Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-30 / 248. (3800.) szám

■ff

#4

—Előfizetési ár? évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ft képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Kgyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 - 1 1. • •

SŰRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRAHA.

1

Baidwin győzni akar

(sp.) Prága, október 29.

Október első felének világizgalmai után a hónap második felében különös visszahatás .keletkezett s nemcsak a várt katonai és politikai bonyodalmak maradtak el, hanem elkezdődött a „kibontakozásnak" nevezett lassú és!unalmas állapot, amelyben a világ- diplomácia megkísérelte, hogy homokba futtassa, elsleppelje és elsekélyesitse az olasz-angol krízist, míg az olasz hadveze- tőség az abesszin harctér eseményeinek el- szürkitéséről gondoskodott. A megállás félhónapja elmúlt, október 31-én Genfben löf tánc kezdődik. Nem tudhatjuk, mit ért el Időközben a porából felélénkült titkos diplomácia s a népszövetségi összejövetel bé- 'ketárgyalás vagy háborús akció lesz. de annyi bizonyos, hogy a döntés nem késhet tovább. Kettőről tájékozva vagyunk. h.i egyik az, hogy Anglia semmiesetre sem kezd egyéni akciót és Laval nyomására lemondott a katonai megtorlás és a blokád alkalmazásáról; a másik az, hogy a szankciós 'konferencia nem dolgozik éppen fényes eredménnyel, ötvenhat állam közül csak tizenegy csatlakozott eddig valamennyi szankcióhoz s ez a tizenegy természetesen lolyan állam, amely semmiféle gazdasági kapcsolatban nem áll Olaszországgal s igy állásfoglalása a gyakorlatban jelentéktelen. Olaszország kétségtelenül súlyosan megérzi ia szankciókat, de a hatás nem lesz oly döntő, hogy térdre kényszerítse Itáliát s (tudjuk, hogy blokáddal vagy katonai akciókkal nem fokozható a nyomás. Most már magunk is kíváncsian várjuk a szankció? apparátus működését. Tudni szeretnek, ér-e valamit a gyakorlatban az uj találmány, alkalmas eszköz-e a népszövetség akaratának elfogadtatására? Nagy kísérlet folyik Genfben s akár pozitív, akár negatív eredménnyel végződik, hatása döntő lesz. Ha pozitív, kitalálták az eszközt a kollektív akarat háborunélküli érvényesítésére, ha negatív, marad minden a régiben s folytatódhat az európai blokkpolitika.

Az európai eseményeket ma Anglia és Franciaország belső viszonyainak fejlődése határozza meg. Mindkét hatalom a kritikus változások pillanatát éli,- Angliában november 14-én mérkőznek meg az ellentétek, Franciaországban a baloldali többség és a jobboldali kormány közt lappangó harc élesedik ki napról-napra. Az angol alsóház választásai a konzervatív párt és a munkáspárt nagy leszámolását jelentik. Tizenhárom év, Lloyd George bukása óta küzd egymással Angliában a két irányzat. A Labour-Party átmeneti sikerei ellenére az angol polgárság pártja eddig mindig döntően meg tudta verni ellenfelét és magához ragadni az uralmat. A körülmények állandóan a segítségére siettek. 1924-ben a ,,Zi- novjev-levél" meséjével hengerelték le Baldwinék az esetlen és ügyetlen munkáspártot, 1931-ben MacDonald átszipkázásá- nak a „nemzeti egység" álarcába bujtatott toryk engedékenységének mestermüvével semmisítették meg a sem 1924 elején, sem

1929-ben döntő eredményt elérni nem tudó s örökké kiábrándító szervezeti hibákkal küzdő Labour-Partyt. A munkáspárt most állt harmadszor a hatalom kapuja előtt. Tavasszal úgy látszott, hogy esélyei kedvezőek és megkapja a mandátumok kéthar- toudit Ekkor sietett a „véletlen" a szórónAz elmúlt napokban sem történi lényeges változás

Előnyomulás Abesszíniában, növekvő bizonytalanság Európában

Az abesszin hadsereg visszavonul •• Kelepcébe akarják csalni az olaszokat? Előkészületek az október 31-i genfi megbeszélésekre ■■■ Laval nehézségei

Bajok a szankciós konferencián

i

Pr iga, október 29. A vihar előtti csend tovább tart Az európai nagypolitikában lényeges változás az elmúlt napokban sem történt, ámbár elvitathatatlan, hogy Mussolini szombati harcias kiáltványa után mintha a helyzet elmérgesedett volna. A franciák azt kérték Londontól, hogy a brit kormány egyezzen be a szankciók elhalasztásába és a gazdasági megtorlások gépezete csak november második leiében kezdjen működni. Baidwin kormánya kereken visszautasította ezt a kívánságot s azt óhajtja, hogy a szankciókat Géni már november 10-én léptesse életbe. Baidwin elsősorban belpolitikai okok miatt sietteti a szankciók alkalmazását, hogy közvetlenül az angol választások előtt meggyőzze a választókat a kormány erélyéről és határozottságáról. Ezzel szemben a Reuter-iroda genfi tudósítójának legújabb jelentése szerint a szankciós konferencia munkája még annyira kezdetleges stádiumban van, hogy november közepe előtt lehetetlen a gazdasági kollektív szankció életbéléptetéséről beszélni.

Az államok vonakodnak elfogadni a szigorú szankciós feltételeket s néhány órával a bejelentések határidejének lejárta előtt mindössze tizenegy, olasz gazdasági szempontból jelentéktelen állam csatlakozott száz százalékosan a szankciókhoz. Ilyen körülmények között a helyzet továbbra is bizonytalan. Az október 31-i genfi konferencián, amelyen Laval és Hoare is jelen lesz, a szankciós kérdések mellett állítólag a napok óta folyó diplomáciai tárgyalások betetőzéseként a béke megszervezéséről s az ötös bizottság uj munkájának megkezdéséről is szó lesz, de egyelőre nem tudni, vájjon kilátás van-e eredményre. Súlyosbítja a helyzetet, hogy Laval Franciaországban november elején nehéz belpolitikai harcot kénytelen végigküzdeni és számolnia kell azzal, hogy a radikális párt, amely eddig támogatta, az Olaszországgal szemben követett politikában több erélyt és az angol álláspont elfogadását fogja követelni.

Időközben az olaszok október 28-án megkezdték az uj előnyomulást az abesszíniái északi fronton. Az abessziniaiak állítólag kitérnek az olaszok elől és kelepcébe akarják csalni az elő- nyomulókat Eddig de Bono katonái sehol nem ütköztek ellenállásra, annak ellenére, hogy újból 30—40 kilométer mélységben nyomultak be Tigre tartomány földjébe. Róma azt állítja, hogy az előnyomulás azért történik simán, mert a vidék lakossága átpártolt az olaszokhoz és elősegíti akciójukat.

Lávái és Hoare

Genfbe utazik

Páris, október 29. Laval francia miniszterelnök és Sir Samud Hoare október 31-én Genfbe érkezik, hogy részt vegyenek a szankciós konferencia ülésein, A francia miniszterelnök már .tegnap bej derítette Londonban, hogy szerdán utazik. Az angol külügyminiszter csütörtökön hagyja d Londont és pénteken Genfben lesz. Anthony Edén csütörtök reggel érkezik a nép- szövetség városába. A koordinációs bizottság munkájával egyidejűleg Genfben fontos tárgyalások fognak folyni a kdetafrikai béke hdyre- állitásáról és az angol—francia együttműködésről. Az Echo de Paris értesülése szerint Páris és London között teljes az összhang és az elmúlt napokban számos megállapodás jött létre a követendő djárás tekintetében. Az október 14-i és ló-i angol jegyzék vitás pontjait sikerült október 18-án a francia válaszjegyzékben tisztázni. A francia—angol együttműködést Genfben Hoare és Laval konferenciája pecsétdi meg.

Egydőre nem tudni, vájjon báró Aloisi Genfbe érkezik-e. Ha az olasz főddegátus eljön, akkor ez biztos jele annak, hogy a diszkréten folygatott konzervativek segítségére az abesv sziniai konfliktus formájában s Baidwin egy váratlan trükkel, egy kivédhetetlen sakkhuzással ismét megbénította az ámuió- bámuló és hiába hülledező, belső meghasonlásbán szenvedő ellenfelet. A konzervatív párt az abessziniai konfliktust skrupulus nélkül beillesztette választási eszközei közé. Értette a módját, hogy az ellentét kiéle- sitésével a maga számára kamatoztassa az angol választó hangulatát, amely az angol imperializmus álmának és a béke romantikus megvédésének különös vegyülékéből áll, értette a módját, hogy az ország többségétől elfogadott kormány-külpolitikát állítsa a választási agitáció középpontjába.

Mussolininak igaza van, ha megállapítja, hogy az angolok 1934 októberétől 1935 áprilisáig alig törődtek az abesszin kérdéssel, pedig Mussolini már akkor kijelentette, hogy mit akar tenni. Azután hirtelen törődni kezdtek vele. E változás kizárólag a választások miatt történt és leszerelte a La- bour-Partyt, amely maga is helyeselni volt kénytelen Baidwin népszövetségi politikáját. Különös és fonák véletlen, de igy van: a Iegbrutálisabb és legkapitálisabb angol imperializmus közös plattformon találkozrfi tudott az európai antifasiszta szocializmus „békemegmentő" törekvéseivel s Edén. a gyarmathóditó Ghanjberlain méltó utódja, gúnyosan sietett kezet szorítani Moszkvával és a második internacionáile nagykalaposaival, akik vakon odakölcsönözték erejüket az angol világhatalmi célok és tervek megvédésére. E különös találkozás áldozata az angol munkáspárt, mert nem léphet fel eredményesen a toryk ellen, ha kénytelen elismerőleg a kezüket szorongatni. Az öreg és tapasztalt toryk ismét bámulatba ejtették a világot ügyességükkel. Fél évig úgy tettek, mintha nem érdekelné őket Abesszínia s engedték Mussolinit tervezni és cselekedni, azután hirtelen előtörtek rejtekük- ből s Európát valóságos háborús pánikba taszították. A csapdába kívül beesett Mussolini, bévül a Labour-Party.

Angliában bekövetkezett a „földcsuszamlás" s a nép mámorosán tapsol az angol érdekeket és a békét egyforma hévvel védő ‘Baldwinnak. A lelkesedésre elég ok van. A konzervatív kortesek munkája könnyű lesz. A munkáspárti Daily Héráid hetekkel ezelőtt, mit sem sejtve irta Baidwin nép- szövetségi politikájával kapcsolatban: „az ország a kormány mögött áll" — s félő, Ihogy önkéntelen és más vonatkozásban hangoztatott tétele november 14-én valóra válik, amikor a konzervatívok mint az empire hatalmának őrei és a népszövetség megmentéi győzni fognak. Európában megmaradt a béke — s Angliában Baidwin kormánya.

Az angol belpolitikára vetett pillantás után nyilvánvaló, hogy november 14-ig London nem mérsékelhet, sőt érdeke, hogy

a szankciók november 10 körül, azaz éppen a választások előtt, meginduljanak és a lelkesedés árja elöntse „a nehéz és sorsdöntő pillanatban" az angol választót, aki kötelességszerüen felzárkózik a békét és az empiret „halálmegvető bátorsággal" védő Baidwin mögé. A halálmegvető bátorság valószínűleg csak november 15-ig fog tartani —- mert utóbb London kibékül Olaszországgal. De mindenesetre megmentette a békét.

Illetve az angol választások után a helyzet súlypontja áttolódik Franciaországra, ahol megkezdődik ugyanaz a küzdelem, ami eddig Angliában volt. Párisban a helyzet az angol megforditottja: a jobboldali kormány mindenáron olasz barátságot erőltet s védi Mussolini érdekeit, az egyre erősödő baloldal Baidwin kezét szorongatja s a nyurga León Blumna'k még Edén sem elég erélyes s a szocialista kevesli az angol imperialista kardesörtetését. Könnyen megtörténhetik, hogy a Palais Bourbon megbuktatja Láváit s a fél baloldal kerül uralomra, —- Pierre Cot-t emlegetik —, a szocialistáktól a radikálisok jobbszárnyáig terjedő antifasiszta többség. Ebben az esetben megfordul a kocka. A baloldali Franciaország még akkor sem a'kar Mussolinival kibékülni, ha a jóllakott Baidwin már hajlandóságot mutat rá, •—■ s uj bonyodalmak tüzfénye jelenik meg az európai égen.