Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-13 / 235. (3787.) szám

Mai számunk a Képes Héttel 24 oldal — fira2- K( Előfizetési ár: éventé 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőségi Prága II. PanskA évre 76. havonta 26 Ki. külföldre évente 45<* A SzloveUSzkÓÍ 65 rUSZÍTlSzkÓl magliarsáí* allcel2. IL emelet 9 Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • _ ö'"7 Prága II., Panská ullce 12, III. emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. poUtlKCli napilapja • • TELEFON: 303-11 9 9 Egyes szám ára 1.20 Kl„ vasárnap 2.— Ki. 8ŰRGÖNVCIM HIRLRP, PRRHR. Tizenkétezer abessziniai harcos átpártolt az olaszokhoz lletEB kezdődött meg a mm offenziva - Előnyomulás délen — 1 Tigre tartomány az olaszok birtosjaöafs «*■» Vinci gróf aj jatt húz a nógassál Prága, október 12. A bejelentett nagy odasz offenziva még mindig nem indult meg az abcssziniai északi fronton. Ezzel szemben Olaszországban nagy örömet vál­tott ki az a már tegnap jelentett liir, hogy Ras Guksza tizenkétezerfőnyi hadseregé­vel átpártolt az olaszokhoz és az olaszok oldalán fog harcolni Abessziniában. Állítólag Róma célja az, hogy a négussal rokonságban lévő Ras Gukszát a mandzsuriai Fuji császár mintájára ellencsászárrá koronáztatja és ezzel megbontja az aöessziniaiak össz­hangját. Ras Gukszának rengeteg hive van a birodalbmban. Az olasz csapatok egyébként folytatják óvatos előnyomulásukat s különösen a déli fronton tesznek meg naponta nagy utat az ország belseje felé. Egyre világosabbá válik, hogy a döntő ütközet Harrar környékén fog lefolyni. Általános meglepetést keltett Európá­ban Vinci gróf addis-abebai olasz követ magatartása, aki vonakodott elhagyni az abesszin fővárost és elsáncolta magát a követség pincéjében, mert a négus nem tartotta meg adott szavát és kitessékelte az olasz követet Addis Abebából, még mielőtt az utolsó vidéki olasz konzul a fővárosba érkezett volna. Vinci gróf elsáncolta magát az addis aMai olasz követség pincéjében Addis Abeba, október 12. Az olasz kö­vetség tagjainak ma délre tervezett elutazása az abessziniai fővárosból drámai körül­mények között zajlott le. A követség személy­zete egy órás késéssel jelent meg a pálya­udvaron. Vinci gróf, a követ, nem volt az utasok között s mint kitűnt, elsáncolta magát a követség pincéjében, mert nem volt hajlan­dó elhagyni Addis Abebát mindaddig, amig a magoloi olasz konzul meg nem érkezik a városba. Szombaton egész nap tárgyalások folytak a különös incidens kiküszöbölésére. Hivatalos abessziniai körök megerősítik Vinci vonakodásának hírét. A követet több­ször fölszólították, hogy hagyja el a követség területét és utazzon el. Vinci társaságában maradt az olasz katonai attasé is. Az olasz követségi személyzetet szállító különvonat ilyen körülmények között a kitűzött időben nem hagyhatta el a fővárost. Calderini kato­nai attasé lakonikusan a következő kijelentést tette. — Mint katona kötelességem, hogy kitart­sak követem mellett. Az abessziniai kormány egyelőre tanács­talan és nem tudja, mitévő legyen. Esetleg erőszakkal eltávolíthatja a követet kezdet­leges erődjéből, de ezzel súlyos bonyodalma­kat okozna. Az olasz követség többi tagja automobilokon és teherkocsikon megérkezett a pályaudvarra, ahol csomagjaikat elhelyez­ték a vasúti kocsikban. Az olaszok maguk­kal viszik a követség egész berendezését és összes okiratait. Vinci gróf kedvenc macská­ja, egy gyönyörű tigrisszinii állat, hatalmas ketrecben ugyancsak a követségi személyzet­tel utazik. A Dzsibutiba induló különvonat öt vasúti kocsiból áll. Ebből háromban a követségi személyzet foglal helyet, kettőben pedig a különvonatot kisérő katonák. A Havas-ügynökség szerint abban az eset­ben, ha Vinci gróf vonakodik elhagyni Addis Abbékat, mint hadifoglyot a háború végéig Abesszíniában tartják. Rs olaszok elutaztak Addis Abeba, október 12. Az olasz kö­vetség személyzete szombaton délelőtt 11 órakor különvonattal elhagyta Addis Abe­bát, Mielőtt a vonat elindult volna, de Gre- net, az olasz követség második titkára vo­nakodott elutazni és elmenekült a pályaud­varról. A rendőrök megtalálták egy vendég­lőben, ahol elfogták és lefegyverezték. A legközelebbi menetrendszerű vonattal erő­szakkal kitoloncolják Abesszínia területéről, Vinci gróf a következő Írást intézte az abesszin külügyminisztériumhoz: „Kijelentem, hogy saját elhatározásom­ból Abessziniában maradok, mert a kor­mány nem engedte meg, hogy két olasz ke­reskedelmi képviselő megéi’kezését megvár­jam Addis Abebában. Kijelentem, hogy ön­ként alávetem magam az abessziniai kor­mány minden intézkedésének.'4 A diplomáciai testület tagjai különösnek találják gróf Vinci magatartását, annál in­kább, mert Rómából parancsot kapott, hogy elutazzon. Mivel az agreement szombaton délelőtt 11 órakor lejárt, az abesszin kor­mány azt teheti gróf Vincivel, amit akar. Egy császár-önjelölt átpártolt az olaszokhoz Asmara, október 12. Ras Salassie Guk­sza, a négus veje, Tigre tartomány keleti részének kormányzója, mint jelentettük, át­pártolt az olaszokhoz. A ma érkező hírek egybehangzóan megerősítik a tegnapi je­lentést. Guksza tizenkétezer katonájával, száz gépfegyverrel, sokezer modern angol, francia és német eredetű fegyverrel, 50.000 legújabb rendszerű belga tölténnyel, renge­teg lóval és egyéb fölszerelési tárggyal máris az olasz tábornokok fenhatósága alá helyezkedett. Néhány alvezére követte Guksza példáját. Az általános vélemény szerint az átpártolt kormányzó reméli, hogy az olaszok őt teszik meg Abesszínia csá­szárává. Guksza királyi vérből származik és egyik őse Menelik előtt Abesszinia csá­szára volt. A német távirati iroda jelentése szerint Guksza első teendője volt az átpártolás FOLYTATÁS A 2. OLDAL II. HASÁBJÁN. Áldozatot ft&zni a feéiséértl (sp) Prága, október 12. Európa hangos a szankciók zajától. Ki- próbálatlan dologról van szó. Senki nem tudja, hová vezet, mivé fajul az uj intézke­dés, amiit ötven nép képviselője most Géni­ben elhatároz, lehet, hogy tényleg hathatós eszköznek bizonyul a háború ellen, de le­het, hogy csak komédia lesz, papíron elha­tározott remedium, mint annyi más nemzet­közi akció Európában. Az olaszok szem- melláthatóan ebben bíznak. Nem tudják el­képzelni, hogy az „összeegyeztető bizott- ság“ ötven állam érdekeit és kívánságát tényleg közös nevezőre tudja hozni, s vala­mennyi nemzet meghozza a szükséges gaz­dasági és pénzügyi áldozatot a kollektív el­járás biztosítására. Bármekkora az erkölcsi fölháborodás a népszövetség tagállamai kö­zött, azdkat, akiket sem anyagi érdek (mint Angliát), sem világnézeti érdek (mint pél­dául Szovjetoroszországot) nem fűz Mus­solini romlásához, nehezen mondanak le az olasz gazdasági kapcsolatok előnyeiről, hi­szen épp ma, a krízisben, hozhat föllendü­lést minden beteg közgazdaságnak némi há­borús konjunktúra, különösen, ha a háború jó messze van. Róma és London csaknem egyformán gondolkoznak ezen a téren. Papíron stimmelni fognaík a szankciók, hangoztatják, de kérdés, vájjon a gyakor­latban a kereskedni akaró nemzetek nem találnak-e ezerféle kibúvót a megállapodá­sok be nem tartására. Mint ahogy papíron stimmel a Kellogg-paktum, de a gyakorlat­ban egyetlen állam sem merné fegyverek helyett a Kellogg-paJktum megállapodásai­ban látni biztonsága feltétlen erejű eszkö­zét. Ámbár a mi véleményünk szerint, ha már szankciók vannak, inkább működjenek ki­fogástalanul, mint sehogy. Mert amig mű­ködnek, Olaszország titkos barátai és jó­akarói garantálni tudjálk enyheségüket, de amint fölmondják a szolgálatot, az abesszi­niai hadjárat közvetlen és érdekelt ellen­fele, Anglia, a népszövetségtől kapott föl­hatalmazás alapján egyéni akcióba kezd s papirosszankciók helyett csatahajóival mu­tatja meg, hogy tulajdonképen mit akar. Mert, ugyebár, „Anglia hajlandó meghozni minden áldozatot a béke megmentésére". Minden áldozatot, a háborút is. Ne beszél­jünk arról, vájjon erkölcsös dolog-e egy kis háborút egy nagy háborúba fojtani, -— ez Ízlés dolga. De ha akad valaki, aki „haj­landó meghozni minden áldozatot", miért nem hozza meg a béke érdekében ezt ai áldozatot más formában, miért pont a há­ború formájában? Ezerféle mód létezett volna az olasz—abessziniai konfliktus ki­kerülésére, ha tényleg lett volna valaki, aki hajlandó áldozatot hozni. Anglia és a népszövetség elismerte, hogy a túlszaporodott Olaszország létérdeke a kiterjedés s olyan területek biztosítása, ahová Itália szegény és kiszikkadt földjéről áttelepülheti fölös lakosságát, mint hajdan Anglia tette Kanadában, a mai amerikai Unió területén, vagy Ausztráliában. Észak- afrikába nem vándorolhat többé olasz, Amerika a háború után bezárta kapuit, a Balkán és a Levante nem lehetőség többé, hová menjen évente a hat-hétszázezer éhes és dolgozni akaró ember, akit az anyaor­szág nem tud többé eltartani, s akit a há­ború előtt szívesen vettek föl a távoli föld­részek? Miből éljen az európai nagy népek legproletárabbja, akinek nincsenek termé­szeti kincsei és nincsenek határtalan terü­letei? Elképzelhető volna, hogy a mai szov­jet akár egy évig létezhetne, ha a proletá­rok birodalma nem volna a legnagyobb Krőzus az összes világbirodalom között s népe, tegyük föl, aránylag oly szűk terület­re volna összezsúfolva, mint az olasz nép? A telítettségen csak kétfélekép segithet a túlszaporodott nemzet; ez régi, örök re­cept. sohasem volt máskép a népvándorlás óta. Vagy háborúval, ahol egyszerűen elhal a fölösleg, vagy uj területek megszerzésé­vel. Ha elzárják a lehetőségeket, a nép nö­vekvő feszítőereje szétveti a kereteket s a túlszaporodott ország fölrobban. Akarhat­ná más, mint a káröröm és a gyűlölet, hogy Olaszországot forradalmak és polgárhábo­rúk robbantsák szét, veszedelmeik és ször­nyűségek, amelyek sokszorosan fölülmúlják az abessziniai háború vérengzéseinek mé­reteit? Haiti képviselője a népszövetségben ki­jelentette, hogy a gyarmati háborúk kor­szaka elmúlt. Elmúlt Anglia, Oroszország és Franciaország számára, mert e hatalmak a múltban megszerezték a szükséges gyar­matokat s ma nem tulszaporodottak többé, nem szorulnak gyarmatosítható területre. Létezne csak az olaszhoz vagy a japánhoz hasonló szaporodás Franciaországban, vagy Angliában, volna csak szükségük uj földre, egyetlen politikus sem állítaná Lon­donban vagy Párisban, hogy a gyarmat­szerzések korszakának vége van. Aki jólla­kott, kijelentheti, hogy „nem szükséges többé enni"* de mit szóljon az éhes? Olasz*

Next

/
Oldalképek
Tartalom