Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-24 / 269. (3821.) szám
s T>RACAlMAG^aft-fflRTjSI> Bodrogköz, november közepe. (Kiküldött munkatársunktól.) Többizben volt már alkalmunk megállapítani, hogy a Bodrogköz, jóminő- ségü termőterülete ellenére, nemcsak hogy nincsen a mezőgazdasági kultúra olyan fokán, amely a viszonylagos jómód mellett Keletszlo- venszkó éléstárának rangjára emelné ezt a területet, hanem. — néhány községtől eltekintve, szembetűnő szegénységet tapasztalhat itt a szemlélő. Ennek több oka van. Az első és a leghatalmasabb ok a gazdák eladósodottsága, amely a kataszteri tiszta jövedelem sokszorosát meghaladó teherrel szorítja a bodrogközi földeket. Minden jövedelem tehát ezeknek az adósság oknak a végnélküli törlesztésére megy, s a gazdának alig-alig adódik módja arra, hogy beruházásokat eszközöljön a földművelés fejlesztése, a mai követelményekhez való hozzáidomitása céljából. Hozzávetőleges számítások szerint az 53.000 hektárt kitévő bodrogközi termőterületen közel hatvanmillió korona adósságtömeg terpeszkedik, beleértve az összes adó- és kamatterheket is melyek a gazdamoratórium ideje alatt még jobban felszaporodtak. A gazdaadósságok rendezése tehát egyre halaszthatatlanabb követelményként tolul a bodrogközi problémák előterébe, hiszen nem egy olyan gazda is van a Bodrogközben, akinek a földjét a mai földérték többszörösére emelkedett teher nyomja. Ezek az adósságok még az elmúlt évtized konjunkturális idejében keletkeztek, amikor a föld értéke a mai érték háromszorosát tette ki s a bankok ekkor a földérték kétharmadáig folyósítottak kölcsönöket. A dekonjunktúra azután alaposan lefaragta a földárakat, csak az adósságok jórésze maradt meg a bodrogközi földön, amely még a mai búzaárak mellett sem bírja el i ezeket a horribilis terheket. Az idei termés jő-1 nak mondható a Bodrogközben is, de talán tíz I jó esztendő sem volna teljesen elegendő ahhoz, I hogy teljesen tisztára mossa a bodrogközi föl-I det az adósságoktól. Ennek a folyománya, hogy I a szlovénszkói magyar vidékek közül a Bodrog- f köz népe a legelmaradottabb egyéb tekintetben! is. Rendszeres kulturéletről itt még túlzás volna I beszélni s néhány tiszteletreméltó kivét 'tői el- I tekintve még nagy utat kell megtennie a bodrog- I közi magyar falunak ahhoz, hogy például a I könyv lelkiszükségletként szerepeljen az életé- I ben. Pedig a Bodrogköz is hálás talaja lenne I egy kulturszervező munkának, amit a legjobban I bizonyít az, hogy amikor két évvel ezelőtt több I lelkes királyhelmeci sportember, Barnai Ödönné I vezetésével, hozzálátott a bodrogközi magyar I sportélet megszervezéséhez, a falvak népe lel-1 késedéssel sorakozott mögéjük. Azóta több fa-1 lusi sportklub működik a Bodrogközben, a fia-1 talság vasárnaponként korcsmázás helyett a láb- I dát rúgja, de azontúl alig van számbavehetőbb I kulturmegnyilvánulás. Itt volnának nagy és sürgős feladatai a Szlo- I venszkói Magyar Kultur Egyletnek, itt kelle-1 ne haladéktalanul sorompóba állania. A szer-1 vezeti kulturéleten s a magyar kulturértéke-1 ken keresztül kell öntudaíositani ma a falu né-1 pében a nemzeti érzést és a fajához való ra- I gaszkodást: — ennek a programnak a meg-1 valósítása mindennél sürgősebb! A Szlovén- | szkói Magyar Kultur Egyletnek nem szabad I és nem lehet tovább várnia a keletszlovenszkói 1 magyar vidékek és elsősorban a Bodrogköz I megszervezésével, mert az eddigi késedelem is I egyre érezhetőbb károkat okoz a kisebbségi I magyarság egyetemének. Szegénység és szegénység...! Egy-két módosabb falu kivételével, mint pél- I dául a határszéli Nagykövesd vagy Nagytár-1 kány, az emberek ezen a jó bodrogközi földön | is a megélhetés ezer gondjával küzdenek. Kiáltó I példa erre Szomotor, ahol a nagy szegénység I mór-mar a nyomorral határos. A több mint ezemvolcszáz lakossal biró köz- I ségben mindössze háromszáz hold föld van a I gazdák kezén, ebből kénytelen tengődni ez aj színtiszta magyar község. Azelőtt az ezerkétszázholdas Szirmay-birtok is á község határához tartozott s erre a birtokra igényt formáltak a szomotoriak a földbirtokreform végrehajtása alkalmával. Az egész birtok kiosztásra került. De hogyan, hogyan nem, az ezerkétszázholdas nagybirtokot maradékbirtokosok szerezték meg, a község lakosai egyetlen holdat sem kaptak. A szomotoriak tulnyomórészben kommunisták. Háromszáz hold földből csak nyomorognia lehet egy ilyen népes, nagy községnek, különösen akkor, amikor egyetlen nagyobb ipartelep sincsen a Bodrogközön, amely egyéb kereseti lehetőséget nyújthatna a földteleneknek. Volt egy mészégető és egy kisebb kőbánya a szomszédos Rodrogszerdahelyen. de nemrégen az is beszüntette az üzemét és esztendők óta szüneteltetik a termelést a szentesi, illetve a perbenyiki kőbányában, amely „Trachit" néven Mailáth József tulajdonát képezte és 280—300 munkást foglalkoztatott állandóan. Ez az 1913—14-ben létesített, de a háború alatt szintén tétlenségre kárhoztatott üzem 1924-ben indította el a termelését és szinte jótevője lett a vidéknek, különösen pedig a szentesieknek, mert Bodrogszentesen évenként átlagosan másfélmilliót, Nagygére- sen pedig háromszázezer koronát fizetett ki munkabérek címén. A bányaüzem a Légióbankkaí dolgozott együtt s amikor az igénybevett kölcsönösszeg hárommillió koronára emelkedett, akkor a bank beszüntette a további összegek folyósítását. Ez még 1932-ben történt s az üzem azóta áll. A bank zárgondnokot ültetett az élére. A bodrog- szentesi munkások nagyrésze hetven-nyolcvan koronát keresett naponta a bányavállalatnál s akkoriban ezek a munkások a keresetükért földet vásároltak. A földvásárlások egyrésze tör- lesztéses alapon történt, abban a reményben, hogy ez a jó kereset a jövőben is megmarad s a vásárlók könnyűszerrel fizetik majd ki a földeket. Ezt a reményt derekben törte ketté a bányaüzem váratlan leállítása s a bajbajutott szentesiek azóta, is állandóan ostromolják a vállalat volt vezetőségét, hogy mikor indul meg újból a munka. Erre a kérdésre azonban csak a bank adhatna feleletet... — Közel kétmilliós munkabér évente! Nagyon érzi ennek a jelentős összegnek a hiányát egész Bodrogköz. ' Kezdjék el sürgősen a bodrogközi folyószabályozásokat ! A másik ok, amely ugyanolyan erősen közrejátszik a Bodrogköz szegénységében, a Bodrog és a Latorca szabályozásának hiánya. Mind a két folyószabályozást már a magyar kormány készítette elő a háborút megelőző esztendőkben, sőt a Latorca balpartján egy gátszakaszt orosz foglyokkal építtetett ki a háború alatt Battyánig. Azóta nem történt ezen a téren semmi érdemleges munka, azon kivül, hogy a Bodrogközi Árvizmentesitő Társulat kidolgozta az errevónatkozó terveket, amiket a pozsonyi országos hivatal, illetve a közmunkaügyi minisztérium már jóváhagyott. A jóváhagyott tervek szerint a Latorca balparti gátját a folyó medrétől 250—400 méter távolságra építik ki harmadfél méter magasságban. Ez a harmadfélméteres gát, melynek építése a számítások szerint harmincmillió koronába fog kerülni, tizennégyezer katasztrális hold földet véd meg az árvizveszedelmektől. Eddig ugyanis tizenhétezer holdnyi volt az a terület, melyen nagyobb árvizek alkalmával mindent elöntött a pusztító ár és mérhetetlen károkat okozott. A tervezett gátépítés háromezer holdat hagy meg úgynevezett hullámtérnek a Latorca bal- partján. A másik ezzel kapcsolatos probléma a belvizek levezetése. Ebből a célból az ugyancsak elkészített tervek szerint egy tranzverzális csatornát építenének a Bodrogközön keresztül, amely Szomotomál a Bodrogba torkollik és szivattyútelep segítségével emeli át a folyóba az összegyűjtött belvizei. Ennek a csatornának a megépítése a tervek szerint ' huszonötmillió koronába kerül és ezidén már el is kezdték Szomotornál a szivattyútelep építését., A szabályozási munkák költségeit hetvenöt százalékban az állam és a tartomány viseli s éppen ezért e nagyon fontos munkák elkezdése és folytatása attól függ, vájjon lesz-e elegendő fedezet az elkövetkező években ennek a hetvenötszázalékos hozzájárulásnak a kiutalására? Az árvizmentesitő társulatnak viszont tizenötmilliós kölcsönt kellene felvennie s szintén kérdés, vájjon ezt a kölcsönt megkapja-e? Pedig a bodrogközi folyószabályozások problémája nem tűr további halasztást s a közmunkaügyi kormánynak és az országos hivatalnak feltétlenül meg kell találnia az anyagi módját annak, hogy a jóváhagyott tervek megvalósításához minél előbb hozzákezdjenek s ezzel megszabadítsák ezt a termékeny vidéket egy olyan veszedelemtől, amely minden ősszel és minden tavasszal a kapuk előtt leselkedik. KELEMBÉRI SÁNDOR. 1935 november 24, vasárnap. Radványi Zoltán: Novemberi szél Árva vagyok szivem üres pohár. Keresek valakit, aki megáldhatna engem. A karom kinyújtom, az visszahull, mint a törött lomb : tehetetlenül. Előttem nagy kapu, döngetem. Csúcsa, úgy látom, égig ér. Nagy, széles kapu ez : nehéz. Kilincse ott van magasan. Pedig ha kinyithatnám, odabenn, hol a szentély van, hol bokrok között víz csobog, s lelkek csókolóznak a napfényben, „ ; , valami csudado’got látnék most. De mert az ajtót el nem érem, ngy hiszem, örökre álom marad az, ami most kivirított bennem, mint vadóc s tövisek között a rózsa. Tegnap ismét valaki itt volt : kéregetö. Szólt valamit és elment. De mert csöpp fiát említette s leányát, akik még szivük színeiben élnek s nem tudják, mi a rossz, mi a tél, mi a nincs, azt se tudják, mi a kincs, mi a pénz, s csak homályosan érzik, hogy valami még sincs rendjén : zavarog, zakatol, snrlódik, csikorog szomorún — * árnyék, vagy köd, vagy füst suhant el felettem s láttam magam csúnyán, üresen sok sápadt, törékeny angyalka közt, s néztek reám némán, szelíden, éhesen, a könny szivárványával a szemükben. S én álltam révetegen, habozótt, mint aki eltévedt és most segítségért kiáltoz. Tudom, most futnom kellene árnyékom elől, vétkem elő’, mindenki elől . . . Oh, én veszendő ember, én álnok ember, én, a hivalgó, én, a dicsekvő ! . , . Ki milyen fényt lát most rajtam, ki milyen jót fedez fel bennem ? . . . A sok angyal itt térdepel előttem. Mind imádkozik leikemért. S fohászuk száll, mint a pacsirta, az ég felé. Sok apró kezük alabástrom, mint a szárny, ahogy kitárják. S fogják lábaim mosolygón. Holtbizonyosra veszik, ha kimondják : Kis kenyeret, kis cipőt, kis ruhát, én rögtön ládákat nyitok, s lesz mindenük. S újból játszhatnak tovább gondtalanul. * S lejön az égből a csoda s én is ott leszek velük s játszadozunk boldogan. S miénk lesz a nagy, a végtelen mennyország! • • • S megcsap a hideg novemberi szél. Angyalaimtól távol itt ülök egymagámban. S ők még mindig várnak rám : Nem tudják, hová lettem ? Szegények, szentek nem értik, miért szaladtam el, miért menekültem el ? Miért csüggeszt a páni félelem, hogyha messziről visszatekintek és látom, hogy rólam beszélnek most is, mosolyognak és várnak. Tizenhatezer külföldi állampolgár Kárpátalján Beregszász, november 23. (Saját tnidó- I silónktól.) A legújabb statisztikai kimutatások szerint Kárpátalján összesen 16.228 kül- I földi állampolgár lakik. Ezek közül 4747 ma- I gyár, 4670 lengyel, 2865 romáin, 744 orosz I (emigráns), 129 bolgár, 152 osztrák, 164 olasz, I 280 jugoszláv, 58 szovjetorosz, 87 német, I 9 svájci, 8 francia és 51 más állambeli polgár. |A legtöbb idegen állampolgár a beregszászi I járásban él, szám szerint 3813, Beregszászon I 1404 idegen állampolgár lakik. A hontalanok I száma Beregszászon a legmagasabb: 1504. Rozsnyón tartotta első közgyűlését a Katolikus ifjúsági Egyesület magyar tagozata Rozsnyó, november 23. I A Bubnics Mihály rozsnyói püspök veze- I tése alatt álló Szlovénszkói Katolikus Ifju- I sági Egyesület magyar csoportjai november 121-én tartották első közgyűlésüket Rozs- I nyón. A közgyűlésen mintegy 200 kiküldött I jelent meg az ország minden részéből. A I közgyűlést főpapi szentmise nyitotta meg. I melyet Bubnics Mihály püspök végzett. | Evangélium után Kovács Gyula tornagör- I gői plébános, országos ifjúsági moderátor I prédikált. | A közgyűlést Bubnics Mihály püspök nyi- | tóttá meg hosszabb beszéddel, melyben vá- | zolta a SzKÍE alakulásának és müködésé- | nek körülményeit. Majd Kovács Gyula or- I szagos igazgató és Meggyes! Sándor orszá- | titkár tettek jelentést, amit a közgyűlés tu- I domásul vett. Az alapszabályokhoz kiadan- [ dó utasítástervezet letárgyalása után meg- | választották az uj tisztikart. Az igazgatóság I tagjai: Kovács Gyula tornagörgői plébános, I országos zgató, Meggyesi Sándor persei I tanító, f. ágos titkár, Potocsny józSef I rozsnyói lapszerkesztő, pénztárnok, Hladik I Ágoston pozsonyi lapszerkesztő, Listyák [Jenő kassai hitoktató, Schleicher I. pozso- I nyi tanár, Eperjessy István szepsi káplán. I Andrisz Rezső szemerédi *' plébános. Stefán I Lajos hárskúti plébános és Király József I csicsói plébános. Az országos választmány I tagjait szintén megválasztotta a közgyűlés. A választás után a közgyűlés melegen iin- [nepelte Bubnics Mihály rozsnyói püspököt, laki december 8-án éri el püspökké szentelé- I sének tizedik évfordulóját. Az ifjúság szó- I nokai. Es.zterházy Lujza leányifjusági mo- [derátrix, Nagy Erzsébet polgári iskolai ta- I nárnö. Vajlok Sándor tanár vezetésével há- I Iájukról és ragaszkodásukról biztosították a [nemes gondolkodású főpásztort. A jubiláló [püspök köszönőszavai es a pápai himnusz [zárták be a SzKIE első közgyűlését. A jövő [évi közgyűlés Ipolyságon lesz. ahol Andrisz [Rezső kerületi moderátorral az élén kiilönö- [sen szép eredményekkel dolgozik a kat-oli- ■kus ifjúsági akció. Mentsük meg a Bodrogközt a szegénységtől és az árvizektől! 53 ezer hektár földön 60 millió adósság ■ A SzMKE nagy missziója ■ A szentesi kőbánya üzemen kivül ■■ Mért nem indul meg a folyószabályozás és a csatornaépítés?
