Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)
1935-10-10 / 232. (3784.) szám
Ma: Képes melléklet I 16 oldal ára Ké 1.20 JBBL JE| J XIV. évf. 232 (3784) szám • Csütörtök • 1935 október 10 Ma: Képes melléklet 16 oldal ára Ké 1.20 XIV. évf. 232 (3784) szám • Csütörtök • 1935 október 10 Előfizetés) ára évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450. félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kö. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Kgyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11, Panská 4 I i c e 12, IL emelet • Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ulice 12, (IL emelet • • TELEFON. 30311 9 9 SÜRGÖNYÖM H1RLRP, PRflHft Helyzetjelentés Genfből és Aduaból A népszövetségi közgyűlés megnyitása A föld népei összegyűltek, hogy döntsenek háború vagy béke fölött Nehézségek a szankciók megszervezésénél ■ • Ausztriát tönkretenné, ha elzárná halárait 0 aszország felé * • Az o asz-franc.a elliisiegQlés jeiei Olaszország el akarja Hagyni Genfet Genf, október 9. Szerdán délután 15 órakor a népszövetségi közgyűlés elnöksége ülést tartott, amelyen Benes, mint a közgyűlés elnöke, beszámolt a helyzetről és az abesszin—olasz konfliktus megoldásának lehetőségeiről. Az elnökség csaknem kétórás vita után megállapodott a közgyűlés további napirendjében és a tárgyalások módjában. A fővita ma, szerdán este kezdődött meg. A tanács valamennyi tagja, Olaszország kivételével, s ezenkivül tiz más delegátus vesz részt a vitában. Néhány perccel 18 óra után összegyűltek a nemzetek képviselői é^ Benes külügyminiszter megnyitotta az ülést. A hivatalos tanácskozást az államférfiak és a diplomaták magánjellegű tanácskozásai előzték meg, A legnagyobb érdeklődés azokat a megbeszéléseket kisérte, amelyek Benesnél zajlottak el és amelyeken Edén, Laval és Madariaga vett részt. A világ közvéleménye óriási érdeklődéssel várja a küszöbönálló genfi eseményeket. Az abessziniai harctérről érkező kedvezőtlen jelentések nagy mértékben befolyásolják a delegátusok magatartását. Olaszország és Franciaország között bizonyos elhidegülés következett be és Róma nyíltan kijelentette, hogyha a szankciók túl kemények lesznek, azonnal kilép a népszövet' ség bői. A szankciók megszervezése nehezen halad előre, mert a gazdasági büntető rendszabályok sok középeurópai állam érdekét sértik és nehéz gazdasági helyzetbe hoznák főleg Ausztriát. „Olaszország kilépése a népszövetségből minőén órában várható" Róma, október 9. A Lavoro Fascista ma déli számában bejelenti, hogy Olaszország kilépése a népszövetségből minden órában várható. Ezt a hirt természetesen fenntartással kell fogadni, de kétségtelenül rávilágít arra a hangulatra, amelyet Olaszországban a legutóbbi napok genfi eseményei kiváltottak. A félhivatalos Giornale d’Italia a genfi döntések előestéjen utoljára figyelmezteti a népszövetséget, hogy ne túlozza el a dolgokat. — Most már nem nehéz megjósolni, hogy Genf a jog és a logika ellenére gazdasági szankciókat fog elhatározni. Ha a szankciók enyhéik, akkor Olaszország a fegyelem és az áldozatkészség szellemében viseli őket, ha azonban kemények és rosszakaratuak, akkor Olaszország elhagyja a népszövetséget. Egy azonban bizonyos, Olaszország nem fogja félbeszakítani abessziniai előnyomulását. Olaszországnak nem csak az volt a célja, hogy Aduanál megbosszulja a negyven év előtti vereséget s aki azt gondolja, hogy az aduai győzelemmel megelégszünk, gyerekesen gondolkodik. Adua az előnyomulásnak csupán első részlete. Minél inkább a jog és a logika ellen nyilatkozik Genf, annál inkább szent feladata az olasz hadseregnek, hogy páratlan lendületével elérje a uagy célokat. A Tevere szerint Olaszországnak Genfben nincs többé mit keresnie. Az abesszin konfliktust lehetetlen másként elintézni, csak fegyveresen. , A népszövetség merényletet követ el az európai béke ellen, amikor megszervezi a világháborút. Nehéz a szankciókat megszervezel (sp.) Prága, október 9. A népszövetség közgyűlése megkezdte az életbeléptetendő szankciók vitáját. Ez olyan esemény, amely mellett háttérbe szorulnak az abessziniai harctérről érkezőszenzációs hírek is, bármennyire lekötik az európai olvasót a szörnyű abessziniai sziklák között dúló kalandok és romantikus harcok színes leírásai. Az európai helyzet szerdán ismét kiéleződött. Tegnapig úgy látszott, mintha a feszültség enyhült volna és ha a szankciók életbe is lépnek, aligha lesznek olyanok, amelyek Olaszországot túlzottan nyugtalaníthatnák. Laval francia miniszterelnök közbelépése határozta meg az enyhülést, de amióta Edén ellenoffenzivába kezdett Genfben, nyilvánvaló, hogy a feszültség enyhüléséről szóló hírek koraiak voltak. Róma rendkívül érzékenyen szisszent föl a nép- szövetségi határozatokra s ma bejelentette, hogy kilép a népszövetségből, ha a szankciók tulszigoruak. A népszövetség eddig föltűnő merészséggel viselkedett és nem vette tekintetbe az olasz ellenérveket. Most látni fogjuk, vájjon a legnagyobb olasz fenyegetéstől sem ijed-e meg és rendíthetetlenül tovább halad azon az utón, amelyre lépett. A mai jelentésekből azt olvashatjuk ki, hogy a szankciók megszervezése nem köny- nyü dolog. Olaszország egyike a legjobb piacoknak Európában és sok országot fájdalmasan érintene, ha az amugyis súlyos gazdasági helyzetben az olasz piac elveszne. Különösen a kis középeurópai államok helyzete súlyos, mert az elmúlt évek politikai fejlődésében Középeurópa egyre határozottabban az olasz kereskedelmi kapcsolatokra rendezkedett be. Köztudomású, hogy Ausztriát és Magyarországot rendkívül szoros gazdasági kapcsolatok fűzik Rómához, s különösen Ausztria szinte kizárólag Olaszország támogatásából él. Hiszen ez a római támogatás volt az ára annak, hogy ne csatlakozzon Németországhoz. Ausztria minden körülmény között Európa legkényesebb pontja, mert akár béke van, akár háború, ennek a kis köztársaságnak helyzete okozza a legnagyobb nehézségeket. A szankciós tervbe például Ausztria sehogy sem illeszthető be, már pedig Ausztria nélkül a szankciók nem sokat érnek, mert Olaszország Ausztrián át Németországból mindent megkaphat, amit kíván. Viszont, ha Ausztria kénytelen volna határait elzárni Olaszország felé, gazdaságilag négy hét alatt elvérezne. Evégre lehetetlen, hogy az országocs- ka légmentesen elzárva lebegjen az űrben Olaszország és Németország között, sem jobbra, sem balra nem érintkezhet, sem északkal, sem déllel nem kereskedhet. Nehéz lesz e súlyos kérdést megoldani, mert Anglia és Franciaország, ha akarna is, távolságánál fogva nem igen segíthet az osztrák közgazdaságon és nem veheti föl azt az osztrák árut, amely eddig kiváltságos és kitűnő piacra talált Olaszországban. S Európa nem kívánhatja, hogy az Olaszország ellen foganatosított szankciók első áldozata Ausztria legyen. Magyarország, Lengyelország, Románia és Jugoszlávia helyzete ugyancsak kényes. Elsősorban ezek az országok látták el Olaszországot élelemmel, fával és olajjal. Elsőrendű román érdek, hogy a román naf- tatermelés a szankciók miatt ne szenvedjen kárt s nyilvánvaló, ha Bukarest nem adhatja el olaját eddigi legjobb vevőjének, az olasznak, akkor kapva kap az alkalmon és Németországgal köt üzletet, ami által az amugyis erősödő német befolyás az eddigieknél döntőbbé válik a keletközépeurópai államban. Ezt viszont Franciaország nem látná szívesen. Miközben a szankciók kiépítésének munkája máris belekerült a végzetes európai komplikáltságok útvesztőjébe és szinte ugyanaz a sors éri, mint minden másfajta európai kezdeményezést, az abessziniai harctérről bizonytalan hírek érkeznek. Az első hét sikerei után az olaszok elvesztették biztos fölényüket és megálltak. A háborús lelkesedés tüzében égő abessziniaiak mindenütt ellentámadásba kezdtek. Nemcsak az aduai fronton nyugtalanítják az állásaik kiépítésével foglalkozó olaszokat és állítólag visszafoglalták már Adigratot is, hanem az olasz arcvonal jobbszárnyát megkerülve, betörtek Eritreába s bámulatos gyorsasággal Senafe és Adi Kaié közeiéig jutottak. Az abessziniai ellentámadás nem azt jelenti, hogy a négus hadserege elég erős az olaszokkal való harc fölvételére, de mindenesetre bebizonyítja, hogy az abessziniai akció nem oly kényelmes feladat, mint az első napokban látszott. A bennszülöttek önbizalma növekszik, az olaszok nem tűnnek lebirhatatlanoknak s elmúlt a pánik- hangulat, amely a repülőgépek és a tankok megjelenését követte a vad vidékeken. Viszont, ha az olaszok nem érnek gyorsan célt, a háború elhúzódása az európai diplomáciai nehézségek miatt katasztrófába vezethet. Talán tulgyors volt az iram, amellyel Mussolini hadserege Abesszíniába betört. A közvélemény az elmúlt héten már megszokta, hogy kizárólag olasz győzelemről hall s igy meglepte, amikor az ellentámadások részleges sikereiről érkezett jelentés. Pedig az olasz hadvezetőség kezdettől fogva óvatos volt s kijelentette, hogy gyors eredményre nem lehet számítani. Az irtózatos hegységek közé befészkelt abessziniaia- kat nem lehet egyszerűen léhengerelni. Elvégre Abesszínia tízmillió lakosú ország s ha fegyvert és pénzt kap, a harcias és elkeseredett lakosság komoly ellenféllé válhat azon a terepen, amely az európai ember számára szinte megközelíthetetlen. Harmincmilliós európai országnak felel meg az az erő, amit a népszövetség morális támogatásától föltüzelt bennszülöttek ki tudnak fejteni. Két-háromszázezer európai katonával lehetetlen leigázni e hatalmas és veszedelmes' birodalmat. Hetek alatt nem lehet döntést kicsikarni. Annakidején az angolok Délafrikában sokkal kedvezőbb terepkörülmények között kisebb és elhagyottabb országokkal csak évek alatt tudtak elkészülni, nem válószinű tehát, hogy az olaszok egy-két hónap alatt győzhetnek. Ebben az esetben azonban az európai bonyodalmak elérkezhetnek a forráspontig. Az abessziniai harctérről érkező hírek, amelyek az offenziva megállásáról szólnak, egyáltalán nem a kibontakozást szolgálják, sőt a további bonyodalmak előkészítői. Olaszország elkeseredettebbé válik, ha a munka nem megy simán, a népszövetség erélyesebb lesz, ha látja, hogy az abessziniaiak mennyire erélyesek. Franciaország máris az angolok pártjára hajlik a szankciók kérdésében s ha Laval magatartásában bekövetkezik a fordulat és Paris elejti Rómát, akkor eljön a veszélyes pillanat, melytől egész Európa retteg s amely kiszámíthatatlan következményekkel járhat a kontinensen. szerdán délután. Az olasz kormány tiltakozó jegyzéket küldött Genfbe az addis abebai A népszövetség közgyűlését az elnökség rövid bizalmas értekezletével nyitották meg
