Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-17 / 238. (3790.) Második kiadás

1935 október 17, csütörtök. Jankovics Marcell élesen visszautasítja a prágai soviniszta lapok vádaskodásait Mit mondott dr. Jankovics Marcell a budapesti sajtóteán a szlovenszkói magyar kultúra helyzetéről és mit hallott meg ebből a Národni Politika és az A-Zet szemfüles riportere! Prága, október 16. A közeli napokban Buda­pesten két irodalmi estet rendeznek, amelyeken szlovenszkói és erdélyi magyar írók fognak be­mutatkozni a magyarországi irodalompártoló kö­zönségnek. Ilyen előadásokat az erdélyi irók már nem egyszer rendeztek Budapesten óriási erkölcsi siker mellett s szereplésüknek a nemzet­közi kulturkapcsolat kiépitése szempontjából ta­lán az volt a legértékesebb mozzanata, hogy rendezésük úgyszólván a budapesti román kö­vetség védnöksége alatt állt. A most tervezett előadások hasonló kultur- közeledési célt szolgálnak, de a prágai sajtó­ban máris két disszonáns hang előzi meg a szlovenszkói irók budapesti bemutatkozását. Két prágai lap, az A—Zet és a Národni Politi­ka heves támadást intéz dr. Jankovics Mar- cel, a kiváló pozsonyi Író, a Toldy Kör és a SzMKE elnöke ellen abból az alkalomból, hogy Budapesten nyilatkozott a szlovenszkói magyar irodalom viszonyairól és kilátásairól s nyilatkozatával kapcsolatban bizonyos ma­gyarországi lapok kedvezőtlen kritikát gyako­roltak a csehszlovákiai viszonyok fölött. A két lap a budapesti sajtó kommentárját Jankovics- nak tulajdonítja és ,,Izgatással" vádolja meg. A Národni Politika egyebek között ezt irja: — Az a körülmény, hogy a magyarok nem mesterei a propagandának, itt' is bebizonyoso­dott. A magyarok vadsága és szenvedélyessége idő előtt megszólalt s itt megmutatkozott az egész kezdeményezés lólába. Bebizonyosodott, hogy a kultúra Itt is csődöt mond, mert az aka­démiai est célja megrögzötten ellenséges. Az új­ságírók számára teát adtak, amelyen Jankovics Író is nyilatkozatot tett. Jankovics megtámadta szlovákjainkat, nevezetesen az irodalmi és kul­turális szlovákságot és pedig olyan hallatlan módon, hogy az a dolgokkal ismerős magyarok között is ellenszenvet váltott ki. Szlovenszkón, szerinte, a magyar költő meg van ölve, üldö­zik, cenzúrázzák és börtönzik. A régi magyar költők az ottani könyvtárakban csak a legsze­rényebb válogatásban létezhetnek. A régi híres „magyar énekeket" állítólag szlovákul éneklik. Mindezt azért mondotta el, hogy rámutasson a csehszlovák talajnak magyarok szempontjából való szomorú voltára és hogy — ismét izgas­son. “ Az A—Zet „Szlovenszkói irók Budapesten magyar nyelven izgatnak" címen ezeket irja Jankovics megnyilatkozásáról: — A magyar lapok közlése szerint dr. Janko­vics egyebek között azt mondotta az újságírók­nak, hogy Szlovenszkón a magyar irodalmi életnek nincsenek meg a fejlődési feltételei és hogy ezért valamennyi szlovenszkói magyar iró csak Budapest felé tekint. A cseh cenzúra állí­tólag állandóan betiltással fenyegeti a magyar lapokat s nem engedi meg, hogy Mikszáth, Jó­kai s néhány egyébb, a csehek kegyébe jutott iró müvein kívül értékes magyar irodalmi mü­vek Szlovenszkóra juthassanak. Szerinte ősrégi magyar nótákat szlovák szöveggel énekelnek és tagadják e dalok magyar eredetét.. Jankovics ehhez hasonló fejtegetéseit a magyar sajtó ala­posan kihasználta köztársaságunk ellen. Budapesten ezeket irja Jankovics Marcell igazi nyilatkozata E laptámadásokkal kapcsolatiban telefonon fölkerestük dr. Jankovics Marcellt, aki az esetről a következő fökvilágositást adta: — Igaz az, hogy a budapesti lapok munka-, társai felkerestek alkalmi budapesti tartóz­kodásom alatt, hogy a szlovenszkói irodaiam fejlődése iránt érdeklődjenek. E budapesti utam célja egyebek között az is volt, hogy a csehszlovák követséget meg­hívjam a szlovenszkói irók előadói estjére. Hogy azután a budapesti újságok milyen cikkeket jelentettek meg, azt én nem tu­dom és azokra semmi befolyásom nem volt. Tény azonban, hogy minden hozzámfordailó tudósítónak előbb kijelentettem, hogy semmi oly kérdésre, amely politikát érin­tene, választ nem adok, sőt. nagyon kérek mindenkit, hogy ne érintsen semmi kér­dést, amely a politikát, jelesül a kisebb­ségi ügyet súrolja. Merem állítani, hogy minden nyilatkozatom a legkorrektebb volt és hogy csak a rosszin­dulat találhat azokban kivetni valót. Tény, hogy érdeklődtek a kisebbségi magyar iroda­lom fejlődése iránt. Az is tény, hogy erre azt mondtam: ez az irodalom nem fejlődhet virágzóvá, mert a szlovenszkói magyarság pártok és irányok szerint tagozódik. Hiányzik az irodalomnak megfelelő értékmérő. Mert természetes dolog, hogy a krízis és el­szegényedés a könyvolvasók számiát csökken­ti, mert régi időkben a tehetségek a központ felé törekedtek, ma a szétszórtan élő magyar­ság nem tudott még központot találni és te­remteni. Természetesen a munka- és alkotó­kedvet fokozni fogja, hogyha a szlovenszkói magyar irók könyveit Magyarországon is olvashatják. — Tény, hogy valaki a jelenlevők közül — nevét nem tudom, mert nem ismerem — említette, hogy a magyar nóták szlovák dalok­ként szerepelnek. Erre azt válaszoltam, hogy ezt nekem éppen egy szlovák nagynevű zeneszerző magyarázta meg. Tudniillik kü­lönösen régi évszázados melódiák utat ta­láltak az egy földön élő különböző nem­zetiségek leikébe és csak az ütemek alakultak át, maga a melódia több nemzet közös kincsévé váll — Az is tény, hogy megkérdezték, hogy milyen lapok járhatnak át a határon, mire azt feleltem, hogy a Népszaván, a Magyar Hírlapon és az Új­ságon kivül újabban Az Est is jöhet, ami örvendetes megértés jele. — Tény, hogy fölemlítettem, hogy Mikszáth és Jókai Írásai tankönyvekben is szerepelnek. De csodálkozom azon, hogy ez kinek okoz­hatott felháborodást — Arra a kérdésre, hogy miért nem közeledik a magyar kisebbségi irodalom a cseh irodalom­hoz vagy a szlovák írókhoz, azt válaszoltam, hogy a közeledésnek csak őszintén örülnénk, ter­mészetesen a közeledést csak akkor kezdtet­jük, ha senki nem kételkedik szándékunk tisz­taságában. Szerény nézetem szerint legcélszerűbbnek tarta­nám a közeledést azáltal keresni, hogy az uj Az oláhcsertészi véres lakodalom ügye a beregszászi bíróság előtt Tíz hónapra Ítélték a bosszúálló vetéiytársaf, aki felvágta a fiatal féri hasát szlovák irodalom legjobb darabjai kiváló ma­gyar fordításokban megtalálnák az utat nemcsak a magyar kisebbséghez, hanem a másutt élő ma­gyar közönséghez is. Mert az alkotásokban nyil­vánuló értékek és szépségek az embereket csak összehozhatják s nem választhatják el. A majd­nem szószerint reprodukált nyilatkozataimnak célja csakis összhang teremtése volt. Tehát bár­mi agitációs élt azoknak csak az tulajdoníthat, aki e becsületes szavakat átformálta, ha nem ér­tette, vagy célzatosan megmásította. * Azt hisszük, hogy az objektív olvasó részére nem kell kommentár annak megvilágítására, hogy itt a két prágai lap vetette el a sulykot. A kultúra nevében vissza kell utasítanunk azt a gyermekes gyanusitgatást, hogy ha egy magyar iró valamit mond és azt a sajtó esetleg pontat­lanul vagy elferdítve adja vissza, altkor az íróra nyomban látatlanul izgatást fogjanak rá. Még elitélendőbb az az általánosítás, ahogy az A—Zet járt el, amikor Jankovics mellett a budapesti est egyik felolvasójaképpen Neubauer Pált, a Prá­gai Magyar Hirlap munkatársát említi meg 8 cikkének címében rá is ráfogja az izgatás vád­ját, mondván: „Szlovenszkói magyar irók a köz­társaság ellen izgatnak Budapesten". Azt hisz- szük, csak öreg nénikék álmoskönyvében, de nem a napilapban volna a helye ilyen gondolat­nak: „Budapesten novellát felolvasni: izgatás a csehszlovák köztársaság ellen". De különben is Budapesten novellát felolvasni nemcsak joga a Csehszlovákiában élő magyar Írónak, hanem egyenesen kötelessége is, mert hiszen magasabb kulturális szempontból a cseh­szlovák államnak sem lehet érdeke, hogy egy itt! élő kisebbség mereven elzárkózzék a nyelvtest- j vérei szellemi életétől és végkép kivonja magát j a magyar kulturközösségből. Az egyik vádasko­dó lap is megállapítja, hogy a kultúrának poli­tikai ellentétek fölött népek közeledését és ba- rátkozását kell szogálnia. Hogyan képzeli el ugyanez a lap ennek a szerintünk is nemes programnak megvalósulását, ha a legszerényebb és legtermészetesebb közeledési mozdulatokra is hisztérikusan izgatást kiált? Radnai érsek temetése Sümeg, október 16. Radnai Farkas címzetes érsek, volt besztercebányai püspök holttestét mára virradó éjjel a sümegi plébánia-templom­ban ravatalozták föl s ma délelőtt volt a gyász­mise és a temetés igen nagyszámú gyászoló kö­zönség részvétele mellett. Az engesztelő szent­mise-áldozatot dr. Rótt Nándor veszprémi me­gyéspüspök mutatta be. A püspökök temetésé­nél szokásos ötös felold ozást dr. Glattfelder Gyula Csanádi püspök, Simon György prépost, Kauzly Dezső nagyprépost és Landberger Já­nos nagyváradi nagyprépost adta meg a szer­tartást végző dr. Rótt püspökkel egyetemben. A szertartás és a gyászmise után a koporsót a temetőbe vitték és itt újabb beszentelés után kriptában helyezték el végső nyugalomra. A temetési szertartáson az egyházmegye mintegy ötven papja vett részt és a vármegye is képvi­seltette magát. Beregszász, október 16. (Saját tudósítónktól.) Az idei farsangban tartotta esküvőjét az oláh- csertészi Lévák Mihály, aki unokatestvére, Lé­vák László volt menyasszonyát jegyezte el és vezette oltárhoz. Lévák László kegyetlen bosz- szura készült és elhatározta, hogy csúffá teszi, megférfiatlanitja unokatestvérét, aki elcsábította menyasszonyát. Az esküvő után hatalmas kés­sel felfegyverezve megjelent a lakodalmas ház­nál és ott pár pohár pálinka elfogyasztása után nagyhangon rátámadt a fiatal férjre és szidal­mazni kezdte. Majd kirántotta kését és hatalmas lendülettel Mi­hály altestébe döfve pengéjét, végig hasította annak egész hasát. A vér láttára összecsapott az egész lakodalmas nép. A László-pártiak fütykösökkel támadtak a Mi­hály híveire és csak úgy csattogott a sok kopo­nya az ütések alatt. Az általános verekedésben a Kapitány-fivérek vezettek, akik különösen a Vavrinec-testvéreket hagyták alaposan helyben. A csatatérré vált lakodalmas házból hanyat- homlok menekültek az asszonyok, lányok és öregek, magára hagyva a vérbeborult fiatal fér­jet és a duhajkodó legényeket, akiket azután a csendőrök tettek ártalmatlanná. A felmetszett hasú, újdonsült férjet súlyos sebével vonaton beszállították a beregszászi kórházba, a késeid Lévák Lászlót és a duhaj legényeket pedig a fogházba. Lévák Mihály három hónapig nyom­ta a kórházi ágyat, mig végre hazatérhetett asz- szonyához, de régi erejét és egészségét elvesz­tette. A hasfelmetsző Lévák Mihály és társai bűn­ügyében tegnap tartott tárgyalást a beregszászi kerületi bíróság, mely az orvosi szakvélemény alapján a késelő unokatestvért tizhavi börtön­nel sújtotta, a Kapitány-fivéreket pedig egy- egyhavi fogházra ítélte. Nem lesz szorosabb együttműködés a szocialista és kommunista internacionálék közt Prága, október 16. A Práro Lidu közli a második munkásinternacionále határozatát a kommunista internácionálóval való együtt­működése dolgában. A határozatból kitűnik, hogy a kommunista internacinále négy tagját bízta meg a szocialista internacionáléval való tárgyalásra, azonban a szocialista intemacio- nále elutasítja ezt a tárgyalást, mert Anglia, Csehszlovákia^ Hollandia, Svédország és Dá­ma szocialista pártjai nem járultak hozzá a kommunistákkal való közös akciókhoz. A má­sodik internacionále végrehajtó bizottsága ennek ellenére fölhatalmazta elnökét és tit­kárát arra, hogy a háború és a fasizmus elleni akció összpontosítása érdekében, amikor szükségesnek látják, tárgyalásokat folytat­hassanak minden oly munkásszervezetettel, amely a háború és a fasizmus ellen dolgozik.! — Huszonötéves tanítói jubileum. Komáromi tudósítónk jelenti: Iván Károly, az ekecsi refor­mátus iskola igazgató-tanítója most ünnepelte 25 éves tanítói jubileumát. Tanítványai és a község lakosai szép ünnepséget rendeztek tisz­teletére ez alkalomból. Iván Károly, aki mint tehetséges festőművész Komáromban is nagy sikereket aratott, a SzMKE kulturmunkájából is alaposan kiveszi részét. Az ünnepséget istentisz­telet vezette be, amelyen Galambos Zoltán ko­máromi református lelkész költői beszédben üd­vözölte a jubilánst, majd a megtartott közgyű­lésen Nagy Sándor egyházmegyei főgondnoík köszöntötte elsőnek az érdemes tanférfiut az egyházmegye nevében. A helyi presbitérium ne­vében Beke Kálmán ekecsi református lelkész, a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítótestü­let nevében Kovács Alajos elnök, a komáromi tanitókerület nevében Wánkay László, a tanít­ványok nevében László Leníke és Szabó Emília, a volt tanítványok nevében pedig Tóth Mihály kisgazda tartott beszédet. Az . ekecsi református nőegylet és a tantestület nevében Koroknay Emília tanítónő, a római katolikus tantestület nevében Bors Ábrahám tanító, a SzMKE ne­vében Galgóczy Antal, végül Pethes Béla, Osz- tényi József és Iványi Ferenc köszöntötték az ünnepeltet. Nagyon kedves volt a tizenhattagu leánykórus, amelyet az ünnepelt leánya tanított be szép énekre. Az ünnepséget követő közebé­den az üdvözlőiratokat olvasták fel. — A tizenötödik büntetés: tizenöthavi börtön. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: Rolbovszky Irén 25 éves cselédleány bűnügyét tárgyalta teg­nap a kerületi bíróság, akit lopással és csalással vádolt az Ügyészség. Rolbovszky Irént eddig tizennégyizben ítélték el különböző bűncselek­ményekért és egyizben az esküdtbiróság is el­itélte gyermekgyilkosságért. Most tizenötödször tizenöthónapi börtönre ítélte a bíróság kétrend­beli csalás és négyrendbeli lopás büntette címén. Az államügyész súlyosbításért fellebbezett, de fellebbezett az elitéit is. 0 ^ \HMMiak Rájön idővel mindenki, hogy elavult lámpái meg- károsítják. Kisebb áramfo- a gyasztás mellett sokkal jobb 8 fényt ad az uj kitűnő 3 TUNGSRAM „D" Dupla- / spirállámpa. M Takarékos ember jó lámpája jfr TUNGSRAM ,£>" f DUPLASPIRÁLLÁMPA.^^

Next

/
Oldalképek
Tartalom