Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-27 / 247. (3799.) szám

HP'l

T>RX<aiMAG^ARH!KTiAP

1935 október 27, vasárnap. .....................^■■■■■■■'"

Me

lleién, a tehelséges fazekasmívesek

sziklás szép gömöri hazáját) an

Hogy „míjelik" fakéssel és „irják“ a különleges „irzó“ készséggel: a „kickával" és szarvacskával a fazekas művészek a korsókat és tányérokat Mért romlik a fazekasok tiszta népi Ízlése ?

A kassai piacon ismerkedtem meg a gömöri fazekasokkal s engedtem hivó szavuknak, hogy „tessék már nálónk jönni és ott helyt megtar pasztalni a mijelést" és igy nekiindultam hát a nagy útnak, nem régi gyalogos vándor módjára, de nem is minden szép néznivalók mellett lélegzetfojtó sebességgel rohanó gépkocsin, hanem azon a magaerőnk hajtotta egyszerű szerszámon, amely legfontosabbjában két kerékből és tulajdon taposó lábunkból áll és ugyancsak módot nyújt arra, hogy a messzetünő utak varázsát teljes egészében kiélvezhessük.

így én inkább lassan haladtam a tiszta ószikék ég alatt, a vörhenyesedő tájon keresztül. Meg-megálltam, nézelődtem, úgy, mint vándoremberhez illik, néha jegyezgettem vagy fényképeztem. mig végezetül utazásom második napján. — szörnyű szélben, — fel nem kerültem arra a magaslatra, ahonnan megpilantottam a sziklás völgykatlan mélyén megbúvó falut, Mellétét, éppen akkor, mikor az este első vékony szürke fátylát reáboritotta már a határra, a vörösszi- nü földekre, amelyeken hozzágörnyedt emberek szüretelték a krumplit.

Pozsga András házának voltam azután négy napon át dédelgetett vendége és ez alatt a négy nap alatt megmutatkozott előttem egy fazekasfalu élete.

*

Dunyhás, derekaljas, puha ágyamból reggel a csordás „gyülekezőjére" ébredtem. Tárogatón hívta a mezőre a méla teheneket és olyan szépen fújta, hogy az ember elhallgatta volna akármeddig is. Zsuzsi néni is úgy dicsérte a csordást, mint aki nagyon hozzáfüződött szép muzsikaszavával a szivéhez s ugyan sajnálja, hogy nemsokára elhagyja Mellétét s mások gyönyörűségére fújja majd hangszerét.

Hanem a falu idillikus mozzanatai mellett megáll Ady szavainak az igazsága, hogy:

„ .. . a kenyér régen kenyér volt S nem mennyekből ledobott málna’* itt Mellétén is. A ház egész népe a földekre ment, hogy ami krumpli még maradt, azt kiszedje s én egyedül maradtam a legidősebb fiúval, Andrással, a fazekassal, aki „mijeit". Fazekasnyelven ez az edény kiformálását jelenti a korongon, amelyen egy jól kigyúrt agyagdarabból, a „rögből" ügyes kézzel felhúzzák a fazék falait, megadják szép. hasas alakját a hozzányomott fakéssel.

Egymásután nő ki a mester keze alól a fazék, tál. ujjai közül szép formásán kerülnek ki a fülek. amiket ráilleszt a fazék oldalára és közben beszédéből sok mindent megtudok a faluról és a fazekasságról.

A fazekasság az a mesterség, mely a nehéz- földii falut anyagilag fenntartja. Huszonnégy fazekas él a .360 lelket számláló tiszta magyar faluban és évente mintegy 100 szekér cserépárut visznek piacra. így a háziipar nagy segítségére van . a mellétieknek, de bizony erősen meg kell dolgozniuk érte. Az agyagásás maga már nagyon nehéz munka. Néha 10—12 méter mélységben találnak csak megfelelő minőségű agyagréteget s abban a mélységben ássák aztán bele az agyagérbe vízszintes folyosóikat, a „padna- lokat". A kiásott agyagot megtisztítják, átgyur- ják, aztán mijeinek belőle. A megszáritott, nyers edényeket díszítik, majd „zsengelik", azaz először égetik, utána mázolják s még egyszer égetik. Annyi áru elkészítése, amennyi egy égető kemencébe, vagy ahogy a ipellétiek' mondják, egy „bányába" belefér és amennyi egy kocsi rakományt tesz ki, vagy hatheti fáradtságos munka eredménye.

Mikor már ennyire „ki voltam okva" s láthattam is, mint formálódnak edénnyé a szürke agyagcsomók, a lábbal hajtott korong morgása közepette, úgy találta a mester, hogy most már bemutathatja, hogy hogyan történik a fazekak „megírása". Előkészítette hát az „irzó készséget": a kis festékes bögréket, meg a „kickákat" és „szarvacskákat". A „kicka" ecsetet jelent, a ,(szarvacska" pedig az a tehénszarv végéből készített kis tölcsér, amelynek hegye ludtollban végződik s azon folyik ki azután a tölcsér öblébe öntött festék.

Ha forgó korongon álló edény oldalához érintik hozzá a szarvacska hegyét és egymás mellé vonalakat húznak vele az edény oldalára: „gréz- bolnak". Ezután a mester balkezébe veszi az edényt és hol a kickával, hol a szarvacskával olyan szép himes mintát kerekít a fazék hasára,

hogy öröm nézni, .különösképpen, ha tudjuk, hogy már talán századok előtt írták az első fazékra azt a mintát, amely most kerül ki a mester keze alól.

Ezek a régi minták, százados cikornyák, levelek, lendületesen hajló virágszálak azonban most veszélyben vannak.

Hogy mi jelenti a veszélyt? A városból a falura kerülő ízléstelen tömegcikkek hatása, az esetlen és rikító díszítések egy falra akasztott színes nyomat szélén, egy ciráda a katonaéveit.| kitöltő fiú fényképének a keretén, vagy a színes papiroson, amibe .a szagos szappan van csomagolva.

Késő estig folyt a mijelés, az irzás és a beszélgetés, akkor aztán felkerekedtünk, hogy megnézzünk egy égetést..

Nagy esemény az. A sötét estében világitó „bánya" körül husz-harminc ember is összegyűl ilyenkor s mind érdeklődéssel várják, hogy hogy sikerül az égetés. A kiváncsiak csendesen beszélgetnek, a fazekasmester pedig a kemencének hol az egyik, hol a másik szájánál igazgatja a tüzet, izgatottan figyeli, egyenletesen vörösö- dik-e a sok cserép, melyek halma izzón domborodik ki a kemence falai fölött, mert az égetés nyitott, kemencében történik. Tetésre belerakják a sok edényt, —- vagy ezer darabot, — a tetejét pedig tört edények cserepével takarják be, mintha zsindelyeznék.

A fazekas az égetés közben vashoroggal egy- egy mintát vesz ki a „bányából" s a próbadarab köré gyűlt nézőkkel együtt vizsgálgatja, hogy eiéggé átégett-e a cserép? — elég fényes-e rajta a máz? — .mert az égetéstől függ, hogy a sok verejtéknek meglesz-e az eredménye.

Másnap már korán reggel a bányánál vol- jj tam. amelyből éppen szedték ki az éjjen át ki-1 hűlt edényeket.

De mosolygós látvány is az, amikor a nagy J halom tarka, fényes edényre rácsillan a nap. 9 Jó is lenne, ha ezzel aztán a fazekas munkája 8 befejeződne, mert fazekaskodni, ha az még] olyan nehéz mesterség is, mégis csak öröm. 8 Benne van az alkotás gyönyörűsége, szemnek,]

Newrork. október 26. Ha az. ikreket megkérdi az ember, szívesen jönnének-e még egyszer a világra, mint ikrek, többnyire azt felelik, hogy szép, ha az embernek éppen egykorú játszótársa van, de az ikerélet nem fenékig tejfel.

Az egymáshoz hasonló ikrek sokat szenvednek a tolakodó kíváncsiságtól, gyakran még az uccagyerekek is utánuk kiabálnak. Sok embernek kedvezőtlen előítélete van az ikrek felől. Valahogy úgy gondolják, hogy osztozniuk kellett azon a tehetségen, ami különben egy embernek jutna ki. Az ilyenfajta .megítélés visszahat magukra az ikrekre is és gyakran fogyatékossági érzést kelt fel bennük.

Egy amerikai tudós, C. E. Lauterbaoh. alapos vizsgálat alá vett minden ikrei,.akit Dél- Wiscounsin állam tizenhét városának iskoláiban talált, hogy .megállapítsa,

van-e valami alapja az ikrek felöl elterjedt kedvezőtlen előítéletnek.

Kisebb értékű emberek-e az ikrek, mint azok, akik egyedül jönnek a világra? Vannak bizonyos tények, amelyekből a felületes szemlélő valóban ilyen kisebbértéküségre következtethetne.

Például az * újszülött ikrek általában jóval kisebbek, mint az átlagos újszülöttek és életük kezdetén gyengébbek is. Már születésük előtt különösen kedvezőtlen életfeltételekkel kell megküzdeniük. Az emberi test ugyanis nincs ikrekre berendezve. Ha mégis ikrek képződnek, kettőnek kell megelégednie azzal a hellyel és azzal a táplálékkal, amit tulajdonképpen csak egy számára teremtett a természet.

De azokat a hiányosságokat, amelyeket

léleknek való kedvtelés a szépalaku edények ki-kerekítése, „kickával", szarvacsikával való díszítése, de bizony ezzel még nem történt meg minden. Most még el is kell adni a fazekasnak 9 a sok cserepet, szekérre rakni és nekiindulni az utaknak, heteken át szekéren ülni, falvakban, városokban kirakni a törékeny árut. Néha két hétnél is tovább van utón egy fazekas és megtesz 600 kilométer utat is. mig egy szekér portékát értékesíteni tud, a városokban pénzért, a I falvakban „életért". Búzából annyit, amennyi az edénybe belefér: rozsból, árpából pedig más- félszeres, kétszeres mértéket kap a fazekas, 1930 előtt azonban, amikor még az Alföldre is átjárhattak, 4—5-szörös mértéket is elértek, most azonban csak Szlovenszkót járhatják és bizony sokszor kénytelenek elvesztegetni a sok nehezen készült árut, hogy valami pénzt lássanak.

A város népművészetet és ízlést rontó örökös beszivárgó hatásán kívül ez a megrosszabbodott kereseti lehetőség a másik ok, amely néha eltéríti fazekasainkat a régi, apáiktól átszármazott díszítési módtól. Nehezen keresnek és mert minduntalan a „haladásról" hallanak, úgy gondolják, hogy ha „haladnak", ha elhagyják a régi „írást", hamarább akad majd árujukra vevő. Ezért kísérleteznek formában, színekben, díszítésben különféle újításokkal, ami a népi munka kárára történik.

Az újítások között, persze, akad azért nagyon helyénvaló is. Ilyen az az edény is. amelyet a házigazdám készített a városi közönség számára. Olyan gyümölcsmosóedényt csinált, amely két darabból áll s amelynek egyik része likacsos

I

tál, a másik meg kis kerek tálca, amely az asztalon a tál alá kerül, hogy a megmosott gyümölcsökről a lecsurgó viz abban gyűljön össze. Ez éven már nem hozhatja piacra a mester a találmányát, de jövő őszre ott lehet alkár minden asztalon is az újfajta gyümölcsmosó, mert akármennyi kéne belőle, győznék a fazekasok.

Olyan darab kerül igy piacra, amely népi eredete mellett a városi közönség asztalán is heezek a kedvezőtlen feltételek okoznak, a születés útin gondos ápolással nagyrészt ki lehet egyenlíteni. Ami pedig az öröklött alkatot illeti, ebben a tekintetben az ikrek teljesen egyenértékűek a többi emberrel,

mert az öröklődő tulajdonságokat hordozó úgynevezett chromosomák, ha részekre is oszlanak, ugyanolyan képességekkel rendelkeznek, mint azelőtt.

Lauterbaoh professzor az ikerpárokon, akiknek kora hét és busz év között váltakozott, intelligencia vizsgálatokat is végzett. Az eredményeket összehasonlította a nem ikrek átlagos teljesítményeivel. Az összehasonlítás alapján úgy találta, hogy

az ikrek semmivel sem tehetségtelenebbek, mint a többi gyermek és fiatalember. Természetesen vannak kevéssé tehetséges ikrek is, de elég tekintélyes azoknak a száma, akik az átlagos értelmi színvonalat meghaladják. Az ikrek értelmi fogyatékosságáról tehát nem lehet beszélni.^Egy másik amerikai kutató, Merriman ugyanerre az eredményre jutott.

Látjuk tehát, hogy

az ikrek legfeljebb a születéskor és az azt követő hetekben és hónapokban maradnak el a többi gyermek mögött.

Ebben az időben a természet könyörtelenül megrostálja őket: a- csecsemőhalandóság az ikreknél kétszer-háromszor akkora, mint a többi gyermeknél. Azok az ikrek, akik ezt a válságos időszakot túlélik, bátran felvehetik a versenyt a nem-ikreikkel.

Minden

este

gondoljon arra, hogy másnap

szép

lehessen.

Használati utasítás;

Esténként mossa arcát a LETdN szappan kremszerü rabjával. E gyengédén haló krenies habot hagyja arcán néhány másodpercig, t tana öblítse le bő melegvízzel, máj ' közvetlenül hidegvízzel, Ez az egész! Másnap régnél friss, bársonyosan üde. arc fonja a tükörben mosolyogva üdvözölni.

iiövid idő múlva szert tesz az annyira vonzó és ri gyeit

'„leányos arcbőrreai

Fiileiakat: D. Engel, Bratis avu Vemurská 12 ss Masarykovo 6

lyet találhat s igy a városi magyar közönség támogathatná nehezen küzdő falusi testvéreit, mert hiszen más támogatásra nem számíthatnak.Stílusukért való aggódásomat azonban megértették a mellétetek, akikkel különben mindenben könnyen megértettük egymást és rövid együttlét után eltűntek közülünk azok a határok, amelyek a várost a falutól, a városit a falusitól el szokták választani és ekkor kitárult előttem a falu belső, szellemi élete.

Mellété szellemi központja ifj. Pozsga András. Ő látja el a falut olvasnivalóval, amit a pelsőci dalárda könyvtárából szerez meg. Ő szervezett színjátszó társaságot, amelynek disz- letfestője, rendezője, szive volt. Beszélgettem vele Móricz Zsigmondról, Dar'kó Istvánról és a mai magyar irodalom majdnem minden ismert alakjáról, tudja, ki volt Toldy Ferenc és Arany „Toldi,,-jártak több részéből idézett szakaszokat. De ö nincs egyedül. Mintha ez a falu tele lenne tehetséggel. Az egyik ember: Kövesdi, színdarabot és verséket ir. A kisbirö és a házigazdám egyik öccse a mellétéi színpad mindenkit megkacagtató komikusai. Másik öccse a falu •legügyesebb hegedűse, akitől Halász Pista, egy másik legény is kedvet kapott a szárazfán való müvészkedéshez és mert nem volt hegedűje, elővette hát a bicskáját és faragott egyet, aztán mert ez még nem volt egészen olyan, mint amilyennek szerette volna, faragott egy -másikat is és most már nótákat is csalogat ki belőle. De mást is farag: guzsalyt, szép cifrát, meg olyan motollát, amely — ha föl van vetve rá a szükséges nyolcvan szál — pattint egyet. Cimbalmot is csináltak a faluban és vasárnaponként zenekar áll össze s annak a hangjaira táncol a fiatalság, mert kocsmázás itt nincs.

Mindez pedig valóság. Ez a falu egy csomó kihasználatlan energia tárháza, aminek láttán megmelegszik az ember szive körül, de aminek láttán szomorúság is lopakodik az ember örö mébe. hogy im, ennyi nagyszerű erő, itt-otf megcsillanó szándék, föl-föllobbanó tehetség van itt előttünk és senki sincs, aki fölemelje. Amit csinálnak, az igaz, hogy igy égyedülisé- gtikben még többet jelent, de mi mindent lehetne még ezekből a nagyszerű emberekből kihozni. Mi más lehetne még törekvése és föladata a szlovenszkói magyarságnak, mint maga felé fordulva fölkeresni az értékeit, amelynek ma garmadája szunnyad véka alá rejtve és munkával szeretettel fölfedni őket a magunk és az Ember minél szebbé teljesedéséért. Nem lehet ennél szentebb föladat.

Ez erősödött bennem meggyőződéssé a Mellétén töltött négy nap alatt, ahonnan ekkor már tovább kellett mennem rengeteg élmény emléké vei és a Zsuzsi néni búcsúszavaival, hegy „olyan nekem, mintha a mi fiónk menne él".

*

Ezzel indultam útnak kora reggel, sugárnyalábok fényében, csillogó harmatos mezőn s a dombháton két kis magyart értem utói.

Jó reggelt kívántak és kérdésemre, hogy hová mennek, azt felelték, hogy néhány kilométernyire ide az iskolába, Horkára.

Horkára a „Slovenská Liga" iskolájába, mert ott nem kell tandijat fizetni és ingyen kapják a könyvet, irkát, ceruzát is. otthon pedig minderre nincs pénz.

Két kis virág, a magyar mezőknek két elhullt virágszála.

INCZE BÉLA.

FELEMBER-E AZ IKER?

Nem! — mosdja Lauterbaeh amerikai tudós ■ Az ikersors a tudomány világosságában ■