Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-30 / 274. (3826.) szám
A béke szava Pontosan igy viselkedett 1914-ben is a munkáspárt, mint most. Akadtak józan és lelkes vezérek, akik megkísérelték feltartóztatni a háborút s amikor már minden kötél szakadt, megpróbáltak legalább tisztességesen félreállni, de a tömegeket elkapta a háborús extázis és üvöltöttek az üvöltőkkel. Most sincs másképp: az angol munkáspárt sereghajtójául szegődött a háborúnak s nép- gyüléseken hirdeti, hogy még a legradikálisabb eszközök latbavetésétől sem szabad visszariadni, mert nemcsak az angol birodalom nagy érdekei forognak kockán, hanem itt az idő, hogy a világ leszámoljon a fasizmussal. Minden más kérdésben, vallja az angol munkáspárt sajtója, áthághatatlan szakadék választja el a pártot Baldwin imperialista kormányától. Minden más kérdésben tehát ellenzékben van a munkáspárt — csak éppen az európai civilizáció e sorskérdésében gondolkozik radikálisabban az állítólag szélsőimperialista kormánynál. Önkéntelenül ajkunkra tolakszik a kérdés: mi történt a világpolitikában, hogy a háború mellett tör lándzsát az angol munkáspárt, jóllehet a háborúk az imperializmus diadalát szokták jelenteni? Mi történt, hogy ebben a kritikus pillanatban nem hatnak többé elvek és tanulságok, hogy most, amikor végre igazán meg kellene mutatnia az angol munkáspártnak, hogy nem hiába járta ki a világháború véres iskoláját, ajtót-kaput tár a pusztulás szellemének? Baldwin ugyan mondott egyszer olyasvalamit, hogy a fasizmus puszta létében háborús veszedelmet lát az angol birodalom, de azután sietett megcáfolni, hogy ő nem úgy gondolta a dolgot, ahogyan a szocialisták. Ő nem világnézeti okokra gondolt, hanem tisztában van az imperializmus természetével s Anglia a Földközi tenger mentén még egy erőteljes és jogait követelő expanzív nagyhatalmat nem bir el. Az angol munkáspárt tehát úgy találhat szövetségest a fasizmus ellen a Baldwin-kormányban, hogy a legerősebb imperialista hatalom hadállásait erősiti, pedig — ha jól tudom — a nemzetközi szocialista program egyik úgynevezett sarktétele: „minden erőnkkel az imperializmus ellen“. Aligha képzelhető el, szocialista észjárással, hogy az imperializmus világfrontja gyöngülni fog, ha az olasz expanzió Anglia ellenállásán megtörik. Az se valószínű, hogy a külső nyomás megbuktatja a fasizmust, a kormányt talán igen, de az események máris megmutatták, hogy az erős külső nyomás hatása alatt az olasz nép valósággal fanatikus lelkesedéssel zárkózik fel Mussolini mögé. Külső presszióval egy népet nem lehet eltéríteni se rossz, se jó ideáloktól. Sőt, ha voltak Olaszországban elvi vagy politikai ellenfelei a fasiszta rendszernek, a külföldi nyomás hatása alatt ők is elnémultak. Szocialisták szemével nézve a dolgot nem sok reális alapja van az angol munkáspárt és vele együtt a világ valamennyi munkáspártja offenzív magatartásának. Sokkal inkább tömegpszihózisról van szó, ami újból elkapta a világ dolgozó millióit. Nem lehet letagadni, hogy az utóbbi hetekben azért mérgesedett el annyira a helyzet, hogy ma már ugylátszik —- Olaszország olyan kétségbeesett lépésre készül, amelynek beláthatatlan következményei lesznek, mert az angol munkáspárt feladta fékező, pacafista álláspontját és a legélesebben agitál az olaszellenes rendszabályok mennél szigorúbb alkalmazása mellett. Hányszor mondták el Róma háborús fenyegetései a petróleum-zárlatjai kapcsolatban Rejtélyes olasz csapatösszevonások a francia határon é$ Délolaszonzágban a Brenner vidékén 50C.0C0 katonából csak 30.000 maradt ■ Franciaország háború esetén is kitart Anglia mellett A genfi 18-as bizottság mégis kimondja a petróleum-zárlatot Olasz*egyiptomi diplomáciai szakítás előtt ? Prága, novemlber 29. Az abessziniai harctérről miég mindig nem érkeztek lényeges hadi tevékenységről szóló hirek. A négus ICO automobilos karavánja az északi frontra indult, ahol egyelőre pihennek a fegyverek. A hivatalos addis-abebai jelentés az abesszin hadsereg lassú előnyomulásáról számol be, de nem erősiti meg, sőt megcáfolja azokat a hireket, amelyek az abesszinok döntő jellegű előnyomulásáról terjedtek el a külföldi sajtóban. A konfliktus súlypontja ismét Európába tolódott át. Genfi jelentés szerint a népszövetség tizennyoleas szankciós bizottsága az olaszok „rejtett fenyegetései" ellenére a jövő hét elején összeül és elhatározza a petróleumzárlatot, ami nagy csapást jelent az .olasz hadviselésre. Genfi körök szerint Franiaország csatlakozik a petróleumzárlathoz, ha a népszövetség tizennyoleas bizottsága elhatározza azt. Genfben nagy örömet okozott az amerikai kormány számos nyilatkozata a petróleumembargoról, mert Roosevelt az előbbi hírekkel ellentétben olyan kijelentéseket tett, hogy csatlakozik a zárlathoz, ha a nép- szövetség elhatározza azt. Egyelőre nem tudni, mivel felel Olaszország a legszigorúbb genfi rendszabályra. Rejtélyes olasz csapateltolódásokról érkeztek hirek. Az Abesszíniában harcoló fehér katonákat állítólag kivonták a harcvonalból és készenlétben tartják Eritreában, hogy elszállíthassák őket. Ugyanakkor az olaszok offenzivát készítenek elő a Tana-tó felé, azaz Abesszínia legsebezhetőbb helyébe akarnak férkőzni. A tripo- liszi csapatszállitások is újból megkezdődtek, de a leglényegesebb híradás az, amely szerint Mussolini a Brenner vidékén lévő hadsereget átvetette a francia határra és Délolaszországba, hogy minden eshetőségre felkészüljön. A helyzet teljesen olyan, mint hogyha az olaszok háborúra készülnének, mert a petróleumzárlatot ellenséges cselekedetnek fogják minősíteni. A helyzet annál inkább veszedelmes, mert Franciaország kijelentette, hogy minden tekintetben kitart Anglia mellett még akkor is, ha háborús bonyodalmakra kerül sor. Az angol választások utáni időre várt enyhülés nem következett be és Baldwin kormánya teljes francia támogatás mellett lehetőleg még erélyessebben harcol az olasz álláspont ellen, mint az elmúlt hónapokban tette. Ilyen körülmények között csak olajat jelent a tűzre az a híradás, amely szerint Olaszország vissza akarja hivni Kairóból dipolmáciai ügyvivőjét, mert Egyiptom, amely nem tagja a nép- szövetségnek, csatlakozott a szankciókhoz. Ez a diplomáciai szakítás első fenyegető jele lenne a további bonyodalmaknak. Nagy izgalom Európa diplomáciai köreiben London, november 29. Itteni diplomáciai körök véleménye szerint a legközelebbi tíz nap meghozza Európában a döntést a háború és a béke fölött. Az általános vélemény szerint a békének még mindig nagyobb esélyei vannak, ámbár eltagadhatatlan, hogy Mussolini a petro- leumzárlatot háborús oknak foghatja föl. Mindazonáltal nem valószínű, hogy a duce erőszakkal szembeszáll a legveszedelmesebb szankció ellen, ha a népszövetség tagjai zártan fölvonulnak Olaszország ellen. Az általános vélemény szerint kénytelen lesz engedni. Anglia semmiesetre sem változtatja meg könnyen mai határozott álláspontját, annál kevésbé, mert Washingtonból a tegnapi hírekkel szemben jelentés jött, amely szerint Amerika is csatlakozik a petro- leumzárlathoz és minden tekintetben támogatja Anglia politikáját. Franciaorszáy La a! révén értésére adta az olaszoknak, hogy szintén kitart Anglia mellett. Anglia földközitengeri flottája, maltai, egyiptomi és palcsztínai haderői „minden eshetőségre" fölkészültek. Franc aország Anglia segítségére siet, ha Olaszország a petróieumzárlat miatt megtámadja Angliát London, november 29. A londoni lapok párisi munkatársai úgy tudják, hogy Laval miniszter- elnök tegnap nyomatékosan figyelmeztette Ce- rutti párisi olasz nagykövetet, hogy Franciaország Anglia segítségére siet, ha Olaszország a petroleumbehozatal betiltása következtében háborús intézkedéseket foganatosít Nagybritannia ellen. Sir George Clerk párisi angol nagykövet utasítást kapott, hogy kérje Láváit a Rómában való közbelépésre és figyelmeztesse Olaszországot, hogy Anglia megtámadása esetén Anglia és Franciaország egyesült erejével kell számolnia. Ezenkívül a népszövetség többi állama is Olaszország ellen vonul föl. Angliában úgy vélik, hogy Mussolini ezen a téren tévedésnek lett az áldozata s tulopíimistán gondolkozik, ami veszélyt jelent az euróoai béke szempontjából. Róma magatartása tükröződik a diplomáciai ügyvivőknek adott utasításban, amely arról sr'1 u~>qy az olajzárlatot Olaszország ellenséjobb- és baloldalon azóta, hogy 1914-ben minden másképpen történt volna, ha a francia, német és angol munkásság ellenáll a háborús uszításnak? Ki tanult ebből? A tömegek nem tanulnak, a háborús párt propagandája pedig akkor is jobb és célbatalálóbb volt. mint a békepárté. Akkor az volt a jelszó a német munkástömegek felé: le kell számolni az orosz cárizmussal, mert amig az orosz cár a helyén van, minden szabadság- mozgalomnak jaj. Felidézték: mennyit kellett szenvedniük a világ feltörekvő népeinek és osztályainak az orosz cár kancsukájától. Hányszor üldözték a poklok fenekére a szabadság gondolatát száz év alatt a kozák lándzsák: És a munkásság kötélnek állt, aminthogy kötélnek állt a túloldalon is, ahol ugyanezeket a rémképeket festegették elébe, csak éppen az orosz cár helyett Bismarck és Metternich emlékével riogatták a francia és angol munkást. Húsz esztendő alatt mennyit látott, menynyit tanult, mennyit tapasztalt a munkásság, ki hitte volna, hogy még egyszer hatásuk lesz a régi jelszavaknak, s lám: ma ugyanazokkal a jelszavakkal és elpuffogtatott patronokkal lehet sorompóba állítani a világ egyik legfelvilágosultabb munkáspártját, mint húsz év előtt. Ma a fasizmus ellen tüzelik a munkásságot. Mindazt, amit ezelőtt húsz évvel Metternichről és az orosz cárról rebesgettek, most a fasizmus nyakába varrják. S csodálatosképpen a hatás nem marad el. Az angol munkás elhiszi, hogy a Bald- win-kormánynak nincs más gondja, mint leszámolni a fasizmussal. S hogy egyenesen azért vonul föl a Földközi tengeren az angol flotta, hogy megbosszulja Mussolinin Ma- teotti halálát. Igen, vannak fontos angol érdekek is. amelyeket meg kell védelmezni, de az angol munkáspártnak egyelőre csak az a fontos, hogy halálos csapást kapjon a fasizmus. Hogy ettől a fasizmusnak szánt halálos csapástól esetleg a demokrácia és szocializmus is elszédül, mint ahogy elszédült az orosz cár izmusra mért csapástól az egész úgynevezett müveit Európa, olyan kérdés, amelyet ma csak a „tulokosak és a tulóvato- sak" mérlegelnek. A tömegek pedig nem szoktak hallgatni a tulokosakra. Pontosan azzal a módszerrel járnak el most a szóvivők, mint 1914-ben; a jelszavak sem változtak, csak korszerű szint kaptak. Ezeket a „tömegszéditő módszereket" nem egyszer állították azóta pellengére a ' munkásság előtt s a munkásság hányszor tett hangos, mellverő fogadalmat, hogy soha, soha többé. Korai volt a hangos fogadkozás, ime a harsány cáfolat rá: nem egészen húsz év elmúltával már megint ott tart, mert csak jelszavakat lát s nem látja a történelem igazi arculatát. Akkor az orosz cárizmust szidta, most a fasizmust szidja, pedig, ha van ellensége mindannak, amire a szocialisták olyan szépen felesketik tömegeiket, úgy a háború az első és legszörnyübb ellenség. De mi mindennek kell történnie, hogy a munkáspártok ezt világszerte megtanulják. Ma: IVagy rádlő melléklet Ifi évf. 274. (38261 szám • SzSmbaf Előfizetési ér: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, ^4 SzloveflSzkÓÍ és rUSzinSzkÓi müÜVCirsáff ulicel2, II. emelet •Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • # ® Prága II., Panská ulica 12, III. emelet rA képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. DolÍtÍkCLÍ TlCLpÍLCiT)jCL • • TELEFON: 303-11. • • ffgyes szám ára 1.20 Kíf vasárnap 2.— Ki SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRRHR.
