Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-28 / 272. (3824.) szám
Ma: Képes mcHéhlei 16 oldal ára Ké 1.20 (3824) szám • Csütörtök • 1935 november 28 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • 'A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkóí és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u I i c e 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, 111. emelet • • TELEFON: 303-11. • C SÜRGÖNYCIM HÍRLAP. PRAHft. A népszerűtlen ember (*) Kire támaszkodik tulajdonképpen Laval? A baloldal mérsékeltebb szárnya csak tűri, mert tart attól, hogy ami utána jön, még rosszabb lesz, de mindig csak részletfeladatok elvégzésére ad neki megbízatást. A radikális szárny a pokol fenekére kívánja, a jobboldalnak csak egészen kis töredéke bízik benne, a radikális jobboldal is szívesebben látna határozottabb világnézetű politikust a kormány élén. Maga a francia nép pedig a fogát vicsorítja, valahányszor nevét emlegetik, mert eszébe jutnak a gazdasági megszorítások, a takarékossági prés, ami alatt adós és hitelező egyformán nyög s mindenki szentül meg van győződve arról, hogy teljesen hiába. Talán rendkívüli személyi varázsa szereli le az ellenerőket? Nem tartozik a túlságosan megnyerő jelenségek közé, nem jó szónok, nem szellemes debatter. Nem is túlságosan müveit ember, nem költő, mint Barthoú és nem deklamál, mint Briand, hanem egyszerűen csak fogalmaz és megindokol. A miniszterelnöki székben, súlyos politikai és rpég súlyosabb belpolitikai viharok közepette is megmaradt kis ,,vidéki fiskális"- nak„ aki pert akar nyerni és fütyül a hatásokra. Szürkeségének köszönheti, hogy feltűnt. Tardieu tolta előre, mert azt hitte. Hogy ezt az embert majd akkor emeli ki a miniszterelnöki székből, amikor akarja s ha kicsit lecsillapodtak a kedélyek, megint elfoglalja a helyet, aminek betöltésére ki lenne hivatottabb Franciaországban nála? Azóta Tardieunak végképp elment a kedve a politikától, érdekes és eredeti könyveket ir tengerparti magányában és vesebaját kúrálja. A szürke ember pedig ezer irányban harcol páratlan szívóssággal és bátorsággal. Nincs olyan kérdés, ami elől visszariadna. Mégis, mi ennek az embernek az erőssége? Az, hogy nem fél a népszerűtlenségtől. Laval az az ember, aki felismerte, milyen hihetetlen erő rejlik a népszerűtlenségben. S ennek a felismerésnek kamataiból él. Becsületére legyen mondva —- a köz javára. Igaz, hogy a népszerűtlenségből nem is lehet másképpen élni. Aki saját céljait szolgálja, annak népszerűségre van szüksége. Kevés olyan politikus van Franciaországban, aki olyan fenhéjázóan menne el a népszerűség minden csábítása mellett, mint Laval s aki annyira keresné a népszerűtlen helyzeteket és feladatokat. Első külpolitikai ténykedése bizalmatlanságot ébresztett és mindjárt jelentékenyen fokozta népszerűtlenségét. Leült tárgyalni Hitler meg- bizottjával, ugyanakkor, amikor a kamarában igen súlyos szavak hangzottak el a Hitler-rendszer ellen. Idézeteket olvastak fel Hitler könyvéből s a hangulat régen nem volt olyan izzó és türelmetlen a németekkel szemben, mint ebben a pillanatban. Laval azonban nem ijed meg idézetektől s nem-hisz a dogmákban. Pedig a felelősség nagy volt, hiszen ha az emberiség balsorsa úgy döntene, hogy valóra válnának az akkor elhangzott komor intelmek, nincs olyan emelkedett szellemű történelmi itélőszék, amely a francia nemzet előtt tisztára moshatná Láváit. Tehát nagy bátorság és nagy önfegyelem' kellett ahhoz a lépéshez, amit akkor Laval tett. De van lélektani magyarázat rá: ennek a „vidéki fiskális“-nak nincs érzéke az úgynevezett nagy lehetőségek iránt, ellenben van bátorsága a kis realitások gyors és határozott kézzel való leszámítolásához. Nem él történelmi szédületben, mint anyAddis Abeba jelenti: Megkezdődött a nagy abesszin offenziva Az olaszok állítólag kiürítették Makaiét - Rss Desfa százezer harcos élén betört az Olasz-Szomáliföldre I - - Bádog io a Tana-tó vidéke ellen indít offenzívat London, november 27. A „Daily Telegraph" értesülése szerint Badoglio marsall azzal a megbízatással indult útnak Rómából, hogy uj erőteljes offenzivát kezd, még pedig az eddigi harcvonal irányának jelentékeny megváltoztatásával. Az uj offenzivának a célja a Tana-tó. A Badog- lio-támadás Eritrea északnyugati sarkától egészen a szudáni határig fogja meghúzni a harcok vonalát. Nem lehetetlen, hogy az olasz visszavonulás, amennyiben valami igazság van az addisabsbai jelentésben, már ennek az uj offenzivának előkészítő mozdulata. Az olasz kormánynak ugyanis az a célja, hogy mennél rövi- debb idő alatt komoly eredményeket érjen el. Eddig ugyanis azért nem akart az olasz hadsereg benyomulni a Tana-tó vidékére, mert tiszteletben tartották az angol érdekszférát, — a szankciók könyörtelen nyomása alatt azonban az olasz kormány kénytelen gyors és hatásos eredményeket biztosítani magának. Valószínű, hogy a Tana-tó megszállásával az olaszok Londonra akarnak nyomást gyakorolni. Az eddigi elgondolás ugyanis az volt, hogy az olasz hadsereg gyors előrenyomulással térdre kényszeríti a négust és vele közvetlenül fogja megkezdeni a tárgyalásokat tekintet nélkül az európai hatalmak, helyesebben Anglia magatartására. Ez a taktika azonban nem bizonyult célravezetőnek, mert az előrenyomulás távolról sem volt olyan gyors, mint ahogy az olaszok elgondolták és a szankciók nyomása viszont (álságosán erős. így azután nem lehetetlen, hogy közvetlenül Angliára próbálnak most majd az olaszok hatást gyakorolni. Ennek a kísérletnek a következményeit természetesen még nem lehet előre látni. Olasz-angol ellentét a középtengeri kérdésben Paris, november 27. Mussolininek Sir Eric íJrummond angol nagykövettel folytatott tárgyalásához ma érdekes reflexiókat fűz Pertinax az „Echo de Parisban". Véleménye szerint az olasz-abesszin konfliktussal kapcsolatos kérdéseket első alkalommal szögezték le teljes nyíltsággal és most már London és Páris között kell tovább folytatódni a közvetlen tárgyalásoknak az egyetlen lehetséges békés kibontakozás érdekében. A lap megállapítja, hogy Anglia és Olaszország között nem egyedül az abesszin kérdésben vannak súlyos nézeteltérések, hanem az úgynevezett középtengeri probléma kérdésében is. Mussolini ugyanis a Földközi tenger inter- nacionalizálását követeli, mig a brit birodalom tovább fenn akarja tartani eddigi befolyását, annál is inkább, mert György király visszatérése Görögországba az angol érdekek megerősödését jelenti. Ezt a bonyolult kérdést a londoni tengerészeti konferenciának kell felgöngyölíteni. És Genf tanácskozik... Genf, november 27. Ma délelőtt ült össze Í Genfben a szankciók érvényesítését ellenőrző bizottság. A bizottság angol, francia, spanyol, nyian pályatársai közül, akik ilyen magas polcra jutottak. Szemmértékét nem veszítette el. A Saar-kérdésben például volt bátorsága kimondani, a nagyvezérkarral, sőt a mindenható nagyipari tőkével szemben, hogy „a Saar-vidék pedig soha nem lehet francia**, — a Németországhoz való visszacsatolás talán hozzájárulhat ahhoz, hogy Németország előbb jut harcképes állapotba, viszont az a tény, hogy a Saar-vidék francia kézen marad, aligha tudná megakadályozni, sőt még csak késleltetni is a konfliktus kirobbanását. Tehát célravezetőbb, amennyire csak lehet, kiküszöbölni az ütközőpontokat s megteremteni a békés légkör kialakulásának előfeltételeit Franciaország és Németország között. Ez az álláspont győzött s a jelek szerint komoly gyümölcsei is lesznek. Persze, ami a Saar-kérdésben elfoglalt álláspontot illeti, ebben is megnyilatkozik Laval javíthatatlan szürkesége, — a nagy szempontokat félretolta, a történelmi aggodalmakat könnyű kézzel oszlatta szét, hanem az utolsó frankhoz is ragaszkodott. A szerződések és a vállalt kötelezettségek kérdésében nem ismer tréfát. Ezért sem hajlik engedékenységre a fegyverkezési egyenjogúság kérdésében, pedig ezen a térén már súlyos fait accomplival kell számolnia. Azután nem növelte népszerűségét a pénzügyi mentőakció sem. Erélyes, majdnem brutális kézzel tapintott rá a francia élet néhány nagyon kényes pontjára és nem törődött vele, hogy a beteg üvöltöz. A gazdasági dekrétumoknál aligha ismer népszerűtlenebb kormányintézkedést a francia közvélemény. Mindenkinek a zsebébe nyúlt Laval, még a hősöket se kimélte, az árvák és hadiözvegyek könnyei se indították meg, — nem ismeri a szentimentalizmust, mert célt akar érni. S mert nem ismer úgynevezett szellemesebb eszközöket a költségvetés rendbehozására a nadrágszijj-összehuzás- nál. Ha valaki költségesen él, húzza össze a nadrágszijjat és ne ugráljon -— ez a pénzügyi programja. Nem túlságosan bonyolult, de Franciaországban talán célravezető, mert vannak még tartalékok s a nép teherbíró képessége igen nagy. Kis önmegtartóztatással meg lehet úszni nehéz helyzeteket, csak elszántság és fegyelem kell hozzá. Kérdés, hogy a francia nép látja-e értelmét az áldozatoknak. Mindenesetre lázadozik a takarékossági rendszer ellen, Laval azonban könyörtelenül végrehajtja az operációt és a nyáron attól se riadt vissza, — amikor úgy látszott, polgárháborúba szédül Franciaország a takarékossági programtól, — hogy megszólaltassa a fegyvereket. Már fel is tűntek minden forradalom előfutárai: a matrózok és a francia kikötőkben megkezdődött a polgárháború előjátéka, — azután csodálatosképpen az előjáték után semmi sem következett. Laval értett hozzá, hogy elsekélyesitse a mozgalmat. Nem adott lendületet az ellenállásnak, kicsit lazított itt-ott a rendeleteken, óvatos kézzel és nyugodtan. Nem viselkedett dogmatikusan, — engedte érvényesülni a belátást és kicsit a rendőrszigort. Nem tartozik a hálás feladatok közé az sem, amit Genfben vállalt magára, hogy ahol még egy gyüszünyi hely van a kompromisszumos megoldás számára,- ott megpróbálja közel hozni az olasz és angol álláspontot. Nem respektálja a világnézeti parancsokat, kizárólag az érdekli, hogyan lehetne elkerülni a bajt, a háborút, a rendetlenséget. Nem köti le magát hatásos és népszerű elvek mellé. Tisztában van azzal, hogy ha Olaszországot megadásra kényszerítik, az európai együttműködés megint léket kap s ember legyen, aki majd be tudja foltozni. Ezért harcol szinte fanatikus elszántsággal valamilyen megoldásért, -—■ ami nem lesz szép, nem hoz dicsőséget egyik félre sem, nem lehet majd rá hangosan hivatkozni, de a békét jelenti. Franciaországnak és Európának. Az uj olasz hadicél: a Tana-tó és hat teherautó hátrahagyásával megfutamodtak. A teherautók közül kettő gépfegyvereket szállított, ezek a fegyverek az abcsszinek kezébe kerültek. Az olasz csapatok állítólag fejvesztetten hagyták el a csatateret, amelyet számos halott teteme borított. Gorahi és Gerlogubi ol'asz helyőrsége — az abesszin jelentés szerint — pánikszerűen menekült az előrenyomuló abesszin csapatok elől és egészen az ual-uali frontig vonultak vissza. Eszerint a jelentés sz * ' nt a vereség az egész eddigi olasz hadjárat eredményeit halomra döntötte. Az 55 napos olasz hadjárat eredménye, állapítja meg a hivatalos abesszin jelentés, a déli fronton szörnyű olasz vereség. Addis Abeba, november 27. A Reu- ter-iroda abesszin hivatalos forrásból azt a feltünéstkeltő hirt közli, hogy az olasz csapatok váradanul kiürítették Makalet és Adigrat irányában megkezdték a visszavonulást. Addis Abeba, november 27. A Havas-iroda az abesszin kormánytól olyan információt kapott, hogy az olasz csapatokat az ogndeni fronton súlyos vereség érte. A.z abesszin kormány információja szerint az abesszin csapatoknak sikerült az olasz harcvonalat teljesen felgöngyölíteni. Gorahaiból származó jelentés szerint az olaszok Analá- nál véres vereséget szenvedtek, négy tank
