Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-13 / 235. (3787.) szám

12

t>raigai-A\a<Aarhi rlap

1935 október 13, vasárnap.

/ff V részére nélkü'Tfiltei iözhetetlen a

!jl|]j| krém szerű

\e mert m°’dás

Kénueít^^^1 s5s£

^ arcbőrnek.. •=**

A matt leányos arcbőr

megőrzésére használja a LETON szappant az alább leirt módon.

Használati utasítási

Esténként mossa arcát a LETON szappan krémszerú habjával. E gyengéden ható krémes habot hagyja arcán néhány másodpercig. Utána öblítse le bö melegvízzel, majd közvetlenül hidegvízzel. Ez az egész! Másnap reggel friss, bársonyosan üde arc fogja a tükörben mosolyogva üdvözölni.

SZAPfiSw^Ji 6-.

Föletakat: D. Engel. Bratislava, Veniurská 12 és Masarykovo 6.

Társadalmi Élet

6'# A SzMKE lasztóci helyi szervezete a református templom felszentelése alkalmából október 20-án délután 5 órai kezdettel szinielőadá6sal egybekötött táncmulatságot rendez. Az előadáson többek között színre került a „Bakony" c. színjáték és két egyfelvonásoe. A táncmulatságon, amely iránt Kassa magyar közönsége között is nagy érdeklődés nyilvánul meg, a zenét a kassai Bundzik Pista, aranyéremmel kitüntetett cigányprímás szolgáltatja.

— Gázolt az autó Galgóc közelében. Nyitrai munkatársunk jelenti: Kubricky N. galgóckörnyéki autótulajdonos a város határában elütötte Fábry István gépészt, aki többrendbeli csonttörést és agyrázkódást szenvedett. A sebesültet beszállították a kórházba, a sofőr ellen pedig eljárás indul.

SZTOHÁzKölrtvKüMtlRA

Az ember tragédiája — Európa íegmomimen- tálisabb Hímje

Budapest, október 12. (Budapesti szerkesztőségünktől. A magyar kormányzó kisebbik fia, ifj. Horthy Miklós néhány nappal ezelőtt Londonba utazott, ahol Korda Sándorral, a világhírű filmrendezővel megbeszélést folytat „Az ember tragédiája" megfilmesitése ügyében. A filmet a jövő évben készítik el Budapesten angol, francia és magyar változatban. Az ember tragédiája mint film Európa legnagyobb filmje lesz.

(*) Nyitraegerszeg nagy magyar ünnepe.

Nyitrai munkatársunk jelenti: Lélekemelő ünnepség lesz vasárnap a közeli Nyitraegerszeg községben, ahol e«z alkalommal avatják fel a község kulturházát és aggmemlházát, melynek alapját Petrásek Ágoston nagylelkű 10.000 koronás adománnyal vetette meg. A kulturház felavatási ünnepségén a ezlovenszkéi magyarság több törvényhozója is megjelenik. Úgy a környékbeli falivak, mint Nyitra magyarsága is nagy számiban fog résztvenni az ünnepségen, mely felejthetetlen eseménye lesz a nyitravidé- ki palóc félszigetnek. A felavatás után a helybeli műkedvelő gárda szereplésével előadást rendeznek, majd gyöngyösbokréta-ünnepség desz és a helyi SzMKE-csoport dalárdája néhány eredeti palóc dalt és egyéb népdalt és mü- dalokat ad elő. Meghívást kapott a nyitrai SzMKE országos hirii dalárdája is, melyet Szőke József karnagy vezényel. A nyitraegerezegi dalárdát és a műkedvelőket Lencz György tanító irányítja, aki egyik leglelkesebb kulturmunká- sa a magyar vidéknek.

(*) Milstein november 13-án Kassán hangversenyezik. Kassai szerkesztőségünk jelenti: Milstein, a világhírű orosz hegedűművész, november 13-án, a Vitéz-hangversenyiroda rendezésében, hangversenyt ad Kassán a Schalkház nagytermében. A világhírű művész hangversenye ezidén is nagy sikernek néz elébe.

A KASSAI CAPITOL-MOZGÓ MŰSORA: Kis mama.

Gál Franci nagysikerű filmujdonsága.

A KASSAI TIVOLI-MOZGÓ MŰSORA: Istenek a tilosban.

Újszerű, érdekes filmszatíra.

Az én hönyvem

(Magyar olvasókönyv a csehszlovák köztársaságból! magyar tannyelvű elemi népiskolák számára. I. rész, a II. és III. oszt. számára, szerkesztették: Farkas István és Kanyar István.)

Úgy látszik, túl jutottunk a tamkönyviráe forradalmi" korszakán, amikor a tankönyv valami túlzó „nemzetmentő" elgondolásból 'kifolyólag a kisebbségi nemzethez tartozó gyer- melksereg lelkének inkább megrontására, mint építésére célzott. A magyar szülő kétségbeesetten vette kézbe ezeket a régi tankönyveket s ha szivén feküdt a gyermekének lelki egyensúlya, a legjobb eset volt, hogy ellentétbe sodorta a gyermekét a — szülői házon kívül — legfontosabb nevelési tényezővel, az iskolával.

„Az én könyvem“-et nyugodt lelkiismerettel és teljes megnyugvással hagyhatja minden szülő a gyermeke kezén, mert valóban találó a cim, a könyv a kisebbségi magyar elemiiskolás gyermek könyve. A szerkesztők véribeli pedagógusok, akik az előirt tananyagot, az életbe lépő gyermek számára szükséges tudnivalókat^ a mindennapi élethez szükséges tudás alapjait nemcsak a gyermek észbeli fejlődési fokához tudják alkalmazni, de ezt kedvesen, szórakoztatóan, a gyermeklélek és érzelemvilág teljes megértésével igyekeznek megtenni. — Újra polgárjogot nyernek a könyv által a magyar itfju- sági irodalom klasszikusai, Benedek Elek, Pósa Lajos, Petőfi Sándor, Győry Vilmos, Szabolcska Mihály, Kisfaludy Károly, Tompa Mihály, Czu- ezor Gergely, Ambrus Zoltán, Gárdonyi Géza stb. s ezek mellett is méltó helyet foglalnak el az egyik szerkesztő, Farkas István hangulatos gyermekversei.

Lehet, hogy a tankönyvi r ás ra vonatkozó általános utasításokban kell keresnünk a hibát, de egyet kifogásolnunk kell a tankönyvben, azt, hogy a magyar múlt nagy alakjai teljesen kimaradtak belőle, pedig ezek nevelői fontossága kétségtelen abban a fejlődési fokiban, melyet Schnelier István, kiváló pedagógusunk az „érzéki éniség" s az ebből kialakuló „történeti éniség" átmeneti időszakának nevezett s melyben a történelmi példák, mint hatótényezők nemes irányban befolyásolni tudják az „egyéniség" kialakulását.

Külön ki kell emelnünk a tankönyv tiszta, csracs, háromszin-nyomásu és egyéb, sokszor egyenesen művészi értékű illusztrációkkal tarkított kiállítását, ami nemcsak, hogy fejleszti a serdülő f juság ízlését, de általában is meg- j

kedveltefci vele a könyvet, mint a művelődé* egyik legfontosabb eszközét. —yf—

(*) Dr. Noszkay és dr. Borka az érsekujvári SzMKE első előadói. Érsekujvári tudósítónk jelenti: A SzMKE érsekujvári fiókja ismét megkezdte nagyszerű őszi előadássorozatát, amelynek az elmúlt héten dr. Noszkay Ödön volt az első előadója. A kiváló érsekujvári történettudóe „Érsekújvár története 1685-ig“ cím alatt ismertette azokat az érdekes, tizenhetedik századbeli történeti eseményeket, amelyek során világviszöny-' latban nagy szerepet játszott Érsekújvár városa. Az érdekes, magasszinvonaiu előadás a nagyszámú közönségre a legnagyobb hatást tette. Most szerdán dr. Borka Géza komáromi főgimnáziumi tanár tartott nagyon érdekes irodalmi témájú előadást, amelynek során a konzervatív és modern írókat jellemezte igen formás előadásban. A SzMKE legközelebbi előadója szerdán, október 15-én dr. Kenessy Kálmán ógyallai csillagász lesz, aki Abesszíniáról tart nagy érdeklődésre számot tartó előadást.

(*) A Magyar Család egyéves beszámolója.

A Magyar Család, Csehszlovákia magyarlakta te- lületének közkedvelt és legolcsóbb havi folyóirata most megjelent októberi számában tükörképet ad az első tizenkét szám munkatársairól. A lap munkatársai sorában ismert .íróinkon kívül egyszerű iparos- ég munkásemberek is szerepelnek, s aki a névsort elolvassa, nyugodtan megállapíthatja, hogy a lap kitűzött hivatásának az első teljes évfolyam alatt mindenben megfelelt, A Magyar Család ismerős címlapja immár ott van minden városban, sok-sok apró falucskában, hogy elvigye az egymást csak betű utján ismerő magyar családok kölcsönös szeretetét. Az októberi számban Doma Ervin, Garai István, Nagy Méda, Sass János, Telek A. Sándor és Vitális Gyula versei, Marék Antal, Máriás Imre és Veres Vilmos elbeszélései, a Magunk között világszemléleti, illetve társadalmi cikk, Nyixesi Tichy Kálmán a nőket érdeklő cikke, a gazdag kulturkrónika, a még gazdagabb könyvszemle, Sziklay László nagy érdeklődéssel várt és olvasott regényfolytatása, a nehéz, magyaros keresztrejtvény keltik fel az olvasó érdeklődését. A lap hallatlan olcsósága — évi előfizetése tizenkét albumalaku számra csupán húsz korona — mindenki számára lehetővé teszi, hogy ezt a kedves lapot járathassa. A Magyar Család minden magyar kulturkérdés- nek hűséges szószólója, állandóan felszínen tartja a SzMKE és az alakulóban levő Magyar Könyvtárszövetség kérdéseit, hasábjain ismeretlen tehetségeket fedez fel és ad a közönségnek. A lapot Farkas István szerkeszti, főműnk a társai Darkó István és Sziklay Ferenc neves szlovenszkói Írók, magyarországi főmunkatársai Marék Antal, a közülünk elszármazott jeles ir,ó mig a kiadó- hivatal központi megbízottja Roller Imre, volt leánygimnáziumi igazgató, iró. ismert esztétikus. A lap szerpesztősége — Ipolyság-Sahy, Újváros —

J minden érdeklődőnek szívesen küld mutatvány- l számot.

(27)

Faragó mozdulatlan arccal hallgatta végig Mérey szavait, egy másodpercig még azután is hallgatott, megvárta, mig Dékány papirost és ceruzát vesz elő, majd mikor teljesen csend lett az irodában, mélyzengésü, nyugodt baritonhangján beszélni kezdett:

— Perényi kollégám viselkedését alkalmam volt közelről megfigyelni, miután a történelmet tanítottam a VII. b.-ben, abban az osztályban, amelyre, hogy úgy mondjam, elsősorban irányult kollégám érdeklődése.

Nagyon folyékonyan beszélt; mondatai lejtésében ugyanaz a kissé fáradt nyugalom zenélt, ami egész magatartását jellemezte.

— Úgy érzem, nem teljesen gentlemanszerü adatokat kell szolgáltatnom egy szerencsétlen kollégám ellen, aki iránt, mondhatom, a legmélyebb részvéttel viseltetem, de remélem, hogy amiket elmondandó leszek, inkább tanártársam megértésére, mint terhelésére fognak szolgálni.

Dékány lenyűgözve s nem minden irigység nélkül hallgatta a mondatok méltóságos höm- pölygését, s mindnyájan megértették, hogy Petényinek alul kellett maradnia az uj tanár elleni küzdelemben. Faragó még egyetemi hallgató korában tanulta meg az elegáns és hatásos beszédet, mikor tevékeny részt vett az ifjúsági mozgalmakban, viselkedésének előkelőségét viszont annál a grófi családnál sajátította el, amelynél hosszú éveken át mint bölcsészethall- gató nevelősködött; vizsgái letételével kissé elkésett ugyan a kastélybeli élet úribb szórakozásai közben, de mulasztását némileg pótolta azzal, hogy mihelyt megszerezte oklevelét, a grófi család azonnal elhelyezte őt egy pesti leánygimnáziumnál. Főkép Paula tanti buzgólkodott fáradhatatlanul, nem felejtve el a szép görbeszegi nyarat...

— Az idén neveztettem ki az intézethez s idejövetelem, akaratom nélkül, úgy látszik, végzetessé lett szegény kollégámra.

Mérey előrehajolva, figyelmesen nézte. Faragó minden mondat után összeszoritotta ajkait, mintha a beszéddel megbolygatott nyugalmát minden alkalommal újra helyre akarná állítani. Halántékán néhány ősz száll csillant meg a fekete fürtök közt, de a fehér szálak, ép úgy, mint tekintete fáradtsága, ellenmondásban voltak sima arcbőrével.

— Én magam alighanem észre sem vettem volna, milyen zavarokat okozok, — folytatta, a hangnemet könnyedebbre cserélve, — ha figyelmeztetéseket nem kapok különböző oldalakról, mennyire fáj a kollégámnak, hogy állítólag elhódítom a növendékeit.

— Mikor és kiktől kapott először ilyen figyelmeztetéseket, tanár ur? — kérdezte Koch.

Faragó eltűnődött.

— Ha jól emlékszem, csak karácsony után. Egyik-másik kolléganő hívta fel először a figyelmemet Perényi viselkedésére ... nevek talán fölöslegesek.

— S Perényi? — kérdezte Mérey.

— A télen néhány napig az influenza ágyba kényszeritett — válaszolt Faragó. — Mikor körülbelül egy hét múlva újból megjelentem az iskolában, egy tizpercben a VII. b. főnöknője megállított a folyosón s azzal a kedveskedő udvariassággal, amely a hölgyeket jellemzi, valami olyan megjegyzést tett, hogy... a gyerekek alig várják az óráimat, mind szerelmesek belém. — Fölényes mosollyal mondta ki ezeket a szavakat, mint ahogy ez ilyen szóra sem érdemes, jelentéktelen dolognak kijár. A folyamatos előadás alatt, amelyet Dékány megigézve hallgatott, Mérey a Faragó ezüstszürke nyakkendőjét nézte. — Talán nem szószerint idézem a megjegyzést, de az értelme mindenesetre ez volt. Nyilván már nem is emlékezném rá, kellő értékére tudom szállítani az ilyen kollégiális s még hozzá női szájból eredő bókokat, ha egy véletlen nem kölcsönzött volna annak bizonyos jelentőséget. Abban a pillanatban ugyanis, mikor a szavak elhangzottak, ment el mellettünk Perényi s meghallotta a megjegyzést. Ezt rögtön látni lehetett az arcán. Nem állt meg velünk, mint ahogy ez természetes lett volna, tekintettel arra, hogy egy hétig nem láttuk egymást, hanem elsápadt, köszönt és szótlanul tovább ment. Emlékszem, mosolyogni próbált, de csak eltorzult az arca, a hangja pedig egészen rekedt volt, mikor azt mondta: „Kezét csókolom ..Néhány nap múlva értesültem, hogy harcot kezdett ellenem.

Egyszerre kérdezték mind a hárman:

— Hogyan? Miféle harcot?

— Apró célzásokat kezdett elhelyezni az osztályban, látszólag véletlen és ártalmatlan célzásokat, amelyek azonban kétségtelenül... az én gyengéimre akarták felhívni közös növendékeink figyelmét.

— Például? — mondta Mérey és Dékány.

— Például... — Faragó kényszeredetten

mosolygott: — Például.-.. Egy órán rátámádt egy lányra, akit az előző tizpercben velem látott sétálni az udvaron, hogy miért ül a padban olyan szer.vtelenül. Nem szereti az affektálást, mondta, s különösen nem, ha blazirtságot affek- tál valaki. S váratlanul hozzátette: bár férfiak is akadnak néha, akik ilyen olcsó pózokkal igyekeznek a tapasztalatlan lányoknak imponálni. Annyira nyilvánvaló volt, hogy a támadás ellenem irányul, hogy az osztály egy része valósággal megdermedt, a másik része pedig kuncogni kezdett.

— Hallatlan! — mondta Mérey. A két igazgató megdöbbenve hallgatott, ezúttal igazán semmit sem lehetett Perényi védelmére mondani.

— De Perényi maga is mindjárt rájöhetett — folytatta Faragó, — hogy továbbment a megengedettnél, s enyhíteni igyekezett a szavait azzal, hogy a személyes élt sietve látszólag általánossá tompította. „Mások ezt vagy azt a pózt veszik fel", tette hozzá, mintha neki valóban csak általában a pózok ellen lett volna kifogása.

— Hát még? — faggatta Mérey, majd Dékány felé fordult: — Igazgató ur, jegyez, ugyebár?

— Ó, kérem — mondta Faragó megbocsájtó hangon —, véleményem szerint kár ezeknek a rejtett kis tüszurásoknak jelentőséget tulajdonítani. Én a magam részéről igazán nem neheztelek értük, inkább sajnálatot érzek szegény kollégám iránt... Hogy például a „Wilhelm Tell"- el kapcsolatban rátért a szabadságmozgalmakra, csak hogy hozzáfűzze: „Ezeket élesen meg kell különböztetni az olyan tartalmatlan mozgolódásoktól, aminők például az egyetemi ifjúság mozgalmai: ezekből csak üres, hiú, szószátyárok kerülnek ki." Majdnem hozzátette azt is: mint például Faragó Aurél. Én tudniillik annak idején alelnöke voltam a Magyar Egyetemi Körnek. Hát igy harcoltunk mi, — fejezte be mosolyogva. — Ismétlem, véleményem szerint beszélni sem érdemes a dologról.

Koch aziránt érdeklődött, hogy szerzett Faragó tudomást Perényi rejtett támadásairól.

— Ó, kérem — válaszolt —, egy iskola, pláne egy leánygimnázium, nem olyan hely, ahol bármi is titokbein maradhatna.

>— Quiquid in occulto est, in apricum pxoferet aetas, — idézett Dékány.

Faragó megértőén bólintott, majd folytatta:

— így van... Egy lány elmeséli egy tanárnőnek, az elmondja a tanári szobában ... kérem, valahányszor szegény Perényi efféle titkos támadást intézett ellenem, mindjárt aznap legalább három-négy különböző helyről értesültem a dologról. Dehogy is maradhatna titokban, ha egy tanár olyanokat követ el, hogy egy szinje- les növendéknek, pusztán, mert egyszer meglátta velem a Kossuth Lajos-uccában, intőt küld a tárgyból. Ez igazságtalanság motívumai oly nyilvánvalóak voltak, hogy...

— Alighanem rosszul is felelgetett az a szín- jeles növendék, — szólt közbe Koch.

(Folytatjuk.),

Néró és a VII.!.

Irta: Komlós Aladár — Regény —