Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-30 / 248. (3800.) szám

■ff #4 —­Előfizetési ár? évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ft képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Kgyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 - 1 1. • • SŰRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRAHA. 1 Baidwin győzni akar (sp.) Prága, október 29. Október első felének világizgalmai után a hónap második felében különös visszaha­tás .keletkezett s nemcsak a várt katonai és politikai bonyodalmak maradtak el, hanem elkezdődött a „kibontakozásnak" nevezett lassú és!unalmas állapot, amelyben a világ- diplomácia megkísérelte, hogy homokba futtassa, elsleppelje és elsekélyesitse az olasz-angol krízist, míg az olasz hadveze- tőség az abesszin harctér eseményeinek el- szürkitéséről gondoskodott. A megállás félhónapja elmúlt, október 31-én Genfben löf tánc kezdődik. Nem tudhatjuk, mit ért el Időközben a porából felélénkült titkos dip­lomácia s a népszövetségi összejövetel bé- 'ketárgyalás vagy háborús akció lesz. de annyi bizonyos, hogy a döntés nem késhet tovább. Kettőről tájékozva vagyunk. h.i egyik az, hogy Anglia semmiesetre sem kezd egyéni akciót és Laval nyomására le­mondott a katonai megtorlás és a blokád al­kalmazásáról; a másik az, hogy a szankciós 'konferencia nem dolgozik éppen fényes eredménnyel, ötvenhat állam közül csak ti­zenegy csatlakozott eddig valamennyi szankcióhoz s ez a tizenegy természetesen lolyan állam, amely semmiféle gazdasági kapcsolatban nem áll Olaszországgal s igy állásfoglalása a gyakorlatban jelentéktelen. Olaszország kétségtelenül súlyosan megérzi ia szankciókat, de a hatás nem lesz oly döntő, hogy térdre kényszerítse Itáliát s (tudjuk, hogy blokáddal vagy katonai ak­ciókkal nem fokozható a nyomás. Most már magunk is kíváncsian várjuk a szank­ció? apparátus működését. Tudni szeretnek, ér-e valamit a gyakorlatban az uj talál­mány, alkalmas eszköz-e a népszövetség akaratának elfogadtatására? Nagy kísérlet folyik Genfben s akár pozitív, akár negatív eredménnyel végződik, hatása döntő lesz. Ha pozitív, kitalálták az eszközt a kollek­tív akarat háborunélküli érvényesítésére, ha negatív, marad minden a régiben s folytatódhat az európai blokkpolitika. Az európai eseményeket ma Anglia és Franciaország belső viszonyainak fejlődé­se határozza meg. Mindkét hatalom a kri­tikus változások pillanatát éli,- Angliában november 14-én mérkőznek meg az ellenté­tek, Franciaországban a baloldali többség és a jobboldali kormány közt lappangó harc élesedik ki napról-napra. Az angol alsóház választásai a konzervatív párt és a munkás­párt nagy leszámolását jelentik. Tizenhá­rom év, Lloyd George bukása óta küzd egymással Angliában a két irányzat. A Labour-Party átmeneti sikerei ellenére az angol polgárság pártja eddig mindig dön­tően meg tudta verni ellenfelét és magához ragadni az uralmat. A körülmények állan­dóan a segítségére siettek. 1924-ben a ,,Zi- novjev-levél" meséjével hengerelték le Baldwinék az esetlen és ügyetlen munkás­pártot, 1931-ben MacDonald átszipkázásá- nak a „nemzeti egység" álarcába bujtatott toryk engedékenységének mestermüvével semmisítették meg a sem 1924 elején, sem 1929-ben döntő eredményt elérni nem tudó s örökké kiábrándító szervezeti hibákkal küzdő Labour-Partyt. A munkáspárt most állt harmadszor a hatalom kapuja előtt. Tavasszal úgy látszott, hogy esélyei kedve­zőek és megkapja a mandátumok kéthar- toudit Ekkor sietett a „véletlen" a szórón­Az elmúlt napokban sem történi lényeges változás Előnyomulás Abesszíniában, növekvő bizonytalanság Európában Az abesszin hadsereg visszavonul •• Kelepcébe akarják csalni az olaszokat? Előkészületek az október 31-i genfi megbeszélésekre ■■■ Laval nehézségei Bajok a szankciós konferencián i Pr iga, október 29. A vihar előtti csend tovább tart Az európai nagypolitikában lényeges változás az elmúlt napokban sem történt, ámbár elvitathatatlan, hogy Mussolini szombati harcias kiáltványa után mintha a helyzet elmérgesedett volna. A franciák azt kérték Londontól, hogy a brit kormány egyezzen be a szankciók elhalasztásába és a gazda­sági megtorlások gépezete csak november második leiében kezdjen működni. Baidwin kormánya kereken visszautasította ezt a kívánságot s azt óhajtja, hogy a szankciókat Géni már november 10-én léptesse életbe. Baidwin elsősorban belpolitikai okok miatt sietteti a szankciók alkalmazását, hogy közvetlenül az angol választások előtt meggyőzze a válasz­tókat a kormány erélyéről és határozottságáról. Ezzel szemben a Reuter-iroda genfi tudó­sítójának legújabb jelentése szerint a szankciós konferencia munkája még annyira kezdet­leges stádiumban van, hogy november közepe előtt lehetetlen a gazdasági kollektív szank­ció életbéléptetéséről beszélni. Az államok vonakodnak elfogadni a szigorú szankciós feltételeket s néhány órával a bejelentések határidejének lejárta előtt mindössze tizenegy, olasz gazdasági szempontból je­lentéktelen állam csatlakozott száz százalékosan a szankciókhoz. Ilyen körülmények között a helyzet továbbra is bizonytalan. Az október 31-i genfi konferencián, amelyen Laval és Hoare is jelen lesz, a szankciós kérdések mellett állítólag a napok óta folyó diplomáciai tárgyalások betetőzéseként a béke megszervezéséről s az ötös bizottság uj munkájának megkezdéséről is szó lesz, de egyelőre nem tudni, vájjon kilátás van-e eredményre. Súlyosbítja a helyzetet, hogy Laval Franciaországban november elején nehéz belpolitikai harcot kénytelen végigküzdeni és számolnia kell azzal, hogy a radikális párt, amely eddig támogatta, az Olaszországgal szemben követett politikában több erélyt és az angol álláspont elfogadását fogja követelni. Időközben az olaszok október 28-án megkezdték az uj előnyomulást az abesszíniái északi fronton. Az abessziniaiak állítólag kitérnek az olaszok elől és kelepcébe akarják csalni az elő- nyomulókat Eddig de Bono katonái sehol nem ütköztek ellenállásra, annak ellenére, hogy új­ból 30—40 kilométer mélységben nyomultak be Tigre tartomány földjébe. Róma azt állítja, hogy az előnyomulás azért történik simán, mert a vidék lakossága átpártolt az olaszokhoz és elősegíti akciójukat. Lávái és Hoare Genfbe utazik Páris, október 29. Laval francia miniszterel­nök és Sir Samud Hoare október 31-én Genfbe érkezik, hogy részt vegyenek a szankciós kon­ferencia ülésein, A francia miniszterelnök már .tegnap bej derítette Londonban, hogy szerdán utazik. Az angol külügyminiszter csütörtökön hagyja d Londont és pénteken Genfben lesz. Anthony Edén csütörtök reggel érkezik a nép- szövetség városába. A koordinációs bizottság munkájával egyidejűleg Genfben fontos tárgya­lások fognak folyni a kdetafrikai béke hdyre- állitásáról és az angol—francia együttműködés­ről. Az Echo de Paris értesülése szerint Páris és London között teljes az összhang és az el­múlt napokban számos megállapodás jött létre a követendő djárás tekintetében. Az október 14-i és ló-i angol jegyzék vitás pontjait sikerült ok­tóber 18-án a francia válaszjegyzékben tisztáz­ni. A francia—angol együttműködést Genfben Hoare és Laval konferenciája pecsétdi meg. Egydőre nem tudni, vájjon báró Aloisi Genf­be érkezik-e. Ha az olasz főddegátus eljön, ak­kor ez biztos jele annak, hogy a diszkréten foly­gatott konzervativek segítségére az abesv sziniai konfliktus formájában s Baidwin egy váratlan trükkel, egy kivédhetetlen sakkhuzással ismét megbénította az ámuió- bámuló és hiába hülledező, belső meghason­lásbán szenvedő ellenfelet. A konzervatív párt az abessziniai konfliktust skrupulus nélkül beillesztette választási eszközei kö­zé. Értette a módját, hogy az ellentét kiéle- sitésével a maga számára kamatoztassa az angol választó hangulatát, amely az angol imperializmus álmának és a béke romanti­kus megvédésének különös vegyülékéből áll, értette a módját, hogy az ország több­ségétől elfogadott kormány-külpolitikát ál­lítsa a választási agitáció középpontjába. Mussolininak igaza van, ha megállapítja, hogy az angolok 1934 októberétől 1935 áp­rilisáig alig törődtek az abesszin kérdéssel, pedig Mussolini már akkor kijelentette, hogy mit akar tenni. Azután hirtelen törőd­ni kezdtek vele. E változás kizárólag a vá­lasztások miatt történt és leszerelte a La- bour-Partyt, amely maga is helyeselni volt kénytelen Baidwin népszövetségi politiká­ját. Különös és fonák véletlen, de igy van: a Iegbrutálisabb és legkapitálisabb angol imperializmus közös plattformon találkozrfi tudott az európai antifasiszta szocializmus „békemegmentő" törekvéseivel s Edén. a gyarmathóditó Ghanjberlain méltó utódja, gúnyosan sietett kezet szorítani Moszkvá­val és a második internacionáile nagykala­posaival, akik vakon odakölcsönözték ere­jüket az angol világhatalmi célok és tervek megvédésére. E különös találkozás áldozata az angol munkáspárt, mert nem léphet fel eredményesen a toryk ellen, ha kénytelen elismerőleg a kezüket szorongatni. Az öreg és tapasztalt toryk ismét bámulatba ejtet­ték a világot ügyességükkel. Fél évig úgy tettek, mintha nem érdekelné őket Abesszí­nia s engedték Mussolinit tervezni és cse­lekedni, azután hirtelen előtörtek rejtekük- ből s Európát valóságos háborús pánikba taszították. A csapdába kívül beesett Mus­solini, bévül a Labour-Party. Angliában bekövetkezett a „földcsuszam­lás" s a nép mámorosán tapsol az angol érdekeket és a békét egyforma hévvel védő ‘Baldwinnak. A lelkesedésre elég ok van. A konzervatív kortesek munkája könnyű lesz. A munkáspárti Daily Héráid hetekkel ezelőtt, mit sem sejtve irta Baidwin nép- szövetségi politikájával kapcsolatban: „az ország a kormány mögött áll" — s félő, Ihogy önkéntelen és más vonatkozásban hangoztatott tétele november 14-én valóra válik, amikor a konzervatívok mint az em­pire hatalmának őrei és a népszövetség megmentéi győzni fognak. Európában meg­maradt a béke — s Angliában Baidwin kor­mánya. Az angol belpolitikára vetett pillantás után nyilvánvaló, hogy november 14-ig London nem mérsékelhet, sőt érdeke, hogy a szankciók november 10 körül, azaz ép­pen a választások előtt, meginduljanak és a lelkesedés árja elöntse „a nehéz és sors­döntő pillanatban" az angol választót, aki kötelességszerüen felzárkózik a békét és az empiret „halálmegvető bátorsággal" védő Baidwin mögé. A halálmegvető bátorság valószínűleg csak november 15-ig fog tar­tani —- mert utóbb London kibékül Olasz­országgal. De mindenesetre megmentette a békét. Illetve az angol választások után a hely­zet súlypontja áttolódik Franciaországra, ahol megkezdődik ugyanaz a küzdelem, ami eddig Angliában volt. Párisban a helyzet az angol megforditottja: a jobboldali kormány mindenáron olasz barátságot erőltet s védi Mussolini érdekeit, az egyre erősödő balol­dal Baidwin kezét szorongatja s a nyurga León Blumna'k még Edén sem elég erélyes s a szocialista kevesli az angol imperialista kardesörtetését. Könnyen megtörténhetik, hogy a Palais Bourbon megbuktatja Láváit s a fél baloldal kerül uralomra, —- Pierre Cot-t emlegetik —, a szocialistáktól a ra­dikálisok jobbszárnyáig terjedő antifasiszta többség. Ebben az esetben megfordul a koc­ka. A baloldali Franciaország még akkor sem a'kar Mussolinival kibékülni, ha a jól­lakott Baidwin már hajlandóságot mutat rá, •—■ s uj bonyodalmak tüzfénye jelenik meg az európai égen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom