Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-20 / 216. (3768.) szám
4 ltt5 mupteutm 30, pfawfc. niREio VÍZUMOT (magyart, románt, lengyelt, bolgárt) igen L előfizetőinknek és olvasóinknak gyorsan és megbízhatóan megszeret pozsonyi kiadóhivatalunk: Bratislava, Lfi- rínckapu-ncca 17. IL (Central Passage). Ilyen útlevelek meghosszabbítását is vállal- juk. A többi országba szóló vízumot és meghosszabbítást prágai kiadóhivatalunk eszközli: Praha, II. Panská ni. 12. III. Jules Combon halálára Meghalt a huszadik század nagy történelmi pőrének egyik tanúja — A köztársasági elnök kirándulása Kladnóra. Az A-Zet jelentése szerint a köz- társasági elnök tegnap délután Praga Grand-kocsiján Lanából Kladnóra rándult át. A jó egészségnek örvendő elnököt a járókelők megismerték s csoportokba verődve lelkesen megéljenezték. — Uj attasé a prágai magyar követségen. A prágai lapok mai jelentése szerint a magyar királyi külügyminisztérium dr. Pósfay László attasét a prágai magyár királyi követséghez osztotta be. — A komáromi református lelkész ünneplése. Komáromi tudósítónk jelenti: Meleg és őszinte ünneplés színhelye volt a komáromi református lelkészi hivatal, az ősi Kollégium, ahová még Jókai járt iskolába* A református egyház vezetősége ünnepelte' Galambos Zoltán lelkészt abból az alkalomból, hogy a napokban töltötte be komáromi lelkészkedésének tizedik évfordulóját. A presbitérium élén Fülöp' Zsigmond főgond- nők tolmácsolta az elöljáróság s a gyülekezet üdvözletét s ecsetelte a kiváló lelkész érdemeit az egyházi élet felvirágoztatása körül. Majd Kalitza Sándor a diakónus testület nevében s Pap-Kovách Elemérné a Protestáns Jótékony Nőegylet nevében köszöntötte az ünnepeltet, aki meghatott szavakkal köszönte meg az ünneplést. Az országos keresztényszocialista párt térhódítása Nyitravidéken. Nyitráról jelentik : Az országos keresztényszocialista párt egyre nagyobb tért hódit a Nyitra-, a Zsitva- és a Radosnya-folyók völgyében. Mint ismeretes, a párt a választások alkalmával nemcsak a nyitravidé'ki magyar falvakban, de magában Nyitra városában is lényegesen előtört. A nyitrai eredmény, mint annakidején jeleztük, a Ceské Slovot is meglepte s a cseh lap csodálattal állapította meg, hogy a népszámlálási eredmények szerint Nyitrán mindössze négy és félszázalékot tesz ki a magyarság létszáma, ezzel szemben az országos keresztényszocialista párt több mint 1800 szavazatot kapott, ami húsz százalékos aránynak felél meg. A választások óta a vidéken egyre erősödtek a párt munkásszakszervezetei. Mihalik János* a párt szlovák titkára Cséfalvay Géza magyar titkárral karöltve* sikeres szervező munkát végez a Nyitra, a Zsitva és a Ra- dosnya völgyében. A szervező munkában tevékenyen résztvesz Petrásek Ágoston nemzetgyűlési képviselő is. Legutóbb Petrásek lakóhelyén, Nyitraegerszegen alakult meg a párt uj szakszervezete. Az alakuló gyűlésen Petrásek képviselő tartalmas beszédben ismertette a szakszervezeti tömörülésben rejlő szociális eszmét, majd Mihalik és Cséfalvay titkárok fölszólalása után kimondták a szervezet megalakulását. Az uj szervezet elnökéül Ábel Lászlót választották, pénztárnokká Márton Jánost, titkárrá ifj. Márton Istvánt, ellenőrökül Kös- tyál Bélát és Bencz Lukácsot, Az elmúlt napokban több nyitravidéki községben alakult hasonló munkásszakszervezet, —» Kassáról jelentik : Vasárnap Felsőcsáj községben nagy lelkesedéssel alakult meg újonnan az országos keresztényszocialista párt helyi szervezete. A kassai kerületi központot Gasovszky Gyula körzeti titkár képviselte, aki nagyhatású beszédet mondott. A beszéd után a jelenlevők egyhangú lelkesedéssel mondották ki a helyi szervezet újjáalakítását és a tisztikart a következőkben választották meg : elnök Pócs Imre, alel- nök Tóth György, titkár Komjáthy János, pénztáros ifj. Mihók János, ellenőrök Pócs István Szaniszló és Pócs András Tóth* — Meghalt Csabay Pál balogi református lelkész. Csabay Pál balogi református lelkész 54 éves korában szivszélhüdésben hirtelen elhunyt. Temetése a környék magyarságának és a református egyházmegye híveinek és vezetőinek impozáns részvéte mellett ment végbe. A balogi református templomban Kövér Árpád tornaijai református lelkész búcsúztatta a puritán jellemű, meg nem alkuvó magyarságától közismert, kiváló lelkipásztort, majd a temetőben Lenkey Lajos runyai református lelkész, a gömöri református egyházmegye fojeíj(iyzője tartott búcsúbeszédet. A tragikus haláleset széles körökben nagy részvétet keltett. A két Camboti szerepe és küldetése Franciaország történetében ■ Ami sikerfiit Paulnak és nem sikerült Julesnek a s Akinek Dickens volt „fegyvertársa* ■ Kiderlen levelei és a világpolitika ■ (*) Prága, szeptember 19. Pontosan kilencven esztendős korában távozott az élők sorából a huszadik század nagy történelmi perének egyik tanúja: Jüles Cambön. A két nagy Cambon közül ő volt a kisebbik — de talán csak annyival volt kisebb híres fivérénél, hogy neki jutott a nehezebb és a hálátlanabb szerep. A Cambon nevet azonban mégis ő tette világhírűvé érdekes és lenyűgöző irodalmi munkáival. „La diplomáié'‘ cimü könyvét, mely egy küzdelmes és izgalmas diplomáciai pálya tanulságait és egy széleskörű irodalmi és politikai tudás rezüméit egyesíti, a világ valamennyi kultumyelvére lefordították. Az agg Cambon néhány év óta Svájcban élt s ott érte utói most a halál. Az antant megteremtője A Cambon-fivérek ahhoz a nagy francia nemzedékhez tartoztak, melynek vállain naggyá nőtt a harmadik köztársaság. Jules Camboh részt- vett az 1871-es francia-porosz háborúban és énnek a háborúnak tanulságai irányították azután több, mint félszázadon keresztül politikai és diplomáciai pályáját. Paul Cambonnak jutott a könnyebb és a hálásabb szerep: amikor Delcassé a francia külügyek élére került és hozzálátott nagy programjának megvalósításához, Paul Cambont küldte Londonba azzal a nem éppen könnyű megbízatással, hogy szerezze meg Franciaország számára Anglia barátságát. A megbízatás nem volt könnyű, hiszen a francia közvélemény még mindig hatása alatt állott annak a pofonnak, amit Afrikában kellett elszenvednie Angliától, s az angolok is érezték, hogy a bizalmatlanság és gyűlölet fagyos hullámait löveíi féléjük a kontinens. A franciák túlsókat éltették akkoriban Krüger elnököt, nem csoda tehát, hogyha a Sovány, szakállas, kis öreg urat nem fogadták kitörő lelkesedéssel Londonban, mert már ekkor, több miht harminc év előtt, öíegürnak számított Delcássé bizalmi embere. Cambon rendületlenül hitte, hogy az uj Európa csakis Anglia és Franciaország szoros együttműködésén épülhet fel s ha Delcassé agyéban születtek is meg a koncepció körvonalai és Edward király Volt az, aki áldását adta hozzá, — az enteate cordiale tulajdonképpeni megteremtője Paul Cambon volt, aki első pillanattól kezdve szívósan farigcsált az angol-francia megértés müvén* Szerencséje volt Cambonnak, hogy megértésre talált nemcsak a királynál, hanem az angol politika néhány vezető koponyájánál is, sőt Churchill, aki altkor esett keresztül „életének, egyik legnagyobb csalódásán" és végkép elfordult a németektől, ugyancsak megértést mutatott a francia tervek iránt. Különösen azért, mert az angol imperializmus számadásaiba sokkal jobban be lehetett illeszteni a franciákkal való ba- rátkozás tételét, — hiszen a franciák nagy áldozatokat hoztak ezéft a barátságért, míg a németek inkább versenyezni akartak az angolokkal, mint barátkozni. Cambonnak nagy szerencséje volt még az is, hogy Edward király személyisége alkalmas volt afrá, hogy szinte napok alatt megváltoztassa a francia közhangulatot. Egészen bizonyos, hogy ha csak a politikusok kezén kellett volna a dolognak keresztűlmenní, még néhány év kellett volna ahhoz, hogy úgy megszilárduljon az antant, mint ahogy Edwafd néhány ügyes gesztussal és néhány barátságos mosollyal úgyszólván az első hónapokban megszilárdította. De Cambon érdeme volt, hogy Edward király meghódíthatta mosolyaival és közvetlenségével Párisi és az ő érdeme volt, hogy az angolok megcsodálhatták azt a kis Öregurat, aki akkor Franciaország élén állott. Az angoloknak különben is gyöngéjük a kis és gyámoltalannak látszó emberke a trónuson. Viktória filigrán alakjával a hórihorgas angolokat azonnal leszerelte, még mielőtt ibolyakék szemeivel szétpíslogott volna. Az angolokat mindig bőszitették a hatalmas és hangos német óriások és az orosz husmonstrumok a csillogó rendjeleikkel éö nagy gesztusaikkal, — a kis, filigrán, élénkszemü és gyors észjárású franciákkal szemben azonban mindig kicsit gyengék és elnézők voltak ezek a szigetlakó, mogorva, de gyermek- lelkű góliátok* Dickens szemével kell nézni a világot annak, aki angoloknál sikert akar elérni. Ez a dickensi attitűd adta Cambon kezébe a siker kulcsát. eáTgajkönyveiiben izgalmas fejezet olvasható aprói a találkozásról, amely KiiAngeötben zajlott le a német külügyek mindenható vezetője, von Kkkflsa és ÖaimbOfl között. Kkteriennek üam volt eill'Qnszenvée az okos és megbízható francia kispolgár, akii azonban üéffl értette még ennék a különös és eredeti embernek különös és eredeti észjárását, Ebben az esetben Inkább Cambon vó'lt az, ákl figyelmen kívül hagyta a lélektani motívumokat. Nagy baj volt, hogy Cambonnak ném volt bunrtöfa, míg Kidért bűneik túltengő humora volt és néha zseniálisan, de mindig perszííláló éllel látta a dolgokat. Barátnőjéhez Irt levelei pompás gyűjteménye at akkori Németország vezető alakjairól készült érdekesebbnél-érdekesebb torzrajz oknak. Kideden és Cambon, úgy látszott, megértik egymást ezen a találkozáson és már-már ugy volt hogy az angolokéhoz hasonló megoldással Németországot is sikerül leszerelni. Cambon kijelentette ugyanis, hogy Franciaország nem engedheti meg, hogy Németország megvesse lábát Marokkóban* de minden vitás kérdésről hajlandó tárgyalni, eot engedményekre is kapható. Kidet len énre felvétette a kérdést: Hajlandó-e Franciaország más gyarmati te- röleteken engedményeket biztosítani Németország számára? A németek utánozni akarták az angolokat és nem is kétséges, hogy nem drágábban, de olyan áron, mint Fásod* volt, a németeket Is le lehetett volna szerelni. Kiderlen ez®el búcsúzott efl. Oambontólt — Hozzon nekünk valamit Pártéból. *« Csakhogy míg Kiderlen mindenről pontosan beszámolt Kypke kisasszonynak, a- Wllhekn- strassera elfelejtette elküldeni legalább hallatlanul mulatságos leveliének másolatát, Így történhetett azután, hogy míg Cambon Kiderlen kérdéseiről tárgyalt Parisban, ugyanekkor a német diplomácia és had vezetőség fait aócoiffiipli elé állította Franciaországot, amivel az egész tárgyalás felborult. Az agadlri páncélosok keresztülhúzták Cambon összes számításait s ezért nem sikerült Németország felé is az a módszer, mely Anglia felé remekül bevált s amit a londoni Combon oly szép sikerrel alkalmazott. Nem csoda tehát, hogy amikor Kiderlen meg akarta győzni Cambont, hogy Németországnak nincsenek érdekei Marokkóban s legfeljebb preeztizsoikokból tette azt, ámít tett, — a francia nem akart hinni többé. „Meg akarbaan neki mondani, hogy valóban nincsenek szándékaink Marokkóval, de ez az ökör egyszerűen nem hitt nekem" — fakadt ki egyikéiben híres leveleinek Kiderlen. Utolsó felvonás Berlinben Jules Cambonnak tehát nem sikerült elérnie azt, amit Paulnak. Talán több szerencse kellett volna hozzá és alaposabb ismerete a németi pez'iihéuek, — annyi azonban bizonyos, hogy tehetség dolgában Jules semmivel sem maradt Paul mögött. Még egyezer jutott bertini missziója során drámai szerep Jules Cambonnak. Közvetlen a háború küszöbén. A francia sárga könyv beszámol arról a. találkozásról, mely július 27-ón zajlott be Jagow és Cambon között.-Jagow kifejtette a német álláspontét: Németország nem hajlandó beavatkozni egy osztrák—magyar— szerb konfliktusba 6 csak akkor lépne közbe, ha egy osztrák—orosz konPliiktusról lenne szó. Cambon viszont azt az álláspontot vallotta, hogy a béke ügye fontosabb a formalitásoknál és ha az intervencióval sikerül megakadályozni Oroszországot abban, hogy beavatkozzék Ausztria-Magyarország és Szerbia konfliktusába, nem szabad formalitásokon lovagolni. A vita hevében Cambon nyíltan Jagow mellének szegezi* a kérdést, hogy Németország háborút akar-e? Ez ellen természetesen Jagow hevesen tiltakozott és kijelentette, hogy tudta, hogy Cambon megvan győződve erről, de katasztrofálisan téved. A német, államtitkár megnyugtatta, még Oa.m- boöL hogy Mémötorszég köiöe akcióra kósiirt Presztízs és érdek Artúr Nicolsonhoz ment, lerogyott egy székre, arcát kezeibe temette és szinte mániákusan hajtogatta! —* Vízben hagynak bennünket... • Nicolsofl félugrott* berohant Greyhéz és figyelmeztette „a római arcélü, de távolról sem római jellemű" állámférfiut, hogyha most, ebben á súlyos helyzetben Anglia cserben hagyja Franciaországot* a földkerekség valamennyi népe előtt szégyenfolt fogja borítani az angol nevet. Ez a hang hatott Angliára és egészen bizonyos, hogy az, amit a „Times" munkatársának mondott másnap Camboft, hogy tudniillik: „móst dől el, vájjon örök időkre törlik e a becsűiét szót az angol szótárakból" — jelentékenyért hozzájárult az angol kormány háborús elhatározásához. Cambon az utolsó pillanatban mozgósítani tudta a londoni uccát az angol kormány ellen. Majdnem ázt mondhatnék, ez a „forradalmi gesztus" kényszeritette ki Az angol kormányból a hadüzenetet. Barátokat csinálni az ellenségekből Jules Caimboü ezer epe Sókkál hálátlanabb volt, de nem volt sokkal szegényebb drámai mözzabatokiban. Jules Cambon ie körülbelül azzal a megbízatással ment Berlinbe néhány évvel azután, hogy fivére Londoniban nagy eredményeket ért el, — amivel annakidején DelcasBé Paul Cambont indította, útnak: barátokat, cérnáim az ellenségekből Frabciaonizág- tiaik. Paulnak sikerült, Julesnek nem, — de vájjon ki tudja, Franciaországnak melyik tette a nagyobb szolgálatot? Jules Cambon első nagy próbatétele az agadiri konfliktus Idejére esik. A franda diplomácia persze, a íeieKiam monvumoKon tűi az eraeK józan és reális szempontjai is érvényesültek. Elvégre soha jobban nem bizonyította be Anglia, mint most, hogyha a Presztízs és Érdek között kell választania, inkább hallgat az Érdek szavára Megengedheti magának. Csakhogy Cambon nagy müve a tiz esztendő alatt, ami az antant felépítésétől a világháború kirobbanásáig eltelt, nem egyszer forgott komoly életveszélyben. Mindjárt születése után, az orosz-japán háború idején* ugy látszott, hogy Franciaországnak választania kell Anglia vagy Oroszország között s egyedül a franciák eredményes lavírozó képességén múlott, hogy nem bukott meg a kezdet-kezdetén a jelenkor egyik legnagyobb diplomáciai vállalkozása. aztán a legutolsó pillanatban, a világháború kitörésének idején Is voltak olyan helyietek, amikor ugy látszott: minden hiába volt s Anglia távol tartja magát a kontinens zűrzavaraitól. Drámai pillanatok következtek Cambon életében* mert ugy látszott, hogy egész életműve ösz- szeomlott. Churchill emlékirataiból tudjuk, hogy áz angol kormány tagjainak többsége békepárti volt s azon a napon, amikor Németország hadat üzent Oroszországnak, Grey magához hívatta Paul Cambont és közölte vele, hogy „Franciaországnak most már döntenie kell Anglia nélkül és számolnia kell azzal, hogy nem támaszkodhat angol segítségre...“ Paul Cambön falfehéf arccal hallgatta az angol külügyminisztert, percekig nem jutott szóhoz s azután kijelentette, hogy ezt a közlést nem hajlandó továbbítani P6risba.“ ..Teljes lelki összeomlását jelentené a francia kormánynak, — éhben a SulyóS pillanatban pedig acélos lelklerőre v&n szüksége minden francia állámférfiunak." Hanem maga Cambon valósággal szédülve támolygott ki Grey szobájából,
