Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-22 / 242. (3794.) szám

^ XIV. évf. 242. (3794) szám • Kedd • 1935 október 22

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké, • A képes melléklettel havonként 2,50 Ké-val több. £gyes szám ára 1.20 K£, vasárnap 2.- KC.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága 11., Panská u I i c e 12, 11. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 3 0 3 - 1 1. <é •

SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, P R A H A.

Híres zenésze nagyvilágnak

(sp) Prága, október 21.

Ma kezdődött meg Magyarországon a Liszt Ferenc-év. A magyar nemzet méltóan akarja megölni a legnagyobb magyar zeneszerző halálának ötvenedik évfordulóját, s ahol magyarok élnek, örömmel vesznek részt az emlékezésben. Az ünnepségek előkészítésébe sokszor disszonáns hang vegyült. Nem egyszer kétségbevonták Liszt Ferenc magyarságát, a német géniusz értékei közé könyvelték el, mert családja és neveltetése német volt s müvei elsősorban a német művészet fejlődését befolyásolták. Kár vitatkozni e kérdésről: Liszt magyarnak vallotta magét, magyarul érzett, életének második felét nagyrészt Magyarországon töltötte, müvei magyar zenét tükröznek, egyenesen keresik az úgynevezett magyar motívumokat, s ami a legfontosabb, a Lisztet tombolva ünneplő világ a 19. század második negyedében szilaj magyarnak tartotta és nevezte a művészt, akinek hatását és temperamentumát elsősorban hazája légköréből magyarázta s ezért is becsülte. Napóleont nehéz olasznak tartani, pedig izig-vérig az volt, s Liszt sem német, annak ellenére, hogy a német nevelés közel hozta a germán kultúrához.

Sőt, ha a történelem szemüvegén nézzük e nagy életet és beillesztjük az egyetemes magyar fejlődés keretébe, egyenesen azt kell mondanunk, hogy Liszt Ferenc beletartozott a magyar „nemzeti ébresztők" sorába, aki szereplésével hozzájárult a tizenkilencedik század páratlan magyal föllendülésének előkészitéséhez. ö nem otthon dolgozott, az ő szerepe volt, hogy Európát megnyerje a magyar ügynek. A zongorán át teljesítette kötelességét, s annyi lelkesedéssel teljesítette, hogy a magyar nemzetet örök hálára kötelezte. A lába előtt feküdt minden, ami Európában fiatalság, rang, lelkesedés, odaadás, erő, tekintély volt, s amikor Páris, London, Berlin szinte őrjöngő szeretettel ölelte magához Lisztet és mindent hajlandó volt odaadni bálványának, a karcsú fiatalember tűzben égő szemmel fölállt a pódiumon s beleharsogta közönségébe: ne nekem adjátok, hanem az én szegény, szerencsétlen, szenvedő nemzetemnek. E gesztus, e magyarbarát hangversenytumé Európában fölér száz más hazafias cselekedettel, s aki megtette, letörülhetetlenül fölkerült a magyar nagyok listájára.

Tudjuk, mit jelentett az, hogy a tizenkilencedik század első felében a nagy nyugati népek szeretete hirtelen kivirágzott a középeurópai elnyomott nemzetek iránt, s görögök, lengyelek, magyarok egymásután kerültek be a nagy népek érdeklődésének középpontjába. A magyar szabadságküzdelmek sikere szinte elképzelhetetlen a határtalan megbecsülés nélkül, amit a magyarok élveztek a kontinensen, ez adott bátorságot, erkölcsi alapot, s gyakran reális diplomáciai segítséget. Az európai népek rajongva szerették a magyarokat, nem engedték legázolni őket, S hogy megszerették, olyan egyéniségeknek köszönhette a magyarság, mint Liszt Ferenc volt. Ismerjük Vörösmarthy ódáját Liszt Ferenchez. E pompás versből tudjuk, mit jelentett az, hogy „a híres zenésze nagyvilágnak", a „bárhová jut, mindig hü rokon", szédítő és biztos propagandát fejtett ki hazájáért „a velőket rázó húrokon','. Tiz hadsereg, ezer ágyú nem köny- nyithette volna meg jobban a magyar ügy sikerét, mint ez az egy tüneményes zenész, aki az őt bálványozó lelkesedés forgatagát hazája javára használta ki, s az európai közvéleményt a zongoráján át oda tudta állítani a magyar ügy mellé.

Béketárgyalások Rómában, véres csaták Abesszíniában

Nagy olasz győzelem

a déli fronton

Az abessziniaiak ölven, az olaszok tizennégy halottat veszteitek - Graziam első hivatalos jelentése - Drummond és Mussolini tovább tárgyal

Folytatják a Parisban megszakadt háromhataimi tárgyalásokat

Prága, Október 21. A hétfői raapon az angol—olasz megbeszélések újabb lényeges előhaüladást tettek. A hivatalion jdlentés szerint „Drummond és Mussolini legújabb tárgyalásai nem jelentettek tisztulást a két tárgyaló fél céljainak tekintetében, de a Párisban megkezdett tárgyalások folytatásának fontos gyakorlati előkészítését jelentettek." A hivatalos kommüniké jól informált körök szerint sokkal kevesebbet mond, mint amennyi tényleg történt. A hétfői tárgyalások után valószínűnek vehető, hogy néhány angol hadihajó visszavonul a Í'öídközi tengerről és a líbiai olasz csapatokat visszarendelik az anyaországba. Az olaszok még mindig vonakodnak elfogadni a feltételeket, mert azon a véleményen vannak, hogy egy angol1 békés gesztus többet jelentene és könnyebben megvalósítható, mint az olasz gesztus. A tervezett kompromisz- szum alapját azok a javaslatok alkotnák, amelyeket Edén augusztusban Rómában tett* Állítólag az angolok ugyaneikkor hajllandók elfogadni az olasz alöpelvet, amely szerint különbséget kell tenni Abeeszinia központi területe és a központtal csak lazán összefüggő határterületek között. A diplomaták lázas erőfeszítéssel dolgoznak egy szerződéstervezeten, amelyet a népszövetségnek bemutathatnának és amelyet Genf elfogadhatna. Jelenleg fegyverszünet uralkodik október végéig Genfben s ha addig sikerül az angol és olasz érdekeket összeegyeztetni, akkor megvan a remény a kibontakozásra.

A jelentésekből az tűnik ki, hogy világos képet még nem igen alkothatunk a helyzetről. A tárgyalások folynak és egyelőre a megbeszéléseket semmi sem zavarja. Minden a legnagyobb titokban történik. Annyi bizonyos, hogy Rómában és Londonban egyformán kedvező a hangulat.

Az abessziniai harctérről időközben olyan hir érkezett, amely ismét megnöveli az olaszok diadalérzését, de gátlólag hathat a diplomáciai tárgyalásokra. Graziani tábornok az olasz fronton nagy győzelmet aratott. A győzelemnek véres ára volt: ötven abesszin katona és 14 bensziilött olasz katona maradt halva a csatatéren. Egyelőre nem tudni, mekkora jelentősége van a déli fronton aratott első nagy olasz győzelemnek, de a római hivatalos jelentés máris azt mondja, hogy a diadal révén hatalmas abessziniai terület került olasz fennhatóság alá. A déli törzsek egymásután csatlakoznak az olaszokhoz sőt Ogaden egyik legbefolyásosabb szultánja a dagnerrei csatában olasz részen harcolt s állítólag nagy hőstetteket követett el katonáival az abessziniaiak megerősített állásainak elfoglalásánál.

Ha az nem magyar, aki ezt cselekedte, akkor senki nem magyar, aki magyarul érez és nagy tetteket valósit meg nemzetéért. — Már ezért az eredményes magyarságért hálával ünnepelhetnék emlékét. Bárcsak volna ma „hü rokon", aki ugyanígy végigjárja Európát s ugyanolyan eredménnyel tudja a közvéleményt megnyerni, mint Liszt Ferenc tudta. Bárcsak mindenki oly gyakorlati eredményt jelentő tanujelét adná magyarságának, mint Liszt Ferenc. — Valahogy a zene és a dal ma is megmaradt a magyarság egyik legkitűnőbb propagandaeszközének, nemes és nagy tradíciója van s a mai Európa szintén akkor olvad fel a leginkább a magyarok szeretetében, ha magyar dalt és magyar zenét hall. Bármily elcsépeltnek látszik itt utalni erre, de a Második Rapszódia ritmusa, amely mintája lett a későbbi • úgynevezett magyar ritmusoknak, egy fél évszázadon át egyet jelentett Európában a magyarsággal. Aki hallotta, — és mindig mindenütt hallották, — felcsillant a szeme, ujjaival dobolni kezdett az asztalon, s felkiáltott: ez magyar. S ugyanakkor valami lelkes melegség öntötte el szivét, s már szerette a népet, az életstílust, amelyet zeneileg oly pompásan fejez ki Liszt müvének néhány üteme.

Mindezt talán nem illik elmondani, amikor Liszt Ferencről beszélünk, mert Liszt Ferenc sokkal jelentősebb és tisztább zenész, sem hogy az ő ritmusait odaállítsuk a kétségtelen hatásos és szép, de epigon magyar müdalkölté- szet mellé, de ha Liszt magyarságát igazoljuk, lehetetlen szó nélkül elmenni e tény mellett, bármennyire nem tartozik Liszt művészi megítéléséhez. A legmagyarkodóbb zene, amely a külföldi előtt a leghatásosabban magyar zamatu, Liszt Ferenc néhány akkordjára nyúlik vissza, belőle meríti a tüzet és az iramot. Liszt természetesen más zenész is volt. És más zenei tradícióknak is megvetette alapját Magyarországon, amiért méltóbban kötelezi hálára az utódokat. Az ő vezetése alatt fejlődött elsőrendű zenei központtá a budapesti Zeneakadémia, s az ő komoly, nagyon magas európai színvonalú tanítványainak köszönhető, hogy e pompás iskolából ötven évvel később olyan magyar zenésznemzedék kerülhetett ki, amely más alapokon, más és mélyebb zeneiséggel, ugyanabból a színHivatalos olasz jelentés a dagnerrei csatáré;

Róma, október 21. A délután két órakor kiadott olasz harctéri jelentés először emlékezik meg a szomáli fronton történt nagyobb olasz előnyomuíásróL A j-lentés így hangzik:

— Graziani tábornok közli, hogy az olasz szomáli földről elindult repülők egy óra hosszat bombázták Dagnerre abesszin katonai bázist a Sebeli folyó partján. Az abesziniaiak innen akarták megtámadni vonalainkat. A bombavetések alatt öt repülőgép könnyebben megsérült. Ugyanekkor Fava őrnagy vezetése alatt a Dubai jelzésű bennszülött csapat támadásba ment át és az ellenséget heves ellenállás ellenére elűzte vonalaiból. A fontos sztratégiai pontokat megszálltuk és tovább üldözzük a menekülőket.

Az abessziniaiak ötven halottat és rendkívül sok sebesültet hagytak a harctéren. Bennszülött csapataink tizennégy halottat és negyven sebesültet vesztettek. A megerősített állásokban az ellenség két ágyút és két gépfegyvert hagyott, ezenkívül sok gyalogsági fegyvert és muníciót. A támadásban Dubat-osztagunkkal együtt OIcl- Dinle szultán emberei is resztvettek. Olol-Dinle, a Sah-Véli-vidék törzsfőnöke átpártolt hozzá? k és hathatósan támogat a négus elleni akciókban. Arra kért, hogy résztvehessen az ütközetben, hogy igy bebizonyíthassa lojalitását. A dagnerrei diadalmas ütközet következtében Sahtén komoly és értékes tradícióból merített, amit Liszt Ferenc zenészgéniusza alapozott meg a magyar fővárosban. Nem véletlen, hogy ma a modern magyar zene a magyar művészetnek talán legtökéletesebb, s bizonyára legeredetibb, legtisztább és Európában leginkább becsült ága. Szekfü Gyula állapítja ezt meg Bartók és Kodály művészetéről, amelyet az egyetlen őseredeti és a magyarság lényegét kifejező' művészetnek tart. Elképzelhető e fejlődés, ha a modern magyar zenei kultúra bölcsőjénél paccerek és nem Liszt Ferencek állanak? Ha nem a legnemesebb zenei tradíció szelleme lebeg a pesti főiskola felett? S nem kell azt a férfiút, aki e tiszta magyar művészet keletkezését előkészítette, a magyarság legbelsőbb és legigazibb értékei közé sorolni?

A magyarság úgy ünnepelheti Liszt Ferencet, mint a nemzeti'ébredés egyik titánját. Európa rokonszenvének megnyerőjét, s mint azt a zenészt, akinek nevelő hatása lehetővé tette a ieg- magasabbrangu és leggyökeresebb magyar művészet eljövetelét.