Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)

1935-11-07 / 254. (3806.) szám

1939 november 7, csütörtök.

3

Sziillö:

A népszövetség sztatizmusa szembekerült az élet dinamizmusával

Nagy külügyi vita a parlamentben - Szövetkezett pártjaink klubeinökének beszéde nagy visszhangot keltett a képviselőházban - A kommunisták az expozé mellett

bői igen nagy rész leszakadt, amely szintén nagyhatalom és ez Lengyelország, amelynek a* érdeke szöges ellentétben áll az orosz érdekekkel.

■— Ebben a helyzetben a külügyminiszter ur a maga oroszbarátságával lekötötte magát a keleten, hogy ezzel magát biztosítsa a keleten. Megalkotta a kisamtamtot, hogy ezzel biztosítsa magát Középeurópában és lekötötte megát északon és nyugaton Franciaországnak, hogy ezáltal találjon védelmet északon és nyugaton. Azonban ha most kelet, nyugat, dél és észak felöl ezek a szerződések esetleg életbelépnek, ez nehézséget jelent a respublika részére s ezeket a nehézségeket, ha nem nagyhatalmi ábrándokat űztek Volna a külügyi politikánk Prága, november 6. A képviselőház ma reggel megkezdett plenáris ülésén az elhunyt Bra- dác Bohumir képviselő utóda, dr. Dufek József letette a fogadalmat, majd a képviselőház áttért a külügyi expozé vitájára, Az első szónok

dr, Szüllő Géza, az országos keresztényszocialista, magyar nemzeti párt és Zipser Deutsche Partéi közös képviselői klubjának elnöke volt, Szüllő Géza nagy figyelemmel fogadott beszédében a következőket mondotta;

Szüllő Géza beszéde

— Benes miniszter ur expozéja, mint mindig, oktató hangú és olyan általánosságokban mozog, amelyet nagyon nehéz megfogni. Nem is az expozéja után, de cselekedetei után lehet megbírálni az ö külügyi politikáját, amelynek egy hibája van, hogy túlméretezett és mindent egy kártyára tesz föl: a népszövetségre. Benes miniszter urat mindig az a gondolat vezeti, hogy a csehszlovák respublika külügyi helyzete akkor a legbiztosabb, ha

egy nagyhatalomnak a szerepébe öltözötten jelenik meg a színen. Ennek a politikának a szülötte a kisantant mint egységes nagyhatalom és ennek a politikának a szülötte az, hogy igazában a csehszlovák respublika sokkal több és nagyobb kötelezettségekkel van megterhelve, mint amennyi megfelel a csehszlovák respublika teherbírásának.

— Amióta szerencséin van a külügyi bizottság tagjának lenni, mindig éles ellentétben voltam azzal a politikával, amelyet a miniszter ur követ. Az ő politikája nem az, hogy az államnak a különböző néptörzseit egymással összhangba hozza s a szomszédokkal való kereskedelmi, gazdasági és politikai jóviszonyt teremtse meg.

Ő a szövetségek és a paktumok kiépítésének az útját választotta és ezek a paktumok és szövetségek mind a szomszédai ellen irányulnak, vagyis röviden a Benes-i politika nem a szomszédokkal, de azokkal szemben való politikát véli az államot megerösitő eszköznek. A BeneS-i politika minden szomszédjával szemben lekötötte magát pozitív irányban és ma a respublika olyan helyzetben van, amely krízis esetén a népre súlyos kötelezettségeket hárít. A miniszter urnák a szerepe bizonyos szempontból emlékeztet Cavournak a szerepére, aki megteremtette „Italia unitát“ s akkor még Itália ttnita nem volt meg.

A népszövetség igazi arca

A mai helyzet, ha az expozé szemüvegén nézzük, úgy azt mutatja, hogy

a -. etségi gondolat csődbe került.

A népszövetség a Wilson elvont eszméi alapján teremtődött meg, ebbe azonban beoltották a győztes államok imperialista miazmáit s a külső objektív forma mellett

a népszövetség nem az abszolút igazság szerve, hanem ma arra szolgál, hogy7 a háború utáni győztes nagyhatalmak önző érdekeit állandósítsa,

— „No more war", vagy sose legyen többé háború, ezzel a jelszóval töltötték meg a világ közvéleményét. A háborútól kifáradt népek ezt a kábítószert bevették és akkor még nem hitték, hogy

ez az egész intézmény nem azt a gondolatot foglalja magában, hogy sose legyen háború, hanem azt, hogy sohasem legyen háború a győztesekkel szemben,

hogy azok a jóllakottak csöndben emészthessenek. Ez a nyugalmi állapot fönntartható volt, amíg a világ lethargiában volt, de annak fönntartása lehetetlenné vált, mihelyst az emberiség a maga természetes életműködéséhez tért vissza. Hogy magamat modernül fejezzem ki. amikor

a statizmus szembe kerül a dinamizmussal.

Ma azonban a győztesek leléptek a statizmus- ról, a dinamizmusra. A világháborúig minden háború úgy fejeződött be, hogy az egyik rész az győzött, a másik részt legyőzték: de az emberiség fölfogása megmaradt ugyanaz. A mostani háborúban azonban

a bolsevizmus, a színes és a fehér faj között a tekintély elmosódása, a társadalmi forradalmak egy uj pszichét teremtettek meg, mely megrendítette a világon az etatizmus, a kapitalizmus, a szocializmus gondolatát, megrendítette mindazokat az oszlopokat, amelyeken a világ nyugszik

és ma azzal fenyeget, hogy a világ kultúrája, úgy ahogy az van, összedől. Ebben a helyzetben

az európai atmoszféra már nem döntő.

Ázsia a sárga veszedelemmel a bolsevizmus talaja, Afrika a fekete fajok öntudatra ébredésének veszedelmével, Amerika a kapitalizmus megmásulásával mind-mind olyan tényezők, amelyek annyi robbanóanyagot viselnek magukban, egy olyan katasztrófának a magját viselik magukban, hogy itt csak egy tudna még menekvést megteremteni, ha

az „Igazság"* győzedelmeskednék. De már Poncius Pilátus azon töprengett, hogy

quid est veritas? Pozitív irányban ennek a meghatározása nehéz. Negatív irányban azonban meghatározható az, hogy:

nem igazság az, amely önérdeknek önző csúfságait rejti magában.

Ahogy egy kereskedelmi mérlegben, ha egy

számtani hiba van benne, ez a mérlegkészítésnél mindig előtérbe kerül, éppen úgy van ez ma a világ helyzetében, ha az igazságszolgáltatásban egy hiba csúszott be, az önzés, ez kiderül a diplomáciai mérleg készítésénél is. Akárhogy magyarázzák, akárhogy próbálják mesterséges intézményekkel elfödni az igazat, egy kétségtelen, hogy

a népszövetség alapokmánya nem fele] meg az önzetlen abszolút igazságnak,

a népszövetség fenkölt gondolata nem úgy lett megvalósítva, hogy a népszövetség mint intézmény az igazságosságon alapuljon, de

úgy lett megszervezve, hogy a népszövetség elfogult intézménye legyen annak, hogy egy örök statika teremtessék meg, vagyis, hogy a győzők maradjanak meg mindig győzőknek, s hogy a legyőzőitek maradjanak meg mindig legyőzőiteknek.

Mindig előtérbe áll az a logikai kérdés, hogy vagy úgy kellett a világot újraépíteni, hogy az ethnikai elv győzedelmeskedjék; vagyis minden faj, amelyben államalkotó képesség van, fölsza- badittassék idegen járom alól és nemzeti államok megalkotásával a nemzetiségi viszályok ki- küszöböltessenek s akkor ott meredez nagyon sok széttépett nemzet előtt az a kérdés, hogy miért tépték akkor őket szét? vagy nem igaz ez a tétel, hanem a gazdasági princípiumok a döntök, akkor ott meredez ez a kérdés, mint matematikai hiba, hogy akkor a gazdasági egységeket miért rombolták szét.

Az „európai nagy proletár"

— Amikor 1915-ben Olaszországot, az „európai nagy proletárt", ahogy ezt Corradini nevezte el, angazsdrozta Anglia és Franciaország régi barátai, a triple alliance ellen, akkor Rómában Olaszországot biztosították, hogy területi terjeszkedéséhez szükséges területeket fog kapni s elismerik Itáliának Abesszíniába való „intéréts particuliaires et dominants en l'Abes- sinie". Anglia ennek bizonyos mértékben a háború után eleget tett, Franciaország azonban nem. 1935 januárjában ugyan a Laval—Musso- lini-féle megegyezésben ezt a mulasztását részben pótolta Franciaország is, azonban kétségtelen, hogy

azokat az igényeket, amelyeket Olaszország 1915-ben kinyilvánított, ki nem elégítették.

És amikor most Olaszország a maga dinamikus erejét érvényesíteni kezdi, akkor — mintha 1915 nem lett volna ezt angazsirozói figyelembe nem veszik és az objektív népszövetségre és a népszövetségi paktum alapintézkedéseire támaszkodva, a formális igazság hangoztatásával a régi szövetségesek egymással szembe állnak s ennek a krízisnek a nehézségeit érezzük

ki abból az expozéból, amit Benes miniszter ur tárt szemünk elé.

Külpolitikai nehézségek

— Amikor a világháború kitört, akkor az egyik oldalon ott állott támasz és barátok nélkül Ausztria-Megyarország, Németország, Bulgária és Törökország, a másik oldalon ezekkel szemben ott állott az egész világ. Hogy ilyen egyenlőtlenség mellett a háború négy évig tartott, ez a hősiesség epopéája, de egyben az emberiség tragédiája is. Ma azonban a helyzet más. Az egész világ ma nincs úgy angazsirozva egy kérdésben, mert ne felejtsük el, hogy a népszövetségnek nem tagja Németország, a népszövetségnek nem tagja Japán, a népszövetségnek nem tagja Amerika, és bár a népszövetségnek tagja Oroszország, de Oroszország ma nem egységes világbirodalom, de szovjet; melybán, ma nem kellene elszenvedni.

A respublika túlságosan függevénye lett Franciaországnak és Franciaország mai helyzete egyrészt az angol és francia; másrészt a francia és az olasz szerződések következtében igen sok nehézséget rejt magában. A jövőbe látni nehéz, a múlt történelme sok tanulságot rejt magában, de igaza van Anatol Francénak, hogy a „tanulság nem sokat ér. Adott esetben az emberek sosem a tanulság szerint cselekszenek, mert akkor csak egy ostobaságot követnének el, de mindig a temperamentumok, impulzusok szerint cselekszenek, ez az oka az emberiség baklövéseinek." Amikor II. Fülöp spanyol király elindította Armadáját Erzsébet királyné Angliája ellen, akkor nem gondolta, hogy van a hajóknál egy erősebb hatalom; s amikor Napóleon blokád alá akarta venni Angliát, nem hitte, hogy van az emberi fizikai erőnél egy nagyobb hatalom: ez a sors.

...kivételes külpolitikai Helyzet../*

—- A mai helyzetben, amikor a repülőgépek és a lelki infekciók jelentik a hatalmat és nem a hajók és nem a gazdasági szankciók, akkor nehéz a jövőbe látni.

Csak egy bizonyos, az, hogy ebben a nagy sakkjátszmában nekünk, kicsiny sakkfiguráknak nem az a föladatunk, hogy a király vagry a királyné, vagy a torony szerepét játszuk, de az sem a föladatunk, hogy adott esetben a lónak a figuráját helyettesítsük. Nekünk a magunk államának a kereteiben nem tulten- getten világambicióktól vezettetve, egyet kell keresnünk, azt, hogy követeljük a külügyminisztertől azt, hogy igyekezzék elkerülni mindazt a nehézséget, amely a respublikát egy háború veszedelmének tenné lei.

Mert hiszen akár „büntető hadjáratnak", akár „exekudónak", akár „szerződések korrekt végrehajtásának", vagy „sanctionak" nevezik is azt, ha egyik ember fia a másik ember fiának szuronnyal, tankkal és repülőgéppel megy neki, bizony csak háború az, s a háborút nem a diplomaták, de a nép fiainak a vére avatja olyan szörnyű sorstragédiává. A külügyminiszter urnák azonban a mostani helyzetben egyet kellene megteremtenie,

követni a régi szláv bölcs tanácsot, hogy az „ember a szomszédjaival, ne pedig a szomszéd szomszédjával igyekezzék megegyezni".

Ez az orosz közmondás egy mély bölcsességet rejt magában és éppen ezért nem tudom osztani azt az optimizmust, amely a miniszter ur expozéjából itt-ott kicsillan. Mert a Benes-i politika következtében az orosz szovjet politika miatt a respublika ellentétben áll Lengyelországgal. A francia politikával való túlzott lekötöttsége miatt ellentétben van Németországgal, eddigi magatartásai miatt ellentétben áll Ausztriával és Magyarországgal és így a szomszédokkal való politikája miatt nem barátokkal van körülvéve! A népszövetségi szerepe miatt pedig Csehszlovákia a kásantamttal együtt belekerült a szankciók erőszakos alkalmazásának és Olaszország iránti barátságtalanságának a harapófogójába. A külügyminiszter urnák sikerült oly kivételes külpolitikai helyzetet megteremtenie, hogy rossz viszonyba került mindenkivel, lekötöttségbe került mindenkivel, dfe ez nem erőssége a köztársaságnak.

— Azzal nem akarok részletesebben foglalkozni, hogy mi lesz a népszövetségi szankciós politikának a következménye a respublika amugyis rosszul álló kereskedelmi mérlegére;

e tekintetben már tegnap a külügyi bizottságban kérdést intéztem, hogy mi lesz, ha Olaszország bojkottal felel az itteni ipari termékekkel szemben. Megnyugtató választ erre a kérdésemre nem kaptam, ezért rá kell mutassak arra, hogy mi ezt nem tudjuk oly könnyen elviselni, minit azt a nagyhatalmak elviselhetik.

Válasz egy Stunda- közbeszólásra

— Ami pedig a miniszter urnák a kisebbségi kérdésről mondott szavait illeti, arra nézve csak rámutatok arra, hogy a köztársaságot kötelező kisebbségi szerződések és az adminisztráció tényleges intézkedései között mindenütt nagy különbségek vannak.. +

Stunda csehszlovák agrárpárti képviselő itt magyarul közbekiált;

— A kisebbségi szerződéseket itt betartják, a magyaroknak több joguk van, mint járna nekik ,..

Szüllő szlovákul válaszol a szónoki emelvényről: Önnek, aki elhagyta magyarságát, nincs joga itt magyarul beszélnie!

Szüllő nagy zajban fejezi be beszédét::

— ,.. rámutatok arra az ezer nehézségre, amelyekkel küszködünk s amelyek megcáfolják azt, amit a miniszter ur a külföld felé mondott. Az expozét nem fogadom el.

A kormánykoalíció nyilatkozata

Majd Hampl Antal szociáldemokrata képviselő olvasta föl a koalíciós pártoknak a külügyi expozé kapcsán elfoglalt álláspontját leszögező nyilatkozatát; a nyilatkozat kiemeli, hogy

a koalíció teljes mértékben egyetért Benes külügyminiszter külpolitikájával, a népszövetségi politikával; helyesli a szovjetbarát irányt. A nyilatkozatot csak a szocialista pártok tapsolták meg s jellemző volt. hogy a miniszterek közül is csak négy szocialistapárti miniszter volt jelen.

Breuer kommunista a szudétanémet párt belső viszonyait bírálta. Ezután az elnök az ülést félbeszakította.

Szünet után az uj miniszterelnök bemutatkozása következett. Erről lapunk első oldalán számolunk be. Majd a képviselőház folytatta a külügyi vitát.

Stivin szociáldemokrata szerint a békét azok az államok veszélyeztetik, amelyekben a szocializmus még nem érvényesült.

Hlinkáék álláspontja az orosztiaráfság és a lengyel kérdés ügyében

Sidor (szlovák néppárti) azt fejtegeti, hogy a külügyminiszter szerint legnagyobb hazafi az, aki saját nemzete érdekét összeegyezteti az általános érdekkel. Belpolitikai értelemben e mondat alkalmazható a szlovák nemzeti politikára is. A szlovák nemzeti politika keresztény tanításokhoz és elvekhez igazodik. Ebből a szemszögből akarja vizsgálni a szónok külpolitikánkat, hogy az összeegyeztethető-e a keresztény meggyőződéssel. Megállapítja, hogy az elhunyt Stefánik tábornok 1919 februárjában küldött táviratában nagyon élesen bírálta a szovjetorosz viszonyokat s óva intette az illetékeseket a kommunizmussal való kokettálástól. A szónok szerint a csehszlovák köztársaság külpolitikája eltért Stefánik hagyományától s