Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)

1935-11-03 / 251. (3803.) szám

xx Traktortulajdonosok! Alkatrészeket min- lenféle traktorhoz szállít Autoservice Spira, Cosice, Florián-u. 6. Telefon 20—62. Szakjavi- 6möhely legmodernebb berendezéssel. (ÍJ mert kiváncsiak rá nyolc évi szlovák tanu­lás után. Egyáltalán, a véleménye szerint jó vol­na, ha a szlovenszkói magyar könyvkiadás többet foglalkozni népies dolgokkal, ö most vidéken él, magyar parasztok között, nem is akar elmenni közülük, nagyon jól érzi magát. Az ügyvédjük lesz. Manapság vidé­ken is lehet müveit életet élni, nem kell leparlagositani. Nem igaz. Rádió van, autó van, mindenről mindjárt tudomást lehet szerezni. Társaság is van, nagyon sok magyar nyugdíjas vándorol ki most a vidékre, ahonnét valamikor bejött a városi hivata­lokba, s ha egyszer kivándorol, a gyerekei vidéken ragadnak. Sebaj. De a néppel töb­bet kellene törődni. Például milyen okos dolog volna, ha valamelyik szlovenszkói magyar kiadó sorozatos füzeteket jelentet­ne meg a magyar múlt nagy alakjairól. „Kossuth Lajos." „Deák Feernc." „Baross Gábor." „Rákóczi Ferenc." „Hunyadi Já­nos", de főleg a közelmúlt alakjai kellené­nek, akiktől tanulni lehet. Szépen, roman­tikusan, regényesen megírni az életrajzo­kat, nem unalmasan, könnyű, csevegő for­mában, mint egy mozifilmet. Úgy olvas­nák, mint a füzetes regényeket. — A szlovenszkói magyar irodalomról nem tudok sokat — feleli kérdésemre. —• Az újságokban olvasok róla. Ott mindig szó van róla. A magyar irodalomból Ady En­drét olvastam az újak közül, de a legjob­ban tetszett Babits Mihály „Halál fiai" cí­mű regénye. Nekünk is van egy tantink, aki olyan alapos, mint a regényben. S mi is a szőlőből élünk. Csak irodalommal fog­lalkozunk kevesebbet. Látom a beszédből, hogy a fiúnak nosz­talgiája van a reális munka iránt. Ez a leg­nagyobb különbség az öregek és a fiatalok között. Bennünket s főleg a nálunk öregeb­beket más dolgok hevitettek ebben a kor­ban, nem annyira gyakorlati dolgok, szo­ciális problémák. Ne értsenek félre, ezek a fiatalok ugyanúgy tulhevitve gondolkoz­nak, mint mi gondolkoztunk, elképzeléseik ugyanúgy romantikusak, zavarosak, a fan­tázia szüleményei s terveiket az idő ugyan­úgy elrágja majd, mint a mi terveinket, eb­ben nincs különbség, — csak képzeletük tartalma más, mint a miénk. Gyakorlati dolgokat illesztenek be romantikájukba, mi mást tettünk. Az autó, a tervgazdaság, a világkrizis korszaka a gyerekfejben is jelen van. Voltak idők, amikor az öregek meg­ijedtek a „gyakorlatiságnak", a „szociális világnézetnek" e káoszától, ami a fiatalok fejéből pattogott s szerették volna, ha a fiuk csendőr-rablót s nem tervgazdaságot játszanak. Pedig ma ez lehetetlen. A böl­csőben szivja magába a gyermek a szociá­lis szólamokat s úgy van, mint az argó sza­vaival: legelőször az ragadja meg, ami a hivatalos oktatás mögött jut hozzá. Az adottsággal számolni kell, a gyakorlatias­ság álomképeit nem elűzni, hanem lerögzí­teni. Lecsapódni. Desztilálni. Megfizethe­tetlen érték és a körülményekhez alkalmaz­kodó vitaiizmus diadalmas jele amugyis, hogy e fiuk tervgazdaságról, szövetkezeti rendszerről, szociális népnevelésről fantá­ziáinak s nem öreg várkastélyokról, kar- riérről, lovagiasságról, a gazdag nagybácsi­ról és a nyakkendők színeiről. A képzelő­dés egyformán kezdetleges, gyerekes, „vi­lágmegváltó." De ügyes kezeléssel az előb­biből értékesebb dolog csapolható le, mint az utóbbiból. A fiatal fiú órákhosszat beszélt szociális terveiről s Lenint vagy Hitlert megszégye­nítő készséggel váltotta meg a világot ti­zenegy és tizenkét óra között. De én csak azt értettem belőle, hogy hazamegy a szlo­venszkói mezővárosba és társaival fogyasz­tási szövetkezetei alapit. És olvasókört. És a harminc hold gazdálkodását racionalizál­ja. És bejárja a falvakat, beszél a néppel. Mert szereti a parasztot. Gyűjti, szervezi kultúráját. A paraszt is szereti őt. össze­forrnak. Amikor délben kisétáltunk a park vas­kapuján, uj barátom megállt s mosolyogva lemutatott nagy. fekete, fényesre smvik- szolt cipőjére. — Látja, én már a szerkesztő ur Batfa- cipős magyarjaihoz tartozom. A legszívesebben megöleltem volna a fiút. A kétnapos genfi tanácskozások eredménye TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON. Genf, november 2. Az államférfiak és a különböző bizottságok két nap óta jófor­mán szakadatlanul tárgyalnak a népszö­vetség városában. Edén, Laval, Hcare és Aloisi megérkezése után a nagy külpoliti­kai problémákról egymásután szó volt a magánmegbeszéíléseken, de egyelőre nem tudni, hogy a delegátusok közelebb jutot­tak-e a kibontakozáshoz. A szankciós kon­ferencia szombat este ülést tartott, ame­lyen jóváhagyta az előbb végzett részlet- munKat és leszögezte, hogy a szankciók no­vember 18-án lépnek életbe Olaszország ellen. Szombaton reggel báró Aloisi három­negyed óra hosszat tárgyalt Sir Samud Hoare-nal, de a megbeszélésről semmi nem szivárgott ki a nyilvánosságra. Uj megol­dási jlavaislatrói aligha veit szó a konferen­cián. Sir Damud Hciare kérésére Laval a mdl'érenddő bizottság szombat délutáni összejövdtelén nyilatkozatot adott le, amely- ben hangsúlyozta, hogy az abesszin.—olasz konfliktus megoldása kizárólag a népszö­vetség keretén bdül képzelhető d. Erre 'a nyilatkozatra azért volt szükség, mert az utóbbi napokban sok olyan hír merült föl, amdy a konfliktus külön utón történő meg­oldásáról beszél. Pénteken Aloisi és Laval többször és hosszaní'artóan tárgyalt. Az olasz delegátus állítólag Laval kifejezett kérésére érkezett annakidején az ötös bizottság ajánlott, de Mussolini a legújabb londoni javaslatokat sem fogadhatja el. Nem lehetetlen azonban, néhány hét múlva mégis hajlandó lesz ma­gáévá tenni a francia—'angol ajánlatot, ír­ják a párisi lapok* .* Aloisi pénteken délután hat órakor tár­gyalt Hctareval. Az angolok a frandákkal való tárgyalással állítólag meg vannak elé­gedve, de az olaszokkal folytatott megbe­szélés eredményéről nem nyilatkoznak. Az dokészitő munka után szombaton biztosnak látszott, hogy az esti konferentía elfogadja a szankciókat. Az utolsó nehézségűt a kli- ring-kérdés okozta. A népszövetség tag­államainak körülbelül 500 millió francia frank értékű magánkövetelése van Olasz­országban s az olaszok ezt az adósságot a szerződések szerint csak áruval kötelesek megfizetni. Ha most az olasz áru nem jöhet a népszövetség tagállamaiba, a követelés befagyott. E probléma tisztázása egydőre nem történt meg. 1 A Havas-ügynökség értesülése szerint Németország fegyverzárl'atot rendelt el Abesszíniára és Olaszországra, hogy ezzd is tanujelét adja békeakaratának. Viszont az olasz árucserét nem szünteti meg, mert ez katasztrofális következményekkel járna a német közgazdaságra. A tranzito-forga- lom is szabályosan fog tovább lebonyo­lódni Olaszország felé. A német közgáz* dasági élet már sokat keresett a helyzeten, igy például a német szénkivitel' 1935 dső nyolc hónapjában 4.4 millió tonna volt, a tavalyi 2.9 millió tonnával szembon s a ki­vitel hónapról-hónapra ugrásszerűen emel­kedik. óta tegnap beszélt ismét először nyilvános ösz- szejövetekn. Meglátogatta az uj római egyete­mi várost és az ott elmondott beszédében he­lyeselte Mussolini külpolitikáját. — A régi Róma — mondotta a király —■ ci­vilizációs missziót teljesített. A mai Olaszország folytatja a régi Róma munkáját és nem követel mást, mint azt, hogy erejének megfelelően létez­hessen, dolgozhasson és hatalmát az emberi ci­vilizáció terjesztésére használhassa föl. A harctéri jelentés Róma, november 2. A 35. olasz harctéri je­lentés a következőket mondja: „A katonai műveletek ujramegkezdése után a földerítő te­vékenység rendkívül élénk. Haramat és Gho- ralta vidékén. A megszállott területen a szer­vezkedés tovább folyik. Tigre tartomány keleti részén az önkéntes osztagokat bevonták az őr­szolgálatba. A repülők tevékenysége az egész fronton élénk, különösen a Dán akii-vidéken. A Szomáli-fronton az olasz repülők megállapítot­ták, hogy az abesszínia iák Gorahai környékén csapatokat összpontositanak. Az olasz csapatok ezen a területen folytatják lassú előnyomulá­sukat. Genfbe, annak ellenére, hogy az Olaszok nem hajlandók elfogadni az újabb francia— angol feltételeket. A párisi lapok szomba­ton bizonyos optimizmussal imák a genfi helyzetről. Az angolok és a franciák ugyan többet ajánlanak ma Olaszországnak, mint A pápa az olasz igények ’ogosságáfól V a t i k á n-V á r o s, november 2. A Ci- vilita Cattolica nevű vezető vatikáni folyó­iratban ma vezércikk jelent meg, amely azt kívánja, hogy Olaszországnak adják át az Abesszínia fölötti mandátumot, ismeretes, hogy a folyóirat valamennyi fontosabb ve­zércikke a pápa személyes feíügydete alatt íródik. A pápa átolvassa az előkelő folyó­irat kéziratait s igy valószínű, hogy a mai vezércikket is a Szentatya sugalmazta. A népszövetség, a cikk szerint, nem várhat tovább a mandátum kiosztásával, mert el­lenkező esetben súlyos bonyodalmakra ke­rül a sor Európában és talán az egész vi­lágon. A Vatikán szerint Olaszországnak joga van e gyarmati mandátumra. E jog talán nem az írott jogból folyik, hanem a hdyzetbő! és főleg abból, hogy Olaszor­szágnak a háború után, amikor a gyarmati mandátumodat doszíotfák, semmit sem ad­tak. A cikk fölszólítja Franciaország és An­glia katolikusait, hogy mutassanak több megértést Olaszország életérdekei iránt. illetékes körökben a cikket ama vélemény megerősitésének tekintik, hogy a pápa érint­kezésbe lépett a francia kormánnyal az olasz érdekek támogatására. A pápai nun- dus a pápa nevében kérte Láváit, hogy az angol kormánynál lépjen közbe az Olaszor­szágnak adandó mandátum érdekében. Gróf Vinci az északi fronton Dzsib úti, november 2. Gróf Vinci, a| volt addisabebai olasz köv„et a kikötőbe ér­kezett, ahol utasítás várta, hogy ne térjen vissza Olaszországba, hanem haladéktala­nul utazzék az északabessziniai frontra. Gróf Vinci november 11-én a Guiseppe Mazzina gőzös fedélzetén Eritreába utazik. A hajón az abessziniai olasz konzulátusok 14 más tagját is magával viszi. Vincit azért küldik az északi frontra, mert pontosan is­meri az északabessziniai vidéket és helyzet- ismereteivel a hadvezetőség szolgálatára le­het. Az elmúlt három év alatt az olasz kö­vet számtalanszor volt követségének tagjai­val Abesszínia északi vidékén gazella- és vizilóvadászatokon és> különösen Tigre tartomány ddi vidékét ismeri kitünően, ahol a harc most folyik. Hónapokig tanyá­zott a magas hegyek között és kísérőivel együtt úgy ismeri a területet, mint saját hazáját. Ezenkívül a hadvezetőség techni­kai tanácsadója lehet, mert ismeri a vidék lakosságát és jóban van a vidék törzsfőnö­keivel. Tigre nyugati része meghódcT Adua, november 2. Tigre tartomány nyugati részének főpapjai és törzsfőnökei Aduéba ér­keztek és alávetették magukat az olasz fenha- tóságnak. Az olasz csapatok lassan nyomulnak előre, de Makaiét még nem szállták meg. A teg­nap elteljedí híreket, amelyek á város bevételé­ről tudnak, hivatalosan megcáfolták: Pánik Addis Atebáfcan: esik az esd Addis Abeba, november 2. Abesszínia fővá­rosában tegnap esni kezdett az eső. A város legöregebb lakói sem emlékeznek arra, hogy ebben az évadban eső esett a fővárosban. Ha az esőzések hosszabb ideig tartanak, akkor megváltoztatják az egész hadvezetést s uj meg­oldásra kell gondolni. Port Saidból érkezett jelentés szerint a szuezi csatornán az elmúlt napokban hét olasz kórház­hajó haladt át Olaszország felé. A hajók fedél­zetén 2204 sebesült és beteg olasz katona tar­tózkodott. Mind a hét hajó a Dodekanézoszi szigetre szállítja a betegeket. Melbourne, november 2. A szankciók kérdése Ausztráliában kormányválságot okozott, Lyons miniszterelnök fölszólította Hwjhcst, a végre­hajtó tanács helyettes elnökét, hogy mondjon le, mert a miniszter nincs egy véleményen a minisz­terelnökkel a szankciók kérdésében. Az e’asz király bes’él Páris, november 2. A francia lapok római tu­dósítása szerint Viktor Rmánuel hosszú évek Vámmen'es osztrák vas és acél Olaszországnak Bécs, november 2. Ma él etb elép tették az 1935 .szeptember 29-én kötött olasz-osztrák szerző­dést, amely a vámmentes osztrák acél és öntött vas behozatalát biztosítja Olasz-országba. Olasz­ország 1935 október 1-től 1936 március végéig 15.000 tonna öntött vasat és 10.000 tonna acélt enged be vám nélkül Olaszországba. Hétf in alakul mag iMia kQfmÉüya Prága, november 2. A kormányrekon- stnikcióna irányuló tárgyalásokban Mind- szentek és Halottak napján szünet állott be s hétfőig nem történik semmi. Ennek jeléül az agrárpárt szükebb elnökségének tágjai, Vrany szenátor és Beüan képviselő vidéki otthonukba utaztak. Ma'ypetr maga akar távozni Hogy a Szocialisták, különösen a szociál­demokraták felé elviselhetőbbé tegyék a kormány elnök személyében javasolt válto­zást, iaz agrár lapok azt élezik ki, hogy a miniszterelnökség éléről Malypetr maga akar távozni és hogy konmányprogiihmvál- toizás valóban nem lesz, minek jeléül az egész kormány nem mond le, csak Malypetr miniszterelnök és HodzSa földművelésügyi miniszter s a köztársasági elnök a lemon- | dást tudomásul veszi és Hodzát miniszter- 'ú elnökké, Zadinát pedig földművelésügyi ! miniszterré nevezi ki. Bizonyos, hogy a f folyton csak alaki kifogásokra hivatkozó, ft valóságban azonban mélyebb járatú szem­pontokra támaszkodó szociáldemokrata el­lenzékieskedés Malypetr akaratária vtaló hivatkozással l'e van szerelve. A mai Polední List az Olmützben meg­jelenő cseh néppárti Nasinecből ezt idézi: „Malypetr kormányelnök szerdán Lanáija utazott a köztársasági elnökhöz, hogy hely­zetjelentést tegyen. Az elnök ur nem volt megelégedve azzal, hogy kész dolog elé ál- litják.“ —• Ugyancsak a Polední List meg­jegyzi, hogy dr. Slávik miniszteri karrierjé­nek egyelőre vége s barátja, Hodáa kíván­sága szerint követnek nevezik ki Varsóha, ahol piacifikáló szellemben fog dolgozni. A cselt néppárt ötte'a A Bradác halálával teremtett helyzet megoldására a cseh néppárt azt javasolta, hogy a képviselőházban dr. Markovié kép­viselőt, a szenátusban az agrárpárti Donéit szenátort válasszák meg elnöknek s Maly­petr maradjon a kormány élén. Ez a meg­oldás azonban nem talált tetszésre a többi koalíciós pártnál. Az agrárok és a nemes;- szocialisták barátsága Az agrárpárt és a cseh nemzeti szocialis­ta párt sajtójára jellemző, hogy amióta a kormányrekonstrukció terve fölmerült, az­óta a Venkovban Vrany szenátor teljésen beszüntette a pénzügyi politika és dr. Bénes György újságíró ellen irányított pergőtüzét s ezzel egyidejűén dr. Benes György be­szüntette ú A-Zetben az agrárpárt szapulá- sát a miargiarinkontingens, a zsír vámok s egyebek miatt* 1935 november 3, vasárnap. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom