Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)
1935-10-03 / 226. (3778.) szám
2 A VEZÉRCIKK FOLYTATÁSA-—francia barátság megtorpedózása volt. § ma már tudjuk, hogy a kitűnő angol pof|- tikai üzletember ezt a nehéznek látszó boltot is megkötötte. Olaszországot a derült égből jött villámcsapásként érte, hogy Franciaország, az uj barát, a szövetséges, akinek jóindulatát az elmúlt évben jó kö- zépeurópai valutával megvásárolta, akinek beleegyezésével merte csak megkezdeni a keletafrikai akciót, akivel mindent megfontolt és meggondolt, —■ most Anglia oldalára szegődik nemcsak diplomáciailag, hanem ha kell, fegyveresen is. A Földközi-tengeri szankciók angol—francia kérdezősködési játéka kétséget nem türően tárja fel a való helyzetet. Elképzelhetjük, mekkora kiábrándulást okoz Olaszországban a francia pálfordulás hire. így jár az, aki maga is pillanatnyi üzleti hasznokért köt és bont barátságokat. Amint Olaszország megváltoztatta középeurópai politikáját az Abesz- sziniát odaígérő franciabarátság fejében, úgy szakított most Franciaország az újdonsült olasz barátsággal (amire Mussolini egész afrikai politikáját felépítette), amikor Anglia többet kínált. S értsük meg jól, a mai világhelyzetben Nagy- británnia, e hallatlan potenciával rendelkező világbirodalom, mindig a legtöbbet tudja kínálni. Róma csak annyit ígérhetett Párisnak, hogy Kö- zépeurópában nem gördít akadályt a francia politika útjába, de London teljesíteni tudja a franciák legnagyobb álmát, amennyiben garantálni tudja a francia biztonságot. Ha Anglia megígéri, hogy pénzével, fegyvereivel, négyszázmillió lakosával, Franciaország segítségére siet, amint Németország megtámadja, akkor Páris nem lát, nem hall, hanem igent mond, s mit bánja, hogy ezzel előbbi megállapodásokat sért és lehetetlen helyzetbe hozza latin testvérnépét, azt, akinek alig egy év előtt fogadott örök hűséget. Hiszen Anglia megadja, amire Versailles óta hiába vár, ami örök rettegésének oka volt, ami megfeneklett a genfi jegyzőkönyv és a lefegyverzési konferencia éveiben. John Bull a gyámolitó karjába veszi Mariannet, mit akarhat mást Marianne, aki évek óta vár erre a frigyre? Olaszország tiz talentumot kínál, Anglia ezret, =— csak természetes, hogy Franciaország az ezret választja, s azt üzeni Rómába, hogy az előbbi megállapodás tárgytalan. Egyszóval a „latin testvériséget" felváltotta a „régi angol-francia fegyverbarátság''. Az olaszfrancia jóviszony, amely alig félév előtt ragyogónak látszott, úgy eltűnt, mintha soha nem létezett volna. Félév előtt ölelkeztek, ma esetleg egymásra lőnek a „latin testvérek". S mindezt azért, mert Anglia — többet kínált. Érdemes volt? Megérte Rómának, hogy Páris miatt csérben hagyja tizenötéves középeurópai politikáját, s most tűrje, hogy Páris faképnél hagyja, sőt nemcsak faképnél hagyja, hanem odaígérje hadihajóit az olasz partok bombázására és kiássa a véres, a rettenetes Földközi-tengeri háború harci bárdját a „nagy barát" ellen? Dreadnoughtokkal és tankokkal feleljen az olasz nép közeledésére? Bármint lesz, Olaszország nem felejtheti el a leckét és örökké tudni fogja, mily bizonytalan alapMegkezdődött az olasz előnyomulás TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON. tossággal kell kezelni. ' Ha a népszövetségen kívül álló nagyhatalmak nem csatlakoznak a szankciókhoz, akkor azok hatástalanok maradnak. Washington legalább passzívan bizonyára eleget tesz az angol kívánságnak, de nem valószínű, hogy Németország csatlakozik Genfhez, Ha a birodalom hatalmas iparával Olaszország segítségére siet, akkof a szankciók alkalmazása egyáltalán nem érhet el eredményt. Addis Abeba, október 2. Az abesszíniái kormány hivatalosan jelenti, hogy az olasz csapatok a Muzali hegytől nyugatra behatoltak abessziniai területre. Eddig nem került összeütközésre sor. — Muzali hegy annak a pontnak közelében fekszik, ahol Olasz-Eritrea határának délkeleti csücske összeér Francia Szomáli Föld és Abesszínia határával. Ezen a vidéken az olasz-—abessziniai határ nincs pontosan megállapítva, A nagy olasz offenziva október 9-én indul meg Páris, október 2. A lapok külön tudósítói jelentik Addis Abebából, hogy az ellenségeskedés megkezdése október 9,-re várható, azaz a népszövetségi tanács jelentése kihirdetésének másnapjára, Olaszország minden valószínűség szerint az Adua elleni támadással kezdi meg hadműveleteit. Amint az addisabebai repülőtér ., mégszárad, a négus családjának tagjai az ország belsejébe repülnek,, A főváros parancsnokává Destát, a császár vejét nevezik ki. Addis Abeba környékére 30.000 megbízható katonát összpontositot- ták. A fővárosban tartózkodó külföldiek és újságírók nagy része a vonattal tegnap elhagyta Addis Abebát és Dzaibutiba utazott. A külföldiek ugyanis attól félnek, hogy az ellenségeskedés megkezdése után az olaszok mindenekelőtt a vasútvonalat fogják bombázni és megszakítják a főváros összeköttetését a tengerrel. A baloldali Oeuvre szerint az abessziniaiak az olaszokat beengedik a mélyebben fekvő vidékekre és csak a hegyekben tanúsítanak majd ellentállást. Az uj esős időszak beálltakor az olasz csapatok helyzete kritikussá válik. A lap szerint az olasz hadsereg vezetőinek nagyrésze, közöttük Badoglio marsall is rendkívül pesszi- misztikusan tekint az abessziniai hadjárat kimenetele elé. A külföldi megfigyelők szerint az olasz előnyomulás megkezdése attól függ, hogy az Abesszínia belsejéből Addis Abebába induló olasz konzulok mikor érnek a fővárosba és innen mikor juthatnak az olasz gyarmatokra. Ez az utazás ugyanis rendkívül nehézkes és hetekig tart. Az olaszok mindenütt útban vannak, de a jövő hét vége felé aligha kerülhetnek biztonságba. Egy újságíró megkérdezte Vinci gróf addisabebai olasz követet, hogy mikor hagyja el az abessziniai fővárost A követ vállat vont és azt mondta, hogy ezt maga sem tudja még. hoztak Francia Szomáli-föld fővárosába. A jövő héten ujabfo 1600 francia katona érkezik Keletafrikába. A Dsibuti-addisabebai vasútvonal igazgatósága intézkedéseket tett, hogy a Vasúttársaság érdekeit a háború alatt megvédje. Az olaszok felvonulási terve ugyanis való- Szinüleg- az, hogy mindenekelőtt a vasútvonalat szállják meg, vagy megsemmisítik. A szerdai angol miniszter- tanács Lo n dón, október 2. A király ma fogadta Sir Sámuel Hoare külügyminisztert, majd lord ra épülhet csak az olasz-francia barátság. Az affér ressentiment nélkül nem múlhat el, az olasz lélekből sokáig nem húzható majd ki a tüske, amit e szörnyű csalódás okozott. A következmény nem lehet más, csak az, hogy a latin testvérben csalódott Olaszország az incidens elmúlása után az eddigieknél sokkal elszántaidban és nyomatékosabban visszatér régi dunai politikájához és óvakodni fog a túlzott franciái- baráiságtól. 1935 október 3, csütörtök. Halifax külügyminisztert, Az angol kabineti szerdai ülésén a miniszterek azzal a magatartással foglalkoztak, amelyet Anglia képviselőjének a genfi tizenhármas bizottságban el kell foglalnia. Mint ismeretes, a népszövetségi tanács tizenhármas bizottsága csütörtökön ülést tart Genfben és megfogalmazza azt a jelentést, amely a paktum 15. cikkelyének alkalmazásáról szól az abessziniai konfliktusban. Edén miniszter a minisztertanácson részletesen beszámolt a helyzetről és az eddigi népszövetségi tanácstárgyalásokról. Stránsky cseh nemzeti szocialista képviselő a szudéfa- német pért taggyűlésén Prága, október 2. A Lidové Noviny jelenti a következőket: Dr. Neuwirth szu- détanémet párti képviselő távirattal hivta meg Stránsky képviselőt a szudétanémet párt brünni taggyűlésére, amelyen csak névre szóló meghívóval rendelkezők vehettek részt. Stránsky a meghívást elfogadta s a vitában németnyelvű felszólalással részt is vett. A szudétanémet pártnak az államalkotó pártokhoz való viszonyáról Stránsky ugyanazt mondotta, amit a parlamentben is részletesen feltárt. A jelenlevők síri csendben hallgatták végig fejtegetéseit. Dr. Stránsky külön kitért a brünni városi politika egyes nemzetiségi kérdéseire, majd óva intette a szudétanémet pártot attól a tévedéstől, mintha a csehszlovák párok között nézeteltérés volna a szudétanémet pártnak az államhoz való viszonya kérdésében. Utalt a szudétanémet párt alkotó elemeinek heterogén jellegére s ezeket mondotta szószerinti Ne csodálkozzanak, ha barátságos ajánlataik elől kitérünk, amikor azt látjuk, hogy eretneknek tartják azokat a német pártokat, amelyek velünk dolgoznak. — Dr. Neuwirth azzal válaszolt, hogy Zierhut képviselő denunciálta a parlamentben Hen- lein pártját, mondván, hogy a harmadik birodalom felhajtója. Stránsky rövid megjegyzéssel válaszolt, amelyben azt fejtette ki, hogy a német agrárpártiakat előzőleg nemzetárulással vádolták s a nemzetárulás vádja súlyosabb az állam elárulásának vádjánál. A szudétanémet párt egyetlen szakértő járási tagot sem kapott. A szudétanémet; képviselők és szenátorok klubja sajnálattal állapította meg, hogy a belügyminisztérium a járási képviseletekbe egyetlen szudétanémet párti szakértőt se nevezett ki. A klub elhatározta, hogy ez ellen az eljárás ellen a miniszterelnöknél és a belügyminiszternél írásban fog interveniálni. Néró és a VII. b. Irta: Komlós Aladár — Regény — (20) Csaknem ki volt kelve magából. Dékány arcán latin szentencia látszott lebegni, de megle- petésszerüleg magyarul szólalt meg: — S mire voltak akkor jók az osztályfőnöki megbeszélések? Igen, csodálkozásomnak adok kifejezést, hogy az iskola tűrte az erkölcsöknek ilyen eldurvulását. — Kérem, uraim, — szólalt meg Mérey, ne felejtsük el, hogy őnagysága végre is nem vádlottként, hanem mint tanú van elénk idézve s a? ilyen . .. ilyen támadásokkal csak feszélyezzük a vallomástételben. Fürst sem hagyta magát. — Kérem, Perényi irigységnek és rosszakaratnak fogta volna fel, ha közülünk valaki lebeszélte volna a lányokat, hogy ünnepeljék. Knöpfler helyeselt. — Ne tessék elfelejteni, — folytatta Fürst, — hogy ö mindenkiben riválist látott, pláne, mióta hanyatlóban volt a dicsősége. Részvéttel, de passzivitásra kárhoztatva kellett tehát néznünk, hogyan teszi magát egyre nevetségesebbé. — Hát kérem... — szólt Koch s egyre csak a fejét csóválta. — Mikor aztán — mondta tovább Fürst — a karácsonyi vakáció után parókával jelent meg... — Micsoda? — kérdezte megütődve Mérey. — ■ Parókával? Koch és Dékány megdöbbenve nézett a tanárnőre, Knöpfler a beavatott mosolygásával bólogatott. — Sajnos! — mondta Fürst. — A karácsonyi vakáció után dús szőke hajjal jelent meg az iskolában. Micsoda figurák! gondolta magában Mér?y s csillogó szemekkel figyelt. Fürst folytatta: — Ekkor már kezdtem megijedni. Mikor először pillantottam meg igy. az egyik tizpercben, végigfutott rajtam a hideg. — S a gyerekek? — kérdezte Mérey, mig a két igazgató a megrökönyödéstől még mindig némán hallgatta a vallomást. — A gyerekek nevettek. Minél jobban erőlködött Perényi, hogy fenntartsa magát, annál mélyebbre került. Mint ahogy ez már igy szokott lenni. Nem vették többé komolyan... azazhogy mégis: olyankor, ha viccet mondott. Pedig tudvalevőleg nincs az a humorista, akinek olyan sikerei lennének, mint a viccelő tanárnak a tanítványai közt. Különösen, ha szigorú tanár, vagy ha... Szóval a gyerekek már tudják, kinél kell nevetni. Nos, Perényi karácsony óta ha szellemességet mondott... pedig egy darabig minden órára hozott néhány viccet magával ... a gyerekek némán és a legkomolyabb arccal néztek szembe vele, mintha nem értenék, miről van szó, vagy csodálkozva összenéztek, mások meg unalmat színlelve tüntetőén rejtettek el egy müásitást. Egyik viccénél egyszer néhány lány mégsem tudta megállni, hogy el ne nevesse magát; ezeket az osztály azzal büntette, hogy két hétig nem súgtak, sem dolgozat- iiáskor nem segítettek nekik. Nevetni csak akkor volt szabad, ha Perényi kiment az osztályból. Akkor aztán nevettek a hallott viccen is, meg a saját tréfájukon is, amit szegénnyel elkövettek ... Ha a tanár olyan kegyetlen tudna lenni, mint a növendék! — Hát kérem!? — hajtogatta egyre Dékány, aki már megfeledkezett korábbi erélyességéről és szánalommal gondolt Perényire. — De ez még semmi, —- folytatta Fürst. — Egyre merészebb vicceket kezdtek csinálni szegénnyel. Mihelyt észrevették, hogy milyen patologikusán szomjazza a szerelmüket, azonnal visszaéltek a dologgal. Huzni kezdték őt. Tizpercben egy-egy csinos kedvence kihivatta a tanári szobából s azt mondta neki: „Tanár ur , nagyon elhanyagol minket mostanában, s ez nagyon rosszul esik az osztálynak." Azzal vitte Perényit az udvarra a lányok közé, akik a nevetésüket visszafojtva várták. Máskor minden alkalom nélkül csokrot vitték neki és felköszön- tötték. Az óra ilyenkor persze azzal telt el, hogy Perényi meghatottan megköszönte a szeretet és figyelem e szép jelét, már amint ő kifejezte magát, felelés természetesen nem volt. Az elbeszélést megborzadva hallgatták. Knöpfler megérezte, hogy a részvét Perényi felé fordította a hangulatot. — És Perényi... hát vak volt az az ember? — kérdezte Koch. ■— S amellett meg kell jegyeznem — folytatta Fürst —hogy ezek a lányok mégsem olyan szörnyetegek, mint az elmondottakból gondolni lehetne. Mindenesetre bánni kell velük tudni. Az osztályfőnöki különóráimon teljes őszinteséggel elmesélik a lelki problémáikat, mint az édesanyjuknak sem talán ... igazgató ur tudja ., , csak megértéssel kell közeledni hozzájuk s akkor; ők is barátokként .viselkednek c nem támadnak ilyen tragikus félreértések. Ma már, mikor a modern pedagógia megtanított bennünket ... — Semmire sem tanított meg bennünket! —• legyintett ingerülten Koch, majd szokott szenvedélyességével kiáltotta: — Az egész kultúra nem tanított meg semmire! Buddha, Plató, Jézus, mit tudom még, kik, szert tettek gyönyörű tapasztalatokra, s a nevelésnek az volna, ugye, a célja, hogy ezeket a tapasztalatokat készen átadja az uj nemzedékeknek, hogy a jövő azokra építhessen tovább. Igen ám, de a mások tapasztalása üres szó az uj nemzedék szemében s mindenki elölről kezdi a tapasztalatszerzést. Ez a nevelés tragédiája, ezért vagyunk ma is ott körülbelül, ahol barlanglakó őseink . . . vagy á VII. b.! Fürst fölényesen mosolygott, Dékány pedig elnézően csillapította a kifakadást. — No, no .., ez mégis túlzás. . — Nem túlzás! — tört ki Koch újból. Ebben a pillanatban erős csengetés hallatszott s meghökkenve eszméltek rá, hogy már egy óra van. Mérey idegesen összehúzta a szemöldökét: — Hm, nekem pedig még vissza kell mennem a minisztériumba, — mondta. Knöpfler kurtán figyelmeztette a tanárnőt: —- Siessünk, nagysád. Azt mondja el, mikor Perényi végre észrevette, hogy ... •— Hát mégis? — szólt Dékány. — Igen, ez már husvét előtt volt, — felelt Fürst, majd dallamosan mesélte tovább. — Azt lehetne mondani, a Perényi-dráma uj s egyben egyelőre utolsó felvonása volt ez. Végre kinyílt a szeme... de mégis nem tudom, hogy ez örvendetes volt-c vagy sem, nem lett volna-ffc jobb, ha továbbra is abban az illúzióban £l* hogy... (Folytatjuk.), Mussolini: Olaszország nem fél a szankcióktól Róma, október 2. Mussolini miniszterelnök ma este háromnegyed hét órakor a római Pa- lazzo Venezzia erkélyéről rádióbeszédet intézett az olasz nemzethez. Beszédében kijelentette, hogy Olaszország tántorithatatlanül halad á maga utján. Nyilatkozatát a következő kijelentéssel fejezte be; „A szankcióktól nem félünk. Gazdasági szankciókra önmegtartóztatással és fegyelemmel, a katonai szankciókra katonai el- 1 cnintézked^ekkel és a háborúra háborúval felelünk," * Francia csapatszállitások D sibuti, október 2. Francia szállítóiba jók 4Q0 tonna hadianyagot és M00 francia katonát
