Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-08 / 206. (3758.) szám
zésben, hanem még azt is meg kell állapítanunk, hogy a pozsonyi járási hivatal és a szlovenszkói országos hivatal nincs tájékozva a statisztikai hivatal kiadványai felől s nem tudja, hogy a statisztikai hivatal igenis már régen közzétette a Főrév lakosságának nemzetiségi megoszlására vonatkozó hivatalos számadatokat. A ,,Mimo- riadne Zprávy átátného úradu statistického RcS. 1933-as évfolyamának 18.—20. számaiban tette közzé. A törvények, rendeletek s a jogszabályozást eszközlő statisztikai kiadványok ismerete igazán kötelező minden hivatalra, igy a pozsonyi járási hivatalra és az országos hivatalra is. A statisztikai kiadványok egyébként is különös figyelemnek örvendenek a szlovenszkói hatóságok előtt, hiszen emlékezzünk csak vissza, mily prompt gyorsasággal tudomásul vették azt a statisztikai számadatot, hogy Pozsonyban és Kassán a statisztikai hivatal közlése szerint húsz százalék alá szállt le a magyarság számaránya s e közlés konzekvenciáit rögtön levonták, amikor e két városban eltörölték a magyar kisebbség nyelvhasználati jogát s nemcsak az uccákat jelző föliratokból, de a kereskedelmi cégtáblákról is lekerült a magyar nyelv. El sem bírjuk képzelni, hogy amikor egész Szlovenszkó sajtója oly bőven ismertette a szlovenszkói városokról és községekről szóló statisztikai kiadvány hivatalos számadatait, hogy akkor pont Szlovenszkó legmagasabb hivatala, az országos hivatal és legelső járásfőnöksége, a pozsonyi járási hivatal ne értesült volna arról a kiadványról, amely a szlovenszkói lakosok nemzetiségi statisztikáját adja s ebben beszámol valamennyi 2000 lakosnál nagyobb község. valamint azon helységek nemzetiségi megoszlásáról, amelyekben legalább 10 százaléknyi magyar, német vagy orosz kisebbség van. De ha föltesszük is. hogy a kiadvány elkerülte volna a két hivatal figyelmét, végzésük akkor is hibás és téves, mert ahogy az egyszerű polgár számára nem szolgálhat mentő érvül az. hogy nem ismeri a törvényt és rendeleteket, ugyanúgy nem szolgálhat kimerítő indokolásul egy hivatalnak az, ha azt mondja, hogy nem ismeri a statisztikai hivatal közleményét, holott az a közlemény már 1933- ban napvilágot látott és egész Szlovenszkó tud róla és idézi és pontosan ki van mondva a második oldalon, hogy Főrév községnek 1049 magyar lakosa van s a magyar nemzetiség itt 24‘34 százalékos kisebbséget képvisel. Szóval arányszáma magasabb a 20 százaléknál és lélekszáma olyan magas, Az ofasz-abesszin kérdés Genf előtt ELEJE AZ ELSŐ OLDALON. összejöveteleken egyre erősebben látni az olasz agitáció hatását. Az egyiptomi lapoknak titkos források nagymennyiségű híranyagot bocsátanak rendelkezésükre és ez az ingyenes híranyag határozottan olaszbarát színezetű. Az újságírók megvesztegetése is napirenden van. Az illetékes angol körök véleménye szerint a propagandát az olasz kormány tudomása nélkül lehetetlen ilyen arányokban végrehajtani. Ha Olaszország békében akar élni Angliával, Írják a londoni lapok, akkor be kell szüntetnie az agitádót, mert ellenkező esetben az angolok kénytelenek erélyes rendszabályokhoz nyúlni. Chertok kölcsöne N e w y o r k, szeptember 7. Ohertok tőzsde- ügynök, aki állítólag egymillió dolláros kölcsönt szerez Abesszíniának, a jövő csütörtökön Angliába utazik és megteszi a szükséges előkészületeket a tranzakció végrehajtására. Kijelentette, hogy londoni tartózkodása alatt föltétlenül átad Abesszínia londoni követének egymillió dollárt. A tőzsdeügynök elutazása előtt optimista nyilatkozatot tett. Azt mondotta, hogy telefonon beszélt a londoni abessziniai követtel, akivel az ügy részleteit végérvényesen tisztázta. A franciák haragszanak Jezé tanárra P á r i s, szeptember 7. A francia lapok rossza- lólag emlékeznek meg Jezé tanár genfi szerepéről. Mint ismeretes, a kiváló francia nemzetközi jogász Abesszíniát képviseli a népszövetségben és az elmúlt napokban a tanácsban több heves kirohanást intézett Olaszország ellen. A lapokat kellemetlenül érinti. hogy éppen egy francia tudós az, aki fölösleges bonyadálmakat okoz Genfben és elmérgesdti a helyzetet, mig Laval kínosan ügyel arra, hogy mérsékelt magaviseletével senkit meg ne sértsen és a kibontakozást elősegítse. Az ötös bizottság első ülése Genf, szeptember 7. Madariaga spanyol tanácstag elnöklete alatt ma tartotta első ülését a népszövetség ötös bizottsága, amelyet a tanács az abesszin—olasz konfliktuskivizsgálására küldött ki a tegnapi ülésen. Edén és Laval ismertette azokat a javaslatokat, amelyeket július közepén Aloisi bárónak tettek s amelyeket az olaszok elutasítottak anélkül, hogy alaposan fölülvizsgálták volna őket. Német hajókat vásárol Olaszország Berlin, szeptember 7. A németek négy nagy szállitó hajót eladtak az olaszoknak, A hajók tonnatartalma öszesen 40.000 tonna. Az olaszok állítólag csapatszállitásra akarják használni a volt német hajóikat. A pápa uiabb nyilatkozata az olasz-abessziniai konfliktusról Róma, szeptember 7. A volt frontharcosok gyülekezete előtt a pápa a Szent Pál bazilikában beszédet mondott és megemlékezett az olasz— abessziniai konfliktusról is — Azt kívánjuk, — mondotta, — hogy a mi nagy és jó népünk kívánságai és követelményei teljesüljenek és elismertessenek. De azt óhajthogy joggal igényelhet nem egy, de két iskolát. Egy 1049 lélekszámmal biró községnek minimálisan két iskola kell, a 100-nál több főrévi és 178 zabosi igénylő mindenképpen igényjoggal bir két magyar iskolára, akár hivatkozunk a statisztikai hivatalra, akár nem. Az elutasító végzés fájdalmas, de reméljük, hogy éppen hiányos indokolása miatt nem lehet végleges. Az iskolaügyi minisztérium élén nem bürokrata, hanem vérbeli tudós pedagógus áll, nem hisz- szük tehát, hogy azonosítaná magát ezzel a bürokratikus, formalisztikus elintézéssel. 278 magyar gyermek magyar kultúrára szomjazik és joggal igényli a magyar iskolát : , itt csak egyetlen igazságos megoldás van, betartani, amit a törvény betűje előír. Megadni a jogosan kért iskolát. Reméljük, hogy az iskolaügyi miniszter, mint következetes pedagógus, be fog avatkozni ebbe a bürokratikus elintézésbe és teljesíteni fogja azt, amire egyébként nemcsak a törvény, de Komensky hagyománya is kötelezi. Néró és aVII.b. Irta: K.omlósA.ladár — Regény — (i) í. Perényi belöld a VII. b. ajtaját s rohan fel a dobogóra. Fejét előre szegezi s pillantást sem vet a padsorra, amely mellett elhalad. Kacér cakkba fésült harminc lányfej néz reá; még akik előbb éveken át értelmetlen, makacs daccal ellenálltak is a cakkviseletnek, az utóbbi időben, végső kísérletként, megpróbálkoznak vele. Mikor Perényi felér a katedrára, szembenéz a dermedt csendben mozdulatlanul álló osztály- lyal. Másodpercekig áll igy, tanár és növendékei mereven s moccanás nélkül farkasszemet néznek. S valahol mélyen, a mozdulatlanság alatt, titokban remeg bennük egy pattanásig feszült húr. A várás nem volt hiába, Perényi észreveszi, hogy az egyik lány meggörbült háttal áll a padban s ahelyett, hogy előirásszerüen szembenézne vele, a könyv fölé hajol, nyilván most próbálja befejezni hiányos készülését. Perényi torkából bömbölve tör ki, oly bősz erővel, hogy magát is meglepi s csaknem könnyek jönnek a szemébe: —• Hogy áll? Most meg tudná ölni, ha a lány netalán feleselni merne. Szeme ridegen szalad végig a növendékeken. Most mindet gyűlölte. A merész nézésű barna lányt, akiben azelőtt valami fojtott erotikát érzett, azt a másikat, akinek diák- csinyektől csillogni látszó okos gyerekszeme s egészséges hideg homloka régebben mindig üdítően és mulattatóan hatott rá, azt, akinek intelligens dámatekintetében ott látta már a későbbi nagyvilági hölgyet, aki öröme és áldozata lesz a férfiaknak, — mert hinni fog minden jósvá- dáju szélhámosnak, — a kövérkés kislányt, aki olyan volt, mint egy ártatlan mackó és hangosan sipítva olvasott, irilát egy eletnlsta. Sőt a mindig tintás ujju, pisze kis Erdős Alicet is unta és Kalmár Zsuzsit is, akinek kerekre tátott óriási ablak-szeme a maga szerecsengyermekes bámészságában oly mulatságos volt, hogy Perényi, akarata ellenére, mindig nevetni kényszerült, ha e roppant szemek rásugároztak s hiába ültette őt a legkülönbözőbb helyekre, hogy megszabaduljon szemei nevettető hatásától, e szemek nagyobbak voltak, mint az egész osztály, mindenünnen csak felé ragyogtak... S miközben az osztály megfélemlítve hallja a fájdalmas üvöltést, ő belül egy kis megnyugvást érez, hogy lám, bírja tartani a hangot, a gyilkos, kegyetlen hangot s nem esik vissza a régi barátságos, mosolygó tónusba... De még mennyire bírja! Teljesebben, tökéletesebben, mint remélte .. . Bár csak korábban tudott volna ilyen erős lenni s nem tette volna magát nevetségessé hiábavaló kísérleteivel... — Leülhetnek! — mondja ki végre, mint egy kemény vezényszót. Mialatt nőies mozdulataival kinyitja az osztálykönyvet, bemártja a tintába a tollat és beírja a tárgyat: „Német", az órára kijelölt anyagot: „Wilhelm Teli, összefoglalás" s a hiányzók névsorát, a lányok megkövültén nézik szenvedéstől elcsigázott keserű arcát s kékkarikás szemét. Az iskola leggondosabban öltözött tanára volt azelőtt, most elgyürt ruhában, borot- válatlanul járt az osztályba s a néhány ősz fürt ziláltan. hanyagul lóg kopasz fején . .. Perényi becsukja az osztálykönyvet, felemeli a fejét s újból végignéz a növendékeken. Az üde arcok, ahogy rájuk tekint, az első pillanatban önkéntelenül ragyogással kezdik eltölteni... s egy másodpercre önfeledten megenyhül arca... s talán ki is nyílna, felmelegedne újra a lelke, mint régen, de hirtelen eszébe jut: a kollektív elégtételre persze nem gondoltak! Nyilván nem is ■—B—B <IMBI WIB—B fognak. Igaz, hiába is volna, ő nem hisz növendéknek többé. Azelőtt megengedte a nevetgélés és suttogás bizonyos mértékét s ha néha akarta volna is, a csendet nem sikerült megteremtenie, mert legszigorúbb szavai közben is el-elnevette magát. Most olyan csönd van körülötte, mintha halott volna az osztályban. Kalmár Zsuzsi nagy szerecsengyerek szeme megfélemedve néz feléje, mintha kihalt volna belőle minden sugárzás. Perényi most nyugodtan siklik át rajta, elmúlt, ó, mennyire elmúlt a veszedelem, hogy elneveti magát! Décsi lesütött szemmel ül a padban, egy pillanatra sem mer feltekinteni. Üde arca rózsás, mint azelőtt, látszik, csöppet sem vette lelkére a dolgot. No várjatok! Perényi lemegy a katedra elé, hogy hozzákezdjen a felel- tetéshez. A közepesnél valamivel magasabb, vékony termete a padok fölé nyúlik, hosszúkás arca a szokottnál is keskenyebb. Nyakkendőjéből hiányzik a megszokott aranytű, külső felső zsebéből a kacér kis selyemkendő, s akik az első padiban ülnek, észreveszik, hogy már nem is kölnizi magát... Finom mozdulattal zsebébe nyúl, előveszi noteszét és hosszú másodperceken át tétován lapozgat benne. Elmerülten nézi a neveket, s bár fel sem pillant, minden parókájával tudja, hogy most moccanás nincs a padokban. Mikor a rémült csöndnek, mely az osztályra ül, már-már maga is érezni kezdi hidegét, három lányt hirtelen kihív a padokból. Azelőtt soha osztályzatra nem feleltetett, beérte azzal is, hogy a pádból válaszoljanak kérdéseire, mindenképpen meg akarta kímélni tanítványait az iskolai „drukk" gyötrelmeitől. Hát jó, most majd megtanulják, hogy tud ő más is lenni, visz- sza fogják még sírni a régi időket, mikor közte és az osztály között mosolygó pajtásság uralkodott! Hetekre visszamenőleg kérdezi az anyagot, a feleletek bizonytalanok, sőt gyakran hibásak s ha valaki helyesen válaszol, ez még fokozza haragját: mintha szemtelen renitenskedés volna, hogy akiket alá akar buktatni, újra meg újra ki merik dugni fejüket a vizből! — Mi volt Schiller foglalkozása? .— kérdezi, s akaratlanul egy lányt néz az egyik padban, aki, valahányszor Perényi rátekint, ijedt buzgalommal mindig csendesen mozgatni kezdi a szájuk, hogy ez az igazságosság és békeszeretet jegyében történjék. A tanács napirendiének többi pontjai G e n i, szeptember 7. A népszövetségi tar nács nyilvános ülésén báró Aloisi olasz delegátus fölolvasta jelentését a nemzetközi kötelezettségek aláírásáról és ratifikálásáról. A lengyel delegátus a kereskedelmi propoganda megkönnyítéséről szóló nemzetközi szerződésről tett jelentést. Ebben az ügyben a közel jövőben szakkonferenciát hívnak össze. A szovjetkormány képviselőjének fölszólalása után a tanács elhatározta, hogy bizottságot küld ki az importőr és az exportőr fogalmának meghatározására. Az uj magyar kereskedelmi miniszter a szabad kereskedelem híve Budapest, szeptember 7. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Winchkler István, az uj magyar kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter ma délelőtt a sajtó képviselőit fogadta s ismertette előttük programját, valamint a tárcája körébe tartozó teendőket. A miniszter kijelentette, hogy vezérelve az, hogy a kereskedelem szabadságát csak a legszükségesebb mértékben szabad korlátozni. Német tiltakozás Washingtonban egy newyorki ítélet miatt Berlin, szeptember 7. A newyorki bíróság tegnap fölmentette azokat a kommunistákat, akik a Bremen nevű német hajó New- yorkba érkezése alkalmával tüntettek a harmadik birodalom ellen és megsértették a német lobogót. A biró az ítélet megókö- lásánál több olyan kitételt használt, amely megsértette a német birodalom tekintélyét. A washingtoni német nagykövet ma megjelent az amerikai külügyi hivatalban és tiltakozott a newyorki Ítélet és annak indokolása ellen. — Lovassági tábornokká nevezték ki Pál régensherceget Belgrádiból jelentik: A jugoszlá/v régeos- tanács tegnap külön rendelettel Pál régens-heree- get, eddigi ezredest lovassági tábornokká nevezte ki. A király azültéesaapja. alkalmából a hadseregben egyébként számos előléptetés történt, köztük Marján Poliosot viceadmirálissá léptették elő. ját, mintha magában mondaná a feleletet. — Egyetemi tanár volt, — feleli a kérdezett, Perényi bosszúságára, mert ő tudja,, hogy a leány nem készült' s véletlen helyes válaszai csak a helyzet gonosz elhomályositására, az elintézés megnehezítésére valók. — Mit tanított? — firtatja telát makacsul, mint az ügyész, aki keresztkérdések alá fogja a vádlottat. — Történelmet, — válaszolja kis habozás után a lány. Perényi forr dühében s már-már arra gondol, hogy az anyagnak valamely más részében próbálja megcsípni a konokul tagadó vádlottat, de mégegyszer szerencsét próbál: — Melyik történelmi munkájáról tud? A három lány zavartan néz rá, de még mielőtt felelhetnének, az iskolaszolga lép be az ajtón s az igazgatói körözőkönyvet átadja Peré- nyinek. A pillanatra kinyíló ajtón át' távoli énekzsongás, folyosói beszélgetések és lépések nesze, a külső világ zajai úgy áradnak a terembe, mint börtönbe a szabad külvilág jelei. Az osztály előírás szerint s megkönnyebbülve feláll s úgy hallgatja a körözvényt, hogy a Városi Színház a következő héten ifjúsági előadást rendez. Újabb másodpercig tart, mire robajjal s csoszogva ismét elhelyezkednek a padokban, s mikor Perényi a felelők felé fordul, megnyugodott arcukon világosan látja, hogy a hirdetmény meghallgatása közben megsúgták nekik a feleletet. Hirtelen uj kérdést ad fel: — Mindjárt a tanári pályára is készült? Azonnal látja, hogy végre győzött. Ahá, vidul fel titokban Perényi s csaknem megengesztelő' dik a felelő iránt, hogy abbahagyta a harcot s szépen megfogatta magát. S a tisztes látszat kedvéért újból felteszi a kérdést, de most már ‘ a biztos reményben, hogy a lány úgy sem fog tudni válaszolni: — Hát mi volt Schiller első állása? — Schiller első állása... — kezdi folyékonyan a lány, de nem fejezi be a mondatot. Fejét lemondóan lehajtja. Szeméből könnycsepp gördül alá. Minek is küzdeni tovább, ha mára őt szemelte ki áldozatul ez a szörnyeteg! (Folytatjuk.)
