátságot, fel kellene léptetni képviselőnek egy konzervatív kerületben. Azonkívül udvarolt a fiú egy nem gazdag, de igen régi arisztokrata család leányának; ez a család a királyi családdal is barátságban volt. Az udvarlás nem volt kilátástalan. A fiatal arisztokrata hölgy határozottan szerette a pénzt és a nagy család sem volt érzéketlen iránta. Már küszöbön is állott az eljegyzés. Ott fenn, a konzervatív választókerületben is egész kedvezően alakultak a dolgok. Az arisztokrata hölgy férjére és a parlament tagjára minden akadály nélkül át lehetett volna jrttházni legalább is a sörgyár igazgatósági tagságát. Mindezt a mayfairi kisértet sokkal pontosabban tudta, mint ahogy én itt elmondom. A mayfairi kisértet azonkívül tudta, hogy a fiatalembernek egy őrmester özvegye a barátnője. A fiatalember meglehetősen szabályos időközökben kereste fel az özvegyet egy lakásban, amelyet ő rendezett be neki. A mayfairi kisértet a legtüzetesebb információkat szerezte be az özvegyasszonyról. Nem sok rosszat tudott meg róla. Olyan asszony volt, aki nagyon sokat adott a tisztességes látszatra. Azonkívül olyan benyomást tett rá, hogy igen keményen védekezne, ha megtámadnák. Ennélfogva elhatározta, hogy kihagyja a játékból. Az özvegyasszony helyett egy fiatal leányhoz fordult, egy nagyon jó név nagyon szegény viselőjéhez. Ez a leány a hampsteadi villanegyedben lakott az édesanyjával és nagyon szégyenkezett környezete miatt, mely nagyon szegényes volt, pedig a leány családi összeköttetéseinél fogva szintén tagja volt a mayfairi társaságnak. Nem sokszor lehetett látni, de a kisértet természetesen könnyűszerrel megismerhette. Eogy hogyan csinálta, nem tudja senki, tény az, hogy megegyezésre tudott jutni vele. Megegyeztek, hogy először húszezer, majd, ha a dolog sikerül, még negyvenezer koronát fizet neki. Abban, aminek sikerülnie kellett, a leány nem is vállalkozott semmiféle aktív szerepre, csak a nevét adta oda. A lord fiatalabbik fiával a mayfairi kísértet a legjobb viszonyban volt, hiszen etoniak voltak mind a ketten. Igen hamar megépült a• hid. A kisértet neve, családjának presztízse, megjelenése és ismeretei csodálattal töltötték el a fiatalembert. Talán nem is tudott az öreg arisztokrata rossz híréről. Ha mégis hallott volna róla valamit, nem hitte el, annyira megejtette a kisértet varázsa. öt héttel, miután a kisértet megegyezett a hampsteadi fiatal leánnyal, közölte a lordfiuval, hogy egy fiatal leány hallott küszöbönálló eljegyzéséről és most szeretné tudni, hogy gondolja ezt a dolgot voltaképpen ? A lordfiut teljesen váratlanul érte ez a közlés és azt kérdezte, hogy hívják a leányt. A kisértet megnevezte cinkosát. A lordfiu nevetett, azt mondta, hogy ő azt a leányt nem ismeri, sohasem hallott róla, neki jó a lelkiismerete. Csak akkor döbbent meg, amikor a kisértet, csak úgy mellesleg, odadobta a fiatal leány címét. A fiatal leány most tudniillik nem Hamp- steadben lakott már, hanem egy bélházban, az őrmester özvegyének lakása felett. Ennek ellenére a lordfiu jó lelkiismerettel jelentette ki, hogy őneki ahhoz a leányhoz semmi köze sincsen. A kisértet azt felelte, hogy a fiatal leány neki, mint családja barátjának, átadott három, a lordfiu kezétől származó szerelmeslevelet. A lordfiu mosolygott és határozottan azt mondotta, hogy ő még soha életében nem irt szerelmeslevelet S amikor a kisértet megmutatta neki a leveleket, nevetett és azt állította, hogy nyilván az ő nevében lépett fel valaki, mert a levelek kézírása nem is hasonlít az övéhez. A kisértet nyájasan közölte a lordfiuval, hogy hisz neki, de mint a leány családjának barátja, mindent meg kell tennie a leányért, amit megtehet. A leány pedig biztosította őt arról, hogy a lordfiu házasságot Ígért neki, azt mondta, hogy ő már az esküvő napjának kitűzését várta, amikor olvasta az újságban, hogy el fogja jegyezni azt az arisztokrata leányt és ugyanakkor képviselőnek lép fel. Amikor azután a lordfiu azt kérdezte a kisértettől, hogy elbitte-e a leánynak ezeket a dolgokat, a kisértet azt válaszolta, hogy el kellett hinnie, mert a leány naplót mutatott neki, amelybe a lordfiu minden látogatását feljegyezte. A kísértet rögtön fel is olvasott jegyzeteiből egy csomó dátumot; ezek a dátumok összeestek a lord fiának az özvegyasszonynál tett látogatásaival* fyA levelek aljas hamisítványok41, mondta a lord- fiu magából kikelve. De rögtön leszállította a hangját és belement a kísértet tárgyalómodorába. A kisértet azzal állt elő, hogy ő mind a két félen segíteni akar, a leányon is, a lordfiim is. A leány, újságolta, mélyen meg van sértve és vőlegénye elvesztéséért kárpótlásra tart igényt. Aztán látszólag abbahagyta ezt a témát a kisértet és mint a pártélet nagy ismerője, hosszú előadást tartott a lordfiunak arról, milyen gyönyörű kilátásai vannak a parlamentben. Végül aztán megemlítette, hogy kilencszázezer koronáért visszaadná a leány a leveleket. „De hiszen sohasem írtam őket“, méltatlankodott a lordfiu. ,„Ha ragaszkodik ehhez az állításhoz44, válaszolt hűvösen a kisértet, „akkor kétségkívül a bírósághoz fognak fordulni és a ház lakói minden bizonnyal ön ellen tanúskodnának. Itt van például a leány lakása alatti lakás bérlője44 — és itt a zsaroló igen természetes hangon nevezte meg az őrmester özvegyét — „aki a törvényes kényszereszközök hatása alatt semmiesetre sem tagadná meg a tanúvallomást !4‘ A fiatalember egy kis ideig gondolkozott és kiszámította, hogy a biróság előtt talán megnyerné a pőrét, de addig legalább hat hónap telne el és közben az arisztokrata leány meggondolhatná a dolgot. Ennélfogva kivette a csekkönyvét és átadott a kisértetnek egy kilencszázezer koronára szóló csekket. Most már pontosan tudta, hogy ezzel az összeggel csak az elragadó öreg ur hallgatását fizeti meg, de megfizette, mert be akart jutni a parlamentbe és el akarta venni azt az arisztokrata leányt. Mind a két dolog sikerült is neki. Ma csakugyan nagy karriér előtt áll. Egy tucat ilyen történetet meséinek a mayfairi kisórtetről. Talán tízszer annyi zsarolás szárad a lelkén, amiről nem tud senki sem. Sok férfi és sok asszony lenne boldog azon a reggelen, amikor a reggeli újságban a kísértet halálát olvasná. Egyévi börtönre ítélték a karaikéi parcellázások végrehajtói át Ot heti tárgyalás után hozott ítéletet az eperjesi biróság Kassa, november 6. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az eperjesi kerületi biróság öfc héten keresztül tárgyalta azt a monstre parcellázási bünpert, amelynek vádlottjai Szenderák Nándor kassai ingatlanközvetítő iroda tulajdonosa és Frigyes Jenő nyugalmazott bertóti jegyző voltak. A bünpernek volt egy harmadik vádlottja is, dr. Englánder ügyvéd, de ő időközben meghalt. A tárgyalás ma ítélettel végétért. A hatalmas bünügy, amelyben száznál több tanút hallgattak ki, 1927-re nyúlik vissza. Teleki László haratkói gazdálkodó tett feljelentést a vádlottak ellen töbrendbeli csalás és sikkasztás címén. A mintegy ötvenoldalas vádirat szerint Teleki Lászlóné annak idején megbízta az akkor még Eperjesen működő Szenderák Nándort, hogy birtokukat, amelynek értéke 600.000 korona, adja el. Szenderák opciót kapott az eladásra és ennek alapján lépett érintkezésbe Frigyes Jenő jegyzővel, aki vállalkozott a birtok parcellázására. A vételárat -406.000 koronában állapították meg és Frigyes kötelezte magát, hogy ezt az összeget 100.000 koronás részletekben fogja kifizetni. A birtokot a jegyző fel is parcellázta haratkói kisgazdák között, akik részben készpénzben, részben váltóval fizették ki a parcellák árát. A feljelentés szerint a kisgazdáktól befolyt összegből a jegyző 300.000 koronát megtartott, holott ez az összeg Telekiéket illette volna meg. A tárgyagáson Frigyes azzal védekezett, hogy ő a birtokot ténylegesen megvásárolta Telekiektől, tehát nem tartozik elszámolással a parcellázások után. A vételárból még 155.000 koronával tartozik, de ezt az összeget csak polgári per utján igényelhetik a feljelentők. Szenderák azzal védekezett, hogy ő csak mint közvetítő szerepelt az ügyben és a hozzá befolyt pénzeket Frigyes jegyzőnek adta át. A biróság hosszas tanácskozás után bűnösnek nyilvánította Frigyes jegyzőt több- rendbeli csalásban és sikkasztásban és ezért egyévi börtönbüntetésre, négyévi hivatalvesztésre és polgári jogainak három évre való felfüggesztésére ítélte. Szenderákot a biróság felmentette azzal az indokolással, hogy bűnössége mellett nem sikerült kellő bizonyítékot produkálni. AZ UJ OLASZ OFFENZÍV A CÉLPONTJA: MAKALE, Tigre tartomány fővárosa* Képűnk a régi makalei császári palotát matatja# Éremben tárgyalják Patrssek nyomorenyhítő javaslatát Prága, november 6. A képviselőház kezdeményezési bizottsága tegnapi ülésén foglalkozott Petrásek Ágoston országos keresztényszocialista párti nemzetgyűlési képviselő és társai javaslatával, amelyet még ez év júniusában nyújtott be a szlo- venszkói és ruszinszkói mezőgazdasági munkások nagy nyomorának enyhítése tárgyában. A bizottság a javaslatot érdemben való tárgyalás céljából a földművelési és a szociálpolitikai bizottsághoz utalta. jfiágu letartóztatás kémkedés miatt Kárpátalján Prága, november 6. A prágai Expres ós a Ná- ,iodni Listy Ungvárról keltezett jelentése szerint a beregszászi csendőrség háiom polgári személyt tartóztatott le Beregszászon, akiket a gyanú szerint csempészés alkalmával a magyar határőrség kémkedésre használt föl Magyarország javára. A polgári személyeken kivül letartóztatták még egy ungvári ezred továbbszolgáló szakaszvezetőjét, akit azzal gyanúsítottak, hogy segédkezett a kémkedésnél. A letartóztatottak azzal védekeznek, hogy csak a magyar határőrség fenyegetésének és nyomásának hatása alatt végeztek kémszolgálatokat, mert előzőleg csempészés miatt a magyar hatóságok lefogták őket. A nyomozás során megállapították, hogy kiterjedt kémkedési akcióról van szó, úgyhogy a letartóztatottak száma minden valószínűség szerint növekedni fog. \Jidcnn C WCtl JÓ ÖTLET — Adj tanácsot, mivel lepjem meg Stefi nénit a születésnapjára? Szeretnék valami olcsó dolgot kitalálni, ami azért örömet szerezne neki. — írj neki egy névtelen szerelmes levelet. BECSÜLETSÉRTÉS — Griin a kávéházban ül és alsóst játszik. Egyre nyer. — Micsoda szerencséje van magának! — kiált fel egyik giibice. Grün azonban sértődötten húz ki a ruhája ujjúból két ászt és igy szól: — Ha én nyerek, az nem szerencse, hanem tudomány. HELYES .. . — Igazgató nr, jobbat nem találhat erre az állasra, mint engem. Rendkívül tche:>éges vagyok, kitűnő a megjelenésem é^ nagyszerű a munkaerői.i. A legmelegebben ajánlhatom magamat. *. — Helyes. Ajánlja magát. 6
