Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)
1935-10-01 / 224. (3776.) szám
Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség; Prága II. Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre évente 450, ^4 Szl()V6TlSzkÓÍ 65 rUSZÍnSzkÓl TnCLQUQTSá2 allcel2, 1L emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • ® Prága II., Panská ulice 12, HL emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. D0UtÍKQl TICLDÍIgdÍO • • TELEFOMj 303-11 • ft Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. “ SÜRGŐN YCIM HÍRLAP PRflHfl 750.000 katonát mozgósított a négus Az olaszok megkezdték az előnyomulást — jelenti Addis-Abeba Haponta 10.000 olasz katona indul Ke?e!afrikába Mussolini felhívása az ango nemzethez • A szombati olasz minisztertanács a népszövetségről Készül az angol-francia katonai szövetség Ifjúsági könyv (s. i.) Különös és kulturember számára megdöbbentő hirt olvashattunk az elmúlt napokban e lap hasábjain: lévai tudósitónk jelentette, hogy az ottani polgári iskola ifjúsági könyvtárából kiselejtezték és visszaküldték a könyvkereskedőnek azokat a könyveket, amelyek Budapesten jelentek meg. A művelet egy rendelet alapján történt, amelyet a pozsonyi isolaügyi referá- tus adott ki. A kiselejtezett könyvek egy- része fordítás volt, az ifjúsági világirodalom legszebb termékei, magyar nyelven, azok a könyvek, amelyeket gyerekkorunkban mi is habzsoltunk izgalommal, mindent elfelejtve, pad alatt és kertben elrejtőzve. May Károly könyvei, indiánus történetek, Mark Twain. Mark Twain-t is kiselejtezték a lévai polgári iskolából. Ha a magyar diák elmegy a könyvtárba és ki akarja venni a „Koldus és királyfj“-t, amely könyvet talán apja vagy bátyja dicsért előtte, — nem kaphatja meg. Nem kaphatja meg a ,,Skalpvadászok“-at sem, Verne Gyula könyveit, a „Grant kapitány gyer- mekei“-t, vagy „A tizenötéves kapitányit sem. Ha a pozsonyi iskolai referátus rendelete komoly és végleges, a magyar gyermek Szlovenszkón nem kaphatja meg a francia, angol és amerikai remekműveket, jóllehet a köztársaság részben szövetségi, részben rendkívül barátságos viszonyban van ezekkel az államokkal. Vájjon nem méltó a ma- Tvar gyermek arra, hogy e népek szellemi termékeit olvassa? Mi felnőtt magyarok már valahogy beletörődtünk abba, hogy elzárták kultúránk természetes forrásait, a magyar könyvek szabad forgalmát. Azzal is vigasztalódhatnánk, hogy gyermekeink nem tudják, mitől fosztották meg őket. Nehéz azonban elképzelni, hogy úgyszólván olvasmány nélkül nőjjenek fel, pedig ezt jelenti a lévai „könyvselejtezés**. Magyar ifjúsági könyv úgyszólván csak Budapesten jelenik meg, — nem tudunk arról, hogy az iskolaügyi referátus itteni kiadványokkal igyekeznék pótolni a hiányt — a budapesti könyveket kitiltják, ami azt jelenti, hogy a szloven- szkói magyar diák sosem kaphatja meg azt a lelki táplálékot, amely fejlődéséhez okvetlenül szükséges. Jelleme nem csiszolód- hatik a nemes és romantikus példákon. Történéseket szomjazó lelke a maga fantáziájára lesz utalva és táplálékát onnan szerzi, ahonnan kapja. A pubertással járó képzelgés és kalandvágy nem nyerhet kielégülést az olvasmányban, semmiesetre sem a megfelelő olvasmányban. Lehetséges, hogy a természetes szellemi tápláléktól megfosztott magyar gyermek a nagyok táplálékát fogja megkívánni, titokban megszerzi a feltalálható detektivregényeket és azokat habzsolja majd, ha az iskolai könyvtárakban nem találja meg az ifjúkor klasszikus könyveit. Ez a jobbik eset. Könnyen elképzelhető azonban, hogy'az egészséges olvasmány hiányában a gyermek elszokik az olvasástól és növekvő lényének neuratikus képzelgései más irányba vezetik. Nem találhatja meg a kielégülést olvasmányokban, igyekszik megtalálni cselekedetekben. Normális helyzetben is megtörténik, hogy a felajzott képzelődésü gyermek kalandvágyból megszökik hazulról és világgá megy, hogy ,,hősi“ dolgokat vigyen véghez olvasmányainak mintájára. Általában nem igy Paris, szeptember 30. A népszövetségi tanács október elején esedékes abessziniai döntése előtt a helyzet változatlan a konfliktus frontján, de annyi bizonyos, hogy a kibontakozás irányában nem sok lépés történik. Az egyik párisi lap az események kedvezőtlen fejlődését a következő szavakban foglalja össze: „A vaskocka el van vetve.“ Abesszínia császára elrendelte az általános mozgósítást és ezt be is jelentette a nép- szövetségi tanács elnökének. Táviratában megállapítja, hogy az afrikai olasz hadsereg állandó megerősítését nem nézheti tétlenül és kénytelen ellenrendszabályokat foganatosítani. Ugyanakkor Olaszország fokozott iramban folytatja csapatszállitásait. Szombaton Nápoly kikötőjéből 10.000 katona indult Kelet- afrikába, vasárnap ismét 10.000. Szombaton az olasz kormány miniszter- tanácsot tartott és újból hangsúlyozta, hogy az abessziniai kérdésben nem engedhet. Mussolinit semmi el nem térítheti eddigi útjáról és akarata hajlithatatlán. A miniszter- tanácsról kiadott hivatalos kommüniké éles kritika tárgyává teszi a népszövetség tevévan, a legtöbb gyermek fantáziáját kielégíti maga az olvasmány, de ha ezt a levezetési lehetőséget megvonják tőle, úgy beláthatatlan cselekvésre ragadhatja serdülő fantáziája. Példát, utat sem kaphat a klasszikus olvasmányokból, amelyeket eltiltottak tőle, attól lehet tartani, hogy utszélen szedi fel a példát és — hiába vigyázunk rá — szomjas lélekkel beleveti magát abba, amit á tisztátalan napi élet kínál. A serdülő ifjúság érzékeny lelkét nem óvhatjuk a természetes, a homeopata szerekkel, amiket a világ- irodalom nagyjai nyújtanak számára. Mi felnőttek segítünk magunkon, ahogy, tudunk. Ha elzárult előttünk a természetes kútfő, úgy menekülünk idegen nyelvekhez, vagy pedig lemondunk az olvasásról és kulturális igényeinket átvezetjük kényszerű sikátorokba. De mit kezdjünk az ifjúsággal kenységét és helyteleníti, hogy a különböző jogi eljárások útvesztőjébe került, miközben nem akar uj kezdeményezéssel hozzájárulni a helyzet megoldásához. Olaszország érdekeiről Genf nem akar tudomást szerezni. Ennek ellenére a kommüniké kifejezi, hogy Mussolini mindaddig nem hagyja el a népszövetséget, amig a genfi gyülekezet visszavonhatatlanul ki nem fejezi, hogy vállalja a felelősségét mindazokért a rendszabályokért, amelyeket Olaszország ellen foganatosítanak. Mussolini felhívást intézett az angol néphez és tudomására hozta, hogy az antifasiszta misztifikációkkal ellentétben az olasz kormány hajlandó a konfliktus megoldásáról tárgyalni, de csak akkor, ha Olaszország érdekeit figyelembe veszik. Olaszország a maga részéből ugyancsak figyelembe akarja venni Anglia érdekeit. Anglia védi Franciaország biztonságát Az abessziniai konfliktus fejleményeivel párhuzamosan világpolitikai jelentősége van amelytől jövőnket reméljük? Az ifjúsággal, amely elsősorban magyarul tud? Ha elismerik azt a jogát, hogy magyar nyelven nevelődjék és tanuljon, úgy teljessé kell tenni ezt a jogot, különben a nevelés, amelyet kap, hiányos lesz és a féleszközökkel dolgozó iskolai tanítás űrt hagy a lelkében, amely telítődni akar. Az eszközök hiányában nem felelhetünk azért, hogy mivel telítődik meg a szomjas ifjú lélek. Lehet, hogy „retorzió** az alapja a pozsonyi iskolai referátus intézkedésének. De miféle gondolat szülheti a retorziót, amely ártatlan gyermeklelket sújt? A köznapi életben is a legsúlyosabban elitélik az olyan megtorlást, amely a felnőtt esetleges vétkéért a gyermeket bünteti. Nem, akárhogy forgatjuk a dolgot, nem tudjuk megérteni, miért kell bünhődniök annak a válasznak is, amit az angol kormány adott a biztonsági problémát érintő francia kérdésekre. Franciaország ugyanis megkérdezte, hogy mennyiben számíthat Anglia segítségére, ha indokolatlan támadás éri a kontinensen a népszövetség egyik tagja vagy nem tagja részéröl. Az angol válasz megismétli Sir Sámuel Hoare genfi bejelentéseit ég kiegészíti azokat. A jegyzék szerint a nép- szövetségi paktum 16. cikkelyét, amely a közös szankciókról szól, nem alkalmazhatják akkor, ha a támadás mintegy negatív módon történik, azaz a szerződések be nem — tartásából áll. A háború felelősségnek és az indokolatlan támadásnak különböző foka van és igy azokban az esetekben, amelyekre a népszövetségi paktum 16. cikkelye vonatkozik, különbözők a foganatosítandó rendszabályok. A biztonság egyik lényeges része a rugókonyság, mert a világ nem statikai. A jegy zék végén Anglia hangsúlyozza, hogy Anglia népszövetségi politikája nemcsak a jelenlegi angol kormány politikája, hanem az egész ország s igy az ellenzék is helyesli azt. A népszövetségbe vetett hitnek ugyanolyan kollektívnek kell lenni, mint a biztonságnak. Ha a béke érdekében bizonyos terheket vesz valaki magára, akkor mindenki kötelessége, hogy együtt hordja a terheket, mondja az angol jegyzék. Az angol nép és az angol kormány hajlandó a népszövetség valamennyi alapelvéért síkra szállni. Az angol sajtó nagy jelentőséget tulajdonit a jegyzéknek s megállapítja, hogy Anglia mindaddig támogatja a népszövetségi paktumot, amig az el nem veszíti érvényét. A jegyzék egyúttal válasz Mussolini uj tervére, amely a közvetlen abesszin—olasz tárgyalásról szól. Mussolini felhívása a lapok szerint annak a téves olasz felfogásnak a bizonyítéka, az itteni magyar gyermekeknek, miért veszik el tőlük pihenő óráik legkedvesebb olvasmányait. Egymásután tolulnak fel az ellenérvek, de nem tudjuk leírni őket. . . Egyszerűen képtelenségnek tartjuk ezt az intézkedést, azt hisszük, hogy a lévai polgári iskoláiban, ahol kiselejtezték Mark Twaint, helytelenül értelmezték az iskolai referátus rendeletét, félreértés csúszott a szövegezésbe, talán a gépirónő tévedett, talán a nyomda ... Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy felelősséget tudó, komoly, felnőtt ember felelősségteljes állásban le tudja írni azokat a súlyos szavakat, hogy a magyar iskolák növendékeitől el kell venni Mark Twaint, May Károlyt, Verne Gyulát, el kell venni tőlük lelkűk táplálékát és hitüket az emberi szellem ragyogásában. Addis Abént, szeptember 30. (United Press). A császári udvar hivatalos közlése szerint az olasz csapatok Assab közelében az eri*ieai határom továbbá Ual-Ual vidékén megkezdték előnyomulásukat. Az olasz csapatok hadmozdulatait az olasz offenziva előjelének kell tekinteni. Róma. szeptember 30. Illetékes körökből származó jelentés szerint az abessziniai mozgósítás következtében az olaszok elhatározták, hogy megszállják az abessziniai határterület stratégiailag fontos pontjait. Addis Abeba, szeptember :/d. Az olasz konzul befejezte hivatalos működését és elhagyta a várost. Az utolsó katonai előkészületek