Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-15 / 261. (3813.) szám
6 Társadalmi Elet # A Dnnaszerdahelyi Katolikus Kör, amely nemrégiben alak ült meg, rendkívül élénk tevé- jeenységei fejt ki. Katolikus egyesület közel tiz van Dunaezerdahelyen, de ez az első egyesület, amely az egész katolikus lakosságot felöleli. Az egyesület gyönyörű uj épületben kezdte meg működését, saját színpada is van-, amelyben igen nagy sikerrel mutatkozott be a kör műkedvelő gárdája. Az egyesület helyiségeiben élénk élet uralkodik és a többi katolikus egyesület is itt rendezi gyakori gyűléseit és mulatságait. Már az eddigi jelek is arra mutatnak, hogy az ifjú egyesület életképes lesz. A körben dr. Markwarth Gábor elnök fáradozik a hitélet terjesztésén és a katolikus társadalmi erők összefogásán. — Galgóc 1936. évi költségvetése. Tudósítónk jelenti: A képviselőtestület e napokban tárgyalta a jövő évi költségvetést, amelyet szótöbbséggel elfogadtak. A rendes költségvetés kiadásai 1,700.000 koronát, a bevételek 800.000 koronát tesznek ki, a hiányt a múlt évi hiánnyal együtt részben 850 százalék pótadóval fedezik. A rendkívüli költségvetés 2,400.000 koronás kiadásával szemben ugyanilyen összegű bevételt tüntet fel. Az összegben benfoglaltatik az állami polgári is- koli építkezési költsége is. Ehhez hozzájárul az állam, az ország és a járás is. xx Autogummik legolcsóbb eladása nagy engedménnyel Autoservice Spira, Kosice, Flórián- ska 6. — Telefon 20—62. Speciális javítóműhely, nagy alkatrészraktár. Rosch-Varta-Service, hengerköszörülés speciális gépen. (10) — A legöregebb angol választók. Londonból jelentik: Anglia legöregebb női szavazója a mai választásoknál Coate Emma 105 éves greenwayi nő, a legidősebb férfiszavazó Jackson Frigyes sidcupi 103 éves férfi.-— Zólyomban látták az eltűnt Palugyay festőművészt? Liptószentmiklósról jelentik: Szombaton reggel indult el Liptószentmiklósról egy harminc katonából, két tisztből és két csendőrből álló földerítő különitmény a gyömbérkörnyéki terepre, hogy az eltűnt Palugyay Zoltán festőművész után kutasson. Kedden délután tért vissza a különitmény állomáshelyére anélkül, hogy a legcsekélyebb nyomra is bukkant volna. Fölkutattak minden hegyzugot, lejtőt és szakadékot, sőt olyan helyeket is, amelyeken már félméter hó van, de Palugyay Zoltánt nem találták. A különitmény visszatérő csendőreit Liptószentivánban figyelmeztették, hogy Palu- gyayt nemrégiben Zólyomban látták. Á csend- őrség a zólyomi hatóságokkal együtt azonnal megindította a nyomozást annak földerítésére, hogy mennyiben felel meg a valóságnak ez a hir. Ezek szerint nem lehetetlen, hogy a csaknem hét hete eltűnt festőművészt még életben találják. — Madarakat akart elriasztani s embert talált Komáromi tudósítónk jelenti: Homolya Károly felsőpéli kőműves gyümölcsfáit igen sűrűn látogatták a kártékony madarak. Elővette vadászfegyverét s a madarak közé lőtt. Madarat ugyan nem talált, ellenben Homolya Bélát eltalálta, aki az egyik fán ült. Homolya súlyosan megsebesült. Gondatlanságból okozott súlyos testisértés miatt 350 koronára büntette meg a komáromi bíróság. Ezernégyszáz dinár vérdijat űzetett a lelketlen anyós veje meggyilkolásáért Relgrád, november 14. A Saibác környéki erdőkben dolgozó favágók szerdán délután egy fára felakasztva holtan találták Rosics Vladimír sabáci gazdát. A halott kezei össze voltak kötözve, szája pedig ronggyal volt bekötve, úgyhogy az erőszakos halál nyilvánvaló volt. A favágók azonnal jelentést tettek a csend- őrségen a döbbenetes leletről s a csendőrség nyomban megindította a nyomozást a gyilkosok kézrekeritésére. Munkájukat hamarosan siker koronázta, amennyiben sikerült elfogniok Marinovics Markó és Dusics Vladimír sabáci ismert dologkerülőket, akik rövid vallatás után megvallottak, hogy ők követték el a gyilkosságot. Elmondották, hogy a gyilkosságra Rosics anyósa, Milinkovics Krisztin asszony bujtatta fel őket és 1400 dinárt fizetett ki nekik a gyilkosság végrehajtása után. A vizsgálat azután kiderítette, hogy Rosics már hosszabb ideje rosszviszonyiban élt feleségével és anyósával, s nemrégiben el is hagyta feleségét és egyik rokonához költözött. A gyilkosok kilesték az alkalmat, amikor egyedül tartózkodott éjszaka odahaza, betörtek a lakásba, az alvó embert megkötözték, száját betömték és az edöbe hurcolták, ahol felakasztották. A csendőrség gyilkosságra való felbujtás miatt letartóztatta az áldozat anyósát, valamint b'inrészesség gyanúja miatt őrizetbevette a meggyilkolt feleségét is. Kassa évenkint több százezer koronát fizet rá a város tulajdonát képező kaszárnyákra Három kaszárnya átalakítási és javítási munkálatai a városi képviselőtestület előtt Kassa, november 14. (Kassai szerkesztőségünktől.) Kassa város képviselőtestülete szerdán délután öt órakor Janoud helyettes polgár- mester elnökletével rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek tárgysorozatán három kaszárnyaépület javítási és átalakítási munkáinak kiadása szerepelt. A tanács a raktáruccai „Sá- rosi-kaszárnya“ átalakítási munkálatait nyolc ajánlattevőnek javasolta kiadni összesen 113.349.50 koronáért, a pesti-uti Daxner-ka- szárnya munkálatait tiz ajánlattévőnek összesen 192.9Ö1.90 koronáért, a Thököly-uccai huszárkaszárnya munkálatait pedig nyolc ajánlattévőnek 117.445.30 koronáért. A magyarság pártjai részéről dr. Halmi Béla (magyar nemzeti párti) szólt hozzá a javaslathoz és kifejtette, hogy a kaszárnya-kérdés Kassa város adminisztrációjában homályos és sötét pont. A város költség- vetésének olyan tehertételét képezi ez, hogy ennek megszüntetése vagy legalább is mérséklése az adófizető lakosság sürgős szükségletét képezi. A város ugyanis a katonai kincstárnak eddigelé húsz kaszárnyát adott át használatba, ezeknek leltári értékét tizenkétmillió koronára becsülik. Sajnos, ez a tizenkétmilliós befektetés a városnak egy fillér hasznot nem hoz, hanem csak a fönntartással járó gondokat és évi 366,000 korona ráfizetést. A hadügyi kincstár ugyanis a szlovenszkói városok szövetségének többszöri sürgetése ellenére nem akar eltérni a beszállásolási dijak egyénenkénti megtérítésétől, ahelyett, hogy a mai viszonyok figyelembevételével az úgynevezett ubikációszerinti bért fizetné. Ennek következménye, hogy a húsz kaszámyaépület használatáért az 1895—39. számú törvény 8. szakasza alapján személyenként 18 fillért és lovanként 11 fillért térit meg a városnak. Ezen a módon ösz- szesen 508.183 korona évi bruttóbért fizet a hadügyi kincstár s ha ebből az összegből levonjuk a karbantartási és javítási költségek címén a várost terhelő 329.910 koronát, adók és biztositási illetékek címén 370.296 koronát, vizdij és csatornadíj címén 176.000 koronát, összesen tehát 867.106 koronát, akkor megállapítható, hogy a város évente 360.000 koronát fizet rá a kaszárnyákra. Ezenkívül az ideiglenes és átmeneti beszállásolás címén évi 120.000 koronát fizet a város a különböző szállodáknak, ahol a hadgyakorlatokra bevonuló tartalékos tisztek laknak. A föntebb említett törvény 31. szakasza módot ad arra, hogy a város ezektől a ráfizetésektől megszabaduljon, mert a jókarban tartott ilynemű épületeknél joga van a minisztériumnak eltérni a régi, elavult, egyénenkénti megtérítéstől és jogosult szerződés alapján magasabb ubikációs rendszerű bért pausálösszegben is fizetni. Ezt kell követelnie a város vezetőségének a kormánytól s egyben gondoskodni arról, hogy az átmeneti beszállásolásnál a beszállásolt tisztek a város terhére az 1879. évi 36. t.-c. 16. szakasza alapján szállodákban három napnál tovább ne lakhassanak. Azután Helyei Gyula (magyar nemzeti párti) és Szabó Gyula (kommunista) szólalt föl s a munkák igazságos elosztását követelte. A képviselőtestület változatlanul a tanács javaslatát fogadta el. A kiadott munkálatokat a képviselő- testületi határozat szerint azonnal elkezdik. xx A serdülő ifjúságnak adjunk hetenként legalább egyszer reggel felkeléskor egy-egy kis pohárnyi természetes „Ferenc Józsefi foeiserü- vizet, merít gyomor-, bél- és vértisztitó hatásának, fiuknál és leányoknál egyaránt, igen fontos eredményeket köszönhetünk. — Uj vizsgálat indult egy életfogytiglani fegyházra Ítélt fegyenc ügyében. Zsolnai tudósítónk jelenti: Paucsina Márton rutisai lakost a trencséni esküdtbiróság életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte. Paucsina, aki elitéltetése idején 23 éves, nős ember volt, szerelmi viszonyt folytatott Meliska Frantiska 41 éves asszonynyal és a vád szerint szeretőjét 1931 december l3-án két lövéssel megölte, mert az másállapotba került. Paucsina a tárgyaláson tagadott és később többször kérelmezte pőrének ujrafölvé- telét, mig most az ügyészség valóban elrendelte az újabb vizsgálatot ebben az ügyben. Paucsina azt állítja, hogy az asszonyt egy, azóta már elhalt ember gyilkolta meg. Az ügyészség vizsgálatának eredményétől függ az ujraföLvétel elrendelése. — A Vágba fulladt egy negyedi legény. Nyitcai munkatársunk jeleníti: Negyed határában Varsányi Ignác ottani legény a Vágba zuhant és ceaikbamar elmerült a habokban. A partról néhányan látták a s/jerencsétlen&ége't, die -mire segítségül mehettek volna, Varsányi eltűnt a vízben. Holttestét etzideig niem találták meg. — Nyárson sütöttek meg egy török javasaszszonyt. Ietanbulból jelentik: A Törökországban lévő Szlamumcl községben egy Véli nevű parasztnak 180 török fontnyi vagyonkáját, amelyet évek során át megtakarított, valaki ellopta. A károsult a község javasasszonyára gyanakodott, akinek lakására testvére társaságában elment s magával hurcolta. Otthon napokig válogatott kínzással igyekezett vallomásra birni az öregasz- szonyt, aki megígérte, hogy házát és földjét neki ajándékozza, ha szabadon engedi, de a lopást nem volt hajlandó magára vállalni. A feldühödött ember erre botra szúrta az asszonyt és parázson a szó szoros értelmében megsütötte. A gyilkost letartóztatták. — Morvaországban rabolt egy nyitravidéki legény. Mubbaitársuuk jeleníti: A marvaoirszági Nővé Hronzenkövé község határában tegnapelőtt este megtámadták a hazatérő Remeny István gazdát. A támadó doronggal ütötte fejbe és mikor a. gazda eszméletét veszítve a földre zuhant, elrabolta a zsebében lévő 160 koronát. A hatóság hamarosan kiderítette, hogy Ország József, a Nagytapolceámy melletti Kunoso községből származó legény volt a rabló- támadó. A jelek szerint Ország egyéb büncse- lekményekeit is elkövetett. A legényt aki hamis néven utazik, körözik. Az a derék, jó Kelemen Irta: Ferenczi Sári — Kelemenkém, ha szépen megkérne, nem mondom, elmennék magával edjyszer a moziba. Kelemen nem is felelt, egyet rántott a mellényén, megigazította nyakkendőjét. — Urasá- godnak jól áll a kék szín! — Na, majd megmutatja ő, hogy milyen ember az, akinek szőke tündérek virágokat dobnak páholyokból. Félretolta Irma kisasszonyt és elállta éppen belépő főnöke útját. — Jó reggelt, kedves Kelemen, pontos, mint mindig? Bravó, bravó! Az igazgató tovább akart menni. Kelemen megint mellényéhez nyúlt. — Kérek száz pengő előleget. — Mi? — A pocakosodó despota kitolta angol szövetben feszülő hasát. — Előleget nem adunk. Ellenkezik intézetünk elveivel. Ugy-e bár? Maga megőrült! Ugy-e bár? Minek magának előleg? — Szükségem van pénzre! — Kelemen hangja a magasba csapott. Csak úgy dúlt benne az alig született, éretlen férfiúi dac. Te perszenem érted, neked senki sem szór ibolyákat az utad- ra, vén marha, — gondolta tiszteletlenül. Az igazgató egyetlen taksáló pillantással becsülte le hivatalnoka uj ruháját, fényes cipőjét, az egész szánalmas és egyáltalán nem helyén való cicomát: — Uj ruha? — bravó, bravó, de könnyelmüsködésnek nincsen helye az én szememben. Ugy-e bár? Maga mindig rendes ember volt, megbecsültük, bízunk magában, hát csak igy tovább! Ugy-e bár? Nekikeseredett gyűlölettel vonult vissza Kelemen a kasszába. A forgalom megindult. — „Ötven pengő!" — Idegessé tette saját hangjának megszokott, rekedtes monotonsága. A bankjegy előtte volt és szivében lázadó melódiák daloltak: — „Húsz pengő!" — Mennyi, mennyi ibolyát lehetne venni érte! — „Ezer pengő!" Elég lenne vasúti jegyre a Riviérára, számolta titokban. — „Száz pengő!" — Még egy öltöny. — „Kétezer pengő!" — Egy hét, két hét Monte- carloban. Ott vagyonokat lehetne nyerni. Mon- tecarlo — Riviéra! ... Még franciául is tudott valamicskét. — Kesztyűs kezek ... gyémántok ... asszonyok, ápoltak, szőkék! ... Tiz pengő ... száz __húsz ... ezer___— Élet, jövő, sz erelem! — A megszokott mozdulattal nedvesítette meg ujját mindig újra a szivacson és számlálta tovább a bankjegyeket. A Wertheim- szekrény ürült, elvitték tartalmát mások, virágra, csipkére, nőre, utazásra, ö pedig itt állt ludtalpu, süllyedő lábán, belegémberedve a buta, egyhangú robotba. Undorral dobta az ötvenest a pultra. — Sajnálom, száz pengőt kértem. Kelemen megrendült, ö nem tévedett eddig még soha. Sápadt pillantása a nyugta felé fordult .aztán nekivörösödve tett még egy ötvenest a zöldkalapos nő elé. Az óra kettőt ütött. Ebédidő. Most mehet kikanalazni azt a sürü, ronda, állott levest, aztán visszajöhet leszámolni, körmölni, miközben elhervadnak otthon az ibolyák. Irma kisasszony pirosra mázolt szájjal ment el előtte. „Pá, Kelemenke, ne felejtse a mozit." — Aztán lezseren szólt oda a portásnak: „A méltóságos ux autóid ^ Kelemen egy nagyon csúnya szót küldött utána. — Száz pengő előleget kértem, ötvennel beértem volna. Disznóság, piszokság! Ugy-e bár? Tízévi szolgálat után: száz pengő! Megőrültem, mondta. Hát meg, legyen igaza, de én nem bírom tovább, én nem csinálom tovább. Megkopni, elpusztulni, mindig brávo, brávo Kelemennek lenni érte, a bankért, a mások ibolyáiért. Meglapult a pénzszekrény mellett, majdnem átölelve tartotta. Az övé volt, ő szolgálta ezt a bálványt, ezt az aranyborjút, a boldogság, a jövő, az élet osztogatóját. Egy darab papír: nyugta! Tévedtem: száz pengő! .. . Nem száz, sokezer van itt, itt, egyetlen mozdulatnyira. Nedvesség ütött ki a testén és rettenetesen megijedt, hogy át találja izzadni uj kabátja hóna- alját. Hallotta az osztálytársa hangját a tornaórán: „Te soha se izzadsz meg, Kelemen?" — Az a Véges Imre már államtitkár volt és ő most hevült bele először a létezésbe. „Pénztáros ur, nem is tetszett meginni a tejet." — A szolga a szalmaszálas üvegre mutatott. Kelemennek jól esett ez az újabb, soha elő nem fordult rendetlenség és választ sem adott. A pénzszekrény súlyos ajtaja lágyan fordult keze alatt. Ha nyikorog, ha ellentáll, talán más lett volna, de a puha engedékenységet, amely- lyel a bankjegyek felé simult, szinte kéjesen perednek érezte. Szeme ma szokatlanul élesen vett tudomásul mindent, mikroszkopikus indiszkrécióval leplezte le azt, amit eddig észre sem vett. Milyen ocsmány az az óra ott széfdeposit felett. Az arany stukkót körülötte minden nap látni kell. Aztán majd jön egy renoválás, de biztosan csak azért, hogy még rondábbá tegyenek mindent. A szomszédja, aki olyan idegölőn szuszogott munka közben, ott hagyta a zsíros tízórai-papirost az asztalán. A piros szőnyeg olyan kopott és az asztalokról málik le a barna festék, mint az iskola elhasznált padjáról. A múlt, az egész kopott, elhasznált, leélt múlt nyúlt bele fakón jelenjének túlfűtött pillanatába. Kelemen az elmúlt éjjel sokat iyott és máx régen nem evett eleget, gyenge testében alkoholos tüszurásokkal működött az ellenkezés és minden gondolata egy-egy lándzsadöfés volt a lét ellen. A manzsettája azonban szokatlan tisztaságban világított és kezének eddig nem ismert ápoltsága harcra szólította. — Igazán nagyon szép formájú körme van, — mondta volt tegnap a manikűrös kisasszony. —- Lakköt is parancsol? ... Színtelent, vagy rózsaszínűt? Uraságodnak rendkívül jól áll a kék szin! —>■ Jussom van, jussom van az élethez, — manikűrözve, fényesített körömmel, uj ruhát próbált a Kelemen nekihevült agya. — Ibolyáim vannak otthon és végre foldozatlan, tiszta ingem. Ápolt ujjai rácsaptak a bankjegyekre ott a kasszában és dühös felforranásában markoltak bele a mindenható csomóba. — Pénztáros ur, kérem, elvihetem a tejet? — A szolga ott állt előtte. •— Hágjon békén, mindenki hagyjon békén engem! — ordította Kelemen és elkapta kezét a bankjegyekről, amelyek gyűrötten zsugorodtak a zsebében. * Mikor másnap elfogták Kelement, egy első- osztályú vasúti jegyet találtak nála a Riviérára. Szerény, vulkanizált kofferjében egy uj sportruha volt. Ennyibe került a banknak Kelemen Bálint nagy kalandja. „Az a derék, jó Kelemen"! — Senki sem értette a dolgot. Kelemen maga sem tudott magyarázattal szolgálni. Nem tudott, vagy nem akart? Mindenesetre megállapitották, hogy konokul hallgatott. Mit is mesélhetett volna szegény feje ibolyákról, kék színről, fényes körmökről, vágyakról? — Nem maradt más hátra számára csak a néma megadás. *— Vege. — 1935 november 15, péntek.
