Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-17 / 263. (3815.) szám
A csallóközi rétek „lelke" Látogatás a 80 éves Vermes Vincénél, aki tanító helyett maga oktatta harminc esztendeig a Csallóköz kis tanyavilágának nebulóit ■ Pápai kitüntetést kapott a „rétek esperese" Komárom, november 16. A hatalmas kiterjedésű csallóközi tanyák- sorát általában ,,rétek‘‘-nek nevezik. Majdnem minden falunak megvan a maga rétje, amely npm egyéb, mint a faluból a tanyákra húzódott emberiség lakóhelye s igy általában ; ' igen kevés a tulajdonképpeni rét s igen sok a szántóföld, szétszórt tanya. A bogyai határ, amelyet csak Bogyarétnek ismer a tanya lakossága, még ezek között a rétek között is érdekes, ,,nadrágszijj“-nak nevezik,"mivel hosszan nyúlik a gutái rétek közé, a megy ercsi-s az ócsai tanyák szomszédságában. Tiz kilométerre van a községtől a bogyaréti központ. Persze, a központ alatt csak azt kell érteni, hogy itt van a kis kápolna, tőle félkilbméterre az iskola, megint két kilométerre az egyik korcsma s hét kilométerre a legközelebbi vasútállomás. Hatalmas, puszta tanyavilág ez, huszas csoportokban keresgéli a magot itt a túzok, minden fél kilométernyire fehérlik egy-egy tanya, öreg ákáci-fákkal, jegenyékkel, öblös füzekkel a kerítése mellett, meg sok-sok jóféle pulykával, amelyek az anyagi alap nevezetes részét szolgáltatják: itt-ott egy ármentesitő csatorna húzódik, a fák megtörik a végtelen laposságot, ide még a nyitrai hegyek sem látszanak el. Termékeny föld ez, szikes, vigasztalan területek itt nincsenek, — nyáron át öröm a gondosan müveit, zöldelő réteken végignézni. Vermesék tanyája, mint központ Órákig jár a kocsi a tanyák között, szántóföldek mentén, végtelen csendességben. Ennek a csallóközi-szeletnek központja a j,.. Vermes Vince bácsi ék tanyája. ^Azért központ, mert Vermes Vince él itt. S mivel itt lakik, itt a templom is,, közelben az iskola. A tanyai iskola. Tiz kilométernyire községházától, vasúttól. De száz kilométernyire volna a távolság még ma is Vermes Vince bácsi nélkül. Mert mondjuk meg rögtön: Vince bácsi volt ennek a széles vidéknek atyja, tanítómestere, lelkipásztora, mindene. Most már ugyan megfáradt s munkáját átvették hivatásos tanítók, lelkészek, de amikor Vince bácsi itt tanítani kezdett hat-cle- mis képzettségével: templomnak, iskolának hire-hamva sem volt még. S ezek a munkában edzett tanyai népek milyen hálásak! Szinte szokatlan látni azt a nagy szeretetet, amellyel körülveszik őszhaju, komoly gazdák ezt a tréfáskedvü, ma is élénk aggastyánt. Vermes Vincét. Szokatlan ez a megbújt, finom szentimentalizmus, amely a hajdani tanítványok minden szavában meghu zódik, ha Vince bácsiról beszélnek. . A kápolna Ahogy behajtatunk a tanyára, a főjegyző ur szívességéből, éppen vége van a misének a kis kápolnában. Ritkán jut ide ki a tisztelendő ur Ekecsről s a tanyai népek ilyenkor felhasználják az alkalmat, eljönnek sereges- től. Mise végén egy feketeruhás, csizmás öreg ember oltogafja a gyertyákat s vonul vissza a padok mögé csodálatos szerénységgel. Úgy kell előhalászni a sarokból. Vele együtt ballagunk a házba, ahol gyermekei, unokái laknak. Az uj házba. De azért ő szívesebben a régi házban lakik, egyedül. A régi házban, amely harminc évig az iskola volt. Leülünk a régi házban az imakönyvek asztalához, kissé hangosan kell beszélnünk, mert Vince bácsinak már sok baja van a fülével. Tréfás, aranyos kedélyű ember. A magyar gazda mintapéldánya. — Hetvenháromban nősültem, — kezdi a beszédet — még errefelé akkor kevés volt a nép. Az utak végtelen rosszak voltak, a gyerekeknek nem volt a közelben iskolájuk. Néhány jószivü apa azon töprenkedett, hogyan taníthatná a gyerekeit mégis. Hát rámesett a sors, merthogy hat elemit tanultam. Megtettem a szívességet s vesződtem velük. A plébános úrtól kellett engedelmef kérni. A plébános ur azt mondta: „Nem, hogy megengedem s örülök, hanem akarom is!" Tiz gyerekkel kezdtem hetvenötbe... Később voltak ötvenen is. Irni-óvasni, számozni s megmondom magyarul: imádkozni tanítottam a gyerekeket. Másra nem taníthattam, mer engem se tanítottak. Egyszer bejött az eleii plébános ur, szétnézni ebbe az én kis szobámba, ahol az iskola vót. A plébános ur sirt... így tanítottam a háború előttig, amikor az iskolát végre felépítették s tanítót hozattak. Akkor is azt akarták, hogy tovább tanítsak, de elirigyelte tőlem néhány szomszédasz- szony ... így beszél Vermes Vince bácsi, nagy- nagy szerénységgel. * A rétek esperese, lelke Mert a továbbiakat nehezen lehet belőle kihúzni s ketten-hárman segítenek elmondani a dicséretét. Annakidején Komáromban volt tanfelügyelő Lőrinczy György s kikocsizott a bogyaréti tanyákra is. Nagy meglepetéssel látta, hogy egyszerű gazdaember tanítja a gyerekeket betűvetésre s Isten-félelemre. Lőrinczy kezdetben nem nagy hittel nézett a gerendás parasztszobában tanulgató gyerekek tudománya elé s előszóli- tott egy kis tanyai gyereket: — No, te fajankó, haliám, hogy tudsz olvasni? Hát tudott. — Ki volt Szent István? A gyerek ékesen felelt. — Hát inagának, öreg, mi a fizetése? —- fordult most Lőrinczy Vermeshez. — Semmi, egy-egy csirke, húsz krajcár, miegyéb ... — A templomban ki végzi a szolgálatot? —• Én. Fizetésem itt sincs, mert nekem magamnak kell imádkozni. Mivelhogy a templomot is Vince bácsi lelkesedése építtette föl. A belső berendezést nagyrészt maga vette. S ha úgy hozta a kivánalom: szekerekre rakta az egész népet s nagyünnepkor behajtatott velük a legközelebbi templomba. Nem hagyta a népét. S ami aztán ennek következménye lett: ez az egy tisztalelkü ember átformálta az egész tanyanépet, eszessé, istenfélővé, tudományban járatossá tette. Határtalan a különbség a szomszédos gutái tanyák s a bogyaréti táj emberei között. A gutaiak csak verekedni járnak át a bogyaiak mulatságára, panaszolják a megszelídült, igen értelmes, kiváló bogyaiak. Az ember szinte el se hinné, hogy ily távol a világforgalomtól, napi járásnyira Komáromtól ilyen bölcs, jólelkü s hálá- datos, tanult emberek lakjanak. Nagyrészt Vince bácsi tette őket azzá,, a Vince bácsi finom lelke, szárnyaló szive. Lőrinczy György a rétek lelkének nevezte el, az egyik tisztelendő ur pedig egyenesen esperesnek titulálta s méltán. Ha van valahol példa arra, hogy egy ember kisugárzó lelkisége nemzedékeket tud irányítani s megváltoztatni, akkor Vince bácsi az. Nemrégiben ,,nyugalomba vonult". Persze, nyugdijat nem kap, ám, ami sokkal fontosabb neki: a tanyai nép szeretete, megbecsülése, azt élvezi mindennap. Az* iskolásgyerekek apának nevezték. Pedig: ez az áldott jó ember két fiát vesztette el a háborúban s megnyugodott, mint Jób. a szenvedésekben... Emléktábla hirdeti a Vince bácsi elesett fiainak nevét, a többi bogyaréti hősökkel együtt. Húsz hold földjét is felosztotta többi gyermeke között, hogy veszekedés ne legyen. Egyedül él kis házikójában, maga irta ima- könyve, szentképei s emlékei között. A pápai kitüntetés Nemrégiben magas elismerés jutalmazta Vermes Vince bácsi élete munkáját. A pápa érdemrendet adományozott a rétek lelkének nagy okmánnyal s ,,dicsérő-levéHel“ együtt* Vermes Vince bácsi nem teszi fel az érmet mellére, hanem berámáztatta. Még ma is megretten, ha erre a nagy kitüntetésre gondol: — Hogy én, ilyen nagyon kicsi, nagyon semmi kis ember ilyen kitüntetést kapjak, hogy rám a római pápa is gondoljon sok fontos dolgában: nem érdemlettem ezt meg, azt mondom ma is .. * Nagyságos cim jár ezzel az érdempénzzel, de Vince bácsi bizony csúfra venné, ha valaki igy szólítaná meg. Szivesen beszél a régi időkről, amikor még oktatott. — Ősszel azt mondták a gazdák: Vince bácsi, az én gyerekemet is fel kellene már adni a maga iskolájába ... S úgy októberben beíratták. Márciusi szép időkig tanítottam is őköt. S levizsgáztak a szomszédfaluban, szekereken vittük mindet. Tudja-e, hogy sarzsi volt mindahány, aki az én iskolámból a katonasághó került . . .? Csak tanított, csak tanított ez az áldott ember egész életén át s bizony, nem eredménytelenül. Meghatva irt róla Lőrinczy György: „kezet kellene csókolni ennek az áldott öreg embernek!" S ezt a régi cikket szeretné most megmutatni Vince bácsi, de nem találjuk. Keressük fiókban, polcon, megemeljük a légycsapót, kinézünk az illatos kemence mögé, végiglapozzuk a naptárakat, esküszik Vince bácsi, hogy megvan a cikk, imakönyvet is lapozunk, az érdempénz mögé is bekukkantunk, de a nevezetes szép cikk elveszett... Majd akkor kerül elő, ha elvisz bennünket a kocsi. Jaj, ha valakinek megvolna, de el- közvetiteném az öregnek szivesen ... A kis szoba ablaka elől elvonult a napocska, bealkonyult. Odakinn az egyik unoka lakodalomra készül, nagy zajjal s különben is, vig vasárnap van ma a Bogyaré- ten. Mi itt ülünk benn, később nagyokat hallgatunk, Vince bácsi eltűnődik, fáradt lesz a sok beszédtől, de még megfogja a. kezem: — Tudja, kedves, csak az fáj nagyon, hogy nem hallom már a harangszót ezekkel az én rossz füleimmel. Ha legalább ezt hallanám ... SZOMBATHY VIKTOR. Negyven éves a Röntgen- sugár ■ Hogyan történt a korszakalkotó felfedezés? ■ ■ Saját sugarai ölték meg a nagy feltalálót ■ I 1895 november 8-án a wtirzburgi egyetem j hallgatói és asszisztensei lassan elhagyták a fizikai intézet termeit. Csak Röntgen tanár ur kísérletezett az elcsöndesedett laboratóriumban, régi szokásához híven. A „katódsugarakkal" végzett kísérleteket, ezekkel az abban az időben még rejtelmes sugarakkal. Ezek a sugarak a tudomány azon ágába tartoznak, amit légritka térben való ,,elektromos kisülésekének neveznek. A legegyszerűbb ilyen kisülés a közönséges szikra, amelyik egy rövid légrétegen átüt, ha elég nagy a feszültség. Ha ez a kisülés légritka térben jön létre (pl. egy üvegcsőben, ahonnan kiszivattyúzták előzőleg a levegőt), akkor a szikra jóval nagyobb. Ilyenkor az üvegcsőbe két fémdrót van beleforrasztva és ezek vezetik az áramot. A negatív vezeI téket hívják ,,katód"-nak. Minél jobban ritkítják a csőben a levegőt, annál állandóbb lesz a szikra és az egész cső egy különleges fényben világit. Ilyen csöveket készített a bonni üvegöntőmester, Geissler, akiről azután ezeket a csöveket el is nevezték. És ezek a Geissler-csövek a mai óriási világító reklámok ősei. Ha a levegőt még jobban ritkítjuk a csőben, előáll egy még érdekesebb jelenség. A cső belseje sötét marad, ezzel szemben csodálatos módon az üvegcső fala kezd el villogó fénnyel világítani, legerősebben a katóddal szemben lévő oldalon. Ha itt az üvegfalra egy kis alumi- niumablakot helyezünk, akkor ezek a sugarak itt kiáramlanak az üvegcsőből. Miért világit az ernyő ? Ezen az Örökké emlékezetes napon ilyen készülékkel dolgozott Röntgen. A készülék közelében egy foszforeszkáló festékkel bevont papírlap (u. n. ernyő) állott, amelynek az volt a tuti lajdonsága, hogy a sugarak hatása alatt zöldes fényben világított. Röntgen hirtelen megszakítja munkáját és csodálkozva mereszti szemét a világító ernyőre. Csodálatos dolgot észlelt. Az ernyő világit, holott Röntgen az ernyő és a gép között áll. Más fényforrás a katód-lámpán kívül az egész teremben nincsen. Minden fizikai magyarázat csődöt mond. Röntgen professzor erre, hogy teljesen biztos legyen dolgában, az egész üvegcsövet bevonja fekete, átlátszatAz emberiség jótevő sugarai Későbbi jelentésében ezeket Írja Röntgen: ,,Megállapítható, hogy minden test többéke vésbé átereszti ezeket a sugarakat. Egy ezeroldalas könyv mögött még erősen világit az ernyő. Egy vékony sztaniollapon már nehezebben hatol keresztül. Ha pedig a kezünket tartjuk a sugarakat előidéző gép és az ernyő közé, akkor az ernyőn jól kivehetők a csontok sötét és húsos részek világos árnyékai." Később pedig Röntgen az X-sugarak többi tulajdonságait is fölfedezi. Ritkán ismerték föl egy fölfedezésnek óriási jelentőségét oly gyorsan, mint ezekét a sugarakét. A legutóbbi két évtized alatt ez a találmány csodálatraméltó diadalutat futott be és széleskörű alkalmazásra alált nemcsak az orvos- tudományban, hanem még az iparban is. A háborúban pedig szinte nélkülözhetetlen segítő- eszköze volt a tábori orvosoknak. Különösen erősen nyelik el a Röntgen-sugarakat — most már igy hívják — és ezért sötét árnyékot adnak a nehéz fémnek. Ezért igen jó szolgálatot tettek a Röntgen-sugarak a háborúban megsebesült katonák testének átvilágításánál, mert a testbe beékelődött srapnrllszilár.kok és egyéb idegen anyagok helyét, alakját, nagyságát pontosan lan papírral. A leghalványabb fénysugár sem hatolhat most már ki az üvegcsőből — és csodálatos, az ernyő mégis szépen világit. Valami egészen váratlan dolog történt itt. Röntgen professzor ekkor fedezte föl, hogy „vannak láthatatlan sugarak, amelyek vastag papirrétegen is minden nehézség nélkül áthaladnak", mondja jelentésében és elnevezi ezeket a sugarakat X-sugaraknak, . meg lehetett állapítani és sok esetben biztos műtéttel eltávolítani. Érdekes, hogy a kutató tudósok, mialatt saját kárukon tanultak, rájöttek arra, hogy okkal- móddal, helyes „adagolással" a Röntgen-sugarak hatását a szenvedő emberiség javára lehet fordítani. Vannak ugyanis a beteg emberi testben és annak fölületén rosszindulatú daganatok, rákos szövetképződések, bőr- és hajbetegségek, amelyeket a Röntgen-sugarak szétroncsolnak és ezzel a betegség javulását előidézik, A Röntgen-sugarakat tehát nemcsak bizonyos bajok és betegségek (lábtörés, tüdőbaj, gyomor- és bél vizsgálat) fölismerésére, vagy — amint az orvosok mondják — orvosi „diagnózis" céljára használják, hanem magukkal a sugarakkal gyógyítanak is. Az orvostudománynak ezt az utóbbi ágát „Röntgen-theráoiának" nevezik. Itt rendkívül fontos és nagy orvosi gyakorlatot kíván a sugarak helyes adagolása, vagyis annak a sugármennyiségnek az alkalmazása, amely a betegséget megszünteti, de a szervezetnek még nem árt. Röntgent is elérte a végzet. Saját sugarai öl* íék meg 1923 bán. Dr, VApA PÁL. 1935 november 17, vasárnap. ............. . ......................................................... 8
