Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-25 / 245. (3797.) szám

qjsapq juppia zb moiupq mán £Soq ‘maj^SiSam ‘fföj aq niyqnjCuv :tnü**PH gszoq qsíCio fuara au ‘zzpXjSiA iuyqisz9H :buibhi "zaqfoaj^aq jupjaia zb XSain |azgq 8 JjfÁMBsapa Bf^Sequo ^upjsiq v uaqjjaqjBiiy ZB IBA^r/CuBsapi? *b cqiszpg >1 3 IÁI íd 3 A 9 SOIVAQ ZV .................................. *a fjaso psja zb jba lajaqo^S £2ea *sj pjzsnj osp zb pBfJBSjq uBSOÁuozjq ugp -jo| ín zb BAjnm A9 jbű s qtdapa jpm qBJBp -eui íjaSuaj spin s? qoÁqpjis b ap ‘jpdoq Spm bh -qjzoqBjipA »ozöq aa^ui 0091—00; 2;pad aSpssaipzs ‘Jajanioijq mojpq Bzssoij jaSizs V *n3psA3EU saAiajutqaj qBJBp -pjgj [n zb juuazs asajuaiaf qazsgaaSua) b s »JI9P |9ipsomioj ‘uEquBaop-sapuasQ b jsoui ;)azaq)uaiaf laSjzs fn uaAji -ojo snqiUBqjnA b ajuizs.aj Jjozoq loqSpsAiyus naAijm hjfpn; iq jaA'puiB ‘[sppiQj ssijj ‘jpis zia B UPOiq oapjjjq AjaurB ‘iBqqojBiqizs j«doq fn ASa-ÁSa ‘qpjBfjaSna) B qBiizoqnq -bj. pqqaAujAaAof uaitajams; Joqspn gai -aSrzs uazsaAp zb igjdaqJ9i b qnj9l!q JOq -ubAjo ‘qBfjpf jaqoziA ASbu b qiqB ‘qospfBq V 'wnASa jBAiBiqjzs jgdoq A3ba qaAiaXu -9AOU ^iBAjBjBjip ‘p|oj lAujapmoipjpZiCSfú zbz6 3am zbzs qiunqja ájjazsASa s — zoqo pqsspSuajiaSua; nAuozsi *J9Zia qoBT>aa9 zb BflBJJOjiaj ‘pzaq iup9joq;Cupq ‘pAupqzíjj jnniBJaSna} iuibiba ie3bih Bf]opuo22aai Bll?M *lnABl8 lu9quopi adaqj9i Sbija V UOUB0O9-S0pU0S3 B ^0^0{HZS }0f>lZS ÍQ upzpq r. aijofjzagp naqjapeS^ia ‘eiíojiaubí; ü&l -tíaj uij b iqs '.asoaajazg e sa qoigi sí jb. -pBjxrq«j iyui ‘afaq ga? uias j.^q Á2;j •qé’ -iiij b }}0}l'nóu Jozaq s? jp-onm apjaAPuj sí uAayai jyzs^so b ‘luua; ipn ?[oa tnajj -qaizsaA in^sapj isom U9 69 ^jEpzsgair oq Viam ‘qBqoa Stpad ^gni — ‘An^Sa^.ig zb nanAp^qpf aqppj — ‘j? Ánozig — ; zaf£a zb jníiinaé :.) 'uiau. l9q..:oqqtt ‘iuya ;bíbjb pfij maá 13-oj -Bi{ b üazsiq — 4UBsnz68i;q B/íu^ái j^z^so b q ípBqBj — zb3i ican v,áoq azsaaj —• „i zbSi masj I qspa^fB qqqja^s -ÁSBüSai; b ijoa za qBso ínS9in ^910 q$q }jaoi ‘BqqoqzfiBi^A JJ9AJJ b }za Aapá[Ai9Jjq — 662 — •moJ^A qapaAnfAqraJízsaia^ ■qoqpqiQz »9q mán pqqoqo iBqtuqpaq qAn9A4faad9q ap ‘qpf praAa9Aífaj ilöpiqqag "BJ9K zopa — •qaiaqpAiöj *saU9a ‘eqisna B39M-Bj, — ’^BpiBs^jj uioj^a s qaapa99J9iBZS9iA qOIRJQ ‘pajaA uba tűi ASeq ‘uiBjpn; más qzy q^qji tuan n«39J uoA3bu a^m Anozig •npraiB'jj 9zse)j — •nBaBtiijBSjozs jpzzoS 'I°(3 'qai?injBi2 zaqpaaaqis *aqaaT BIlBa — -qoíBJízaq fpiqq »9 qunsJBíBquiun sbid -|b2jozs sí Bjqq^Aoq A29T 'pizaqínaiaf Bífn X^oq ‘qBUUB s qaupomQJQ qQIl}-*Q ’uiBidBq -2am qapapAaipuQzso^ *J!P3 A‘baubjb8 >— UBq^apiosjiosiq qaAAnöqAu9UiajaAu b ízs9J qajpqaA raau mqi?119 í^atn ‘qAn'9A|azsAn9A -qfaa b tnpjBsa p qapsifapj au Joqs^pf qonp S9 BAg qpqas ’BqB-ioq^í qBai?} •Bqunui aiq b qapuaAjoj; ’joqij P?U9T X313A31 SÍM •Ánoszoj ‘Bqp^g Abajojí ■JBpBUI Siq B UOfBZsSIA s dBu b |u)ns 3o| uaS9 ZV •jpAu 3ajaui ‘z&babi 391U zsaq ‘njomozs asSaui maAizs V ‘í?m3J B aqanzs uaSg jpSnsdüu b jpui iq jns lua^ •psa zb qisa Jozsqog qa[9 nzssoq b qa2ap!H •aqsaaAAnoq srq b 19Z8 pjjg »“6PI9Í joAuBds uoqnzs9qja80'4 *pia2aa 3am j}ozoq9pu9fv TaAAAuoq dfzs A3a isapq soü^f 'W3AANQMAM3W3H3AN 000 •njBjfnqonon ‘JBpBAij szaJfeg i i o^maaax V UopB s; jjain hb^i sazsazs : ojsuiai b pzsaq 19x13 *naqA9 napúim njomozs afl ‘aSjA B49U pajnzs b s ‘iBqSam npjo>[ ‘jBqSam nBjoq ‘qizsi |qy ‘jbji sazsazs paiopq zsaj § •uaqpjos b zaaquaqjd ))0 ‘aqaauid b qauzsiAai pfB^í *Bq9pjoq y ‘Bq94U0zs ‘aqsaid nsuno ‘EqAuo^nd b qsuiínpaq ‘fBf j qo;in pqos mán u9qoj y ‘qoijnjoipzs 93Aiosom íj qílIBq azssajy BspSüOBq qoppjnzs ‘bsbSojjbsd qoaojzs^d y •AuBaj b 3ia ‘An9Sa[ b Sja ’uy[Bpjo A3aq b qBuiojBQ •jp^Bq b jbui soSuEq ma>j ‘BA19S aqsaaj qos b vauiig ■jpAu Sajóm e íjojnmig ‘z O ZB JBm UBA llj ZSO OOO BUJOX ‘pAIIO ^3bm •qoidBq sí ij pAA'uoqasaj\; qo]4n3zo3[Op uaA'u9Jas Bq s gaqaAuaAjfaj b qaps^log ‘qapfpaSSnsa au qBqglBg 39S9SS3AIZS ‘jBSpspf y ju;piyq3am mopnj uiau aa ‘jj39AAuoq dyzs [sayq sonyf Jjyza qopipq pjauOzso>j •iíizoqjBun JB-u qn2oj inafsj ‘iuvkí’sba o íiuí öjjn sa j •maiuQjo zb pazi- 1|oa A3bk ‘maqau jjyfpuim ajpmq sí ig 'S333A3HÜZS OOO •paAuaqiag 'aquag BifEg •Au9qoq b qy'H : qun;a;ajnzg 'Auyjoq siq y jym uba ajaj-jaqoq qaq y : uiaSauiasa y Au9uiaq sí majq ‘ajdisa J9p apu •Au9qoq b qyyj noqojqoq y •Au9J saizsp uoqouqBq y IVSVUI MOUVAOVN SIX — 20t — — 298 — AZ ÓRASLEQÉNY HÓKA — 303 — MÓKÁS KÉRDÉSEK (CIGÁNYMESE) — ELMESÉL!: L 1 L « NÉNI Egyszer egy szegény fin vándorútra in­dult Útja közben betért egy lelkészlakba. Ott eqni, iniji adtak neki. A ielkésznek any- nyira megtetszett az értelmes legény, hogy fölfogadta béresnek. A legény másnap hoz­záfogott a munkához. Befogta az ökröket és kiment a pap földjére, szántani. Hát amint hajtja az ökröket és lépégét utánuk, kettőn jönnek vele szemben és megszólítják : — Én vagyok az Ész — mondja az egyik — és kezd nyújt a fiu-uak. — Én meg a Szerencse vagyok, — tészi hozzá a másik. — válassz kettőnk közül, melv'künk maradjon veled, fiam ? A fiú gondolkodott egy darabig, aztán a Szerencsét választotta, mire az Ész eltávo­zott. A Széfretjcse a fiú háta mögé állt és egyre súgta peki. merre induljon, morfé úe-njep Ügy igazgatta a legény lépéséit., hogy az néni maradt egy nappal sem to­vább a lelkésznél haneiil útnak indult a város felé. Hát amint megy tüendegél. s el-elbá- méezkodik a város gyönyörű boltjai, tarka kirakatai előtt egyszerre csak megáll egy óvásbolt bejáratánál. Addig állt ott és né­zett befelé a boltba, amíg végre kiszólt a. gazda s megkérdezte, nem akarna-e elsze­gődni hozzá órásnresterséget tanulni. A fiú szívesen ráállt az ajánlatra s beszerződött az órásboitba. De bizony egy álló eszten­deig egyebet sem ésinált. fsak aprófát ha­sogatott. tüzet rakott és nézte, hogy dol­goznak a,z idősebbek Hüsvét ünnepén, amikor az egész báznép templomba indult, ezt a legényt hagyták otthon, hogy a házat őrizze. Nem volt semmi dolga a fiúnak, ide-oda járkált hát a boltban és nézegette az órákat. Volt ám ott mindenféle óra A legszebb volt vala­mennyi között a császár órája, amelyik már tizenöt éve porosodott itt az órásbolt­ban. Ez az óra valamikor huszonnégy gyö­nyörű dalt tudott muzsikálni. Hanem egy­szer csak elromlott az óra és hiába jöttek Párisból, Londonból a leghíresebb órásmes­terek egyik sem tudta megindítani a mu­zsikáló órát. A császár végül is a fele or­szágát Ígérte annak, aki rendbehozza újra a kedvenc óráját, s így került az óra ebbe a boltba, ahol mái tizenöt éve tartogatták, anélkül, hogy meg tudták volna javítani. Most aztán, husvétkor, hogy a fiú dolog­talanul lézengett ide-öda a boltban, egy­szerre csak megállóit a császár órája előtt, \ddig-addig vizSgálgattá á Szerkezeiét, mig kiesett vagy két csayap az órából, azokat a fiú megfogta, megtisztogatta ég vissza­csavarta. Hát uram fia. az óra egyszerre •sak elkezd muzsikálni. Persze a fiü meg­ijedt. mert azt hitte, meg fogják szidni, amiért hozzányúlt a drága jószághoz, s ijedtében elbújt egy zugba. A mester azt sejn tudta, hová legyén örömében. Elment a császárhoz, de bizony a császárnak nem tudott túljárni az eszén. Az mindjárt, kitalálta,, hogy nem a mester javította meg az órát. hanem a legény. Hi­vatta a fiút és azt mondta neki, 10.0Ó6 ara­nyat kap évenként, ha ott marad az udva­rában és vigyáz az órára,. Bele is egyezett örömmel a fiú, ott volt a császári udvarban jó néhány esztendeig- Akkoriban egyszerre csak megbetegedett a császár leánya. Buskomor lett szegény és nem szólt senkihez egy szót sem. Szótnor- kodott a császár nagyon 6 ki is birdetfcetfe az országban, hogy aki szóra bírja a leá­nyát, annak odaadja a leányát feleségül. Megpróbálkozott vele mindenki, idegen or­szágból való hercegek és királyfiak jöttek egyre-másra, de dolga végezet! énül távozott valamennyi, mert a császárleány egyetlen szót sem szólt. Végül az óráslegény gondolt egyet és bement a császárleány szobájába. — Nem akarok tőled semmit — mondtá kedvesen, — nem is kell egy szót sem szól­nod, majd én mesélek neked valami szé­pet. „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyleány. Három fivér szerette a király­leányt és a leány sehogysem tudott vá­lasztani közülök, melyiknek i6 legyen hát a felesége. Adott hát tiz-tizezer aranyat mindegyik fivérnek s azt mondta, hogy annak lesz a felesége, aki a legértékesebb ajándékot hozza neki a tízezer aranyért. Elgzéledt a három fivér s az egyik, nem­sokára vissza is tért egy tükörrel, amely­ben a királyleány mindenkit megláthatott, akit csak akart. A másik fivér egy kaftiqra alkudozott valahol. Meg is vette és elvjtto a király leánynak, örült neki a királyleány, de még várta, mit fog hozni a harmadik fivér. Az még is érkezett csakhamar és egyetlen almát hozótt, a tízezer aranyért. Csakhogy ez olyan alma volt, hogyha égy halott megeszi, feltámad tőle. Azért hát a KÉRDÉS — FELELET. — No fiacskám, hogy izük az iskola ? — Igazán nem tudom, miért találták ezl ki. Elrontja az ember egész délelőttiét... MÉH ÉS CSALÁN. A tanitó természetrajzórán azt magya­rázza, hogy óvatosnak kell lenni, mert a méhecske is csip és a csalán is csip. Laci fölnyujtja az ujját. •— Na, mi az, Laci ? — Kérem, tanitó ur, ha, a méhecske rá­száll a csn ánra, melyik csípi meg jobban a másikat ? A KIS OKTONDI. Hazajön a mama és a rádió hangszóró- tölcsérében egy begyömösyölt párnát talál. Mégl< érdezi a kislányától — írónké, nem te csináltad ezt ? De igen, anyukám. *— Ejnye és miért ?-r- Mert az előbb olyan szép nótát éne­kelitek és gondoltam, visszatartom, mig anyuka hazajön. A MANDARIN. Lacika látogatóba ment a keresztmamá- jilhoz két napra. Sohasem panaszkodott, hogy gyenge lenne az étvágya, de a keresztmama főzt- jébol még az otthoninál is kótannyit meg­evett. A vacsora végeztével mandarint kapott. Mikor már három darabot is bekebele­zett, a keresztmamája igy szólt: — De most már elég legyen, Lackó, töb­bet nem kapsz. — Csak*" még egyet. — Nem, nem. Menj szépen aludni! — Hát azt tessék akkor megengedni, hogy a párnám alá tegyek egy manda­rint ... — No, azt megengedem. Laci aztán aludni tért a mandarinnal. Késő este a keresztmama benézett Laci­hoz. hogy alszik-e. Bizony, aludt a kópé még hozzá jóízűen. De úgy ám, hogy a párnája nem a feje alatt, hanem — a hasán feküdt. No, mert megette a mandarint és arra engedélyt kapott, hogy a „párnája alá tegyV*... Hány ujja van a kabátnak ? •Bljn-^q 99 bCCu qqol' ‘elTn 'mojijg Melyik az a két betű, amelyeket, ha egy­ás után mondunk ki. pompás ital nevét .apjuk. •a ‘3 * Milyen kő van legtöbb a Dunában ? •S3ApOK MEGFEJTÉSEK: A 37. számú rejtvény helyes megfejtése a következő : Keresztrejtvénv: Bogár, ti, itt, ima, rúg, rög, ara lő, s. k., tarkó, bi, gém, ri. Tirol, torok, iga, aga, Ráró, tő, só. — Hullámrejt­vény: Tanuljunk szorgalmasan. — Fésü­rejtvény: Szent István — Nagy Róbert rejtvénye: is, őszi, szobor. Ilon, ra. — Alt- stádter Magda rejtvénye: Keresztes há­ború. — Nagy Róbert rejtvénye: Ép test­ben ép lélek. — Najrv Olivér rejtvénye: Körmönfont. — Szél Gusztáv sarokrejt­vénye; Konok, okos, nos, S. 0. S., k. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Alt6tádter Magda Ádám Gyurka; Batáry Géza, Bödők Etel, Buzsiczkv Mó­diké, Boczkó Évi, Burkovszky Irén, Bajza. Klári. Bajza Tibi; Gyapay Iván, Gönczy Sanyi, Grigássy Éva; HampI Józsi, Herczeg Alice, Hajas Vaíika; Janda Lóránd, Janics Alajos, Jankovick Imre, Jankovich Médi; Keresztesy Feri. Kaszó Kálmán. Korpo- nay János, Kostyál Dénes; Lénárt Tibor, Legeza Tivadar, Lator Ist­ván, Lator László; Minarovits Sasa, Mágory Juci, Morvav Etelka; Nagy Róbert. Nagy Olivér; Oc&ovay Zoltán; Prokopécz Józsi, Pénzes Joákim, Perényí Purlus, Paulinyi Attila; Richtárcsik Jancsi, Rjszner Jenő. Riszner Karcsi. Rozlosnik Bözsi, Rakusz Márta; Sebők Évi, Sebők Judit, Scholik Évi, Scholik Ildikó, Sperling Évi; Szilágyi Ida, Szolnoky Gyöngyike, Szta«- kó Tibor, Szklár Évike, Szkaliczky Lenuka; Varga Irénke, Vácz Nóra. Sorshúzás utján az első dijat Boczkó Évi (Fülek), Móra „Dióbél királyfi** cimü köny­vét, a második dijat Minarovits Sasa (Ara­nyosmarót) Kosztolányi „Az arany sár- kány“ cimü könyvét nyerte*. 'AN3M0M M3M

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom