Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-12 / 209. (3761.) szám

2 1935 szeptember 12, csütörtök. A népszövetség ülése nürnbergi pártnap megnyitásán, amit nem ege-1 szén értünk. Hitler nem maga mondta el beszé­dét, hanem a nyilatkozatot felolvasták. Miért nem beszél a diktátor? A hangos szereptől való tartózkodás megerősíti a betegségről elterjedt híreket, pedig egyetlen diktátor sem engedheti meg magának a betegség fényűzését. Az ural­kodáshoz a szellemi energia mellett hozzátarto­zik a testi tökéletesség is. Lám, Massolini tizen­öt év óta sohasem volt beteg, mindig megjelent és mindig beszélt. Négy órát aludt s tizennyolc órát dolgozott évekig, mindennap, délelőtt spor­tolt, vagy órákig állt a cséplőgép szájánál s a testével dolgozott, mint a legteherbiróbb mun­kás. S este ráért hegedülni. -— A diktátor nem lehet beteg. Kíváncsian várjuk a nürnbergi párt­napot, amelynek lefolyása feleletet adhat a vi­lág minden részén felmerült aggályokra. * A negyedik esemény a kínos várakozástól megmerevedett genfi légkörben történt. Ma , délelőtt az ülésen fölállt Anglia külügyminisz­tere s a legnagyobb gyarmatbirodalom képvi- ^ selőjo kijelentette, hogy a gyarmati értékeket 1 a mainál igazságosabb módon kell elosztani az ipari államok között. A bejelentés nem annyira a gyarmatokért viaskodó Olaszország szem- . pontjából érdekes, hanem Németországéból, amely előtt az elmúlt években elzárták a gyar­mati terményeket. Most genfi ankét fog az 1 Igazságos elosztás föltételeivel foglalkozni, j vájjon mi lesz az eredmény? Hoare bejelenti- ( seben rokonszenves, hogy Anglia teszi, az az ( Anglia, amelynek az ..igazságos elosztás" ese­tén elsősorban kell áldozatot hoznia. De az sem lehetetlen, hogy Nagybritannia a manap- 1 éág eladhatatlan és tulböeégben termelt nyers- * anyagjaitól kivan megszabadulni az „igazságos elo6ztáe“-saL Egy.re.megy. Az angol javaslat ismét csak Anglia diplomáciai presztízsét erő­síti s ugyanolyan jó lépés Olaszország, mint Németország felé. A háborút talán el lehet ha- £ 1 asztam, ha hónapokig tárgyalások folynak az 1 ..igazságos elosztás" föltételeiről. Mussolinin * múlik, vájjon elfogadja-e az uj megoldási mó- 1 dót a tultömött és expanzióra szoruló népek t gazdasági életének rendezésére és biztosítása- 5 ra, avagy többre becsüli a fegyverrel való j gyarmatszerzést, mint- a gyarmati nyerstermé- I nyék igazságos elosztását. A tervet .valószínű- 1 lég csak Németországban üdvözlik majd öröm- < mel — 6 talán ez lesz a birodalom Genfbe való * visszatérésének elösegitője —, mert a'németek egyetlen, bánata, hogy nincs nyersanyagaik, amit más népeknél jobban és olcsóbban földol­gozhatnának. TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON, pitja meg s véleménye szerint a francia-angol együttműködésnek legfőbb oka az, hogy a genfi helyzet óróról-órára kritikusabbá válik. Az Echo de Paris valószínűnek tartja, hogy Hoare Róma csökönyössége következtében ki fogja jelenteni, hogy a békekisérletek ideje el­múlt és a népszövetség az olasz magatartásra való tekintet nélkül dönt. Ebben az esetben az ötös bizottság azonnal megkezdené jelentésének kidolgozását, amely természetesen elitélné az olasz álláspontot és szankciós javaslatokat ten­ne. Ez volna a népszövetség történelmének leg­súlyosabb és legsorsszerübb pillanata. A delegá­tusok meggyőződése szerint békés döntés egy­általán nem várható s a népszövetség tagjai már készülhetnek a pillanatra, amikor felelősségük tudatában határozniok kell a háború és béke sorsáról. Laval optimizmusa Laval mindent megtett, ami erejében állt, hogy a súlyos döntést fölöslegessé tegye. Sike­rült újabb határidőt kierőszakolnia, amely alatt még egy kísérlet történik Olaszország állás­pontjának megváltoztatására, A francia kül­ügyminiszter újabb kompromisszumos javasla­tot dolgoz ki és kiszélesíti a párisi konferencia territoriális és gazdasági ajánlatait. Mussolini csökönyössége mellett azonban az sem bizo­nyos, hogy ezt a javaslatot az olaszok elfo­gadják. Az abessziniai császárné megzavart rádióbeszéde London,, szeptember 11. Az abessziniai csá­szárné az amerikai National Broadcasting Co révén kedden este rádióbeszédet akart intézni Amerika és Anglia közönségéhez. Értelmes sza­vak helyett azonban a két kontinens csak ér­telmetlen zörejt hallott. A Daily Telegraphban az amerikai rádiótársaság szakértői megállapít­ják, hogy a zavar nem volt. légköri természetű, hanem mesterségesen okozták. A háború fo­lyamán gyakran tettek ilyen módon lehetetlenné drótnélküli táviróleadásokat. A szakértők nem tudják, hogy honnan zavarták meg a leadást. Nem készül német-olasz szövetség Róma, szeptember 11. Hivatalos körökben erélyesen cáfolják azt a Genfben elterjedt hirt, amely szerint az olasz kormány javaslatot tett a német kormánynak a német-olasz támadást kizáró szerződés megkötésére. De Olaszország 10 millió embert mozgásit Róma, szeptember 11. A Popolo d'Italia ma közli, hogy Olaszország háború esetén tiz millió embert mozgósíthat. A fasiszta párt próbamoz- gósitásánál ugyanennyi ember vonul be az egyes központokba. Négymillió olasz katonailag teljesen ki van képezve, ehhez kell számítani a Beregszász, szeptember 11. (Saját tudósítónk­tól.) A beregszászi tanfelügyelőség a bereg­szászi római katolikus elemi iskola vidékről be­járó növendékeit ki akarja szorítani az iskolából és az érdekelt szülőket felszólította, hogy gyermekeiket vegyék ki s írassák be községük iskolájába, A szülők természetesen a leghatározottabban til­takoztak a fölszálitáti óllen és küldöttségileg ke­resték el a tarui'elügyelőséget, kérve a sérel­mes intézkedés visszavonását. A szülők küldött­ségének Hu8naj Igor tanfelügyelő kijelentette, hogy csak oly esetekben áll el utasítása teljesítésé­nek követelésétől, ha az eddig vidékről be­járd gyermeket Beregszászon helyezik e! szál­lásra. A vidéki szülőkkel-hasonló helyzetbe kerültek az állami tisztviselők és tanítók is, akik gyerme­keiket a katolikus iskolába Íratták be. Az ál­lami-. tisztviselőknek és tanítóknak bizalmas utón adták tudtál, hogy nem illő dolog gyerme­keiket felekezeti iskolába járatni. ­A tanfelügyelőség intézkedésének hírére Or- tutay Jenő görögkatolikus főesperes, az orszá­gos keresztényszocialista párt tartománygyüléei 2.100.000 dopolavoristát, a fasiszta párt 1 millió 850.000 tagját, a 657.000 fiatal fasisztát, 66.000 egyetemi fasisztát, a közhivatalnokok 250.000 fasiszta tagját és az asszonyszervezetek 400.000 tagját. Minisztertanács Londonban London, szeptember 11. A miniszter-bi­zottság szerdán délután két órakor a Downing- streeten ülést tartott. A megbeszélésen részt vett Baldwin miniszterelnök és MacDonald mi­niszter vezetése alatt a kormány valamennyi Londonban lévő tagja. képvi&elője személyesen interveniált az ungvári országos hivatal iskolaügyi referátusán és arra nézve tudakozódott, vájjon a beregszászi tanfel- ügyelőségnek a nagy kedvelte égnek örvendő be­regszászi római katolikus iskola elnéptelenitését célzó törekvése az is’kolaügyi referátus inten­cióinak megfelel-e, s vájjon van-e olyan törvé­nyes rendelkezés, amely eltiltaná a szülőket, hogy gyermeküket a helyi iskola helyett máshol járassák iskolába, s hogy állatni tisztviselőknek és tanítóknak ildomtalan volna gyermekükét fe­lekezeti iskolába járatni. Az iskolaügyi' reforá- tuson természetesen kijelentették, hogy nincsen törvényes akadály annak, hogy vidéki szülők Beregszászon járassák iskolába gyerme­küket és az állami tisztviselők és tanítók is szabadon választhatják meg azt az iskolát, aho­vá gyermeküket he akarják íratni. Ortutay Jenő főesperes, tartomdnygyülési kép­viselő intervenciója tisztázta a helyzetet és a vidéki szülők aggodalom nélkül küldik gyerme­keiket a beregszászi római katolikus iskolába, ahová Ők maguk is jártak és ahol generációkat neveltek fel tudásban és Istenfélelemben falujuk rendes, dolgos polgárává. — hk. — Az ungvári iskolai referátus dezavuálta Husnaj tanfelügyelőt A referátus nem lát törvényes alapot a vidéki bejáró tanulóknak a beregszászi iskolából való kiszorítására Knöpfler csak egy-két pillanatnyi zavart esz- mélkedés után kapott észbe, hogy a méltóságos ur bizonyára Percnyit gondolja. — Ó igen — felelte, — már nyolctól órája van. —- Hogyan, hát még tanít a történtek után? — kérdezte Koch magas és állandóan fátyolos hangján s előrehajolt. Knöpfler résztvevő arcot öltött, majd így szólt: — Természetesen itt egészen lehetetlenné vá­lik a helyzete s ebben az iskolában semmiesetre sem maradhat tovább, ha ugyan egyáltalában maradhat még valahol . . . Azonban május má­sodik felében vagyunk, méltóságos uram, s pe­dagógiailag úgyszólván lehetetlen, hogy most két héttel az iskolai év befejezése előtt uj tanár ve­gye át az osztályt, vagy vigye a nyolcadik osz­tályt érettségire. ' Knöpfler részvéte természetesen épugy puszta ellesett izommunka volt, mint a nevetése. Rég képtelen volt arra, hogy bármire is őszinte ér­zéssel válaszoljon. Dékány helyeselt: — A növendékeket az uj. t.anár nem tudná osztályozni, az érettségin pedig a legnagyobb tra­gédiák állanának elő, ha a növendékeket nem ismerő tanárok osztanák ki a tételeket. — Persze, ha év elején, akár félév táján tör­ténik ez a szomorú incidens — folytatta Knöpf- ler, — Perényit semmi sem menthette volna meg az azonnali felfüggesztéstől. így kénytelen vol­tam érintkezésbe lépni a főigazgatósággal s a kényszerhelyzetre való tekintettel kérni, hogy egyelőre tekintsenek el ettál. Az intézetnek leg­kellemetlenebb a dolog, aehát. .. Igazán nem értem, — mondta Dékány, Néró és aVII.b. Irta: Komlós Aladár — Regény — 1 aki szerette erélyes kijelentésekkel emelni lelki méreteit s klasszikus filológus lévén kedvelte a cicerói formákat, — hogy egy érett és müveit férfi hogyan veszíthette el annyira az önural­mát . . . — Nagyon helyes intézkedés volt — jegyezte meg Mérey, — igazán nagyon helyes. Kocbot, aki az egyetemen Knöpfler évtársa volt, ingerelni kezdte a sok dicséret. — Igazán kínos lehet,..— szólt, —- miko- ~~ összes újságok turkálni kezdenek egy iskola dol­gaiban, mint ezúttal. — Szerintem ki kell vetni magunk közül azt az embert — erélyeskedett ismét Dékány, — aki az amúgy is meglehetősen ellenséges közvé­lemény előtt ennyire kompromittálja a tanári társadalmat. — Bizony, félek, hogy... — Mérey abba­hagyta a mondatot s egy pillanatig maga elé nézett. — Az a baj, hogy a miniszter is kény­telen volt foglalkozni a botránnyal. Növeli az eset súlyosságát, hogy' az incidens egyik hősé­nek, Décsy doktornak nagybátyja helyettes ál­lamtitkár. Knöpfler hunyorogni kezdett. A közlés kelle­metlenül érintette. Ezt ügyetlenség volt elárulni. A két kolléga még félre találja majd érteni az affér körüli viselkedését. Koch valóban élénken felkapta a fejét, mint aki már szimatol valamit: 3. A tízórai szünetben már az egész iskola tudta, hogy megérkezett a bizottság, amely megvizsgálja a Perényi-ügyet. A kollégák, előre értesülvén 1 a bizottság jöveteléről, mind a jobbik'ruhájuk­ban jöttek az. iskolába, arra számítva, hogy Mé­rey esetleg kiváncsi lesz. a testületre és bemu- táttafja magának a tanárokat. Mégis mindenki I igyekezett úgy tenni, mintha semmit sem tudna a rendkívüli eseményről. A testületben ugyanis a tapintat idővel azt a különös formát öltötte, hogy nem illett tudomást szerezni arról, ami egy­mással az iskolában vagy azon kívül történik, ha csak valami sablonos gratulációra vagy kon- doleálásra nem adódott kötelező alkalom, — ezeket viszont a világért nem lett volna szabad elmulasztani. Akik fiúiskolából kerültek az in­tézethez, eleinte meglepődve és kellemetlenül észlelték a fagyos temperaturát, amely a testü­letben uralkodott: mig rá nem jöttek, hogy kollé­gáik roppant érzékenysége mellett — amelynek okait azonban már csak igen kevesen vallották be önmaguknak; is — a közvetlenebb és emberibb érintkezési mód állandó súlyos összeütközéseket okozna. Látták, hogy évekre szóló haragok szü­letnek abból, ha két latintanár vitatkozni kezd, hogy kell-e dolgozatíráskor figyelmeztetni a 1 tanulókat az előforduló latinos szerkezetekre : vagy sem, egyik-másik személyes sérelmet, szak­tudása és érdektelensége kétségbevonását látja abban, ha kollégái más tankönyvet óhajtanak bevezetni, mint amely mellett ő kardoskodott, az osztályfőnökök feszült viszonyban vannak az osztályukban tanító tanárokkal, s a legfontosabb ügyeket alig merik megbeszélni velük, mert ta­pasztalatból tudják, hogy összeveszés a vége, ha, bár szertartásosan udvarias formában is, meg­kockáztatják a kérést, hogy csöngetés után ne tartsák a gyerekeket a teremben. Ehhez járul, hogy Knöpfler személye a testületet három párt­ra osztja, amelyek jóformán csak szolgálati!ag érintkeznek egymással: a kis kormánypártra, a valamivel nagyobb nyílt ellenzékre, ezenkívül a semlegesek* és titkos ellenzékiek pártjára, amely a kormánypárttal megvetésből, az ellen­zékkel . pedig Knöpfler bosszújától való félelmé­ből kerüli az érintkezést. A tanári szobában egyesek most is nyugodtan dolgozatot javítanak, csöppet sem bánva, mi fog történni Perén^rivel, mások a következő órára készülnek, vagy a le­velezésüket intézik, s csak két kis csoport, suttog halkan és titkolózva valamiről a teremben. Percnyi tétován áll meg az ajtó mellett és sér­tett, gőgös fájdalommal érzi, milyen egyedül van kollégái között. Klausek az egyetlen férfi, akivel, I jobb viszonyban van, persze most sincs idebenn. Dr. Gellén Katicát, aki közömbösen kötöget a sarokban, egy pillantással üdvözli, amit senki- sem vesz észre... Végignéz a hosszú termen, amelynek fő bútordarabja, a zöld posztóval be­vont patkóalaku, igen hosszú asztal körül ül a testület, a falak mentén szekrények, egyik a ta­nárok fiókjait foglalja magában, másikban a dol­gozatfüzeteket tartják, a többiekben lexikonok, szótárak és folyóiratok vannak. A legfeltűnőbb helyen itt is a volt miniszterelnök életnagyságu arcképe lóg, amelyekből Knöpfler két-két pél­dányt rendelt annakidején: másutt a tanári kar tablója s az elhunyt vagy áthelyezett kollégák kisebb fényképe csüng. Amint véletlenül a jobb sarokba pillant, azonnal elkapja szemét, mert Faragó Aurél is ott áll egy kis csoport közepén. Valósággal rosszullét környezi, ha életuntságot affektáló, monoklis pofáját és merev eleganciá­ját maga előtt látja. Nem érti, egyáltalán nem érti, hogy nem veszik észre az emberek,. milyen majom!.. ., Tiz óra, minden pillanatban hívhatják a bizottság elé. Idegességében öt-hat meddő kí­sérletet tesz öngyújtójával, mig végre sikerül rá­gyújtania, aztán szótlanul füstöl maga elé. Gellén Katica néha lopva feléje les. Most már látja, hogy hibát követett el, mikor nem figyel­meztette ... nem ébresztette fel- idejekorán . .. Igaz, Zoltánnal nem lehetett beszélni ezekről a dolgokról, de neki mégis meg kellett volna kí­sérelnie ... Mi lesz már most velük?, .. Glas kolléga, egy alacsony, vézna termetű, őszhaju férfi, aki az egész idő alatt rendíthetet­len s szinte tüntető hűséggel kitartott mellette, odalép Percnyihez: : •— Meglátod, nem lesz semmi baj... még csak az kéne! — biztatja halkan. — Cdas kiválóan képzett filológus, de különös álomvilágban él: szerelmes a pisze Erdősbe, akit nem ismer sze­mélyesen, s mivel ez köztudomás szerint Perc­nyiért rajong, a deresedé fejű, finom arcélü kis agglegény szerelméből a szerencsés kollégának is jut valami. Perényi kényszeredetten mosolyog $ a biztatás csak természetesen arra .jó, hogy fel­riassza elszunnyadó szorongását. Maga sem tud­ja egészen pontosan, hogy mitől fél. A valószínű (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom