Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)
1935-10-01 / 224. (3776.) szám
2 'pkxgai-A,U<Aarhtrl^ Az utolsó pillanatban lefújták az abesszínia! mozgósítást ? amely úgy véli, hogy a krízis Olaszország és Anglia afrikai érdekeinek ellentétességéből fakadt. Anglia csak mint a népszövetség tagja érdekelt .az ügyben és nem másként. Angol-francia szövetség készül London, szeptember 30. A Manchester Quardian genfi tudósítója szerint az angol és a francia kormányok között fontos tár' gyalás folyik. Ha Franciaország igennel válaszol a legújabb artgol kérdésekre, akkor a brit kormány fokozott mértékben fogja; Franciaország kontinentális politikáját támogatni. A legújabb brit kérdések állítólag Franciaország földközitengeri magatartása' ra vonatkoznak, ha ott „bizonyos körűimé' nyék között'* Anglia nehézségekbe ütközne. Laval kezdetben nem akart pozitív Ígéretet tenni ezen a téren Angliának, de vasárnap1 óta az illetékes francia körök azon a véle' ményen vannak, hogy a francia kabineti túlnyomó többsége nem karja az alkalmat elszalasztani az Angliával való szoros sző' vétség megkötésére és hajlandó Londonnak megadni, amit kíván. Egy befolyásos francia kijelentette az angol lap munkatársának, hogy a francia kormány negatív válasza az öngyilkossággal volna határos. Az angol- francia viszony a háború óta nem volt oly szoros, mint ma s még szorosabbá kell tenni. Az antant jövője forog kockán. Az angol újságíró szerint Laval külön biztosítékot kért Angliától Ausztria és Memel számára. Ezenkívül a francia vezérkar azt kívánja, hogy az olasz vezérkarral való megállapo- dása mintájára az angol vezérkarral is megállapodjék, mert az olasz megállapodás ma értéktelen. A francia kormány ezenkívül szívesen venné, ha az angol—francia viszony alapelveit Írásban lerögzítenék. Addis Abeba, szeptember 30. Az abesszíniái mozgósítás elrendeléséről több ellentétes hir érkezett Európába. Az egyik jelentés szerint a mozgósítás máris megkezdődött és a császár hamarosan 750.000 katonát hiv a zászlók alá, más jelentés szerint Baltenyerét megharapta Prága, szeptember 30. A hétfői A—Zet jelenti: Dr. Benes külügyminisztert ma baleset érte, ennek következményeit azonban — hála a gyors orvosi beavatkozásnak — sikerült elhárítani. Dr. Benes vasárnap 16 órakor tért vissza Géniből Sezimov a Ustiba (ahol Ben esnek nagybirtoka van. Szerk.), ahol Fjerlinger követ várta. Amikor a miniszter a szobába lépett, Fíeriinger követ kutyája támadta meg s bal tenyerén megharapta. Dr. Benes nyomban Táborba utazott s itt dr. Pitha kórházi főorvos és dr. Vodiéka alorvos jelentősebb sérülést konstatált a balkéz tenyerén és a kézfejen. A sebet kiégették és minden preventív intézkeviszont a császár ugyan aláírta a mozgósítási parancsot és erről értesítette is Genfet, de a népszövetségre való tekintettel és a genfi tanács közvetlen kívánságára egyelőre néhány nappal elhalasztották a katonák behívásának megkezdését. Fíeriinger követ kutyája dóst megtettek arra az esetre, hogy ha a sebbe infekció hatolt volna. Hivatalosan jelentik: A reggeli lapok hi- resztel ésével. kapcsolatban információink szerint a következőképpen történt az eset: A miniszter meg akart simogatni két játszadozó kutyát és az egyik kutya ekkor megkarmolta a kezét. A sebet a tábori kórházban kezelték és megállapították, hogy az jele:. féktelen. Minden intézkedés megtörtént, amely ilyen sebesülésnél szükséges, Keddtől, október 1-től kezdve a külügyminiszter újból megkezdi rendszeres hivutali tevékenységit Prágában. Súlyos vereség érte az indiai felkelők ellen harcoló angol hadsereget Benes külügyminisztert kisebb baleset érte 130 halott, sok sebesült ■ 15.000 angol katona küzd a turangzsi hadzsi ellen * Tankok, repülőgépek, nehézágyuk a fronton Az angol munkáspárt Olaszország ellen London, szeptember 30. A Lábour Party brightoni rendes évi kongresszusának megnyitásán Robinson, a konferencia elnöke kívánatosnak tartotta, ha a népszövetség minél előbb szankciókat foganatosítana Olaszország ellen, hogy az agresszív országot megfékezzék és a békét megmentsék. Az angol munkáspárt a szankcióik kérdésében határozottan a kormány mögött áll és azt sem bánja, ha e szankciók fegyveresek volnának. r '4 ’ London, szeptember 30. Az indiai angol | hadsereg tizennégy nap óta büntető expedíciót végez az északnyugati határ mentén fellázadt törzsek ellen. Hétfőn reggel egy angol front- csapat a Nahaki hágó közelében a Mohmand vidéken kelepcébe került és az eddigi jelentések szerint óriási veszteséget szenvedett. A halottak száma 130, közöttük két brit katonatiszt. Hét más angol katonatiszt súlyos sérüléseket szenvedett. A Nahaki hágót tiz nappal ejzdőtt megszállotta a könnyű felvidéki gya- i »gmr második zászlóal ja és a csapatokhoz I I beosztott tüzérség. A felkelők elleni hadműveletekben összesen 15.000 angol katona vesz részt. A hadsereg a legmodernebb eszközökkel dolgozik, repülőgépekkel, lovassággal, tankokkal és nehéz tüzérséggel. A főparancsnok Auchinleck tábornok. A felkelők élén a Turangzsi Hadzsi áll. Hir szerint a felkelés egyre veszedelmesebb méreteket ölt és óriási területeket érint. A mohamedánok százezer-számra csatlakoznak a Hadzsihoz. Anglia kénytelen • lesz a felkelők ellen küldött hadseregét megerősíteni s újabb tizenötezer katonát küldeni a veszélyeztetett vidékre. A német keresztónyszocialisfa párt tovább is ellenzékben marad Prága, szeptember 30. Már hetek előtt jelentettük, hogy dr. Hilgenreiner egyetemi tanér, a német keresztényszocialista párt országos elnöke és szenátora egyetemi rektorrá való való választása után országos pártelnöki tisztségéről lemondott. Dr. Hilgenreiner szenátor a párt hivatalos lapjában, a Deutsche Pressében szombaton búcsúzott el a pártelnöki széktől. Cikkében hangsúlyozta, hogy a német keresztényszocialista párt nem épült föl erre vagy arra az emberre, hanem elvekre s ezért az ő távozása az elnöki székből a párt politikai vonalvezetésén semmi változást sem okoz. Kiemelte, hogy a német keresztényszocialista párt szivesen együttműködik minden nemzeti alapon álló német párttal, de önállóságáról nem mond le. A német keresztényszocialista néppárt egyébként szombaton s vasárnap Prágában országos pártnapot tartott, amelyen megválasztotta a párt uj elnökségét. A pártnapon politikai beszámoló beszédét dr. Lusc-hka, a párt képviselői klubjának elnöke mondott. Beszédében kifejtette, hogy a lakosság szociális és gazdasági nyomora enyhítésének kulcsa nem a gazdasági viszonyok javulásában, hanem az egész állam politikai helyzetében fekszik. Újra felvetődött a német kérdés megoldása, de a viszonyok fejlődése következtében e megoldás nem vált könnyebbé. Nem a mi hibánk, ha a nemzeti alapon álló pártok együttműködése a parlamentben nem jött létre. A párt továbbra is gondos őrzője marad a nemzet é« a hon eszméjének, önálló s független marad és semmi szin alatt nem áldozza fel magát totalitás-igényeknek. Aki a katolikus gondolatkm- cset értékelni tudja, az tudja, hogy milyen értéke van a német nép megmaradása és uj virágzása érdekében. A párt politikai irányvezetése kapcsán dr. Luschka azt fejtegette, hogy téves az a beállítás, mintha a párt kurzust változtatott volna. A párt csak a régi kurzust állítja vissza teljesen világosan. Emellett mellékes, hogy a párt ellenzékben, vagy kormányban van-e. Az ui pártelnökség Az országos pártnapon a német keresztényszocialista néppárt elnökéül Stollberg Frigyes földbirtokost, a párt szenátorát, alelnöküi Za- jicek képviselőt és dr. Ritter brrixi bírósági tanácsost választották. A pártszervezési munka vezetőjéül SeJhluec'he Antal képviselőt választották meg. 1935 október 1, kedd. —i Néró és aVII. k Irta: Komlős Aladár — Regény — (18) Knöpfler is közbeavatkozott. Még csak az kellene, hogy Perényit a tanük tisztára mossák ... az iskolának érdeke, hogy ne kerüljön ide vissza többé ... s aztán neki is kötelessége Décsyékkel szemben ...----De hiszen ön is nem egyszer panaszkodott. Peré nyire, — mondta, — együtt beszéltük még a furcsaságait... Kérem, ne felejtse el, nagy- sád, esküt kell majd tennie, hogy semmi lényegeset nem hallgatott el. Fürst megszeppent, megérezte, hogy a bizottság s főkép Knöpfler ki akarja tekerni Perényi nyakát s tőle terhelő vallomást várnak. — Én Perényi régebbi működéséről beszél-* tem, — kezdte kijavitani előbbi szavait —, az idén, sajnos, valóban ... MKoch tiltakozni akart a tanú befolyásolása ellen, de uralkodott magán és tehetetlenül nézett Dékányra, vájjon látja-e ez is a készülő paklit. Most Fürst lélektani fejtegetéssel próbálko-, zott, abban a reményben, hogy így egyszerre tárhat elő terhelő adatokat és mentő érveket. Nyilvánvaló, magyarázta, hogy azzal a tipikus, krízissel állunk szemben, amely a negyvenedik és ötvenedik év között gyakran fellép az emberek életében s amelynek Jung, a kiváló svájci, analitikus oly átvilágító leírását adja. Perényi megítélésénél semmiesetre sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy súlyosan neurotikus egyéniség, akinek cselekedetei épp azért más beszámítás alá esnek, mint egy egészséges emberé. Viszont nem tartja lehetetlennek, hogy alkalmas kezelés mellett Perényinek sikerül feldolgoznia a traumákat, amelyek oly sajnálatosan felkavarták s esetleg csakhamar megint a régi kitűnő ember és tanár lesz belőle. Épp ezért... Mérey kénytelen volt közbeszólni, hogy a magyarázat előtt a tényeket szeretnék inkább megismerni. Kedvetlenül figyelte a lomposan öltöző, elhízott teremtést, akinek ajkáról könnyű bőséggel ömlött a szó: Fürst idősebbnek látszott koránál s őszbeboruló haja alól nem várt ellentétképpen derült fel arcán egy gödröcske, ami a naiv jóság kifejezését kölcsönözte vonásainak. í- :i — Arról tessék beszélni — mondta Mérey —, milyen viszonyban volt Perényi a VII. b.-vel. Ön mint osztályfőnök, aki értesülésem tzerint külön megbeszéléseket is szokott tartani növendékeivel, bizonyára tökéletesen tájékozva van.... Nyilvánvaló volt, hogy nem lehet kitérni a részletes beszámoló elől. — Perényi tanári működésében, szerény véleményem szerint, feltétlenül két korszak különböztethető meg: az egyik addig a sajnálatos esetig terjed, amikor az osriály egyik növendéke, Décsy... — kezdte folyékonyan, dallamos és szokatlanul tisztán artikuláló hangon, amely túlságos kellemével idő múltán idegesíteni szokta az embereket.-— Igen, az esetet Ismerjük, -— szakította félbe Mérey. '. Fürst újból megzavarodott, de. mindjárt kitalálta, hogy ezúttal Décsy nevének említésével, kpvetett el hibát. — Az első korszakban tudniillik (most már elhallgatta Décsy nevét) Perényi az osztály kedvence volt. S el kell ismerni, hogy egész... egész az idei őszig nagyjában jól működött. Akadtak olyanok is, akik nem szerették, ez igaz. Kicsit... határozottan kissé primadonna-tem- ppi voltak. Ami ezek gyökerét illeti, azt hiszem, eredendő másodrendüségi komplexumának tul- kompenzálása ... — Az érteden arcokra nézve gyorsan más tárgyra siklott. — Azt hiszem tudniillik, mindig gyanús, ha egy tanár olyanokat mond már a harmadik osztályban s anélkül, hogy megmagyarázná szavait, hogy panteizmus, meg társadalmi pszeudomorfózis. De azért végeredményben . . . — Ha megengedi, hogy újból zavarjam — szólt ismét Mérey, aki nem óhajtotta Perényi dicséretét hallani —, minket jobban érdekelne Perényi idei viselkedése. — Azért talán leszögezhetjük, hogy Perényi a múltban kitünően működött, — szólt közbe Koch, s alázatosan, de látható makacssággal Méreyre nézett. — Kérem, mondta ez kedvetlenül. Dékány jegyzett. Valamivel később ugyan. mint Koch, ő is észrevette, hogy Knöpfler és Mérey összejátszik Perényi rovására s a felháborodás, amellyel kezdetben a szerencsétlen tanárra gondolt, mind erősebb szánalommá kezdett átalakulni lelkében. — Az idén ... — Fürst összeráncolta a homlokát. Ha nem beszélte volna meg már olyan sokszor a Perényi-ügyet, a legnagyobb zavarban lett volna a folytonos egyensulyozási művelet közben, amelynek során vigyáznia kellett, hogy se a kollégáját ne mártsa be nagyon, se magának ne ártson azzal, hogy esetleg túlságosan sikraszáll mellette. — Nem is tudom ... az idén Perényi egyszerre megbukott. Hiszen már tavaly is észre lehetett venni, hogy népszerűsége nem a régi, de az idén már 6 is észrevette. Hogy mi okozta a hanyatlását? Talán az, hogy uj fiatal tanár jött az intézetbe, Faragó Aurél kolléga. Tudvalevőleg a pubertás korában... Rájöttek, hogy Perényi már nem egészen fiatal ember ... azazhogy .,. mondjuk, legalább is nem egészen hozzájuk való. S ez a hangulatváltozás magyarázza, hogy (gondolkodott, mit piondjon a „Décsy-eset“ szó helyett) az incidens megtörténhetett. Véletlen volt, hogy megtörtént, de ha az általános osztályhangulat szempontjából nézzük, mégsem volt az egészen ,.. S akkor hirtelen ... Mérey és Knöpfler helyeslőén bólintott. — Már most — folytatta Fürst — a Décsy- esetnek az volt a jelentősége, hogy letépte szeméről a fátylat. Az incidens fényénél egyszerre | meglátta, ami bekövetkezett. Én igy képzelem I legalább, — ez az „én" kifejezésre juttatta, hogy, itt pszichológus beszél, — ami végbement benne. Az eset tudniillik novemberben játszódott le és én ettől kezdve a hozzámjutott értesülé-, sekből csakhamar megállapítottam, hogy Peré- nyivel történik valami. S ekkor kezdődik, kérem, a sajnálatos második korszak. — Nem értem — szólt Mérey —, hát miféle tünetei vannak, ha egy osztály szerelmes, vagy nem szerelmes a tanárjába? Végre is... ömaga sem vette észre, hogy most már máskép érdekelte az eset, mint eleinte. Úgy vette a kezébe, mint egy hivatalnok, akinek megbízatása van egy ügy elintézésére, most közönséges emberi kíváncsiság fogta el, furcsa intimitásokat sejtett a tanár és az imént látott csinos nagylányok között. .. — Ó, kérem —• felelt Fürst — ezer és ezer tünete lehet. Mihelyt például Perényi az incidens figyelmeztetőjelére gyanakvóvá vált, észre kellett vennie, hogy tanítványai rá sem hederi- tenek, nem csillan fel a szemük, mint azelőtt, ha belép a terembe s nem fordulnak felé rajongó tekintettel, ha a tanári szoba ablakából tizperc- ben lenéz közéjük, nem veszik körül a folyosón és az udvaron s nem kisérik a lakására, vagy a vendéglőbe csoportosan, mint azelőtt ... és mit tudom én, mi minden még, egyéni akciók, amiket nem lehet kiszámítani, mert esetenként máskép születnek meg a bakfis koponyákban ... Dékány látható rosszalással csóválta a fejét. Rosszalta a bakfisok viselkedését. — Meg kell azonban jegyeznem — folytatta Fürst —-, hogy azért a mondott időben, az incidens idején, még mindig tűrhető, sőt csaknem jónak mondható volt a viszony Perényi és az osztály közt, a lányok mindössze csak közömbösek lettek vele szemben. Unták, nem törődtek vele, de egyéb baj még nem volt. — S aztán? — kérdezte előrehajolva Mérey. Irigyelni kezdte ezeket a tanárokat... eddig büszke volt minisztériumi beosztására, most kezdte úgy érezni, hogy talán mégsem ő választotta a jobbik részt... talán mégis többet ér, ha az ember rajongó, vagy félő, de mindenesetre eleven gyermekek közt tölti az életét, mint unalmas akták között... (Folytatjuk.^
