Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)

1935-10-01 / 224. (3776.) szám

Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség; Prága II. Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre évente 450, ^4 Szl()V6TlSzkÓÍ 65 rUSZÍnSzkÓl TnCLQUQTSá2 allcel2, 1L emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • ® Prága II., Panská ulice 12, HL emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. D0UtÍKQl TICLDÍIgdÍO • • TELEFOMj 303-11 • ft Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. “ SÜRGŐN YCIM HÍRLAP PRflHfl 750.000 katonát mozgósított a négus Az olaszok megkezdték az előnyomulást — jelenti Addis-Abeba Haponta 10.000 olasz katona indul Ke?e!afrikába Mussolini felhívása az ango nemzethez • A szombati olasz minisztertanács a népszövetségről Készül az angol-francia katonai szövetség Ifjúsági könyv (s. i.) Különös és kulturember számára megdöbbentő hirt olvashattunk az elmúlt napokban e lap hasábjain: lévai tudósitónk jelentette, hogy az ottani polgári iskola if­júsági könyvtárából kiselejtezték és vissza­küldték a könyvkereskedőnek azokat a könyveket, amelyek Budapesten jelentek meg. A művelet egy rendelet alapján tör­tént, amelyet a pozsonyi isolaügyi referá- tus adott ki. A kiselejtezett könyvek egy- része fordítás volt, az ifjúsági világiroda­lom legszebb termékei, magyar nyelven, azok a könyvek, amelyeket gyerekkorunk­ban mi is habzsoltunk izgalommal, min­dent elfelejtve, pad alatt és kertben elrej­tőzve. May Károly könyvei, indiánus tör­ténetek, Mark Twain. Mark Twain-t is ki­selejtezték a lévai polgári iskolából. Ha a magyar diák elmegy a könyvtárba és ki akarja venni a „Koldus és királyfj“-t, amely könyvet talán apja vagy bátyja dicsért előtte, — nem kaphatja meg. Nem kaphatja meg a ,,Skalpvadászok“-at sem, Verne Gyula könyveit, a „Grant kapitány gyer- mekei“-t, vagy „A tizenötéves kapitányit sem. Ha a pozsonyi iskolai referátus rendelete komoly és végleges, a magyar gyermek Szlovenszkón nem kaphatja meg a francia, angol és amerikai remekműveket, jóllehet a köztársaság részben szövetségi, részben rendkívül barátságos viszonyban van ezek­kel az államokkal. Vájjon nem méltó a ma- Tvar gyermek arra, hogy e népek szellemi termékeit olvassa? Mi felnőtt magyarok már valahogy bele­törődtünk abba, hogy elzárták kultúránk természetes forrásait, a magyar könyvek szabad forgalmát. Azzal is vigasztalódhat­nánk, hogy gyermekeink nem tudják, mitől fosztották meg őket. Nehéz azonban elkép­zelni, hogy úgyszólván olvasmány nélkül nőjjenek fel, pedig ezt jelenti a lévai „könyvselejtezés**. Magyar ifjúsági könyv úgyszólván csak Budapesten jelenik meg, — nem tudunk arról, hogy az iskolaügyi referátus itteni kiadványokkal igyekeznék pótolni a hiányt — a budapesti könyveket kitiltják, ami azt jelenti, hogy a szloven- szkói magyar diák sosem kaphatja meg azt a lelki táplálékot, amely fejlődéséhez ok­vetlenül szükséges. Jelleme nem csiszolód- hatik a nemes és romantikus példákon. Történéseket szomjazó lelke a maga fantá­ziájára lesz utalva és táplálékát onnan szer­zi, ahonnan kapja. A pubertással járó kép­zelgés és kalandvágy nem nyerhet kielégü­lést az olvasmányban, semmiesetre sem a megfelelő olvasmányban. Lehetséges, hogy a természetes szellemi tápláléktól megfosz­tott magyar gyermek a nagyok táplálékát fogja megkívánni, titokban megszerzi a fel­található detektivregényeket és azokat hab­zsolja majd, ha az iskolai könyvtárakban nem találja meg az ifjúkor klasszikus köny­veit. Ez a jobbik eset. Könnyen elképzelhető azonban, hogy'az egészséges olvasmány hiányában a gyermek elszokik az olvasás­tól és növekvő lényének neuratikus kép­zelgései más irányba vezetik. Nem talál­hatja meg a kielégülést olvasmányokban, igyekszik megtalálni cselekedetekben. Nor­mális helyzetben is megtörténik, hogy a felajzott képzelődésü gyermek kalandvágy­ból megszökik hazulról és világgá megy, hogy ,,hősi“ dolgokat vigyen véghez olvas­mányainak mintájára. Általában nem igy Paris, szeptember 30. A népszövetségi tanács október elején esedékes abessziniai döntése előtt a helyzet változatlan a konflik­tus frontján, de annyi bizonyos, hogy a ki­bontakozás irányában nem sok lépés törté­nik. Az egyik párisi lap az események ked­vezőtlen fejlődését a következő szavakban foglalja össze: „A vaskocka el van vetve.“ Abesszínia császára elrendelte az általános mozgósítást és ezt be is jelentette a nép- szövetségi tanács elnökének. Táviratában megállapítja, hogy az afrikai olasz hadsereg állandó megerősítését nem nézheti tétlenül és kénytelen ellenrendszabályokat foganatosíta­ni. Ugyanakkor Olaszország fokozott iramban folytatja csapatszállitásait. Szombaton Ná­poly kikötőjéből 10.000 katona indult Kelet- afrikába, vasárnap ismét 10.000. Szombaton az olasz kormány miniszter- tanácsot tartott és újból hangsúlyozta, hogy az abessziniai kérdésben nem engedhet. Mussolinit semmi el nem térítheti eddigi útjáról és akarata hajlithatatlán. A miniszter- tanácsról kiadott hivatalos kommüniké éles kritika tárgyává teszi a népszövetség tevé­van, a legtöbb gyermek fantáziáját kielégíti maga az olvasmány, de ha ezt a levezetési lehetőséget megvonják tőle, úgy beláthatat­lan cselekvésre ragadhatja serdülő fantá­ziája. Példát, utat sem kaphat a klasszikus olvasmányokból, amelyeket eltiltottak tőle, attól lehet tartani, hogy utszélen szedi fel a példát és — hiába vigyázunk rá — szom­jas lélekkel beleveti magát abba, amit á tisztátalan napi élet kínál. A serdülő ifjúság érzékeny lelkét nem óvhatjuk a természe­tes, a homeopata szerekkel, amiket a világ- irodalom nagyjai nyújtanak számára. Mi felnőttek segítünk magunkon, ahogy, tu­dunk. Ha elzárult előttünk a természetes kútfő, úgy menekülünk idegen nyelvekhez, vagy pedig lemondunk az olvasásról és kul­turális igényeinket átvezetjük kényszerű si­kátorokba. De mit kezdjünk az ifjúsággal kenységét és helyteleníti, hogy a különböző jogi eljárások útvesztőjébe került, miközben nem akar uj kezdeményezéssel hozzájárulni a helyzet megoldásához. Olaszország érdekei­ről Genf nem akar tudomást szerezni. Ennek ellenére a kommüniké kifejezi, hogy Musso­lini mindaddig nem hagyja el a népszövet­séget, amig a genfi gyülekezet visszavonhatat­lanul ki nem fejezi, hogy vállalja a felelőssé­gét mindazokért a rendszabályokért, amelye­ket Olaszország ellen foganatosítanak. Musso­lini felhívást intézett az angol néphez és tudomására hozta, hogy az antifasiszta misztifikációkkal ellentétben az olasz kor­mány hajlandó a konfliktus megoldásáról tárgyalni, de csak akkor, ha Olaszország érde­keit figyelembe veszik. Olaszország a maga részéből ugyancsak figyelembe akarja venni Anglia érdekeit. Anglia védi Franciaország biztonságát Az abessziniai konfliktus fejleményeivel párhuzamosan világpolitikai jelentősége van amelytől jövőnket reméljük? Az ifjúsággal, amely elsősorban magyarul tud? Ha elismerik azt a jogát, hogy magyar nyelven nevelődjék és tanuljon, úgy teljessé kell tenni ezt a jogot, különben a nevelés, amelyet kap, hiányos lesz és a féleszközök­kel dolgozó iskolai tanítás űrt hagy a lel­kében, amely telítődni akar. Az eszközök hiányában nem felelhetünk azért, hogy mi­vel telítődik meg a szomjas ifjú lélek. Lehet, hogy „retorzió** az alapja a pozso­nyi iskolai referátus intézkedésének. De mi­féle gondolat szülheti a retorziót, amely ár­tatlan gyermeklelket sújt? A köznapi élet­ben is a legsúlyosabban elitélik az olyan megtorlást, amely a felnőtt esetleges vét­kéért a gyermeket bünteti. Nem, akárhogy forgatjuk a dolgot, nem tudjuk megérteni, miért kell bünhődniök annak a válasznak is, amit az angol kormány adott a biztonsági problémát érintő francia kérdésekre. Franciaország ugyanis megkér­dezte, hogy mennyiben számíthat Anglia segítségére, ha indokolatlan támadás éri a kontinensen a népszövetség egyik tagja vagy nem tagja részéröl. Az angol válasz meg­ismétli Sir Sámuel Hoare genfi bejelentéseit ég kiegészíti azokat. A jegyzék szerint a nép- szövetségi paktum 16. cikkelyét, amely a kö­zös szankciókról szól, nem alkalmazhatják akkor, ha a támadás mintegy negatív módon történik, azaz a szerződések be nem — tar­tásából áll. A háború felelősségnek és az in­dokolatlan támadásnak különböző foka van és igy azokban az esetekben, amelyekre a népszövetségi paktum 16. cikkelye vonat­kozik, különbözők a foganatosítandó rend­szabályok. A biztonság egyik lényeges része a rugókonyság, mert a világ nem statikai. A jegy zék végén Anglia hangsúlyozza, hogy Anglia népszövetségi politikája nemcsak a jelenlegi angol kormány politikája, hanem az egész ország s igy az ellenzék is helyesli azt. A népszövetségbe vetett hitnek ugyan­olyan kollektívnek kell lenni, mint a bizton­ságnak. Ha a béke érdekében bizonyos terhe­ket vesz valaki magára, akkor mindenki kötelessége, hogy együtt hordja a terheket, mondja az angol jegyzék. Az angol nép és az angol kormány hajlandó a népszövetség vala­mennyi alapelvéért síkra szállni. Az angol sajtó nagy jelentőséget tulajdo­nit a jegyzéknek s megállapítja, hogy Anglia mindaddig támogatja a népszövetségi paktu­mot, amig az el nem veszíti érvényét. A jegy­zék egyúttal válasz Mussolini uj tervére, amely a közvetlen abesszin—olasz tárgyalás­ról szól. Mussolini felhívása a lapok szerint annak a téves olasz felfogásnak a bizonyítéka, az itteni magyar gyermekeknek, miért ve­szik el tőlük pihenő óráik legkedvesebb ol­vasmányait. Egymásután tolulnak fel az el­lenérvek, de nem tudjuk leírni őket. . . Egy­szerűen képtelenségnek tartjuk ezt az intéz­kedést, azt hisszük, hogy a lévai polgári is­koláiban, ahol kiselejtezték Mark Twaint, helytelenül értelmezték az iskolai referátus rendeletét, félreértés csúszott a szövege­zésbe, talán a gépirónő tévedett, talán a nyomda ... Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy felelősséget tudó, komoly, felnőtt em­ber felelősségteljes állásban le tudja írni azokat a súlyos szavakat, hogy a magyar iskolák növendékeitől el kell venni Mark Twaint, May Károlyt, Verne Gyulát, el kell venni tőlük lelkűk táplálékát és hitü­ket az emberi szellem ragyogásában. Addis Abént, szeptember 30. (United Press). A császári udvar hivatalos közlése szerint az olasz csapatok Assab közelében az eri*ieai határom továbbá Ual-Ual vidé­kén megkezdték előnyomulásukat. Az olasz csapatok hadmozdulatait az olasz offenziva előjelének kell tekinteni. Róma. szeptember 30. Illetékes körökből származó jelentés szerint az abessziniai mozgósítás következtében az olaszok elhatározták, hogy megszállják az abessziniai határterület stratégiailag fontos pontjait. Addis Abeba, szeptember :/d. Az olasz konzul befejezte hivatalos működését és el­hagyta a várost. Az utolsó katonai előkészületek

Next

/
Oldalképek
Tartalom