Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)

1935-11-21 / 266. (3818.) szám

4 1935 november 21, csütörtök. Hogyan kerül lengyel nyelvű díszmunka a mátyusföldi falu közkönyvtárába? Amig a rendelet eljut a kivitelezésig Vasárnap — mint rendesen igy őszi időben «—• falun jártam ismét és egy kicsit körültekin­tettem a helyi „kulturberkeket". A kis csalló­közi, mátyusföldi, vagy garamvölgyi falvak azok, ahol a kultúra hullámzásai sima fövenyt érnek, ellaposodnak, kiterülnek, ahová a kultúra s a közigazgatás csak végső csapásaiban ér el. Az ember ilyenkor megszemléli a kulturházat s a kuglizót, az uj szinpadot s a kis iskolát. A kulturházban elbeszélget, — mindenütt van két- három ügybuzgó lélek, akik viszik előre a falu népét s akik nem törődnek a többi öregek zsör- tölődéseivel, mig viszont ezek a kákán csomót kereső öregek s akadékoskodók igen sokan vannak. Egyszóval igyekszünk a magyar falu termé­szetrajzában még bővíteni tudományunkat. Hol elkeseredünk, hol felvigaszfcalódunk. így, taiulmányok s kérdezősködések között jutunk el a szekrényben meghúzódó kis könyv­tárhoz. A falvak nagy részének van egy kis könyvtára, amely a törvényben s a rendeletek­ben gyökeredzik. A hozzávalókat hatósági utón veszik. Számos falu egy pótkönyvtárral is di­csekedhetik. Ezt a pótkönyvtárat valamely ol­vasóegylet, vagy az SzMKE fiókja, vagy hason­ló szervezet állította föl. Ez közadományokból létesült s erősen olvasódik. Hadd húzzam föl vasárnapi beszélgetésem gramofonját s ahol kell, melléje pergetem a fil­met is. Nézzük meg, milyen a kis községek nagy részének hites községi könyvtára. — Milyen könyveket olvasnak? —- Gárdonyi, Mikszáth, Jókai, Arany, Petőfi. —* Újabbak? Szlovenszkói? Erdélyi? — Nem ismerjük eggyáltaljában. — Hány kötetük van? — Százötven. — Hány korona az évi köteles községi hoz­zájárulás? —- Háromszáz. — Ki veszi a könyveket? — Amit a kösségháza kiutal. — Hadd lám! Az ilyen apró falvak könyvtára kétszakaszos. Az egyik szakaszban olyan könyvek foglalnak helyet, amelyeket szívesen olvasnak. Ezek a könyvek a polcon fönn vannak, rongyosak és illatosak. A kevésbé olvasottak a szekrény aljá­ban hevernek árvám. A könyvtáros először meg­mutatja az „olvasódó" könyveket: olyan mind­egyik, mint a zöld saláta: széthullóban. Ezek után sorra jönnek a „félretett könyvek". Eze­kért szuszogva kell lehajolni, lenn fekszenek és porosak. — A közégi adóból a következő könyvek jutottak ránk — folytatja a könyvtáros —, tes­sék csak várni, nem tudom elolvasni. — No, majd elolvasom én. fis olvasom: Öt könyvet kapott a községi könyvtár az utóbbi években, súlyos pénzt adtak ki érte. A pénzt jó magyar irók támogatására lehetett volna fordítani. Ehelyett a kis magyar község megkapta a „Revue Internationale Po- logne—Tchécoslovaquie" cimü díszmunkát len­gyel nyelven, aztán a „Revue entre des états" cimü könyvet lengyel, francia, német, olasz, an­gol nyelven. Majd a „Bratislava 1928“ cimü jubileumi könyvet csehül, — véletlenül sem ma­gyarul, azonkívül még egy lengyel díszmunkát s hogy magyar is legyen, Wells világtörténetét. Elkeseredetten forgatják a hatalmas, gyönyö­rű diszalbumokat. Ki volt az az ügyes ember, aki lengyelnyelvü revüket vétet meg a magyar falvakkal? Ki az a lelkiismeretlen utazó, aki a községi könyvtárakra erőszakol lengyel, francia, német kiadású albumokat? Talán a lengyel ki­sebbség ugyanezt magyarul kapja? Egy-egy kö­tet ára száz-százötven korona. Meg se nézték még: kit érdekel az angolnyelvü díszmunka, még ha olyan szép is! A díszmunkák örök kár­hozatra vannak ítélve a községi könyvtárban, de mellette fekszenek a „romantika klasszikusai" cimü sorozat piros vászonba kötött könyvei is. Még szerencse, hogy az iskolaügyi minisztérium tizenkétkötetes ajándékából némelyik érdekli a népet. De a déli sark fölfedezését és az Amazon­parti halászatokat ebből a sorozatból sem ol­vassák. Mérleg: a falu évi 300 koronát köteles köny­vek vásárlására fordítani. Ennek nagyrésze „kö­telező" könyvek bevásárlására jut. A pénz el- folyott, a könyv használhatatlan. S ha a könyv­táros nem túlságosan ért a könyvekhez, akkor helyette a jegyző ur, vagy ennek megbízottja vásárol a legközelebbi város könyvesboltjában könyveket, „ami olcsó" s a kereskedő siet bóv­lijait rásózni a falusi könyvtárakra. A szegény falusi ember pedig, aki olvasni szeretne, nem ismerős a könyvek dzsungéljében s még csak nem is zúgolódhat, mert azt hiszi, erre nincsen joga. Lejönnek Prágából utazók s azzal az ürügy- gyei, hogy könyveik hivatalos kiadmányok jo­gait élvezik, megvétetnek minden díszmunkát, s ha egy vezérpolitikus életrajzát kinyomtatja va­lamelyik hódolója, azt a községi könyvtárak azonnal beszerzik, — a kultúrának s a törvény­nek elég tétetett, a könyvtári beszerzésre szánt pénzt valóban elköltötték, a pénztári naplóba be lehet vezetni, a kulturális tétel oldalán, — csak éppen az nem derül ki soha, kicsoda az a lelkiismeretlen utazó, szállító cég, aki lengyel diszalbumokat bocsát a magyar községi könyv­tárak rendelkezésére, évek óta. S még jó, ha csak lengyel, de lehet zulukaffer is. Ez nem mese. Adattal s helynévvel tudok szolgálni s le tudom másolni a könyvolvasó fa­lusi nép véleményét a lengyel—francia nyelvű díszmunkákról. A községi könyvtárakról szóló rendelet szép és okos. Aki kitalálta, szépen ta­lálta ki. Csakhogy úgy vagyunk ezzel: mire a „kivitelező" közeg kezébe kerül a megoldás le­hetősége, a szép elméletből nevettető gyakorlat lesz, a népkönyvtárból kulturparódia. A para­grafus betűinek elégtétel adatott. A betűk szel­leme azonban elveszett. Hány magyar falu könyvtárának szekrényé­ben porosodnak a rájuktukmált nem magyar- nyelvű díszmunkák, amelyeket illett megvenni, hány ilyen háromszáz koronákból meg lehetett volna már venni az egész szlovenszkói és erdélyi magyar irodalom legjobb termését Dehát kJ gondol ilyenkor az olvasókkal? Éppen ideje már, hogy egy országos könyv­tártanács állíttassák föli De legyenek tagjai kö­zött olyanok is, akik nemcsak hivatalból, ha­nem szeretetböl is gondozzák a könyvtárak ügyét. Tessék elképzelni: francia előszóval s angol záradékkal ellátott hatalmas diszalbumok fölé hajlik tanácstalanul és kínlódva a falusi olvasó, mert a könyvtár közvetlen hatósága megvette számára a könyvet. A falu százötven koronát fizetett a könyvért. Paródiának is rossz. SZOMBATHY VIKTOR. A védő kizárása ellenére csütörtökön folytatják a marseiítei perének tárgyalását Sorozatos incidensek e'őztéli meg ár. Desbons ügyvéd eltávolítását Izgalmas szóharc vádiolt és tolmács közölt « Éhségsztrájkot kezdtek a vádlottak Dr. Pavelics hajlandó megjelenni a hanem bíróság előtt 7 A i x-e n-P rovence, november 20. A marseiKei királygyilkosok bünperének má­sodik tárgyalási napján heves incidensek következtében a tárgyalást félbe kellett sza­kítani. Desbons ügyvédet, a vádlottak vé­dőjét egy kiszólása miatt a bíróság meg­fosztotta védői tisztjétől és kizárta a fran­cia védőügyvédek valamennyi kamarájá­ból. Az izgabnas jelenet után a bíróság az Aix-en-Pro ver.ee-i ügyvédi kamara elnökét, dr. Saudint nevezte ki a vádlottak védőjé­nek hivatalból. Az ügyvéd elfogadta a meg­bízást, de azt kívánta, hogy a bíróság hatá­rozatát közöljék előbb a vádlottakkal. Mi­kor azok megtudták, hogy Desbons immár nem védőjük, együttesen kijelentették, hogy éhségsztrájkba kezdenek és a feltett kérdé­sekre nem válaszolnak, A tárgyalást egye­lőre elnapolták. Incidensek sorozata A tegnapi tárgyalás bővelkedett viharok­ban. Casteran francia újságíró, aki az első napon önként vállalta a tolmács szerepét, a második napon nem működhetett ilyen mi­nőségben, mert újságírói feladatát kellett elvégeznie. A bíróság ezért Ilics jugoszláv tak módot arra, hogy kérdéseket intézzenek az orvosokhoz. Az elnök erre visszahívta az or­vost, hogy a birósági határozatoknak teljesen megfelelhessen. Röviddel ezután ujahb incidens következett be. Az esküdtek ugyanis egy nagy csomag újságot kaptak s a védő tiltakozott ez ellen azzal az indokolással, hogy az esküdteket a tárgyalás folyamán nem szabad befolyásolni. Az esküdtek vezetője erre kijelentette, hogy a csomagot széttépték, az újságokat nem olvas­ták és ugyanígy nem fogják elolvasni a további leveleket sem, amiket esetleg kapni fognak. Karhatalommal lávolilják el a védőt A délutáni tárgyalás kezdetén a védő til­takozását jelentette be amiatt, mert a bíró­ság nem adta meg neki a szólás jogát. Bírálni kezdte az elnök magatartását, ököllel az asztalra ütött és az államügyész felé fordulva kiáltotta: — Valóban, ez a köztársasági igazság­szolgáltatás! Az államügyész erre kijelentette, hogy ezek a szavak megengedte te tlenek és köve­telte, hogy dr. Desbons-t zárják ki valameny­nyd ügyvédi kamarából. A bíróság nyomban tanácskozásra vonult vissza és a tárgyalás újból való megnyitása­kor az elnök bejelentette, hogy joghallgatót rendelte be tolmácsul. Mikor Ilics átvette hivatalát — a „Prager Presse1 tudósítása szerint — Pospisil vád­lott megkérdezte tőle: — Ön szerb vagy horváti — Jugoszláv vagyok, — válaszolta Ilics. — Hol született? Szerbiában vagy Horvátor­szágban? — Jugoszláviában, — hangzott Ilics válasza, — Nem ismerjük Jugoszláviát, sem a jugo­szláv nemzetiséget, — mondotta erre Pospisil, A bíróság nem engedte meg a vádlottak eme állásfoglalását és fölszólította jelentéstételre a birósági elmeszakértőt, aki a vizsgálat alatt Kralj elmebeli állapotát figyelte meg. Az orvos kijelentette, hogy Kralj nem egészen normális, de tetteiért föltétlenül felelős. Desbons ekkor kijelentette, hogy a vádlottaknak nem nyújtót­az ügyész indítványához képest Desbons-t kizárják a francia védőügyvédek sorából. Dr. Desbons erre kijelentette, hogy a hatá­rozatot nem veszi tudomásul. Az elnök igy válaszolt: — A határozat máris érvényben van, tehát önnek itt már semmi mondanivalója sincs. A védőügyvéd erre kijelentette, hogy nem hajlandó elhagyni a tárgyalási termet, hanem csak az erőszaknak enged. Erre a bíróság elnöke behívatta a szolgálattevő csendőrtisz­tet és a teremöröket Ezek azután kivezették Desbons-t a bíróság épületéből. A mai párisi lapok vegyesen kommentálják a tegnapi tárgyaláson történteket A „Petit Pá­risién" azt írja, hogy Desbons rendszeresen sér­tegette a francia bíróságokat és a köztársasági intézményeket. Az „Echo de Paris" sajnálatá­nak ad kifejezést, hogy a bünperben elsősorban nem a királygyilko­sok elítélésével foglalkoznak. Az ügy nem­csak Franciaországra tartozik, hanem egész Európára. A baloldali sajtó tulszigorunak tartja a bíróság intézkedését A szocialista „Populaire" elismeri, hogy Des­bons rendszeresen és szándékosan igyekezett in­cidenseket okozni és ezáltal a tényleges bűnö­sök felelősségét gyengíteni, mégis úgy véli, hogy a birósági elnök is hibákat követett el, amelyek lehetővé teszik, hogy fellebbezést nyújtsanak be a semmitőszékhez. Pavelics 300 tanúval kíván folvonu.ni Desbons kijelentette a „Matin" tudósítója előtt, hogy dr. Aníe Pavelics, a terroristák állítólagos ve­zére, aki Olaszországban vaui letartóztatás­ban, el van szánva arra, hogy rögtön jelent­kezik az Aix-en-Provancei bíróság előtt, mi­helyt az olaszországi fogházból elbocsátják. Dr. Pavelics háromszáz tanút fog magával hozni, akiknek kihallgatása révén felmentését akarja elérni. A tárgyalást szerdán délután folytatják, de senki sem tudja, hogy miképpen fognak a dol­gok alakulni. Az Aix-en-Provence-i ügyvédi ka­A MARSEILLEI KIRÁLY GYILKOSSÁG két vádlottját, Kraljt és Raicsot láncnaver ve kísérik az alx-en-provencei Urótág elé. mara elnöke, akit hivatalból rendeltek ki a vád­lottak védelmére, állítólag sohasem volt védő­ügyvéd. Általában azt hiszik, hogy uj védőik kinevezésére fog sor kerülni és a per tárgyalását újból el fogják napolni, hogy az uj védők áttanulmányozhassák az ira­tokat. Más részről biztosra veszik, hogy a per tárgyalását mindenképpen folytatni fogják. Desbons ügyvéd a tárgyalóteremből való el­távolítása után azonnal a fogházba ment, hogy meglátogassa védenceit, de megakadályozták ab­ban, hogy az épületbe beléphessen, miutáni vé­dői és ügyvédi jogait elvesztette. Desbons ki­jelentette az újságírók előtt, hogy az ügyvédi lajstromból való törlése a legna­gyobb megtiszteltetés számára, amit eddigi működése alatt elért Nem halasztják el a tárgyalást Aix-en-Provence, november 20. A mareeillái klrálygy tikosok biinpörénck szerda délutáni tár­gyalásán Saudinot uj védőügyvéd azt a kérést, terjesztette elő, hogy a tárgyalást halasszák el, hogy ideje legyen az iratok áttanulmányozására. A főügyész hozzászólása után a tárgyalást vezető elnök úgy határozott, hogy a főtárgyalást csütörtök délutánra halasztja el és a jövőben mellőzi a délutáni üléseket. Arról azonban nem lehet szó, mondotta hogy az ügy tárgyalását későbbi időszakra halasszák. Saudinot ügyvédet védői feladatában több ügy­védtársa fogja támogatni. Éhségsztrájk Ilir szerint a vádlottak nem hajlandók elfo­gadni az uj ügyvédeket és elhatározták, hogy nem fognak válaszolni a hozzájuk intézett kér­désekre. A vádlottak különben tegnap délben megkezd­ték az éhségsztrájkot, amivel fenyegetőztek. Kedden délben már nem fogyasztották el az ebé­det s azóta eem fogadnak el semmiféle táplá­lékok

Next

/
Oldalképek
Tartalom