Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-24 / 244. (3796.) szám

figJSjr 111 ÉM 1 XIV. évf. 244. (3796) szám • Csütörtök • 1935 október 24

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed' évre 76, havonta 26 Kö„ külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • 'A képes melléklettel havonként 2.50 KC-val több. i^yes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 1L emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. • •

SÜRGŐ NYCIM: HÍRLAP, PRflHfl.

Kibontakozás

A magyar egység jegyében, aj munkahorszak küszöbén

Megalakul a szlovenszkói és kárpátaljai nemzeti kisebbségek politikai nagybizottsága

Pártjaink közös parlamenti klubjának ülésén Szüllő Géza nagy beszédben indokolta meg a szorosabb együttműködés szükségét • Az előkészítő bizottság munkához látott

(sp) Prága, október 23.

Napok óta érezzük, hogy a kibontakozás szellője íujdogál a kontinens felett, érezzük, szelíd leheletét és felüdülünk tőle, de még nem tudjak, mit hoz e boldog és termékeny szél. Valahol Páris környékén jelent meg először, azután át- fujt Rómába, onnan Genfbe, ahonnét elűzte a Lac Lémannra nehezedő viharfellegeket, mintha átfujdogált volna Afrikába is és megállította volna az ellenfelek fegyvereit, most London felett lebeg és Hoare beszédében dagasztja a béke vitorláját. Tavaszt szimatolunk és érezzük az uj, friss fuvalmat. De az ösztönös megérzésnél tovább nem jutunk. Nem tudjuk, miről van szó. Nem avatnak be a tárgyalásokba. A háboru- élőtti titkos diplomáciai módszer, amelyet any- hyiszor elparentáltak már, ma valóságos újjászületett életet él, miután bebizonyosodott, hogy kritikus időben a nagy nyilvánosság előtt folytatott tárgyalások többet ártanak a béke ügyének, mint használnak. Rájöttünk, mekkora lélektani igazság van a tárgyalások titkosságának elvében. Mint ahogy a betegnek sem mondhatja még; az orvos, hogy mi minden lehet a betegségéből, s kötelessége, hogy vigasztaljon és meg- nyugtásson, úgy kell néha a nagy világnyilvánosság előtt is leplezni a lehetőségeket, nehogy pánik és kétségbeesés keletkezzék. Az elmúlt hetekben ' a nyilvános diplomácia fórumain Geúfben és egyebütt jóformán másról sem hallottunk. mint arról, mi minden lehet, mivé fajulhat a keletafrikai konfliktus. A lehetőségek felsorolásával igyekeztek egymást leterrorizálni az ellenfelek.' Az eredmény az lett, hogy két hét alatt szörnyű háborús pszichózis terjedt el Európában, s a kontinens, mint a felbolygatott méhkas, készült az uj világháborúra. Ezt a tárgyalási módot lehetetlen folytatni. Ha mindent feltárnak, felvázolják a lehetőségeket és kijátszák előttünk a hatalmi ütőkártyákat, a sok ellentétes állásponttól, s a vita hevétől a nép megkótyago- sodik és belesodródik azokba a helyzetekbe, amelyékből visszafelé nem vezet ut.

Az utolsó pillanatban megváltozott a tárgyalási módszer, s a hatalmak nem a kölcsönös és nyilvános fenyegetésekkel végzik már politikájukat, hanem rábízták az ügyet a külügyi hivatalok lefüggönyözött konferencia-szobáinak csendes légkörére. Valahogy úgy érezzük, hogy e lélektanilag helyes módszer máris megnyugtatta a közvéleményt. A megegyezés útban van. Világháborúról már nem beszélnek az emberek. A pánik elmúlt. — Hoare angol külügyminiszter keddi beszéde sokkal higgadtabb és békésebb minden eddigi megnyilatkozásnál. Mintha az angolok belátták volna, hogy Edén erőszakoskodásai megváltoztatták az Anglia szempontjából annyira kedvező hangulatot s a népek kezdtek gyanakodva nézni Londonra. Kezdetben valamennyien helyeselték a háború kolek- tiv megbélyegzésének londoni tervét. De amikor Anglia a népszövetséget egyre veszedelmesebb lépésekre akarta hajszolni és pápább lett a pápánál. felmerült a kérdés: mit akar Anglia?

Európa gazdasági romlását? A rokonszenv nem volt többé százszázalékosan Anglia mellett, s főleg Franciaország tiltakozott. Hoare beszédéből kitűnik, hogy a hangulatváltozás veszedelmét Angliában is megérezték. Belátták, hogy tulmessze mentek, s most visszakozni igyekeznek. Az uj béke megteremtésének ez az angol belátás lett első előkészítője.

A második az, hogy az angol választásokat előkészítő propaganda, befejeződött a sziget- országban. A kormány eddigi politikájával meg tudta nyerni a béke és az angol érdekek szentségét egyazon dolognak látó különös angol közvéleményt. amit észrevehetünk az alsóház tegnapi egységes állásfoglalásában is. A húrt nem kell továbbfesziteni. Szabad békülni és komproPrága, október 23. Az országos kérész- tényszocialisia, a magyar nemzeti pá»rt és a szepesi német párt törvényhozóinak közös klubja a mai napon dr. Szüllő Géza elnök- lésével Prágában a parlament épületében ülést tartott. Az ülés elején dr. Szüllő Géza kíubelnök megemlékezett Bradác Bohumiir képviselőházi elnök elhunytáról, majd a közös klub elhatározta, hogy a képviselőház elnökségével s a gyászoló családdal részvétét tolmácsolja.

Ezután dr. Szüllő Géza a következő beszéddel nyitotta meg a ldub tanácskozását:

Síüllő Géza beszéde

— Tisztelt Klubülés! A választások óta most tartjuk, első érdemleges ülésünket. A választások megerősítettek bennünket abban, hogy helyes utón járunk a Szlovem- szkón és Ruszinszkóban levő őslakosság politikájának irányításában. Dacára ugyanis a minden oldalról jövő s nagy anyagi erőkkel dolgozó támadásoknak, nemcsak, hogy meg tudtuk tartani választóink számát, de elértük azt, hogy a természetes szukreszcenciát jelentő 15 százalékos szaporulatot is javunkra tudtuk elkönyvelni. Ez fényes bizonyítéka annak, hogy

nemcsak a prevrat előtti idősebb generáció, de a prevrat utáni ifjúság is velünk van, amely megérti azt, hogy a mi politikánknak az a célja, hogy Szíovenszkó a szlovenszkóiaké legyen, hogy ebben a köztársaságban minden nemzetiség teljesen egyforma jogokkal bíró legyen, mert az államban inkorporált néptörzsek nem arra valók, hogy amalgamizálás által

misszumot kötni, a két-három hét múlva lezajló választások sikere á kormány felfogása szerint biztosítva van.

Csillapítóan hat az is, hogy az olaszok abesz- sziniai háborúja korántsem bizonyult oly brutálisnak és a bennszülöttek érdekeit annyira sértőnek, mint az olaszellenes propaganda kezdetben beállította. Fölösleges vérengzésről szó sincs Abesszíniában. A háború vontatottan, óvatosan folyik, a meghódított területek lakossága szívesen csatlakozik az olaszokhoz, akik ellátják minden széppel s jóval az évszázados sanyargatáshoz szokott embereket. De Bono máris úgy szerepel a Tigre tartomány lakossága előtt, mint a bennszülöttek atyja, a rabszolgák fölszabaditója, a kenyér- és munkaosztó, az egyházak pátronusa. Ha nem is szabad készpénznek venni mindazt, amit a benyomuló katonák jóságosságáról az olasz lapok írnak és a kétségtelenül nemes intézkedések lehetnek jól kiszámított hatású átmeneti rendszabályok is, annyi bizonyos, hogy az európai müfölháboro- dás egyelőre nem igen talál tápot az isszonyo- dásra az olaszok abessziniai magaviseleté miatt. Más volt a század elején, amikor a világlapok nap-nap után Írhattak az angol katonák bur- földi indokolatlan kegyetlenkedéseiről! A közelveszitséik nemzeti egyéniségüket,mert minden egyes népfajnak a lelke egészen egyforma s a mai kornak felfogása szerint a nagyobbnak nem lehet több joga, mint a kisebbnek kultúrája és szellemisége kifejlesztésénél. A csehszlovák respublikának alapelve az kell, hogy legyen, — amit legrövidebben szlovákul tudok kifejezni: svoj k svojemu.

— A külügyi helyzettel ma nem akarok foglalkozni. Ebben a tekintetben véleményünket a kilátásba helyezett külügyi vita alkalmával fogom leszögezni, Csak annyit [jelzek most, hogy

jellemző a mai helyzetre az, hogy éppen most halt még Henderson, á lefegyverzési bizottság elnöke úgy, hogy nem tudta, hogy háború van. Ebben a tragikus szituációban benne van a mai helyzet: az, aki lefegyvorez, nem tudjm, hogy háború van, aki pedig háborúi csinál, az nem akar lefegyverezni. Ebből a dilemmából próbálkozik kikerülni a világ. Hogy lesz-e sikere vagy nem, az nem tőlünk függ. Egyet azonban már most kijelenthetünk, hogy mi kicsinyeik ás erőtlenek mindig örülünk, ha az erkölcsi fegyverek megerősödnek, de az erkölcsi fegyvernek egy kvalitása kell hogy legyen: hogy tiszta és önzetlen legyen.

„J»z agrárpárt szerepe káros az összességre"

—• A belügyi kérdésekre is egészen röviden ki akarok térni és rámutatni arra, hogy mennyire áll az a mi álláspontunk, amelyet

hangulat ma megjavult, amint a világot elárasztó abessziniai rémhírekről egymás után kitűnt, hogy koholmányok, amelyekét a fasizmus ellenségei gyártottak. Az ellenpropaganda ez egyszer ismét túllőtt a célon. Tízezer halottról, mérgesgázokról, mészárlásokról regélt, a közvélemény kezdetben beugrott a hazugságoknak és egyre ingerültebben beszélt Itáliáról, de amikor e sok rémhir sorra a világzsurnej szenzációgyárai rossz szériaárujának bizonyult s egyre több hir érkezett arról, hogy az olaszok értik a bennszülöttek magukhoz édesgetésének módját s nem pályáznak fölöslegesen katonai diadalokra, a kávéházi konrádok szigorú hangulata is fölengedett. Egyre valószínűbbnek látszik, hogy az olaszok igazat beszéltek, amikor fölállították az abesszin határvidékek s a központi kormányzat közötti ellentét elvét. Bebizonyították, hogy az olaszok tényleg kulturmissziót teljesíthetnek a határvidékeken. Ma Londonban nagyobb hajlandóságot mutatnak az olasz elv elfogadására, mint. eddig, s ez szintén közelebb hozza a békét.

De a hangulat enyhülésének és a kompromisszum lehetőségének számos más oka is van. Például az. hogy az olaszok ma higgadtabb fejjel s kevesebb optimizmussal néznek Abesszínia meghódításának kemény diójára, kezdeta múlt parlamentiben pártjaink minden tagja mindig kihangsúlyozott és ez az. hogy egy állam vezetése nem egy pártnak, de az összlakosságnak érdekei szempontjából irányítandó. Az agrárpártnak ebben az államban a parlamentarizmust megcsufoló szerepe feltétlenül káros az összességre, mert lehetetlen, hogy akár csak egy társadalmi osztály, akár csak egy kereső réteg, akár csak egy irány fejlesztése feleljen meg az állam egyetemes érdekeinek.

Nem akarok, részletekbe belemenni, csak rámutatok araa, hogy a mai kormányzat gazcfetsági politikája a munkanélküliség és az általános nyomor megszüntetésére nem alkalmas és sem a termelőt, sem a fogyasztót nem elégíti ki.

A sinylődőket nem kárpótolhatja az a tudat, hogy egyesek az uj demokratikus elveknek nagyobb dicső-ségére immár büszkén hirdethetik, hogy ők az uj nagybirtokosok s hogy az ő fiaik már az uj Lobko- vitzok.

Véleményünk a rosszindu'atu és logikátlan „kritii*á“-r0l

—< Végül a magunk feladataira akarok még röviden áttérni és azokat az irányvonalakat keresni, amelyeken nekünk haladnunk kell, ha meg akarunk felelni annak a bizalomnak, amelynek előlegezése a mi választóink részéről a mi kötelezettségeinket teremtette meg. Nem foglalkozom a velünk szemben felhozott vádakkal, amelyek azt mondják, hogy mi egy helyben topogunk

ben, s belátják, hogy tiz év alatt talán, de hetek alatt semmiesetre nem hódíthatják meg az afrikai országot. Érezni kezdik európai fonák helyzetük kellemetlenségeit is és igy hajlamosabbak az engedékenységre, mint két hónappal ezelőtt. Nem utolsó sorban a népszövetség is szívesen kimászna a slamasztikából, ahová bekerült. Mert a szankciókat elvben elhatározni könnyű dolog volt, de nehéz megszervezni őket s nehéz az egyéni érdekeket összeegyeztetni. Könnyen megtörténhetik, hogy a szankciós konferenciából hosszú veszekedés és egy újabb óriási blamázs jön ki, amit Genf szívesen kikerülne s igy kapva kap az alkalmon, ha most tisztességes kiút kínálkozik az egész bonyolult szankciós procedúra likvidálására. Máris látni, hogy Genfben nehezen haladnak a dolgok s a szankciós konferencia a rossz emlékezetű lefegyverzési konferencia formáit veszi föl.

Egyszóval: mindenki kibontakozást kíván,

mindenki szabadulni akar a szellemektől melyeket könnyelműen fölidézett, s igy van remény, hogy a megindult békítő akció eredménnyel jár. Az európai közvélemény ez egyszer bízik a sikerben, anélkül, hogy tudná, mi a megindult béketárgyalások reális tartalma.