Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-22 / 218. (3770.) szám
1945 szeptember 22, vasárnap. l ASSZONYOK LAPJ IA A párisi őszi divairevük — Vasárnapi divatlevél — Ez ősszel ismét a nődivatkreátorok nyitották meg a őszi divatot reprezentáló bemutatók sorát. A Madame Sohiaparelli és Dilkus- ha név alatt működő Rohan hercegnő divatházának nagyszabású revüi után a többi vezető divatház is gyors egymásutánban mutatta be modellujdonságait. PATOU fényes külsőségek között megrendezett őszi divatbemutatóját előkelő, internacionális közönség nézte végig. A nagy érdeklődés sokban indokolt, mert Patou nemcsak merész újításairól és eredeti modelljeiről nevezetes. Ö a színek mestere és az egyes szezonok di- vatszinskálája Patou ötletei nyomán alakul ki. Ez ősszel is Patou lilásba játszó rózsaszínjét fogadták el a többi divátházak is estélyi- szinnek. A rózsaszint „Azalie“-mak nevezik, mert az azália sápadt, lilásba hajló árnyalatának a hasonmása. Patou behatására a tavasz- szal kissé hátérbeszorult barna lett az idény legtöbbet szereplő színe. Ő maga azonban nem az egész sötétbarna, de egy bronzbarna árnyalat mellett döntött és ezt a szint alkalmazta — általános meglepetésre — kollekciójában is. A harmadik Patou-szin az „Iris“, a pármai ibolyának középárnyalata, melyet délutáni — és kisebb estélyiruhák sziliéként dolgozott fel. Mint a többi kreátor, Patou is a divat- történelem különböző korszakaiból kölcsönözte ötleteit. A vállakat, a régi egyiptomi relifek ábráit utánozva, gömbölyűén szélesíti ki. A ruhák — különösen az estélyi ruhák — ráncolása pedig klasszikus. Klasszikus alatt ez ősszel görögöset értenek. A díszítések reneszánsz eredetűek. A kazakjai viszont oroszosak és bársony kosztümjeit is előszeretettel díszíti oroszos zsinorozással. Minden ruhatipus szabása és díszítése változáson ment át. Kezdve az aktuális kabátokon. Patou modelljei közül a legtöbb mélyen bedolgozott kimonóujjal vagy pedig bő, könyöknél vagy csuklónál behúzott puffos ujjakkal készül. Feltűnő bőkezűen bánt Patou az idén a prémdiszitéssel. Nemcsak a kabátok nyakkörüli részét prémezte, de az ujjak nagyobbik felét, sőt gyakran az egész ujjat prémmel borítva készítette. Természetesen erre a célra csakis a rövidszörü prémeket, astrachánt, perzsát, különböző nyírott bárányprémeket, csikót és karakult — majd a megtévesztésig hasonló prémutánzatokat alkalmazta. Prémmel díszítette egyes kabátoknál a kabátátcsukás alját, az övét és prémezte a zsebeket is. Az idei nagy muffdivat hatása alatt Patou nemcsak a kosztümöket, de több őszi kabátot is muffal kiegészítve készítette. Az angolosan szabott, egyszerű ujjakkal együtt — ugylátszik — az angolos fazénkihaj- tók is a háttérbe szorultak. Az őszi-téli kabátok puha sálkihajtóval, magasan csukódó, négyszögletes matrózgallérral, vagy sálkendő- szerüen megkötött prémgallérral készülnek. A kabátok felsőrésze ismét testhezálló szabású. A derekat széles öv és bevarrások emelik ki. Deréktői lefelé a vonalvezetésük mérsékelten kibővülővé válik. A bolyhos felületű barna, csomósán szövött sötétkék és fekete szövetkabátok mellett Patou sok bársony kabátmodellt vonultattott fel. A bársony kabátokat — hasonló szabással és dús prémezéssel díszíti. A vitézkötéshez hasonló, zsinóros átcsukást a kabátokon is gyakran alkalmazza. Ugyanez a kosztümök díszítése is. Prém és zsinorozás — a kosztümök jellegzetes díszei. ' Természetesen ez még nem minden. A meg- < változott divatirány a kosztümök szabásában | is nagy változásokat idézett elő. Kezdve a ■ szembeötlően megváltozott ujjakon. A meg- ] szokott sima, angolos ujjak helyett vállbán ] kibővülő vagy csuklóig bő puffos ujjváltozato- < kát látni. Patou a vállakat megszélesitő, váll- I bán puffos ujjakat szerepelteti. Igen sok de- I rékig szűk, onnan pedig elálló „sesztlibe‘£ i bővülő kosztümkabátot látni. Patou kollekció- i rjában túlnyomó többségben szerepeltek a bár- i sony és az astrachánhoz hasonlóan préselt, rnüprém kosztümök. Az utóbbiakat minden 1 prémezés nélkül csak zsinorozással diszitette. s Nagyon szépek Patou délutáni kompléjai, j melyeknél szintén a bársony dominál. Ezeket < háromnegyedes, paleRészemen szabott kábái- d tál készíti.* Újítás, hogy nemcsak szoknya- kazakból, de teljes ruhából álló komp lé kát készített. Patou mellett MAGGY ROUFF kabátmodelljei is érdekesék voltak. Ő is sok prémdiszitést alkalmazott. Míg Patou a kabátszövetek színéhez hasonló árnyalatúra festett prémezéssel kísérletezett, Maggy Rouff az ellentétes szinü prém- és szövetösszeállitást favorizálta. A barna kabátjait például világosabb barna árnyalatú prémmel vagy élénk mintás leopárd és tigris szőrmével diszitette. Fekete és sötétkék kabátokra világos szürke, sőt zsemleszínű prémeket adott. Nagy feltűnést keltett egy egészen sötétbarna kabátja, melyet pelekezdődően, alul kipuffosodó barna perzsaprém boritja. Ugyancsak perzsa szegélyezi a gallérját és a zsebeket is. A nagy zöld tollal áttüzött barett is prémből vau. A párisi modell drága perzsaprémezését hasonló szinü prémimitációval helyettesíthetjük, miután a müprémek az idén is igen divatosak. A második ábra borvörös szinü bolyhos szövetkosztümöt visel. Jellegzetes a kabátnak a derékig szűk és onnan „sesztliibe“ kibővülő szabása. Az elálló gallérját, a manzset- ták, a kabát és baloldalt felhasitott szoknya alját barna prém szegélyezi. Az átcsukást bar- naszinü zsinorozás díszíti. A következő sötétkék szövet kabátmodell érdekes, mélyen beállított japánuijjakkal készül, melyeket kettős levarrás emel ki. A le- varrások a bevágott zsebeknél és a prémes övön is niegismétlödnek. A magasra gombolt elejét, az ujjait és ékalakban az átcsukását szürke prémezés diszili. A modellhez szürke iinufif készül. Nagyon szép a magasított tetejű, kék velourfilo kalapja is, melyet szürke rinszerüen, világos vörös mongolrókaprém élénkített. A modellt nagy rókamufíal egészítette ki. Maggy Rouff kollekciójában sok pelerines ruha szerepelt. Az őszi idénynek megfelelően, a pelerinek hosszúságban alaposan megnövekedtek. A legtöbbjük térden alulig ért. Rouff a kabátoknál és kosztümöknél divatos rövidszörü prémekkel ellentétben a pelerines kompiéit rókával díszíti. A természetes szinü vörös rókán és újra divatos ezüstrókán kívül az egyszínű barnára és sötétkékre festett r ók asző nmét a 1 ka Imazt a. A divatképünkön látható párisi modellek uj kabát- és kosztümváltozatokat mutatnak. Kezdve az eredeti szabású baloldali kabáton. A modell sötétzöld szövetből készült. Öv helyett, derékban bevarrásokkal szűkített felsőrésszel készült. Sugáralaku bevarrások díszítik a matrózgallérboz hasonló, széles gallérját és a zsebeit is. Az ujjait könyöktől strucctoll tüzék díszít. A negyedik ábrán, látható fiatalos kosztüm üvegzöld bársony anyagú. A kabát egészen testhezálló szabással készül. Csak az ujjai bővek. A szélesen kihajtott felsőgallérja és a szűk alsóujjak o-celot pnémezésüék. Prém- szególyezi a kabát és a gloknis szabású szoknya alját. A következő kabátmodell világos barna anyagú. Ennél már a vállaktól kezdve barna prém boritja az ujjakat. Érdekesek a szövet és prém összeállítású zsebek. Prémből van a gomb, az övcsatt, sőt a kézitáska és a kicsúcsosodó kalap alja is. Prém helyett barna müprémmel is igen elegáns. Az utolsó ábra barna bársonyból készült kosztümöt mutat. A többitől eltérően ezt a kosztümöt csak zsinoros átgombolás díszíti. Az őszies jellegét a nagy, vörösróka muff adja meg. A lekötött barettje is bársonyból van. (RADVÁNYI MAGDA. Csak más..: uraim... Irta: Bozzay Margit ségtelen férfi láttán: ilyenek a férfiak s egy haszontalan, üres asszony láttára: ilyenek a nők. Erre az igazságérzetre támaszkodva, most is nyugodtan hallgattam a sok érvet, amelyet a férfiak nemem hátrányára és saját előnyükre felsorakoztattak... Elmondták, hogy a férfi szebb: mert magasabb (annyi pengőm volna, ahány nálam alacsonyabb férfit látok); arányosabb, mert testének nyugodt harmóniáját nem rontják el hullámvonalak és hegyek, hogy erősebb: mert az igazi fizikai erőt kívánó munkáknál, sportoknál a nők szóba se jöhetnek mellettük, hogy okosabb: mert ami nagy dolog van a világon, azt mind férfi hajtotta végre1/ s hogy különb: mert öntuda- tosabb, bátrabb, egészebb, emberebb. Miután meghajtom zászlómat minden igazi férfi és íérfiteljesitinény előtt, megpróbálom bizonyítani ezeknek a dolgoknak — dehogy az ellenkezőjét — csak a téves, nagyon rosszakaratú beállítását. Művészi szempontból állítólag a férfi szebb ... Lehet. De akkor mi a csodának faragtak a régi görögök — művészetnek még ma is nagymesterei — olyan igazán nőies férfiszobrokat? Minden Apollo, Hermes, Ar- temis, Mars (pedig a háború istene volt), Páris, lágy, gömbölyű vállu, kissé húsos mellű. Keskeny csípőjük olyan hullámos vonalú* mint egy kisportolt lányé, karjuk pedig lágy és gömbölyű. Igaz, vannak Zeusok, Poseido- nok, Prometiheusok, Hephaistosok; nagy szakállal, őserdőhöz, tengeri moszathoz hasonló hajerdővel, gladiátorok, sulyddbók: pattanó izmokkal, csípőjüknél sokkal szélesebb váltakkal, ezek azonban inkább a méltóságot, akaratot, szuggesztiót és testi erőt, mint a szépséget jelképezik. Hogy a férfi erősebb a nőnél, természetes. Ö rendeltetett az erős munkák elvégzésére és a gyengébb megvédésére. Igaz, hogy ebből a gyengébb megvédése mindinkább kiesik, s félő a jelekből az is, hogy az erősebb munkák elvégzése is mininkább ritkulni fog. Ez azért baj, mert mégis csak igaztalan, hogy a gyengébb női szervezet, amelynek legfőbb célja a fajifenntartás s amelynek minden mirigye, izomrostja, funkciója ezt a célt szolgálja, még e legfontosabb cél mellett beálljon a férfi mellé az erősebb munkák elvégzésére is. Mert az igazság az volna, hogy ugyanakkor, amikor a nő férfimunkára kényszerül, a férfi is kényszeríthető lenne a nő kötelességeinek elvégzésére. Hogy a férfiagyvelő nagyobb, súlyosabb mint a női: tény... Hogy sok óriási dolgot végeztek: az is tény... S mindezek ellenére is, mégsem vagyok elbűvölve attól, ahogy a világ kormányrudját forgatták és forgatják. Mert ha tényleg olyan okosak, mint amilyennek hiszik magukat, már régen tanulniuk kellett volna elődjeik kárán és úgy kellett volna igazítaniuk mindent, hogy a régi hibák, tévedések, bűnök meg ne ismétlődhessenek. Ezt azonban igazán nem lehet elmondani. Végig, az egész történelmen mindig ismétlődő, előre kiszámítható káru, óriási hibákba, bűnökbe estek, s százszor és százszor döntöttek pusztulásba emibermilliókat, kultúrát, jelent és jövőt. Százszor támadtak minden okosságuk ellenére a náluk okosabb ellen, százszor pusztítottak el maguknál különbeket, s talán sohasem gondollak arra, hogy az okosabb, a különb, kell, hogy jobban, sőt a részükre is jobban csináljon mindent mint ők. Az ember volta szerintem — s hiszem, hogy még sokak szerint — nem a nemtől, hanem a lélektől függ... Ne vegyék rossznéven, itt már egészen nőpárti leszek. Mert, hogy lelkűk a nőknek inkább van, vagy több nőnek van, vagy nagyobb van, mint a férfinak, arra mérget veszek. A nő, a rendes, igazi nő soha, semmiből sem tudja kikapcsolni a lelkét, míg a férfi, még az igazán rendes is, száz és száz esetben nyugodtan teszi s csak az eszét, az érzékeit, az ösztöneit használja a maguk logikus, egészséges, vagy nem egészséges formájukban. A nő szive és lelke — ez a nőben lakó két legnagyobb erő — csak nagyon ritkán alszik, a férfiban viszont nagyon gyakran... A gyengédség, jóság, szeretet, megértés, szintén lé lekből fakadó érzések, s ugy-e, ezekkel sokkal inkább találkozunk nőknél, mint férfiaknál. Sőt, ezek annyira természetesek a nőknél, hogy ha egy- egy ellenkező típussal találkozunk, undorral fordulunk el. A részeges, feleséget verő, gyermeket koplalt até, kártyán mindent elverő férfi nem fehér holló. Az ugyanilyen nő: az. Az egész nem egyéb a lélek kérdésénél. Lélek kérdése a kötelesség érzése is. S erről, nőkkel és férfiakkal egyformán dolgozó vállalatok vezetői jelentették ki. hogy a nő sokkal kötelességteljesitőbb. A nőnél általában a lélek kérdése a szerelem is, míg a férfinál — az illető urak állítása szerint — „mirigykérdés az egész“. (Ez a magyarázata a millió zátonyra futott házasságnak és szerelemnek. Ez, hogy a lélek tehetetlen náluk a mirigyekkel szemben.) Lélek kérdése az is, hogy az erős férfi sokkal hamarabb összeesik a bajban, megpróbáltatásban, mint a nő s hogy ahol a férfi már csak vigasztalan romokat lát, a nő még mindig építeni akar. S ott van végül az anyai szeretet is. Igazán eleget tudunk róla. Az apairól sokkal kevesebbet. Hagyjuk hát ezt a különb, nem különb kérdést, uraim s állapodjunk meg abban, hogy a nő egyszerűen csak — más, mint a férfi ........ Más, testi, lelki berendezésében, go ndolkozásában, tehetségében, mindenben. Hogy ez a másság némely vonatkozásban gyengébbségben, némelyben erősebbségbeu nyilatkozik meg, az egészen természetes s katasztrofális volna, ha- másként volna. Mert ha a férfi olyan sokkal különb lenne, mint ahogy az illető urak vélték, nem maradna más hátra, mint nagyon-nagyon sajnálni, hogy minden utolérhetetlen tökéletességük, bátorságuk, erejük, szépségük mellett ilyen silány, haszontalan, értéktelen holmival kell beérniük, mint az... asszony .., A napokban öt férfi, öt okos férfi közé — akik minden érvet felsorakoztattak a férfi künlönbvalóságának bebizonyítására — be- pottyantam egyedüli nőnek, egyedüli ellenzéknek. Én, naiv lélek azt hittem, hogy ezeken a kérdéseken ma, amikor állítólag már csak az egyéni tulajdonságok a döntők, régen túl vagyunk. Itt azonban rájöttem, hogy dehogy is vagyunk. Sőt... Hogy sohasem is leszünk, me-rt ha a fejünk tetejére állunk s ha százszor megmutatjuk is, hogy át merjük repülni az óceánt, hogy 1500 dolláros tudományos dijat, több Nobel-dijat tudunk nyerni, országokat tudunk kormányozni., tudunk küzdeni, dolgozni, tanulni, kenyeret keresni éppen úgy, mint a férfi, mégis, általános felfogás szerint „csak nők“ vagyunk és maradunk. Mióta toll van a kezemben, igyekeztem sohasem nő- és férfipárti, hanem mindig igazságpárti lenni. Oka ennek az, hogy nagyon jól tudom, sem egy, sem tiz, de még száz esetből sem szabad általánosítani s azt mon- lani egy kötelességét nem tudó, léha, tehet-
