Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-10 / 207. (3759.) szám

2 ^R&GAI-A^AGfeliR-HlKLaP 1935 szeptember 10» hadd* A lengyelországi választásokon a választók kétharmada nem járult az urnákhoz A vasárnapi parlamenti választások feltűnő eredménye ■ ■ Az ellenzék bojkottjának Sikere ■ • Lemond Slawek miniszterelnök? Varsód szeptember 9. A lengyel parlament tegnapi választásainak eredményéről ellentétes hirek érkeznek* Mig a kormány hivatalos jelen' tése szerint a választások nagy részvétel • mel­lett rendben és nyugalomban zajlottak le, addig az ellenzék köreiből azt jelentik, hogy a lengyel nép a szavazástól való tartózkodással töntetett az uj lengyel választási törvény ellen, amely az ellenzék érvényesítését csaknem lehetetlenné teszi* A francia és az angol lapok megállapítják, hogy az eredmény érdekes áttekintést nyújt a kormánytöbbség csökkenése fölött* Az ellenzéki pártok, főleg az ukránok, a szélső jobboldali nemzeti szocialisták, szélső baloldali kommunis­ták, szocialisták és a legtöbb zsidó párt bojkot­tot hirdtettek s igy történt, hogy a vidéken a la­kosságnak alig 20—30 százaléka, a fővárosban pedig negyven százaléka szavazott le. Ezt jelenti a csehszlovák távirati iroda is* A választások napján különböző helyen több súlyos összeütközésre került a sor. A Pózén melletti Vitkorovkában a rendőrök számos tün­tetőt, többnyire a nemzeti demokrata párt ifjú­sági osztályának tagjait letartóztatták és a bör­tönbe kisérték. Útközben a többi nacionalista lesből rálőtt a rendőrökre és kettőt megsebesí­tett közülük. A rendőrök azonnal feleltek a tü­zelésre és két tüntetőt agyonlőttek. A varsói vajdaság területén fekvő Kolovieszi községben a nemzeti demokrata párt tagjai feldúlták a vá­lasztási helyiséget. A rombolás után a nemzeti demokraták és a megerősített rendőrjárőr kö­zött heves tűzharcra került a sor s a rendőrök egy támadót a helyszínén agyonlőttek. Számos választási helyiségben tegnap az ellenzéki pár­tok támadásai következtében nem sikerült befe­jezni a szavazást, úgyhogy a munkát hétfőn foly­tatni kellett. Brombergben és Brzeznicában is­meretlen tettesek bombát dobtak a választási helyiségekbe. A bombák nem okoztak ugyan kárt emberéletben, de az anyagi kár óriási, A legtöbb községben, ahol tüntetésre került a sor, a rendőrök az ellenzéki pártok számos agitátorát letartóztatták. Állítólag ezer személyt vettek őrizetbe ilyen alapon. Az országban a közvélemény a választásokat nyugtalan érdek­lődéssel figyelte s nem lehetetlen, hogy az ered­mény messzemenő politikai következményekkel jár. Mint ismeretes, S?lawek ezredes miniszter- elnök követelte leginkább a választási reformot, mert bizott abban, hogy a lakosság egységesen a kormány mögött sorakozik föl. A kudarc kö­vetkeztében Szlawek valószínűleg kénytelen lesz lemondani s az uj kormány igyekezni fog Prága, szeptember 9. Az agrárpárthoz kö­zelálló Sloveneké Národné Noviny írja: „A ruszinszkói országos képviselőtestület alakuló ülését a legközelebbi napokban hívják össze. Az ülésen megválasztják a hattagú országos választmányt A választmány tagjai a követ­Prága, szeptember 9. A vasárnap Budapes­ten lezajlott Ferencváros—Sparta futballmérkő­zés előtt a rendező budapesti egyesület a Cseh­szlovákiából tömegesen megjelent nézőkre való tekintettel merő udvariasságból hangszórókon közvetítette előbb a csehszlovák, majd a magyar himnusz dallamait. A csehszlovák himnusz máso­dik, szlovák része azonban elmaradt Ez a nyil­vánvaló tévedés, amely külföldön, igy tavaly Rómában a világbajnokságokon is többizben meg­történt, a prágai csehnyéívü sajtó egyik részében példátlanul éles magyarellenes támadásokra szók gáltatott okot. a balul sikerült választási reformot revízió alá venni s a régi rendszert visszaállítani, A kormány hétfő esti jelentése szerint Varsó­ban meg vannak elégedve az eredménnyel. Utal­nak arra, hogy a kormány legtöbb jelöltje győ­zött és a nemzeti kisebbségek, különösen a né­metek támogatták irányzatát. Tiszta képet a vá­lasztások eredményéről csak néhány nap múlva sikerül majd alkotni. kezők lesznek: Pittermann cseh, Ctefan ukrán, Kroó zsidó, Hermann vagy Fejér kommunisták, R. Vozáry magyar és Selzer vagy Kekus cseh nemzeti szocialisták. A ruszinszkói országos választmánynak tehát nem lesz ruszin nemze­tiségű tagja/* Elől jár ebben a Poledni List, amely ellso ol­dalán feltűnő dmbetükke! provokációt emleget és vastagon szedett cikkében a közvélemény óriási felháborodásáról ir: „A verseny rendezői — írja egyebek közt — nem fogják nekünk bebeszélni, hogy nincs tu­domásuk nemzeti himnuszunk második részé­ről. Ezt dhihettük az olaszoknak, amikor a világbajnokságokon elfelejtették eljátszani nemzeti himnuszunk szlovák részét, de a ma­gyaroknak nem hihetjük el. A provokáló szán­dék nyilvánvaló/* A továbbiakban nyomatékos tiltakozást követel hivatalos részről és keHő elégtétel hiányában kétségesnek tartja a jövő vasárnap Prágában tartandó magyar—csehszlovák mérkőzés nyugodt lefolyását. A miniszterelnök lapja, a Veőer „A magyarok a sportot politikai provokációra használták fel“ dm alatt azt emlegeti, hogy ezrek jelenlétében megsértették a csehszlovák nemzetet. „A magyar revizionista provokátió — foly­tatja a Vecer cikke — szem- és fültanui voltak a magyar kormány megbízottai, a magyar köz­élet tényezői, s itt voltak Svájc, Ausztria, Hollandia és Németország sportreprezentánsai is. És mialatt a budapesti polgármester üdvö­zölte a Sparta-játékosokat, már forogni kezdett a hanglemez, amely revizionista hangokat hal­latott. Ekkor a 8000 csehszlovákiai vendég fölemelte lobogócskáit, hogy köszöntse a cseh­szlovák himnuszt, de ennek csak első részét játszották el. A revizionizmus undok gondolata visszaélt cél­jai érdekében a sporttal is.” Hasonló szellemben ir a Národ, viszont ki kell emelnünk a Ceské Slovot és a Lidové Novi- nyt, amelyek rövid tudósításukban tisztán a tény regisztrálására szorítkoznak és nem kommentál­ják ellenséges hangon a budapesti sportegylet rendeződnek nyilvánvaló mulasztását. Hen'einák olcsó áron nem lépnek kormányba Prága, szeptember 9. A szudétanémet párt vasárnap Mahrisch-Schönbergben gyűlést tar­tott, amelyen mintegy hatezer ember vett részt. A hivatalok a felvonulást nem engedélyezték s igy az összejövetel a szakbizottságok üléseiben és a délután tartott népgyülésen érte el tetőfo­kát. A pártbizalmiak ülésén Sandner képviselő bejelentette, hogy a német munkások az uccára vonulnak ki, ha a kormány nem gondoskodik munkáról. Az agrárszakosztály ülésén a gazda­képviselők az állatmonopólium mellett foglal­tak állást. A délutáni gyűlésen Henlein ötperces beszédet tartott, amelyen kérte a jelenlevőket, hogy tovább is tiszteljék meg pártját bizalmuk­kal. Hangoztatta, hogy számos cseh politikus követeli, hogy mozgalmát oszlassák fel, őt ma­gát pedig rendőri felügyelet alá helyezzék. Sandner képviselő a kormány politikáját bírálta, majd dr. Sebekowsky a párt kormánybalépésé- nek lehetőségéről beszélt. Kijelentette, hogy az eszme elárulása volna, ha csekély engedménye­kért vállalnák a vezérek a kormány támogatását. Himnuszaffért szil a nacionalista cseh sajtó a budapesti kupamérkőzés kapcsán Ruszin tag nélkül marad a ruszinszkói országos választmány? (2) — Elég, ez nem készülés! — jelenti ki Peré- nyi ridegen s egy pillanatra boldog gyönyör tölti el. Az osztály rémült csendben figyeli. Perényi arca meg sem rezzen, a gyűlölet és a fájdalom felolvadhatatlan jégmaszkot borított, rá. Szemét, mely a felelők felé fordul, egy pillanatra sem irányítja a padok felé, ezzel is azt fejezve ki, hogy szempillantásra sem méltatja az osztályt, igaz, most nincs is szükség a lányok ellenőrzé­sére, olyan csönd van, hogy egy moccanást is meg lehetne hallani. Most Lovászy Évit kérde­zi, még türelmetlenebbül és ingerültebben, mint az előbb. Lovászy még harmadikba járt, mikor egyszer egy tizpercben néhányadmagával nagy- nevetve tárgyalt valamit a folyosón. Perényi odasétált s mosolyogva megkérdezte, min mu­latnak olyan jól.. Az egyik, mindjárt mesélni is kezdte: „Tegnap kirándultam a Hüvösvölgybe, turósxétest vittem magammal és ...” Ekkor Lo­vászy meglökte: „Ne mondd el!” s szürke sze­me nedvesen csillogott a tanár felé. Perényi úgy érezte, mintha leütötték volna. Nyilvánva­lóan ártatlan históriáról volt szó. amit nyugod­tan elmondhattak volna, de Lovászy fontosko­dásból és a tanárok iránti idegenkedésből elhall­gattatta barátnőjét. Azóta Perényi gyűlölte. Egy hónap múlva a kislány véletlenül gyengén felelt németből — s mikor Perényi kipirosodva, magából kikelve, kiabálva <összeszidta, az osz­tályban senki, szegény Lovászy maga sem sejtet­te, hogy miért haragszik úgy rá a tanár ur... Azóta négy év telt el s Percnyiben, ha Lovászy kedvesen csillogó szemébe, gyerekes arcába néz, ma is felszáll s felébreszti a régi haragot a régi emlék ... — Helyremehetnek! — n*»ndja yégül, és az l osztály szeme előtt s inkább tüntetve, mint tit­kolózva ir be három négyest a noteszébe. Mi­közben a lapok fölé hajolva keresi a neveket, érzi, hogy arcán most meglátszhat a fájdalom. Nem bánja, jól van ez is, vegyék tudomásul, akikben van még egy kis jóérzés, hogy igenis fájdalmat okoztak neki, aki pedig ezt egyáltalán nem érdemelte meg! S a szívtelen, durva terem­tés most is nyugodt egykedvűséggel ül a pád­ban, s ha vannak rossz percei, legföljebb a kelle­metlen következményektől való féltében van, nem pedig, mintha megbánta volna a gyáva és alávaló inzultust. Közben uj áldozatok után ku­tat. Deáky Vili? Világosan látja az arcán, hogy nem készült mára, de valami mégis visszatartja attól, hogy az osztály legjobb tanulóját leleplez­ze. Kell. hogy maradjon az osztályban egy min­tagyerek, a Deáky-legenda lerombolása oly destrukció volna, ami után talán teljes káosz és anarchia következnék . .. — Kohn Judit! — szélit fel egy nevet, és most noteszéből feltekintve észreveszi, hogy Hodlik Márta a szomszédjához hatol és súg neki vala­mit. — Ki az osztályból! — kiált reá. Hodlik sírva áll fel helyéről s kétségbeesetten s kezeit tördelve könyörög, hogy bocsásson meg a tanár ur, őt még soha, soha igy meg nem szé- gyenitették. Végignéz a padsorokon; a beesett, fáradt arcokon egyetlen kívánság: csak már vé­ge volna ennek a lidércnyomásnak! Erdős Alice szeme riadt esdekléssel, várakozva tűz felé. Pe­rényi már-már hajlik is, érzi, hogy túlságosan kegyetlen s talán olyan sebet üt ezen a valóban szorgalmas és jóviseletü lányon, ami egy életen át nem fog behegedni, — de eszébejut, hogy egy hónappal ezelőtt találkozott vele a Muzeum- köruton, amint Faragó Auréllal sétált... Erre : az emlékre újból megsajdul a seb... Még csak az kellene — válik rideggé megint —, mindjárt az első héten megpuhuljon hazug lánykönnyek hatása alatt, hisz ez uj módszerének teljes kudar­cát jelentené, nem, nem, itt most nem szabad engedni, s újból üvölt: — Nem értette? Ki az osztályból! Azonnal! Úgy áll az osztály fölött, mint egy félelmetes felleg, amelyből minden percben lecsap recseg­ve egy mennykő. Mikor magyarázni kezd, kel­lemetlenül tapasztalja, hogy beszélő rutinja még mindig nem tért vissza, összegubancolódó mon­datait nem képes helyesen befejezni, olykor kénytelen újrakezdeni némelyiket... s minden­nek tetejébe most még ez a fegyelmi is... A mo­solygós képű, pisze Erdős az első padban csen­des, szomorú szemmel néz rá s részvét és együtt­érzés ég tekintetében. Negyedikbe járt, mikor Perényi egyszer azt mondta neki véletlenül: „Ül­jön le, kedves”. A tanár ur rég elfeledte e meg­szólítást, de Erdős azóta. állhatatosan imádja. Mikor Perényi észreveszi Erdőst, az egyetlen együttérző tekintetet az oasztályban, megmozdul benne a szinész, aki legmélyebb fájdalmaiban sem hagyja el az embert, s feléje nem a gyilkos és kegyetlen, hanem a megbántott fájdalmas né­zését fordítja... Óra végén sem körül, sem hátra nem tekint s kisiet az osztályból, mint aki a legszorosabb értelemben kötelező munkáját elvégezve, sem­miféle kapcsolatot nem tűr maga és növendékei közt. A lányok a cakkot visszasimitják a fejük­re — a cakkviseletet egyedül Néró szereti a ta­nári karban s Burckhardt Irénnek lesz órája, aki viszont csak a sima frizurát szívleli. Mily jó volna, ha külsejük egyéb vonatkozásokban is ily könnyen és gyorsan átalakítható lenne, ha például Perényi óráin karcsú és szőke lehetne az ember, Burckhardt Irén óráin viszont telt, akár formátlan; sajnos, ez lehetetlen ... A többi osz­tályok tanulói már jókedvűen rohannak a folyo­sóról az udvarra. Perényi mereven s maga elé nézve lépeget közöttük. Hát ime, győzött: sike­rült teljesen lefojtania a szeretetét, sikerült tel­jesen ridegnek lennie. Maga sem tudja, miért oly szomorú... Az egyik lány majdnem beleütkö­zött. Gyors tekintetet vetett a tanárra, aztán ro­hanni akart tovább. Perényi haragos gúnnyal meghajtotta fejét a lány előtt ás rákiáltott! — Jóreggelt kívánok! A lány vérigvörösödve meghajtotta magát és dadogott valamit. — Majd én megtanítom magukat! — szólt utána Perényi. Egy kolléganője ment el mellette a folyosón, barátságosan egy tanuló vállára téve kezét, ahogy pajtások szoktak sétálni egymással. A lány kissé zavartan, de megtisztelten lépegetett. Perényi utálattal fordult el kolléganőjétől. „Un­dok pozőr!" — gondolta. Hirtelen eszébejutott a fegyelmi s ekkor ráesz­mélt, hogy ez a német óra alatt is, mikor pedig ideje sem volt rágondolni, állandóan rajtafeküdt, mint egy nyomasztó, sötét árnyék. 2. Knöpfler ideges buzgólkodással sürgőit az urak körül. Már előző nap, amint a főigazgató­ság közölte vele a fegyelmi bizottság érkezését* éber pedagógiai ösztönével, amely egész műkö­dését jellemezte s amely miatt annyi dicséretben részesült, azonnal kiegészítette az iskola szivar- és italkészletét. Neki magának ugyan semmi öröme nem volt az ivásban: szegény sváb szü­lei állandóan óvták a bortól és pálinkától vala­ha, magának kellett rájönnie, hogy az ital ked­velése s a velejáró kötelező kedélyesség egyiké a titkos jeleknek, amelyekről az úri társaság tagjai felismerik egymást; lelkében a poharazást, mint aféle úri dolgot, az értelemfölöttinek járó tisztelet övezte, akárcsak „korszerű” szólamo­kat, amelyeket szintén mint az előkelők szoká­sait vette át. — Parancsoljanak, urak, parancsoljanak! — is­telte s a kis asztalra mutatott, amelyen két ko­nyakos üveg körül négy stampelli várakozott. Hatalmas, magas termetével ide-oda ugrált, szé­les koponyája, melyen fölfelé fésült sárgásfehér, rövid, puha haj csillogott, hol itt, hol ott villant meg. A hérom ur, mindnyájan sötét uccai ruhában, egyelőre ide-oda nézdegélt az irodában. Mérey, a minisztérium kiküldöttje, a falon függő élet- nagyságú arcképekre mutatott: ^Folytatjuk. Néró és aVII.b. Irta: IC omlós Aladár — Regény —

Next

/
Oldalképek
Tartalom