Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)
1935-10-13 / 235. (3787.) szám
ú TEAGAI-yVVAG^ARHlRLAK HeuO&uu PM: Aishépmalmokbirodalmában Részlet a „Hiányzó fejezel" cimü készülő regényből Sötétség borította még a tájat; amikor Mahatnia Gandhi kedvenc tanítványával, Braganza da Cunhával megindult. Az ut célja a fehér majmok birodalma volt, amelynek közepén, az őserdőben Hanuman isten temploma állott. A templom démoni papjai fogságba ejtettek két angol tisztet, akik közvetlenül a világháború kitörése előtt Bombayból elindultak, hogy a Mathura mellett elterülő őserdőn átvágva, elérjék Hanuman isten templomát. Azóta nem látta őket senki, és az angol kormányzóság minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult: Hanuman templomához a katonai osztagok nem érkeztek el. mintha az odavezető utat a papok megbabonázták volna. Sydney Baker ezredes. Bombay helyőrségéneik katonai parancsnoka hosszan tárgyalt Gandhival és végül a Mahatma vállalkozott rá, hogy előkeriti a két tisztet. Nekivágtak az őserdőnek. Ezt az utat Marco Polo, a világhírű velencei utazó kerek hatszáz esztendővel azelőtt tette meg. .Sikerült meglesnie Hanuman papjait és a titkok titkát. A monda szerint ezért Velencében egy fehér majom megfojtotta álmában. Braganza, a fiatal indus úgy érezte, hogy a szent Ganges folyó hullámzik feléjük. Micsoda erdő volt ez, micsoda sohasem látott színek! A nap fényében, melyet alig bírt ki emberi szem, citromok és narancsok beláthatatlan tömege himbálózott. Fügefák fölszólították a boldog halandót, hogy higy- jen a Paradicsomban, amely, ime nem süly- lyed el. Mintha azt mondta volna minden fűszál, minden gyümölcs, hogy ilyen jóságos a Teremtő! Az embernek csak ki kellett nyújtani a kezét a valótlanul gyönyörű gyümölcsök után és ha beléjük harapott, szentségként fölvette magába a földet, a napot, a levegőt és a sötétben kúszó alvilági gyökereket: a Teremtés pompáját és böl- cseségét. Az ég kékjéből ritka állatok módjára csüngtek alá a banánok és nehéz illatuk szárnyalva vegyült el a citrom és a narancs illatával. Földi paradicsom ez? —« kérdezte a tanítvány szeme, de a Mester nem válaszolt, A földteke másik oldalán egymást gyilkoló milliók nem tudnak vájjon erről a paradicsomról? Pálmák cikázó árnyékot vetettek a tisztásra és ha ezek az árnyak megmozdultak, a fénnyel való játékukban úgy festettek, mint a tenger fenekéről kihalászott halak és szörnyek, amelyek a lét és nemlét határán mozognak. Ébenfák ágai határolták el a liánok sürü szövevényét, amely szinkópásan szolgáltatta a csend zenéjét. Az elefánt nagy és esetlen jóakarattal taposta le a növényzetet és kígyók ősi-ösztönösen sziszegték az őserdő üdvözletét a nap irányába. így vezetett rejtett ut a fehér majmok birodalmába, Hanuman isten templomához. —’ Hányszor tévesztettük el itt az utat az utóbbi hónapokban, — kezdte Braganza, miután két teljes óra hosszat szótlanul egymás mellett haladtak. —- Most úgy sétálsz, mintha minden fa jó ismerősöd lenne és táblák függnének a fákon, amelyek útbaigazítanak. Úgy látom, az őserdő vadállataira sincs gondod és nem tartsz tőlük , . . — Ha Brahma úgy akarja, hogy holnap este eljussunk a templomhoz, úgy ő maga irányítja lépteinket. Jól ismered papjaink mérhetetlen hatalmát. Nem tartották szükségesnek, hogy vezetőt küldjenek elénk és számomra ez a legmegbízhatóbb jel. Nem tévedhetünk el és az állatoktól nem lesz bántódásunk. Az eltúlzott szemüveg groteszk módon hasalt csúnya orrán, amely felső részén be volt nyomva, a cimpáknál viszont szélessé terpeszkedett. Elálló füleit valami rossz szellem agyalhatta ki, hogy gúnyt űzzön belőle. Beszéd közben ajkai úgy hullámzottak, mint a földi giliszta és fölöttük szúrósan karikirozta a fejet egy bajusznak mondott hegyes sörte. A kopaszra nyírt fej tul- nagyra iveit a degenerált alsó arccal szemben. Lecsüngő vállait durva fehér vászonból készült kendő borította, amely kétoldalt lógott a csipőjére, zsidó imaköpenyhez hasonlatos, de ennél elhanyagoltabb. Csipőil egyébként egy másik, csomóra kötött fehér kendő övezte, kezében husáng, — igy festett az a férfi, akit Mahatmának, a Nagy Léleknek nevezték honfitársai és aki egy háromszázmilliós nép körülrajongott, imádott vezére és újkori szent volt. A jogtudományok angol doktora, volt bombayi ügyvéd: most úgy szeli keresztül az őserdőt, mint Mózes a pusztát. Hiszen ő is már időzött a maga Szinai-hegyén és kezében tartja a kőtáblát, amelyre a Tiz Parancsolat van belevésve. Győzni fog, ha igy rendeltetett. Megint óra óra után telt el. Akkor újra megszólalt a tanítvány: — Sydney Barker ezredes azt mondta neked, hogy mint az első slkh-ezred tisztjének nemsokára a francia frontra kell mennem. Milyennek látod az utam? A húsos ajkak torz mosolyba hullámzottak: — Utad egyszerű lesz. mint ez a mi utunk az őserdőn át. Ha Brahma úgy akarja, hogy az elrabolt titkot visszahozzad az ő helyére, akkor ez meg fog történni. Tudom, hogy holnap jelt ad nekünk és ez az angol tiszt száján keresztül fog megtörténni. akit fogva tartanak. Ez oly könnyednek és természetesnek tűnt, hogy Braganzának nem kellett többet gondolkodnia. Mentesítve érezte magát minden felelősség alól. Oldalvást Gandhira kacsintott: micsoda groteszk testbe bujt Mahatma, a Nagy Lélek! Minél beljebb hatoltak az őserdő mélyébe, annál mélyebben járta át a meggyőződés, hogy Gandhi lelke minden hatalmon győzedelmeskedni fog. A második nap estéjén azonban még mindig nem mutatkozott tisztás és nem bukkant föl ut, amely Hanuman templomához vezetne. Braganza, aki jól ismerte az őserdő minden zugát és a keresés hosszú hónapjaiban mégis minduntalan irányt vesztett, aggodalmaskodott. A Mahatma azonban hallgatott, mintha mitsem venne észre és mintha lehetetlen lenne, hogy a rengetegben eltévedjenek. Benne Brahma szelleme él, gondolta csodálattal a tanítvány, a testet öltött isteni bölcseség ő, aki teljesen odaadja magát az ősi istennek és minden elhatározással egyetért, mint az élettel és a halállal. A negyedik nap estéjén szólt csak Gandhi az eddig megtett útról és az őserdőről, A földön ült, jobban mondva kuporgott és szolkása szerint lábait keresztbe rakta. — Ma este föltétlenül a templomhoz érkezünk, — mondta olyan közönnyel, mintha nem végtelenül fontos dologról szólna.-— Tudod, úgy áll a dolog, hogy Tilak az ő sikhjeivel valószínűleg későn indult útnak és a randsab vidékéről idáig hosszabb időre van szüksége. Tilak a sikh nemzetség harci istene, a mahrattok oroszlánja. Vakon követik az istenitett vezért, mert ők maguk is vaksággal vannak megverve. Látod, a sikh nemzetség birodalma a megalapítás idejében nem volt más, mint mély vallásos közösség. Voltak ennek a birodalomnak olyan uralkodói, amelyeknek az indus költészet legszebb hajtásait köszönheti. Van-e tudomásod róla, hogy a sikh szó, amely ma nagyon harciasán hangzik, eredetileg csak tanítványt jelentett? Te az én sikh-em vagy, Braganza ... Az ifjú indus alig hallgatott erre a magyarázatra és mohón kérdezte: —> Hogyan tudhatod ilyen biztonsággal, hogy ma eljutunk a szent templomhoz? Nem ismered az utat, én pedig úgy látom, hogy alaposan eltévedtünk! — E vallási közösség megalapítója azt tűzte ki föladatául, hogy az indusokat és a mohamedánokat, akik évszázadokig ellenségeskedésben élteik, kibékítse és egyesítse és véget vessen az ősi véres harcnak. A sikh birodalom egyik uralkodóját börtönbe vetették és ott is halt meg. Fia meg akarta bosszulni az apját és a sikh vallási közösséget vad harci hordává formálta át. így történt, hogy az, ami vallással kezdődött és mint hit indult, háborúval folytatódott és a tanítványokból gyilkosok lettek. Az angolok azonban szemfülesen kihasználták az indusok és a mohamedánok közti ellenségeskedést, és mialatt a két törzs szüntelen harcban véresre marcangolta egymást, a Pandsabból angol fenhatóság alatt álló állam lett, nyomorult provincia. így szolgálták éppen a vallási közösség tanítványai, a sikh nemzetség legjobbjai a sátánt és ők, akik hivatva voltak, hogy az ádáz harcnak véget vessenek, segítették hozzá az idegeneket ahoz, hogy India egy nagy darabját birtokba vegyék. Bizonytalanul és akadozva szólalt meg újból Braganza: — Kérdésemre igy és ezzel válaszolsz? Nem látóik a kettő között összefüggést, de szeretném, ha még jobban és szivem mélyéből csodálhatnálak és ez okból mondd meg nekem, miért vagy róla meggyőződve, hogy ma este minden bizonnyal megérkezünk a templomhoz? — Mert el kell oda érkeznünk. Magad adtad meg magadnak a választ. Balker ezredes az ismert recept szerint jól keveri a kártyát és ismeri a sikh mozgalmat és az én híveim mozgalmát egyaránt. Hanuman szolgái azonban a maguk módján ugyancsak ismerik a járást és olyan erők fölött rendelkeznek, amelyek mindeddig megakadályozták, hogy az angol kormányzat emberei vagy jómagam keresztülvágjak az erdőn és fölleljem a szent templomot. Nem tudtuk kiszabadítani a két angol tisztet, akiket a papok fogva tartanak... A papoknak szükségük van rájuk, mert hipnotikus állapotban mindent elárulnak, ami a tervbe vett alkció szempontjából nagy hatással lehet... Még mindig nem tudod, miért érkezünk el ma este teljes bizonyossággal Hanuman templomához? —' Valóban vaksággal vagyok megverve, Mahatma Gandhi és te mégis legjobb tanítványodnak nevezel? — Ma van vakságod utolsó napja! Hanuman papjai és Tilak forradalmat szítanak az angol idegenuralom ellen. A sikh ezredeket arra szemelték ki, hogy az európai harctereken árulást-árulásra halmozzanak és aláaknázzák a hadsereget, mig az Indiában tartózkodó legyöngült angol csapatok ellen Tilak és a papok rohamra vezetik a népet... Ez a nagy terv. Azonban jól 'tudod, hogy az indus nép nagy része rajtam csüng és igy nem vihetik keresztül tervüket nélkülem. Szükségük van rám, arra kényszerültek, hogy velem, megegyezzenek és ezért van az, hogy Hanuman démoni papjai maguk gondoskodnak róla, hogy ne vesz- szünik el az őserdőben és ezért fogjuk ma este a fehér majmok birodalmának szent templomát megpillantani... — Veszélyeknek teszed ki magad? Ha mást akarsz, mint ők ... —• Ami velem történik, az indus nép egy igen nagy részével történt és a papok ítélete, amit az én kis személyem számára hoznak, őket terheli és rajtuk hajtatük végre. Azonban semmi sem történik az égben és a földön Brahma akaratán kívül. Például... — mondta váratlanul derűs hangon és rejtélyes vigyorgással —.bölcs beszélgetésünk tartama alatt nem vetted észre ifjú fejed fölött az ágról lelógó óriáskígyót! Csak maradj veszteg, nem bánt, jóllakott renyhe- séggel himbálja nagy fejét... Nem érdekled őt, mint amilyen kevéssé én érdekeltem az elmúlt hónapokban Hanuman papjait. De ha történetesen éhes és vérszagra megindul, hogy raboljon ... A népek gyomrát megint egyszer csikarja az éhség és megindultak, hogy raboljanak... Itt az óra, tovább nem ülhetünk nagy nyugalomban a földön ... Gyere, ^induljunk, amig nem késő! A jogtudományok angol doktora, az egykori bombayi ügyvéd horpadt orrán és gro- teszkül elálló fülén megigazította a szemüvegét, marokra fogta a husángot és megindult. — Az ellenkező irányba indultál! — kiáltotta izgatottan Braganza. — Nézzed a napsugarakat! — Igazodjál te ma utánam és ne a nap után. Higgyél bennem akkor is, ha csoda 1935 október 13, vasárnap. történik és a nap keleten áldozik le. Újra óra óra után múlt el. Gandhi hataH más lépésekkel haladt a rengetegben: a gyönge test nagy erőt rejtegetett. Nem beszélt és Braganza tudta, hogy ilyenkor ő sem szólhat. Mikor azonban a napsugarak ereje gyöngült és a fény hanyatlóban volt, Gandhi megszólalt: — Most azonnal a célnál vagyunk. Ha jelt adok nelked, szólalj meg. Ne tarts semmitől, nincsen szükséged előkészítésre, tudni fogod, mit kell mondanod. Most azonban ne gondolj semmire. Néhány perc múlva az erdő ritkulni kezdett. Ljánszövedék és fakoronák közt behatolt a napsugár, ennek az indus égnek szinte fojtogatóan égető napsütése, amely kobald, narancssárga és lila színeikben játszadozott. Sem ember, sem állat hangja nem volt hallható: csend mindenünnen. A csend a két ember fülében halk zenélésbe kezdett. Gandhi még néhány lépést tett, aztán megállt. Braganza abba az irányba nézett, amelybe a Mester keze lendült és ott, tőlük néhány méternyire hatalmas állatot pillantott meg: egy hátsó lábán tornyosodó fehér majmot. —■ Hanuman köszönt minket, megérkeztünk a szentélyéhez, — mondta Gandhi csendesen. Mintha neki szólt volna az emberi-hang, a fehér majom úgy nézett rájuk vissza. Valóban kacagtató mozdulatot tett, amely talán azt jelentette, hogy lépjenek közelebb az emberek, ez az ő birodalma és az emberek az ő vendégei. Aztán pedig úgy ment előre, mint aki mutatja az utat. Ősi India állott előttük, amikor a tisztásra léptek: India hatalma és India hite. Velük szemben Bal Gangadhar Tilak, a mahrattok oroszlánja, a sikh nemzetség harci istene. Mögötte száz sikh harcos teljes hadi fegyverzetben: A háromszázmillió országának ereje. A templom oszlopcsarnokánaik az alján Hanuman papjai mély meghajlással üdvözölték Mahatma Gandhit, India Nagy Lelkét: az ősi birodalom hite. Az ősi birodalom ereje és hite -— fenséges nagyság képe. A Mahatma durva vászonból készült kendővel a vállán és husánggal a kezében: Az uj India ereje és hite — fenséges nagyság képe. Két világ indult harcba egymással, hogy kierőszakolják a végső döntést. Szöüősvégartión feszengték a 23 év e ott renovált ősrégi református templomot NagyszöIIős, október 12. (Saját tudósítónktól.) Jelentette a PMH, hogy múlt vasárnap avatták föl a nagyszöllősi Atzél-Perényi árvaházat. A<z ünneplő közönség a felavatás után átvonult a szomszédos Szöllősvégardó községbe, ahol a református templom felszentelésén vett részt. A templom előtt a görögkatolikus egyház részéről Zomibory Sándor görögkatolikus lelkész és Petenykó György igazgató- tanitó üdvözölte Bér tök Béla református püspököt, aki a szívélyes üdvözlést meleg szavakkal köszönte meg. Az ünnepélyes istentiszteleten Bartók Béla püspök ünnepi imát mondott, az ünnepi beszédet pedig Isaák Imre esperes tartotta. Ezután Horkay Barna nagyszöllősi Lelkész ismertette a szőllős- végardói református egyház történetét, rámutatva mindvégig érdekes előadásában arra, hogy a jelenlegi szőllősvégardói református templom egyike a legrégibb templomoknak, amelyek a régi Magyarország területén épültek. Az egykori följegyzések szerint ugyanis a templomot a XIII. század második felében 1270 körül építették. Néhány száz év múlva, amikor a reformáció Magyarországon elterjedt, Szőllősvégardó kálvinista telep lett és a gót stílusban épült templomot egészen a XVIII. század végéig, amikor egy vihar hosz- szu időre hasznavehetetlenné tette, a reformátusok használták. Az Árpádházkorabeli, rendkívül érdekes és szép templomot végül majdnem több mint kétszáz év múlva 1912-ben a magyar műemlékvédő bizottság segítségével renoválták. A felszentelés azonban a világháború és az azt követő mozgalmas idők folytán mindimáig elmaradt és csak huszonhárom esztendő múltán most kerülhetett sor rá, hogy fölszenteljék. A valamikor tiszta magyar település ma már nagyon összezsugorodott és a református egyház mindössze harminchét lelket számlál. Az etnográfiai határ mentén fekvő, valamikor sziu- magyar falvakban ugyanis a ruszinok térfoglalása a közelmúlt, értizedekben egyre erőteljesebb volt.
