Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)

1935-11-12 / 258. (3810.) szám

____________________________________

El

őfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több. Egyes szám ára 1.20 KC, vasárnap 2.— KC.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága ll„ Panská a I i c e 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. • •

SÜRGÖNYCIM HÍRLAP. PRAHR.

Németország

konjunktúrája

Bizonytalan hírek Abessziniából

Harrar és Dessie felé tér elé az olasz hadsereg

Tovább tart az olasz előnyomulás - Az olasz hivatalos jelentés nem tud Antalo és Sasa Baneh elfoglalásáról - - Mikorra várható az abesszin ellentámadás?

A cél: a vasútvonal elérése

(sp.) Prága, november 11*

A jó öreg Cicero megmondotta, hogy a hadviseléshez mindenekelőtt szerencse, szerencse és szerencse kell. — s ugyanez áll természetesen az országok kormányzására is. Lám, az európai külpolitika nemtője hosz- szu duzzogás után rámosolyodott a német führerre, s mig eddig úgy látszott, hogy az uj német rezsimet a külső bojkott fogja aláásni s Hitler megfut az európai ellenszenv szoritó gyűrűjében, addig most Németország váratlanul olyan szerencsés helyzetbe került, amelyben nemcsak nem szervezik meg ellene a híres „gyűrűt", hanem versengnek a kegyéért és hajlandók ellátni minden földi jóval és széppel, csakhogy csatlakozzék egy másik „gyűrűhöz4* és zárja be a másik szorító abrancsot, amit az európai népek hiúsága és aggodalma másvalaki, Mussolini köré kovácsol. A németellenes agitáció bősz bajnokainak ma reggel leeshetett az álla. amikor olvassák, hogy számitgatásaiknak, óhajuknak és maró gúnnyal irt jósolgatá- saiknak pont ellenkezője következett be: bojkott helyett verseny indult meg a nagyhatalmak között Németország kegyeiért.

Mondanunk sem kell, hogy a hatalmak hangulatváltozását elsősorban Németország belső megerősödése határozta meg, épp úgy, mint a szovjettel szemben is akkor változott meg az európai hangulat, amikor bebizonyosodott, hogy az uj Moszkva minden tekintetben méltó a régi Szentpétervár külpolitikai örökéhez: ugyanolyan militarista hatalom, ugyanúgy a hadsereg akarata játsza benne a főszerepet, ugyanolyan külső és belső aspirációi vannak, ugyanúgy szemben áll a németekkel, lengyelekkel és japánokkal, s jó francia pénzért ugyanúgy hajlandó szolgálni Anglia és Franciaország érdekeit. Európában valakit csak addig szoktak boj- kottálni, amig gyenge, amig foghegyről lehet beszélni vele s a „misera plebs“-hez tartozik, melynek sem ereje, sem hatalma. Amig Németország Lázár volt az európai csókok lakomájáéi, szóba se álltak vele. Amint Hitler áttörte a függelmi viszonyt, leküzdötte a német belső ernyedést. csatasorba állította a hatvanhatmillió „I-a" minőségű európai germán fehérembert, aki szorgalmával, felkészültségével, alaposságával, katonai erényeivel testvérek között kétszerany- nyit ér, mint ugyanannyi silányabb munkaképességű ember — amint megjelentek az első német dreadnoughtok és tengeralattjárók a világtengereken, vagy az első torpedórepülőgépek, tankok és motorizált hadtestek a német határokon, —- az európai hatalmak nagyot nyeltek és siettek jó arcot vágni a keserű játékhoz. .,Az más“, mondották s mosolyogva rázták meg az egyenrangú Hitler kezét. Mert az ipari, emberi és katonai telítettség csúcspontján álló hatvanhatmillió némettel nehéz ujjat huzni Európa közepén. — Nem szép, hogy igy van, de igy van: az erővel nem lehet kukoricázni.

A birodalom európai helyzetét mindez nem javíthatta volna meg a mai mértékben s nem akadályozhatta volna meg a Hitler- elleni szervezkedést, ha a véletlen nem siet Németország segítségére. A véletlent nagyjelentőségű diplomáciai aktus készítette elő, amelynek hordereje csak ma bontakozik ki igazán: Németország kilépése a népszövetségből. Ha a birodalom bentmarad, ma világosan állást kell foglalnia vagy a genfi

Róma, november 11. Az olasz propagandaminisztérium 42-es számú hivatalos jelentése a következőket mondja:

,,Csapataink megszállották a Makaletól délre fekvő valamennyi magaslatot és ezzel uralkodnak a Selikoti völgykatlan fölött. A második hadtest csapatai folytatják ellenőrző akciójukat az Akszum és a Takazze folyó közötti vidéken.

A szomáli fronton Graziam tábornok csapatai folytatják a Gorahaitól északra fekvő vidék megtisztítását. Egy könnyű motorizált osztag a Faf folyó völgyében előnyomulóban van és súlyos veszteségeket okoz az ellenségnek. Katonáink itt két újabb ágyút, sok fegyvert, lőszert,

hatalmak és a szankciók, vagy Olaszország mellett. A mai helyzetben nem kell állást foglalnia s udvaroltathat magának az egyik oldalról épp úgy, mint a másikról. Az udvarlás a német-angol flottaszerződés idején indult meg, amikor az előrelátó angolok — a franciák megrökönyödésére — tisztességes bért fizettek a német semlegességért. Minél közelebb jön a szankciós időszak s minél döntőbbé válik Németország szerepe, annál tüzesebbé válik az udvarlás. Az olaszok szeretnék, ha Németország nem csatlakozna a szankciókhoz s Róma a német közvetítéssel megkaphatna minden árut, amire szüksége van. Aloisi báró meglepetésszerűen megjelent Münchenben és tárgyalt az ünneplő Hitlerrel. A francia és az angol

élelmiszert és más hadianyagot zsákmányoltak, A foglyok között van Gheletta Tamrat és Gras- maze Morhie Belacue is, a négus hadseregének két fontos alvezére. A gorahai katonai parancsnokságnál jelentkezett Abd El Kerin Mohamed törzsfőnök, az elhunyt Mulah fia, aki Ogaden legnagyobb törzsének uralkodója és behódolt katonáival együtt hadseregünknek. A légi haderő mindenütt folytatja földerítő tevékenységét és hosszú sztratégiai utjai alkalmával messze előtört vonalaink elé.“

Az olasz hivatalos jelentés tehát egyelőre nem erősiti meg a Sasa Baneh elfoglalásáról szóló híreket és azt sem, hogy az északi csapatok behatoltak Antaloba. Az olasz hivatalos jepolitikai közvélemény felszisszent e hir hallatára, hiába cáfolt Berlin és Róma s a nagy udvarlás hirtelen minden oldalról vehemensen megkezdődött. A franciák közeledni akarnak Németországhoz, nehogy a „latin testvér" szövetséget kössön a „teuton ellenséggel4' s esetleg a „lengyel rokon44 bevonásával olyan középeurópai blokkot építsen ki, amely a „sárga veszedelem" segítségével 250—300 millió erőteljes embert szervez meg az angol—'francia szupremácia ellen. Laval szívesen fogadja Ribbentropot, aki november 26-án érkezik Párisba háztüzné- zőbe, hogy tisztába jöjjön, mit ér Marianne szerelmének felkínált hozománya. A német- francia közeledés régi hívei, akik Strese- mann és Briand halála óta szomorúan halllentéssel ellentétben álló jelentéseket az alábbiakban adjuk.

Az előnyomulás részletei

Aszmara, november 11. Az olasz frontot Ma- kalétól déli irányban 19 kilométerre előretolták, A bennszülött csapatok megszállották Scelio- tot, amely község az addisabebai karavánfőut mentén fekszik, A vidék törzsfőnökei sorra megbódolnak az olaszoknak.

Graziam tábornok csapatai a szomáli fronton elfoglalták Sasa Baneh városát és Dzsizsiga felé vonulnak előre, Dzsizsigától, az abesszin hadsereg legfontosabb gyülekező helyétől állítólag már csak 200 kilométernyire vannak. Ha ezt a várost elfoglalják, akkor rátehetik kezüket Abesszínia egyetlen vasútvonalára is. Ogaden tartomány teljesen az olaszok kezében van.

Az olasz repülők megfigyelték, hogy Amba AJ ácsi vidékén az abesszin ek csapatokat vonnak össze. A repülők jelentése szerint ezer abesszin harcos előkészíti a védő vonalakat. A lövészárkokat építő bennszülöttek mögött nagy abesszin tábor van. Toggora vidékén és a szomszédos községekben ugyancsak nagyobb abesz- szin csapatok vannak. Az Ashangi-tó környékén a repülők nem észleltek jelentősebb hadmozdulatokat,

Sasa Baneh és Antalo sorsa

Addis Abeba, november 11. A négus hétfőn délben személyesen megcáfolta azokat az olasz forrásból származó hireket, hogy az olaszok Dzsizsiga előtt állnak és Sasa Banehet elfoglalták. Illetékes körök azt a hirt is megcáfolják, hogy az északi olasz hadsereg elfoglalta Anta- lot, A fővárosba érkezett jelentések szerint az északi fronton Makaié környékén még mindig heves harcok dúlnak,

Makaléból az olaszok csak akkor folytathatják előnyomulásukat, ha az utakat kiépítik. Ezt maguk az olaszok is elismerik. Ras Kassa csana- íaival a Szemien fensikon van a Tana-tótól északkeletre.

(FOLYTATÁS A 2. OLDAL II. HASÁBJÁN)

gattak, a gyászévek letelte után harsány hangon jelentkeznek a lapokban s összes érveiket felvonultatják. De megjelenik a színen John Bull is és óriási csekkeket lobogtat kezében. A „nyerstermények uj felosztásáról" beszél, azaz arról, hogy Németország is kapna valami gyarmatszerü jelenséget, ha csatlakozik Angliához, amire Németországban egyébként nagy hajlandóság van.

Minden azon múlik, elég ügyesnek bizonyul-e a német diplomácia a váratlan konjunktúra kihasználásához. Berlin egyelőre hallgat, Hitler ünnepel, a német hadsereg fegyverkezik s régen túlhaladta a méreteket, amelyeket áprilisban megengedtek neki, — de ki törődik ma azzal, hogy a németek hadtesteket szerveznek az úgynevezett semPrága, november 11. Az aibessziniai harctereikből nem érkeztek agyán teljesenI megbízható jelentések, de valószínűnek vehető, hogy az olaszok előnyomulása tovább tart és az abesszin ok még mindig nem tudnak ellenállni. Magán jelentések, igy a Reuteréi a Havas-iroda, továbbá a német távirati iroda és az United Press, azt állítják, hogy az olaszok Makaletól délre 40—50 kilométerre elfoglalták A utalót és föltartóztathatatlanul tovább nyomulnak az Ashangi tó irányában, mig délen a Fafan völgyében a motorizált osztagok eljutottak Sasa Bandiig, sőt Dagah Búrig és igy alig 150 kilométer választja el őket Harrartól, a déli abesszin haderők főhadiszállásától. De Bono tábornok hivatalos jelentése, amely eddig föltétlenül megbízhatónak bizonyult, mert adatait egyszer sem cáfolták meg, nem jelenti Antalo és Sasa, Baneh elfoglalását s az európai irodák híreit a négus is személyesen és erélyesen megcáfolta.

Ugyancsak fönntartással kell fogadni azokat a hírekét, amelyek az addisabebai rezsim nehézségeiről, az ország fokozott elégedetlenségéről és a belső szétbomlás jeleiről szólnak. Mindazonáltal bizonyos, hogy az olaszok szerencsésen operálnak a harctereken, ha nem is olyan gyorsan, mint a magán jelentések mondják és kezd föltűnő lenni, hogy az abesszinek sehol nem állnak ellent az előnyomulóknak annak ellenére, hogy az erélyes ellenállást nap-nap után bejelentik s hangoztatják, hogy nem adják föl a városokat, amelyeket másnap azután az olaszok mégis elfoglalnak. Néhány nap múlva ki fog tűnni, vájjon az olaszok egyelőre meg- elégszenek-e a mostanáig elfoglalt területekkel és mint az első offenziva után, mindenekelőtt kiépítik és megszervezik az elfoglalt hatalmas földdarabokat, vagy most merészebb és veszedelmesebb lépésekre szánják magukat s egyetlen intrádára el akarják érni hadjáratuk nagy célját: a szomáli és az eritreai hadsereg egyesülését az egyetlen abessziniai vasútvonal környékén. Ez az utóbbi föltevés tulmerésznek látsziks könnyen katasztrófába sodorhatja az olaszokat. Nagy eredménynek számíthat az is, ha tervüket jövő év áprilisáig, az esős időszak újabb beköszöntéséig megvalósítják.

Tartózkodó hangú olasz hivatalos jelentés