Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-06 / 229. (3781.) szám

' «!'

Mai számunk a Kénes Héttel 24 oldal — ifra 2’- 8Cc

HH M I XIV. évf. 229. (3781) szám • Vasárnap • 1935 Október 6

Előfizetést ár» évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség; Prága II, Panská

évre 76, havonta 26 Kt„ külföldre: évente 450. SzloVeTlSzkÓi ÓS rUSZÍnSzkÓl maQUQTSáQ alicel2. 11. emelet © Kiadóhivatal:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • .... ° Prága II., Panská ulice 12, III. emelet,

fl képes melléklettel havonként 2.50 KÓ-vaí több. polÍtÍrCCLÍ TlQ.piLCL.pj Cl • • TELEFON; 3 03-11. • <*

Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. ^ r BÜRGŐNYCIM HIRIRP, PRflHft

Az olaszok elfoglalták &

Gént megállást parancsol

Mussolini a nagyhatalmak nyomása alatt engedni fog ? - A népszövetségi tanács a paktum

16 szakasza alapján tárgyai --- Iz abessziniai fronton egyre véresebb ütközetek folynak

(sp.) Prága, október 5.

Sir John Simon volt angol külügyminiszter a népszövetségi tanács szombat délutáni üléséről előre kijelentette, hogy a iegfonto- s£bb és a legnagyobb horderejű diplomáciai tárgyalás volt, amit a világtörténelem ismer. Elvitathatatlan, hogy a végzetes és kiszámíthatatlan bonyodalmak között, amelyek ma. Európát és Afrikát elborítják, a genfi vezényszótól függ a kibontakozás vagy a haílál. A helyzettel senki nincs tisztában. Senki nem tudja, mit hoz a holnap és sikerül-e lokalizálni a kel etafrikai kalandot. Ellentétes hírek hajszolják egymást. Bald- win angol miniszterelnök péntek esti beszéde például olaj volt a tűzre s amikor az olvasó kézbe vette e fontos nyilatkozatot, akaratlanul az az érzése támadt, hogy „no most vége, most jön a világháború". — Ugyanakkor azonban jelentés érkezett, hogy Grandi olasz nagykövet meglátogatta az angol külügyminisztert és Mussolini nevében békeaján’latot tett. Ha ezt a jelentést olvassuk, reménysugár gyűl ki és ismét kénytelenek vagyunk bizni a kibontakozásban. Aránylag a legjózanabbul Páris lát s a francia lapok ma nyugodtabbak és bizakodóbbak, mint tegnap voltak. Az általános vélemény szerint Mussolini az első sikerek után megáll az aduai hegyekben és nem folytatja előnyomulását, hanem vagy közvetlenül az abessziniai császárnak tesz békeajánlatot vagy Genfben folytatja a megegyezéshez vezető tárgyalásokat. A fegyveres akcióra szüksége volt. hogy levezesse népének határtalan izgalmát, de az első haditetteket nem követik továbbiak.

El kell ismernünk, hogy az olaszok az első két-három nap alatt bámulatraméltó eredményt értek el. Az a front, amelyen északon operálnak, az abessziniai hadszíntér legnehezebb terénuma, sziklás, uttalan vidék, amelyet a bennszülöttek kitünően tudnak védeni. 1896-ban az aduai olasz vereséget is a földrajzi nehézségek határozták meg s Európa nem csodálkozott, amikor megtudta, hogy Menelik szultán csapatai csapdába csalták az olaszokat az északabessziniai hegyrengetegben. Most két-három nap alatt nagyobb eredményt értek el a támadók, mint akkoriban az egész háború alatt. Villámgyorsan hatoltak elő. Az olasz harcmodor az abessziniaiakat is meglepte. Szemmelláthatóan pompásan kidolgozott tervek és uj technikai módszerek igénybevételével dolgoznak de Bono katonái, akik zergeügyességgel kúsznak a hegyekre, meredek sziklákra ágyukat vonszolnak $ mintha nem ismernék a fizikai fáradtságot. Ugyanakkor, amikor a százezer katona az első vonalban harcol, a csapatok mögött százezer munkás dolgozik csodálatos ügyességgel és gyorsasággal az Utánpótlást biztositó utak kiépítésén. Egy

G e n f, október 5. A világ közvéleményének érdeklődése áz abessziniai harctérről átorientálódott a népszövetség városéiba, ahol ma egész nap lázas tanácskozás folyt a keletafrikai konfliktus ügyében. Edén, Laval és Aloisi megjelenése meggyorsította a tárgyalások menetét s különösen az angolok törekszenek arra, hogy kierőszakolják a gyors döntést. A népszövetségi tanács tizenhármas bizottsága tegnap éjjel egy óráig nem tudta befejezni jelentésének megszövegezését s ezért ma délelőtt folytatta tanácskozásait. Laval, aki magával hozta a francia kormány végérvényes határozatát, megkönnyítette a munkát, úgyhogy a délutáni órákban készen állt a jelentés. Aloisi olasz delegátus Genfben van, de tárgyalásokat nem folytat. A- általános vélemény szerint a tanács váratlanul hamar meghozza döntését.

A tizenhármas bizottság szombaton délután 16 órakór ülést tartott, majd 17 órakor a tanács ült össze. Bizonyosra vehető, hogy a tanács hamarosan elfogadja a tizenhármas bizottság jelentését és a népszövetségi paktum 16. cikkelye értelmében megteszi javaslatait,. Mint ismeretes, a paktum 16. cikkelye a szankciókról szól. A 15. cikkely rendelkezései ma már nem elégségesek, mert Olaszország megkezdte az ellenségeskedést. Népszövetségi körökben kíváncsian várják, vájjon azok az indítványok, amelyeket Mussolini nagykövetei Londonban és Pá- risban tettek, termékeny talajra találnak-e és megkönnyitik a kibontakozást. Az általános meggyőződés szerint Mussolini látja, hogy az európai nagyhatalmak eltökélt eréllyel szem beszállnak az abessziniai akcióval és Franciaország Angliával együtt azonnal messzemenő szankciókat hajlandó foganatosítani Olaszország ellen, A naayhatalmak nyomása alatt Mussolini keresi a kibontakozáshoz vezető utat.

Adua nem esett el?

A régibb jelentésekkel ellentétben az abessziniai fővárosból azt jelentik, hogy Adigrát és Adua még mindig az abessziniak kezében van. A két ellenséges hadsereg Adudtól északra elkeseredett harcban találkozott az olasz lövészárkok ellen, miközben ember-ember ellen küzd, szurony tőr ellen és az egyik félnek sem sikerül a másikat legyőznie. Mindkét részen óriásiak a veszteségek.

Grandi és Hoare vitája

Grandi nagykövet és Hoare angol külügyminiszter tegnapi találkozásáról a tegel- Ientétesebb hírek cirkálnak. Az olaszok az uj javaslattal állítólag a népszövetséget óhajtották kiküszöbölni az abessziniai konfliktus rendezéséből, de ezt a tervüket az angol külügyminiszter határozottan visszautasította. A legújabb római jelentések szerint Mussolini szándéka nem az volt, hogy az abessziniai ügyet a népszövetség nélkül oldja meg, csupán a közvetlen tárgyalások célszerűségét ecsetelte a londoni külügyminiszternek.

Mussolini ui tárgyalásokat javasol az angoloknak

Afrikából érkezett jelentés szerint egyetlen nap alatt több kilométer hosszúságú provizórikus utat építettek az olasz munkások, akik legalább oiy fontos szerepet töltenek be, mint az elől küzdő rohamosztagok. Az északi harctér egyik legnehezebb szakasza olasz kézen van, mert ahogy de Bono hadserege eléri az Adua mögötti magaslatokat, az abessziniaiak nem rendelkeznek többé a Mareb folyó széles völgyét uraló magaslati állásokkal és elvesztették legnagyobb előnyüket a támadókkal szemben.

Az első napok eredménye kielégítheti Mussolinit. Kérdés azonban, a római diplomáciai ugyanolyan ügyesen tud-e megbirkózni az európai veszedelmekkel, mint a kaién tétek kiküszöbölésére. A Times részletesen beszámol Sir Sámuel Hoare és Grandi londoni olasz nagykövet péntek esti tanácskozásairól.

tonák megbirkóztak az abesszin sziklákkal. A világ a borzalmas feszültség óráit éli. Tálán még Baldwin sem tudja, háborúra kerül-e sor vagy sem, mert a maihoz hasonló helyzetben véletlenektől annyi minden függ, hogy előre kitervezni az eseményeket, előre megfontolt irányelvek szerint cselekedni lehetetlen. Egy rosszul alkalmazott szó, egy puskadurranás lángra lobbanhatja Európát és betaszithatja a kontinenst abba a kataklizmába, amelytől mindenki retteg. A helyzet súlypontja az aduai fronttól ismét áttolódott Genfbe. A tanács titkos ülést tartott s a szankciók foganatosításáról értekezett. A helyzet kulcsa ma már talán nem is annyira Mussolini vagy

Mussolini Grandi londoni és Cerutti párisi nagykövet révén uj javaslatot tett az angol és a francia kormánynak az abessziniai konfliktus likvidálására. Grandi átadta az angol külügyA PMH nagy abessziniai térképe

Lapunk belsejében olvasóink Abesszínia egész oldalas hatalmas térképét találják, I amelyet kivághatnak, eltehetnek s nyomon követhetik rajta az abessziniai háború eseményeit. A kitűnő angol térkép, amelyet nagy áldozatokkal szereztünk meg, egyike Abesz- szinia legjobb térképeinek.

miniszternek Mussolini rendkívül szívélyes üdvözletét s ugyanakkor a párisi nagykövet Láváit értesítette a duce szándékairól.

Mussolini kijelentette, hogy Olaszország abessziniai rendszabályai egyáltalán nem változtatják meg a duce elhatározását abban az irányban, hogy Olaszország Angliával és Franciaországgal együtt mindent el akar követni a konfliktus kiterjesztésének meggáílására. Ha a dolgok fejlődése Mussolinitól függne, — mondotta a nagykövet, — akkor a vitát lokalizálnák és nem történhetne meg, hogy a gyarmati háború általános háborúvá fajuljon. A béke ügyét szolgálná és az ellenségeskedés időtartamát rövidítené meg, ha a jelenlegi földközi-tengeri feszültség helyett becsületes együttműködés keletkezne a nagyhatalmak é§ Olaszország között a keletafrikai ügy végérvényes szabályozására. Valamennyi érdekelt fél hozzájárulhat az óhajtott cél eléréséhez, ha megszüntetnék az úgynevezett „ katonai elővigyázati intézkedéseket", amelyeket az esetleges veszély elhárítására fo- ganatositottak. Ezek a veszélyek nem léteznek. Az abessziniai katonai operációk Mussolini szerint nem zárják el a békés megegyezés lehetőBaldwin kezében van, mint Lavaléban, akinek elhatározásától sok függ. A francia nemzet zártan fölsorakozott miniszterelnöke mögé s a párisi minisztertanács kijelentette, hogy a szankciókat nem ellenzi ugyan, de csak a gazdaságiakat és soha a katonaiakat. A népszövetségi tanács mai ülésének eredményéből mindenesetre az tűnik ki, hogy Genf az aduai ágyudörgés ellenére nem veszítette el bizalmát és nem látja reménytelennek a helyzetet. Mussolini ugyancsak bízik a megegyezésben s igy nincs okunk, hogy pánikhangulatba essünk és ne reméljünk mindaddig, amig legalább halvány reménysugár van, az eu-rópai égen

London, október 5. Miközben Keletafrikában dörögnek az ágyuk és ömlik a vér, Londonban megkezdődött az újabb diplomáciai akció az el-