Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)

1935-11-10 / 257. (3809.) szám

tt 'PEAGM-A'^AGtaR.HniMP' Dalaidul István.: Bánátom, a káaksmm Valamikor az egyetemre jártam vele. Jól megtermett, hatalmas szál legény volt már akko­riban is, atlétika-pályáknak és báli termeknek egyformán hőse. Emlékszem, egy kicsit irigy" kedtem is rá. Elképzelhetetlen sikere volt a nőknél. A dmborákösszejötte estéken ő győzte legjobban az italt, a nótát és a pénzt. Tanköny­vet sohasem láttam a kezében s az egyetemen mégis lángész hírében állott. Azonkívül a bará­tom volt. Semmi sem tart örökké s az egyetemi évek­nek kissé erőszakos vége szakadt. Elváltam Gyurkától, én katonának mentem, ő meg leá­nyok irtán és csak évek múlva hallottam, hogy megtelepedett Homonnán, sőt, horribile dictu, meg is nősült. Nemrégiben ugyanott igyekeztem összeka­parni a létfentartáshoz egy csipetrevalót és ta­lán ennek tulajdonítható, hogy az emlékezés ho­mályából az én Gyurka barátom is elősodródott. Mi sem természetesebb, hogy látni akartam és őszintén szólva, kiváncsi voltam arra az elszánt amazonra is, aki képes volt a barátom kemény fejét ennyire meglágyítani. Már a lépcsőházban láttam, hogy nagyon elegánsan laknak és gondosan megfogalmaztam a mondatot, amivel az ajtót nyitó szobalányt fogadom. Szobacica helyett azonban a barátom­mal találtam magam szemközt. — Te vagy? —- fogadott örömmel. — Isten hozott, szép tőled, hogy eljöttél. A fogadtatás nem volt olyan viharos, mint amilyennek elképzeltem. Tudja Isten, nem szá­mítottam indiánüvöltésre, de egy-két barátságos hátbavágásra mégis előkészültem. A valamikor szokásos karkirángatás helyett is csak egy szo­lid kézszoritással kellett megelégednem. • Az előszobába kerültünk, ahol kölcsönösen megállapítottuk, hogy régen nem láttuk egy­mást és hogy azóta sok minden történt. ~ Azt tudod, ugy-e, hogy megnősültem? — kérdezte.. — Úgy kell neked, —■ bólintottam. Az a lakás, kérlek, — intett herkulesi kar­jaival az egyik ajtó felé, — de te, ugyebár, nem veszed rossz néven, ha a konyhába invitállak. Kis dolgom van még, muszáj elvégezni. Mosolyogtam, mert nem tudtam elképzelni, hogy mi dolga lehet egy vegyészmérnöknek in­dult és a házasságba érkezett fiatalembernek a konyhában. Mentem hát utána a jóbarátok min­denbe belenyugvó birkatürelmével és csak a küszöbön torpantam meg. Igen, a szó szoros értelmében megtorpantam. Tapasztalt ember vagyok a konyhák terén, boldogult bakakoromban nem egy konyhában csaptam a szelet holmi jónak Ígérkező vacsora reményében, de a barátom konyhája minden elképzelésemet felülmúlta. Mintha nem is kony­ha lett volna, hanem a háztartási tudományok laboratóriuma. Rend, rendszer és tisztaság. A spór fölött, tükrösre sikált rézedények, a szek­rényen kettősrendbe állított befőttesüvegek, a polcokon tégelyek, csészék, zacskók, pontosan ellátva a megfelelő feliratokkal: bors, paprika, só, Rádión, kakaó, ecet. olaj, Vim, sósav, hi- permangán, porcukor, mittudomén, különbül a patikában sem lehet. A barátom láthatta az elképedésemet, mert mosolyogva megjegyezte: — Bámulsz, ugy-e? Mégiscsak jó volt vala­mire a vegyészmérnöki stúdium! — A feleséged valóban minta-háziasszony le­het, — bólintottam elismerőleg. A barátom szánakozva nézett végig. — Hát nem érted, én tartom rendben a konyhát. Rábámultam. — Tee?! Csak nem? — Csak igen. —- Hát a cseléd? — Nincs, fiam. Nem telik. Nem akartam a kényes kérdést tovább fe­szegetni. A barátom helyzete még jobban elriasz­tott a házasság gondolatától. Ki tudja, hátha én éri is olyan asszonyt találnék hózni a házhoz, aki tűrné, hogy én tartsam rendben a konyhát. Leültetett egy konyhai székre, azután a kre- denchez ment, tejet töltött egy csuporba és a gázra tette. Azután odajött hozzám. — Rendelkezésedre állok, vén cimbora! Ne haragudj, hogy nem kínállak meg cigarettával, de mióta leszoktam a dohányzásról, az egész házban egy szál dohány sem található. A fele­ségem mindent elszív. Mint ahogyan az mór ilyenkor lenni szokott, hamarosan belejöttünk a múlt bolygatásába. Ré­gi kiruccanásokat és átlumpolt éjszakákat eleve­nítettünk föl. Elhatároztam, hogy megpiszká­lom egy kicsit ezt az elefántnyi embert — Valid be, Gyurka, hogy mégis korán volt megnősülnöd. Rámnézett. — Miért? Gyönyörű feleségem van és egy féléves kisfiam. Azért is vezettelek ide és nem a szobába, mert alszik a kisöreg. — Kisfiad vám?! Gratulálok! Nem is említetted eddig. Egy kicsit zavarba jött. — Ne vedd rossznéven, pajtás. Megszoktam, hogy keveset beszélek. Az emberek eleinte mo­solyogtak rajtam s ez érthető módon zárkózottá tett. Nagyon rá lehetett írva az arcomra, hogy nem értem, mert magyarázólag tette hozzá: »— Tudod, én vagyok a háziasszony. •— Azt látom, — mondtam, — a konyhában fogadod a vendégeidet — Nem úgy gondolom. — mosolygott a ba­rátom szelíd elnézéssel. — hanem valóban én vagyok a háziasszony. Én főzök. — Mi ... micsoda?! — Képedtem el. — Igen. Én főzök. A feleségem állásban van, nincs ideje rá. Kezdtem a barátomat sajnálni. — Szegény ember! Nem próbáltál állás után nézni? El nevette magát. — Nem hát! Jól megvagyunk így is. Piri. a fe­leségem nyugdíjas állásban van. Szépen keres, kijövünk belőle. Ilyen állást amugysem találnék. Meg azután a gyérek miatt is kell itthon lenni valakinek... Magamban szégyenkezve kértem bocsánatot a barátom feleségétől az előbbi gyanúsításért. Mégsem 5 a hibás, hanem a barátom gazember. Itthon lopja a napot és tűri, hogy a felesége tartsa el. Meg i-s mondtam neki: =— Rosszul teszed. Gyurka. A feleséged bizo­nyára holtfáradtafi jön haza és akkor neki állhat a házimunkának. Egy ilyen apró gyerekre ren­geteget kell mosni',.. — Én mosok, — mondta csendesen. Akármilyen dühös is voltam, nevetnem kel­lett. Elképzeltem a barátomat fehér köténnyel a derekán, piszkosnemüvel a kezében. — Micsoda, — nevettem ki magamból a sza­vakat, —- odaállsz a mosóteknő mellé? — Oda én. Nem szégyen. A feleségemre és magamra is mosok. Passzió. — Köszönöm szépen. Képes vagy azt monda­ni. hogy magad is vasalsz és mosogatsz és tö- rülgetsz és ágyazol... — ... és konyhát súrolok és piacra járok és gyereket sétáltatok és harisnyát stoppolok, sőt ha kell, a fehérneműt is megfoltozom. Talán ez volt életemben az első pillanat, ami­kor a barátom szellemi hogy és mikéntjére tere­lődött a figyelmem. — Ember, te tökéletesen megbolondultál! A véleményem nem hozta ki a sodrából. Nyu­godt lélekkel vette le a tejet a gázról és egy pillanatra rámnézett. Megéreztem, hogy ha mo­solyog is, de halálosan komolyan beszél. — Nem én bolondultam meg, pajtás, hanem a viszonyok. Mikor megnősültem, volt egy kis állásom, Piri is keresett, szépen éltünk. Aztán jött a gyerek. Aztán engem elbocsátottak. Tönk­rement a vállalat. Mit is kezdhettem volna. Pró­bálkoztam, protekció után néztem, nem ért, kér­lek, semmit. Össze kellett huznunk magunkat. A cselédet elbocsátottuk s akkor gondoltam rá, hogy miért ne végezhetné férfiember a háziasz- szonyi teendőket? Súrolás, fahordás, mosogatás nem könnyű munka, inkább váló férfiembernek. Jó ideig nem tudtam szóhoz [ütni. De valaho­gyan ki akartam fejezni a részvétemet. — Sajnállak, pajtás, — kezdtem — és együtt- érzek veled. Persze, boldogtalan vagy? — Sose sajnálj! És a boldogtalanságot illető­leg is nagyón tévedsz. Tökéletesen és teljesen boldogok vagyunk. Nem mondom, az emberek kezdetben bósszantották egy kicsit, amíg az egyiknek meg nem mondtam a véleményemet. Úgy mosták fel egy félóra múlva. Azóta békén hagynak. A szobából kihallatszó vinnyogó nyöszörgés­re a barátom egyszerre megelevenedett. Csak bámultam, hogy milyen szakértelemmel tölti a tejet a cuclisüvegbe.. — Ne haragudj, — mentegetőzött, — feléb­redt a kisfiam. Csendes gyerek, inkább alszik, de az étkezésre úgy jelentkezik, mint a felhú­zott vekker. Ha kedved van hozzá, megnézhe­ted, amíg megszoptatom. Már nem csodálkoztam semmin. Mentem a barátom után, elnéztem, milyen óvatosan emeli fel legyezőnyi kezével azt az apró emberkét, milyen vigyázva adja a szájába a cuclit. Meg­ható családi idillnek voltam a szemtanúja. — Mit szólsz hozzá? — hunyorított a bará­tom a szemével. Éreztem, hogy kell valamit mondanom.^ — Hogy hívják? A barátom fontoskodó arcot vágott. — Tulajdonképpen Gáborijuk. Gabinak. Mint a feleségem apját. De a feleségem Gubónak be­cézi, vagy Pötyinek, vagy Prutyinak. Én kis- öregnek hívom, vagy Gabkónak. A házmesterné meg fiatalúrnak hívja máris, ha látnád, hogyan hunyorog rá. Pedig még csak öthónapos és ti- zenkkilecnapos. Forgott velem a világ. Egy kis kiruccanásra gondoltam, amolyan poharazásközbeni emléke­zésre és konyhát kaptam helyette, meg gyereket, Vízszintes: 1. Sült tészta, 5. USA-állam. 9. Áfium. 13. Test, 14. Község Sza tatár-megyében, 15. Trálv, 15. Jugoszláv várót?, 18. Francia csilla­gász, 20. Esetleg, 32. írónő álneve. 23. Peru fő­városa, 25. Arisztokrata, 27. Gazdasági eszköz, 28. Közmondás. 32. Állami bevétel, 33. Lakat, 34. Török, tiszt, 36. Sereg, 37. Gyülevész csapa.t, 39. Egyforma mássalhangzók, 42. Világhírű olasz bü-| vész volt, 45. Zene, 48. Vörösesbarna, 49. Régi I hosszmerték, 50. Alak — németül, 51. Van hozzál bátorsága, 52. Egy kolostorban élők összessége.! 55. Gyermekjátékszer, 57. Japán aprópénz, 58.1 Alkalmi üzlet feles haszonra, 61. Kiepura ke-| resztneve, 63. Férfinév, 65. Ugyanaz, mint 34.1 vízszintes, 66. 1550 — római számmal, 68. Ártal­mas anyag elvonása a dohány neműek bői, 74. Társadalmi egyesület, 75. Futball-műszó, 76. Ta­más — becézve, 77. Társ is lehet ilyen, 78. Régi magyar költő, 80. Zeneszerző, a budapesti Opera- ház volt igazgatója, 82. A megfejtésnél mindig kéznél legyen, 84. Izmos, 85. Rí 86. Peru ősla­kója, 87. Nem jó, 88 Tenger, 85. Pityókás. Függőleges; 1. Megszűnt külföldi pénzegység, 2. Nem szabad, 3. Férfinév, 4. Közmondás, 6. Albán város, 7. Mátka, 8. Angol regényíró (Ri- der), 9. Néhány év előtti divatos Kóla-tangó, 10. Olasz női név vagy jasszital, 1L A jó modor tar­tozéka, 12. A csikós gondjaira van bízva, 17. Megfelel a, valóságnak, 18. Vonatkozó névmás, 19. Érzékszerv, 21. Férfinév, 24. A korcsma, része, 26. Időhatárodé névutó, 29. A Mosol mellékfolyó­ja, 30. Vízgőz, 31. Pestmegyei község 35. Angol netelőnő, 36. Kártyalap, 37. Szórakozóhely a li­getben, 38. Helyhatározó, 40. Férfinév, 41. Rab­ruha készül belőle, 43. Szakács dolga, 44. Soha — németül, 46. Svájci kanton, 47. Zöldfőzelék. 53. San .... = olasz üdülőhely, 54. Félig igaz, félig nem, 50. Szonda-sziget, 59. Tökfilkó, 60. A tan­anyag előzetes beosztása, 62. Sík, 64. Spanyol földrajzi nevekben folyót jelent, 66. Borotvapen­ge-márka, 67. Mezei szinonimája, 68. Színes nép­faj, 69. Kutat., 70. Ugyanis — latinul, 71. Lako­ma, 72. Értésére ad, 73. Könnyhullajtáe, 79, Mü­1935 november 10, vasárnap. meg szoptatást. Menekülnöm kellett, különben még bevallom a barátomnak, hogy most még 'jobban imponál nekem, mint eddig és hogy ezt a pöttömnyi emberporonyot jobban irigylem tőle, mint az összes legénykori sikereit. — Mennem kell, Gyurka, — mondtam ki­húzva az órámat. — Indul a vonatom. A barátom óvatosan visszafektette a fiát — Sajnálom, Pista, hogy csak olyan rövid időre jöttél és a feleségem is sajnálni fogja, hogy nem találkozhatott veled. Este elmehettetek vol­na a kávéházba vagy egy kicsit táncolni vagy a moziba. — És te? — Háziasszonyak itthon a helye. Hanem, ha a fiam nagyobb lesz, szívesen állok rendelkezé­sedre. Esetleg őt is el visszük. Ki támolyogtam az ajtón. Barátom, a házi­asszony mosolyogva intett utánam. vészét — latinul, 81. Csonthéjas gyümölcs, 83. Művészi ábrázolás. * Október 27-i számunkban megjelent 27. számú keresztrejtvényünk helyes megfejtése: 2. Kopo­nyaalap! törés. — 12. Te sem leszel boldog,— 18. Tapasztalatlanság, — 64. Sipkaszoros,. — 88. Kö­rösi Csorna Sándor. 27. számú keresztrejtvényünket 119-en fejtet­ték meg helyesen: A megejtett sorsolás alapján e heti könyvjutalmunkat: Sz. D. Szazónov „Vég­zetes évek ‘ c. emlékiratait Tárnok Gyula, Marceiháza nyerte. A ROVATVEZETŐ ÜZENETEI: Práneli Ilon­ka, Érsekújvár. Ön az első, aki a megfejtők ne­vének közlését kéri. Sajnos, helyszűke miatt nem áll módunkban a hétről-hétre több nevet lekö­zölni. A helyes megfejtést azonban minden al­kalommal megtalálhatja lapunkban és így ellen­őrizheti beküldött megfejtésének helyességét­A PRÁGÁIHAGYAR HÍRLAP kereszirettvéwszelvéoye A 11 száma rejtvényt megfejtette: (név és pontos cím): rnmmmmmumm-"------sawpwwJ KE RESZTREJTVÉNY 29. szám. — Megfejtési határidő: november 19. Beküldendő: a 4., 9., 28. és 68- sz. sorok megfejtése. * * * í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom