Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)

1935-11-17 / 263. (3815.) szám

T>I«GAIvMa<AaRH1 RL.t® 1935 november 17, vasárnap. KAZINCZY — írói arckép — Irta: Kosztolányi Dezső Az ■éíttbeiri lelteik arra tör, fcöjgy érvényesüljön, diadalt ataS&ön a maga. igazával és céllh-oz ér­kezzék. de csodálatos módon fél is étitől e vá­gyában állandóan fékező, gátló mozzanatok is föllépnek. -Tó elismertnek lenni, tekintélynek, felnőttnek, de éppoly jó örök gyermeknek is maradni, aki félreáll s az eilleinzék táborában mint felelőtlen garabonciás birálgatja az elért eredményeiket. Miü dákét lelki alkat ismeretes. Az egyik az apa szerepét vállaltja, a másik a fiúét. Kazinczy az apa, aki mindig gyámotitani, segíteni, teremteni akar. Emlékezzünk ifjúkori arcképére, egy festményre, melyen kucsmát és kardot visel s kezén — a kor Ízlése szerint — madarat, táncoltat. Milyen komoly itt is, milyen öntudatos. Azt mondbatuók, hogy nincs benne semmi hóbortosán-csecsemői. Biztosan ül a szé­kén. mint egyr születet vezér. Negyvenkétéves korában már galambősz. Első levelét Érsemlyé- ről öteeiztendős korában Írja a szüleihez, atyja urához és asszony anyjához 1763 február 16-án, mint Kazinczy Feriig s üdvözli benne Dienes öccsét és pogácsa-sütő Julis hugocská- ját. Utolsó levelét. Széphalomról keltezi 1S31 auguztus 20-ikáról, mint h-etvenkétesztendoS aggastyán 6 az ázsiai koleráról panaszkodik, melynek bárom nap múlva maga is áldozatául esik. meg a parasztok lázadásáról, akik váSvil­lával, botokkal támadták meg a járvány-örvöst. E két időpont között mozog levélírói pályá­ja. Közben 5393 levelet írt, melyet tudós tár­saságunk huszonegy testes kötetben adott ki. Sohasem a magányt keresi, hanem a szellemi közösséget. Keze 'szinte kétségbeesetten nyúl baráti és rokon kezekért, sokszor megaláztatá- j sok árán. Áhítattal közeledik kortársaih-oz, aj nagyokhoz, Berzsetiyi-hé-z és Csókc-nai-höz, — a kisebbekhez is. Bárót! Szabó Dá.vid uj mér­tékre vett verseit, bexaméteneit — amint meg­jegyzi — •..elragadtatások közt faldosta“ s azon­nal levelet intézett hozz;' -distichonokbaü. Ké­sőbb meg is látogatta őt Kassán, ment ö nrnden Íróhoz elzarándokolt. Erről a hLtbgátásáról így száínol be: „ügy hittem, ha csak rá nézek is, ba «zavát hallhatom, annyival 'Jíxkább, ha, 'vezér­léseit fogom venni, ha felolvasgat-ja előttem dol­gozásait. a poétái tűz, legalább a vörsiifexi, áltjő reám. De a, fás ember oly tartalékkal fo- •gada, hogy ném tudhatám, tfeztélétfoőii Mmik-e agy velem, vagy mivel egy kis testű fiúcskához leereszkedni poétái méltóságához illetlennek te­kinti. Szálas, vékony testű, szediörjés arézu em­ber, öltözékében piszkos, mocskos, pedánt igen nagy mértékben, de belsőjében úgy tiszteletes, mint- külsőjében visezatoló. Tiszteltem ötét, szerettem, de fel nem tudván melegíteni, holott magam csupa tűz valók, minél ritkábban jelen­tem meg nála.44 Virág Benedeknek, a kedves öreg papnak asszübort küld s a budai tűzvész idején száz forintot is, a szegényeknek, akik a birtokán laknak, orvosságot, az íróknak pedig, a pályatársaknak, a borzas ,,istenfikc‘-nek, a hon szeblelkü leányainak el nem Lankadó buzdí­tás okát. 1812-ben ötszáz forintot oszt szét a.z Ínségesek között. Azt érezzük, hogy mindenki — literátor, szükséget látó éhenkórász, főran­gú ur, sízókóhoilö nyelvnj’tó — egyaránt a gyer­meke, a korára való tekintet nélkül s ő az apa, aki egy családfő sima tapintatával és vázéri öntudatával szól övéihez. Semmi sincs távolabb tőle, mint a paranoia hiúsága és a schysophrenia öntetszelgóse. Kretschmer, a mai német lélek­búvár bizonyára a cycloid-ok közé sorolná Őt. Beleolvad a közösségbe, egy eszmévé lényegül át. Harcol, sebeket oszt és kap, de a harcban vissza is tud vonulni, állandóan leszereli büsz­keségét. A nyelvújítási küzdelemben tüzel, nyugfcafiinit, tövisekkel szurdalja a maradiakat, aztán, amikor heve a szélső baloldalra sodorja, váratlanul békét köt ellenfelei vei, az ügy érde­kében s nekik is igazat szolgáltát, kijelentve, hogy ő „tüzes orthológus és tüzes neológus egy berek Mulatságos olvasni, hogy leveleiben- miként alkalmazkodik mindenkihez s ö a íör- zsökös kálvinista miként, vált értő tekintetet a katolikusokkal is. Mindegy, csak a. család te­nyésszen, lába alatt ez a kis szeretett, magyar család s benne és fölötte a másik nagy család, az emberiség. „Én láttam -— írja, — hogy a fel­költés. megrázás által kell életre hozni az alvó­kat s költöttem, ráztam. A vetett mag bizonyo­san fölélni fog s akkor nevem áldásban lészen. Üldözzenek, bántsanak, az mind semmi.44 Ha a szavak mögött valaha a valóság érc-' fedezete volt, akkor ezek azok a‘szavak. Ebben mondatban az igazság van. Kazinezyban a XIX. század eszményiségr máglyázott egész az égig, az a görög-német, klasszicizmus, melynek itthon szószólója- és apostola Volt. Élete iroda-, lom. -s irodalma az ölet. Egyik leányát líigómá- nak keresztel tette, a máskat Eugéniára, a har­madikat Thál iá-ra. Ez pedig nemcsak kord ivat és szenvelgés, (összetévesztette az életet az ito-; dalommal s az iroda-toat az előtte!. Egy köny­vet éppoly élőnek tartott, mint tulajdon gyet-, mekeit. Késő öregségében, amikor hét 'gymifne- kével'Szükséget látott, mert pénzét szétoSZtogat-.' ta irodalmi célokra, azt mondta, hogy Ö „a, legszerencsétlenebb szerencsés, mert tenger ba- jaközt is élvezni tudja a legkisebb örömöt is“. Magányos éjszakáin lobogott gyertyája, perce­seit szorgalmas ludtolila. -Ekkor itta e®t Des­Óriási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., Koslce • e> Üveg — percsllási — villany csillárok! IIIHHHIlH11IHÍÍ!lllilllillll!lHlllll!!lllllll!lllllin!!lllllllllHllHlllillll|illllllllllllllllllllllllllllll!llllllllllll!lllllltllltHllllllltflilllflllllllWlHI® Modern képkeretezés, üvegezés l!llllllllllllllllllll!llllll!lll!llllllllll!lllllllillllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllÉllltlllllltlllllllllllltllllÍ!llllllIlHll Telefon 2423 Alapítva 1833 .......... Irtás Sándor Imre A felső kereskedőim! iskola női tanfolyama. Feszült csend, amelyben a légy zümmögését is | meg lehetne hallani, de a légy nem zümmög, | mert január van. Viszont a kréta zörgését csak- I ugyan hallani, amellyel Szürkehalál, a tulszigoru | igazgató számtani képleteket ir a táblára. Ezen- I kívül csak két mozgás van a teremben: mind |a kettő hangtalan. Az egyik a felügyelőnő, az igazgató felesége, kézimunkázik a eghátulsó, szélső padban. A másik: a középső padsorban egy magásnövésü, fekeíehaju lány hajol a pult­ra és fehér papírlapra ir. Az igazgató, negyven- ötéves, gyorsan őszülő szikár ember, — arcán a folytonos katedránüléstől megmerevedett szi­gorú kifejezés, — az osztály felé fordul és foly­tatja magyarázatát Az első szavaknál pillanatra megtorpan, senkise vette észre, csak az igazga- tóné kapja föl a fejét, ösztönszerüen fogja el a pontot, amélyröl a férje pillantása már tovább­suhant; meglátja a lányt, aki két padda.1 előtte szelíden, hangtalanul ir. Az asszony csodálkoz­va néz a férjére: nem dübörög a föld és nem dűl össze a menyezet! Pedig biztos, hogy látta a súlyos fegyelemsértést, látta, hogy a lány, Mi- kulánszky Mária levelet ir előadás közben! Az igazgatóné férjét figyeli, aki a terem másik sar­kába néz; az asszony föláll, lábujjhegyen tesz két lépést előre, kinyújtja a kezét és elrántja a papirost a lány elől; már újra a helyén ül, az utolsó padban. Kis mozgolódás, Mikulánszky Mária az asztalra borul, az igazgató a feleségére néz, aki int neki, hogy semmise történt. * „Suzanne, ma chérie, Szürkehalál meggyilkol­ta Arany Nyulat. Hangjából vastag köteleket font és megkötözte, szeméből vékony nyilakat három platinanyilat bocsátott Arany Nyúl pi- hegő testébe, egyet a szivébe, kettőt a tüdejébe. Arany Nyúl megszűnt pihegni, szive megszűnt dobogni. Arany Nyúl leke a túlvilágról küldi Cberie-nek ezt az üzenetet: készítendő kettős koporsó, a külső szürke ezüstből, a belső fekete ébenfából, a belsőbe fektetendő Arany Nyúl, holtteste számtani képletekbe burkolva. Szürke Halál összes előadásairól gramofonlemezek ké­szítendők, melyek gramofonnal együtt a holt­testhez melléklendők. Azonkívül nagybetűs jegy­zetek Írandók Szürke Halál összes előadásairól, hogy Arany Nyúl azokat olvashassa, ha este a halottak alusznak és nem szabad gramofo- nálni Más verzió szerint Arany Nyúl forró arany­szive megfagyott Szürke Halál jeges közelségé­ben. Régi orvosok véleménye szerint nevezett aranysziv szerelem következtében egyszerűen meghasadt. Mindezt a hivatalos boncolás lesz hivatott kideríteni, melynek megejtéséig egyet­len boldog hiányérzet lebegteti a hulla lelkét az árnyékvilágban, hogy számtanból még nem felelt és egyben a boldog remény is, hogy a ke­gyetlen ellenség színe előtt felemelt fővel, gló­riával övezett homlokkal és ugyanilyen halál­megvetéssel szekundázhat." Az igazgató az irodájában, az ablaknál állva olvasta végig a félbemaradt levelet. A szája és orra megrándult, mig egy pillanatra elfordult az ablak felé, de már megint merev volt az arca, mint a tanítványok előtt. A felesége mosolyog­va nézett rá. — Ilyen hódítás! Nem is örülsz? Az igazgató tulkemény, nyers hangja: Nem lehet tréfálni ilyen dolgokkal. Na­gyon kínos helyzet. Nem kellett volna elvenni ezt a levelet. — Ugyan! Te talán tudtad, hogy mi van a levélben? A férfi szája körül kiélesedett egy vonás, ahogy lenéző pillantással közömbösítette az asszony kihívó mosolyát. — Butaság! — Mert úgy láttam, te is észrevetted, hogy a kislány tevéiét ir. Az igazgató megint az ablak felé fordult, de határozottan mondta: — Ilyesmit nem vész észre az ember. — Tehát mégis sejtetted... A férfi sóhajtott. — Kedvesem, érteni kell a serdülő gyermekek neveléséhez. Arra mindenképpen jó ez az eset, hogy okulhatsz belőle. A legjobban kell vigyáz­ni a gyermekekre ebben az érzékeny korban. — Ezt mondom én is! — Eh! Te rendőri felügyelet alá helyeznéd őket! — Én! Hiszen te vagy szigorú hozzájuk! — Igen. Éreztetni kell velük az élet szigorát, de nem szabad túl közel férkőzni hozzájuk. Minden brutális mozdulat gyilkol. Ez a levél hamvas és illatos, szelid, ártatlan humor van benne és ezt a humort, te kiirtottad egyetlen mozdulattal, alrogy elkaptad a levelet a kislány elől. Ne felejtsd el, hogy ők bűnnek érzik ma­gukban azt, amit mi ártatlanságnak tartunk és bennünket tartanak ártatlanoknak, mert mi már megtaláltuk a rendszert a bűnözésre. Pedig az, hogy a kislány éppen a szigorú és nős tanárjába szeret bele, mutatja, hogy öntudatlanul vágyó­dik a szigora rendszerben való megnyugvás után. Az asszony — okos és célravezető szokása szerint — sietett elfogadni a férfi fölényét és igyekvő megalázkodása majdnem teljesen el­nyomta a kis nyugtalanságot, ami még megma­radt benne. — Igazad van! Te jobban látod ezeket a dol­gokat. — Mindenesetre kellemetlen, kínos helyzetbe | kerültem ... — Miért?! — Nem büntethetem meg a kislányt, mert aj büntetés csak boldog kielégülés volna a gye- 8 rekesen beteg képzelődésében. Ha pedig nem büntetem meg, vájjon mit gondol magában? Hogy az én órám alatt nyugodtan firkálhat? Vagy hogy helyes cimre találtak érzelmei? Az asszony dadogott. — Igazad van. Mit tegyünk? Nem szabad beleavatkozni a növendékek olyan dolgaiba, amelyekben nem tehetünk se­gítségükre. A legokosabb volna visszajuttatni hozzá a levelet, úgy, hogy ne is sejtse, hogy én tudok róla. Az asszony letörtem készségesen mondta: — Visszaadom neki. Azt fogom mondani, hogy én se olvastam el, mert respektálom a le­véltitkot, de máskor ne merjen az órák alatt 8 firkálni. — Úgy van, ez a helyes. Az igazgató hálásan mosolygott. Mikor az igazgatóné kiment, ez a mosoly kicsit gúnyosra ferdült. " t * — Mikulánszky Mária! Enyhe zizzenés, a leány fehér arccal ment ki a táblához és kezébe vette a krétát. Az igaz­gató hátát fordított neki: — írja föl a logaritmus képletét. A leány pillanatra behunyta a szemét, aztán az osztályra nézett. A szélső padokból, ahová nem láthatott el az igazgatóné. kézjelekkel és hangtalan szájmozdulatokkal igyekeztek neki segíteni, de Mária szándékosan elfordította a fejét és a terem másik sarkába nézett. Az igazgató megfordult. Karba tette a. kezét: — Nos, kisasszony! Nem mozdulna egyet? Mária félfordulatot tett és fölrajzolta a táb­lára: „L“. Némi gondolkodás után odaírta mel­léje: „s“. Aztán megint leeresztette a krétát és állt mozdulatlanul. Elnézett az igazgató mellett. — Mi jelentenek azok a titokzatos betűk? Talán azt, hogy Lajos? Az osztályból nevetés buggyant, de az igaz­gató dermesztő pillantására máris elfúlt. 1 — Nos! Vezesse te a képletet. Talán úgy ! könnyebben megy. : Mária mereven állott, csak a fejét szegte föl- f iebb napyon kevéssé. < — Milyen praktikus célokat szolgál a loga- < ritmus a matematikában? Az osztály mozdulatlan csodálkozásba der­medt. Az igazgató nem szokott három kérdést föltenni. Kettőt se. Az első kérdésre felelet vagy szekunda. Újabb meglepetés. — Hogyan végezzük el a gyökvonást loga­ritmus segítségével? Nincs válasz. Az igazgatóné a hátsó paciban leteszi a kézimunkát az asztalra. A férjét nézi. Az igazgató Máriát nézi. A szája kissé elhúzó­dik, — az elsőpadbeliek ismerik ezt a szájmoz­dulatot. Ez Szürkehalál kegyetlen mosolya, amely után az következik: „Köszönöm, nem elég." De: — Mikulánszky kisasszony talán sztrájkol? Nincs válasz. — Miért nem felel? A leány feje automatikusan emelkedik még feljebb. Most már a plafon közepét látja. Az arca változatlanul halvány, de a szeme ragyo­gása változik. Mélyül. Tiszta, hideg, mély ra­gyogás. Az igazgatónak az az érzése, hogy két mély szökőkút, 'mely magasból visszazuhanó mosolyt áraszt szét a mozdulatlan, sápadt ar­cön. — Ahogy parancsolja. Köszönöm. Mária visszamegy a helyére. Az igazgató a katedrára dobja az osztályozó noteszt. Nem irt bele semmit. Az igazgató a feleségére pillant. Az asszony szeme, ahogy a férfit nézi folytonosan, most srükebbre szorul, fénytelenül, szigorúan. Az igazgató fölveszi az asztalról a noteszt, kinyitja, keres benne, belerajzol határozott kézzel. Végre! Az osztály fölött láthatatlan párák­ban liheg a szenzáció. Az igazgató még egyszer Máriára néz. A sá­padt arcból a tiszta, hideg sugarak, most már nagy messzeségből jönnek. Kilométernyi távol­ságból. Ahogy jobban nézi, látja, hogy mérhe­tetlen messzeségből. A föld másik sarkáról. Tá­voli esi hágókból. November 23-tól 30-j rendezik meg Kassán az idei katolikus karácsonyi vásárt I Kassa, november 16. A kacsai katolikus egy- I házközség közli: Minden évben, a nehéz tél előtt, embertestvéri szeretetünk újabb feladat előtt áll. hogy az élet nyomorultjainak ég szegényeinek, akik kérőn nyújtják felénk kezüket, hogyan és miképpen legyünk segítségére. Segítenünk kell: érezzük, kötelez rá a szeretet és a felelősség tu­data. Ezért rendezi meg minden évben a kassai római katolikus egyházközség karácsonyi vásár­ját, hogy mindnyájan összefogva s filléreinket és áldozatkész munkánkat összeadva lehetővé te­gyük, hogy karácsonykor belelopjuk a szegény nyomorgó és éhező családok szivébe is az örö­möt, hogy kenyeret téve asztalukra, legalább a szent ünnepek alatt tartsuk távol szegényes ott­honuktól az éhséget és szomorúságot. Ez évben a kassai római katolikus egyházköz­ség karácsonyi vásárját a Katol.kus Olvasókör helyiségeiben rendezi meg (Bethlen-körut 27) no­vember 23-tól 30-áig. Az ünnepéiye8 megnyitó november 23-án d. u. 4 órakor lesz. A vásár na­ponta d. u. 4 órától 10 óráig lesz nyitva. Minden este változatos, szin-es műsor és zene fogja a lá­togató közönséget szórakoztatni, A vásár érdekessége lesz a ,babavásár“, mely k ül oh ősén gyermekeknek fog nagy gyönyörűsé­get, szerezni. Áldozatos hölgyeink művészi ízlés­sel öltöztetett babákat állítanak ki. melyek olcsó áron lesznek kaphatók. Azonkívül olcsó, prakti­kus kézimunkák, iparművészeti tárgyak, stb. te­szik gazdaggá és színessé a vásárt. Emellett hi­deg és meleg büffé s Ízletes meleg vacsora áll a. látogatók rendelkezésére. Az ifjúság részére na­ponta este tánczenéről gondoskodik a rendező­ség. Belépőjegy felnőttek részére 2 korona, gyerme­keknek 1 korona, állandó jegy a vásár tarta­mára 5 korona. A vásárnak szánt ajándék tárgya­kat és kézimunkákat, valamint bizományi dc'go- kat a Karitász-irotídhan vesz át a rendezőség (Stefanik-u. 29, I.) d. e. 8-tól 12-ig. Felhívjuk minden kassai katolikus testvérünk figyelmét erre a karácsonyi vásárra és kérjük, hogy tekintse szivbeli szeretet-köteksségének, hogy filléreivel, munkájával, látogatásával támo­gassa. a katolikus ügyet és járuljon hozza a v.-í sár sikeréhez, mellyel nemcsak könnyeket török de saját szivének szerez igaz békét, belső örömöt és gazdagodást. 4 seffy-nek: „Ugyan, édes barátom, mi volna az én érettemből, tea feleségem,. h.a ez a sok szeme­teit gyermek, a könyv, tinta és papiros neon volna.“ Igen, a felesége s a tinta, a, gyermek s a papiros egy nála. Nem tudok tőle idézni sem­miféle halhatatlant, még csak sorokat sem. Szo­nettjei, melyeket egy ötvös türelmével és szen­vedélyével cs’szoligaitott, közben bizony rneg- rozsdásodtak. Ha jdan elmés epigrammáinak éle eltompult. Fordításain is átrohant m idő s az ő Hamletijét vagy Stelláját ma már lehetetlen volna beiktatni színházaink játékrendjébe. Pró­zája, ha olykor szépen folyó és jellemző is, csak emlék s az irodalom történelmi kegyelet tartja, fönn. Vannak kis írók, akik nagyot alkottak. Egy-egy tömör költeményük dacol a századok­kal s beitezeng az örökkévalóságba. Kazinczy nem tartozik közéjük. Semmi ilyesmit nőm te­remtett. Mégis nagy, maradandó alkotások nél­kül is óriási. Körötte úgyszólván minden elve­szett, megsemmisült, de áthasoault életté, ben­nünk él, lüktet tovább. Nincs remekműve. Éle­te a remekmű.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom