Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-26 / 221. (3773.) szám
2 ^RXGMMAGtAR-mRLgP 1935 szeptember 26, csütörtök, Fordulópontot jelent az olasz-angol viszony fejlődésében Mussolini és Drummond találkozása Róma, szeptember 25, Mussolini és a római angol nagykövet nagyjelentőségű hétfői találkozásából csak most adtak ki hivatalos jelentést, amely a következőképen hangzik: A duce a Pa- lazzo Veneziában fogadta Sir Eric Drummond angol nagykövetet, aki átadta Sir Sámuel Hóare angol külügyminiszter személyes üzenetét. — Hoare, mint Olaszország régi barátja kifejezésre juttatta azt a külön kívánságát, hogy a miniszterek igyekezzenek a két ország viszonyából eltávolítani a fölösleges félreértéseket, A duce arra kérte a nagykövetet, hogy üzenje meg Londonba, hogy a közlés értékét nagyrabecsüli és elégtétellel vette tudomásul, A hivatalos olasz jelentéssel kapcsolatban illetékes körök hangsúlyozzák, hogy az angol közTrapl tárgyalásai a icamaflfbleszátlités'ól Prága, szeptember 25. Értesüléseink szerint dr. Trapl pénzügyminiszter a mai nap folyamán a Központi Szociális Biztosítóval folytatott tárgyalásokat a kamatláb leszállításáról. A szociális központok azt a nézetüket hangoztatják, hogy az általuk nyujíáít kölcsön most is olcsó és hogy a tőlük megkövetelt kamatlábleszállitás például a Központi Szociális Biztosítótól kereken évi 100 millió korona áldozatot követelne meg. A tárgyalások még folyamatban vannak. Cttarp sala megalaki otía az uj spanyol kormányt 31 a d r i d, szeptember 25. Chapaprieta eddigi pénzügyminiszter, független képviselő, megalakította az uj spanyol kormányt. A külügyi tárcát a radikális Lerroux vette át, az igazságügyi és munkaügyi tárcát Salmon (katolikus uéppárt), a hadügyminisztériumot Gil Robles (katolikus néppárt), a pénzügye miniszteri tárcát a miniszterelnök tartotta meg, a belügyi tárcát Pablo Blanco radikális képviselő kapta. ! vélemény tudatában van Drummond és Mussolini hétfői találkozása jelentőségének. Olasz—angol viszály nem létezik és az olasz nép nem akarja, hogy az olasz—abessziniai gyarmati jelentőségű konfliktus azzá váljék. Az egészséges emberi értelem előtt lehetetlennek és esztelennek látszik az olasz—angol viszony elmérgesítése, Olaszország semmiesetre sem fogja a kezdeményező szerepét játszani ezen a téren. Su* eh a franc a nagykövete! tárgya! Róma, szeptember 25. Szerdán délelőtt Su- vich államtitkár ismét fogadta Chambrun francia nagykövetet és hosszantiétóan tárgyalt vele a nemzetközi helyzetről. AEoisi genfi ellenvéleménye G e n f, szeptember 25. Aloisi báró olasz delegátusnak az ötösbizottság javaslataival szemben elfoglalt állásfoglalása hangsúlyozza, hogy az abessziniai konfliktust lehetetlen a népszövetségi paktum rendelkezésére álló eszközökkel megoldani. Az egyetlen megoldási lehetőség az abessziniai mandátum átadása volna egy nyu- gateurópai hatalomnak. Az ötösbizottság ezt a megoldási módot elutasította és a kollektív segélynyújtás alapján dolgozta ki tervét. A külföldi specialisták kiküldését Olaszország nem helyesli, mert a felügyelettől sem sok jó várható. Mussolini és a fcfrá’yi csalid áüi'A'afos e'leaSsfa London, szeptember 25. Angol és francia diplomáciai körökbe egyre több bír érkezik erről, hogy Mussolini pozíciója Az c' z király és főleg a trónörökös helytélcn'ii Mussolini abessziniai politikáját. A királyi cealácl azon a véleményen van, hogy Mussolini erőszakoskodása angol-olasz konfliktust okoz, amely veszedelembe sodorhatja az országot. Egyelőre nem tudni, hogy a konfliktusban ki kerekedik felül és a királyi család Mussolinival szemben érvényre juttathatja-e akaratát. A tanács munkában G e n f, szeptember 25. A népszövetségi tanács csütörtökön délelőtt 10.30 órakor ülést tart és foglalkozni fog az ötös bizottság olasz—abesszíniái jelentésével. Szent-lvány József, Bándy Endre ét Fábry Viktor vezérlete alatt uj munkát kezd a magyar evangélikus szövetség A sziovenszköi magyar evangélikus szövetség lélekemelő közgyűlése Bártfán Pozsony, szeptember 25. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) A szloven- szkói Magyar Evangélikus Szövetség ezidei közgyűlése hétfőn és kedden zajlott le Bártfán. A jól előkészített, komoly tartalmú és eredményekben gazdag tanácskozások Csehszlovákia legészakibb magyar evangélikus gyülekezetének, a nagymultu bárlfai evangélikus egyháznak rendezésében folytak le. Bártfa, Stöckl Lénárd, Luther Márton tanítványának egyháza reneszánszát éli ma. amikor kilencévi lelkészi vakancia után immár több. mint egy esztendeje a csehszlovákiai magyar evangélikus lelkészek egyik legtehetségesebb képviselőjének, Srnid István Lehelnek vezetése alatt működik. A hétfői vallásos est, amely a virágdíszben pompázó templom hangulatos gyertyamegvilá- gitáea mellett folyt le, éppen olyau felemelő és öntudatot kölcsönző áldásos hatást gyakorolt a köztársaság minden zugából ide sereglett mintegy százhúsz delegátusra, amint a ked- d: választmányi gyü’és és az ezt követő közgyűlés is, amely rendkívül magas színvonalával teljes bizonyítékát nyújtotta egyrészt a bártfai magyar e angéiikus társadalom újra lüktető életének, m srészt a magyar evangélikus vezetők le--kiismere.es muni:ú5.::u~k és felkészültségének. A közgyűlés tárgya volt egyebek között a tisztikar és a választmány megalakítása. A közgyűlés az öttagú jelölő bizottságnak dr. Flórián Károly nyugalmazott jogakadémiai tanár elnöklete mellett meghozott javaslatát közfelkiáltással fogadta el. Ennek megfelelően Bándy Endre lévai főesperest, aki magas korára való tekintettel nem vállalta az elnökséget, örökös tiszteletbeli elnökké választották, egyházi elnökké Fábry Viktor eperjesi evangélikus lelkészt, világi elnökké pedig újból a betegségéből felépült Szent-lvány József nemzetgyűlési képviselőt választották meg. Világi alelnök dr. Törköly József szenátor, az egyházi alelnöki tisztséget egyelőre nem töltötték be. Jegyzőkként dr. Baráth Lászlót (Rimaszombat) és Bándy György balogpadári lelkészt, titkárrá Endreffy János felsőszeli lelkészt, pénztárossá Kern Oszkárt (Léva), ellenőrré dr. Ka- rafiáth Máriust (Léva), jogi képviselővé pedig dr. Gyapay Edét (Zseliz) választották meg. A közgyűlés ezenkívül húsz rendes és tiz pótválasztmányi tagot választott, valamennyiüket két esztendőre. A közgyűlést, amelynek lefolyásáról még részletesen be fogunk számolni, magas nívója mellett főképpen a szlovenszkói magyar evangélikus ifjú értékek munkakészsége és felkészültsége jellemezte. Lemye'O'szAgbafl nyoc hónapta fté’te'! eiv zsidá kereskedőt Hiíer meisérése matt Varsó, szeptember 25. A varsói járásbíróság szerdán nyolc havi börtönre ítélte Halber- stadt zsidó kereskedőt a német államfő megsértése miatt. A zsidó kereskedő felbontatlanul visszaküldte egy német cég levelét és a boríték hátára megjegyzést irt, amely súlyosan megsértette a német államfőt. A lengyel államügyészség vádat emelt a kereskedő ellen és a bíróság szokatlanul súlyos Ítéletet hozott. — Letartóztattak sikkasztó postatisztet. Zsolnai tudósítónk jelenti: Az itteni cse-ndőrség letartóztatta Demeter Jóasef postatisztet, aki a Bre«- nóbánya melletti Jeszenioén teljesített szolgálatot. A postatiszt megszökött a faluiból, mintán 7000 koronát elsikkasztott a hivatali pénzből. A sikkasztást úgy követte el, hogy a befizető feleknek nyugtázta a pénz felvételét, de a hivatalos jegyzékben nem irta be a* összegeket. Néró és a VILI. írta: K o m 1 ó s Aladár (15) — Mindjárt az első hetekben a tanulók kedvence lett, még pedig mind a nagyobbaké, mint a piciké, — a „picikék" szót szeretetteljesnek és egyken humoros ízűnek találta s amint kimondta, szemei apróra húzódtak a gyönyörűségtől. Kedélyesen is folytatta: — Hogy indiszkrét legyek, Perényi akkori népszerűsége mindjárt egy kis tragédiát is okozott. Az iskolának volt abban az időben egy tanára, nevet talán fölösleges mondanom, akkor még jó negyvenes . . . addig ennek a kollégának volt a testület tagja közül a legnagyobb hódolótábora. Perényi fiatalabb volt — mesélte jóízűen. — De a háttérbe szorult vetélytárs nem birta ki a vereséget. Kedélye láthatóan elborult, növendékeivel kezdett kegyetlenül bánni. .. — Csak nem lett ő is Néró? — kiáltott fel Mérey. — Igen. valóságos Néró lett belőle, — mondta kissé bizonytalanul, de szolgálatkésien Knöpfler, aki hamarjában nem tudta, hogy mire céloz az elnök. — A vége az lett. hogy összeveszett Perényivel, aztán a testület többi tagjával, mindig meg volt sértődve, búskomorságában senkivel nem állt szóba . . . valósággal fel- lélekzettünk, amikor egv-két év múlva, saját kérésére áthelyezték. Ma nyugalomban van ... — fejezte be mosolyogva, mintha egy kedvderltő anekdotát mesélt volna el. — S most Perényit éri utói ugyanaz a sors, nem? — filozofált a kis Dékány. Hallgattak egy pillanatig, majd Knöpfler megint folytatta. Elérkezettnek látta az időt, hogy rámutasson Perényi rossztulajdonságaira. — De hogy Perényi tanári működésére visszatérjek — mondta —, ez eleinte kifogástalan volt. Főleg szép előadásait kell dicsérnem ... meg kell adnom, ma is gonctosan készül az órái— Regény — ra. Sajnos azonban . . . kérem, nekem nehezemre esik rosszat mondani egy kollégámról, aló vei éveken át együtt működtem . . . nincs elég kemény szivem ahhoz, sajnos ... de miután az iskola érdekét és az igazságot mindenek fölé kell helyeznem ... Mérey élénken bólintott s Knöpfler tovább beszelt: — Szóval lassan kibontakoztak a rossztulajdonságai. Azt hiszem, valamennyi arra vezethető vissza, hogy emberi és férfiúi kiválóságával állandóan imponálni akart növendékeinek. Úgy értem ezt, hogy előadásaiban nem a tárgyat akarja kidomborítani, hanem saját magát. így aztán, aki hallgatja őt, az a tárgyat ugyan talán nem érti, de folyton kénytelen arra gondolni, nn.yen nagy ember ez a Perényi. Nemcsak nem kerüli, de egyenesen keresi az olyan kijelentéseket, amelyeket a lányok nem érthetnek meg, ezáltal mindig biztosítja a maga fölényét... biztosit magának egy titokzatos magasságot, ahová a gyermekek nem követhetik. Fürst, aki nem egyszer panaszkodott az osztályában tanitó Perényi előadásmodora miatt, számtalanszor ismételte előtte ezeket a furcsa szokásokat, Mérey megelégedéssel bólogatott, biztatóan és tetszéssel nézett Knöpflerre. Ez zsebkendőjével megtörölte a homlokát, mely a legkisebb megerőltetésnél már a májusi melegben izzadni kezdett... Legkésőbb szeptemberben kinevezett igazgató leszek, trombitált valami a fülében. A diadalérzés majd szétfeszíti a mellét, s úgy érzi, boldogságához csak az hiányzik, hogy valami önfeláldozó szolgálattal megmutassa Décsyéknek és az államtitkár urnák a háláját... hogy nem tévedtek benne: ő a leghűségesebb, leghálásabb ember ... S viszont mi neki Perényi? . .. — Feleltetni persze ritkábban feleltetett a kelleténél — folytatja s kifejti, amit a kihallgatásra számítva, előre elgondolt ■—, s a növendékeivel való bánásmódjából hiányzik a tárgyilagosság. .Igen, mondhatom, semmi igazságérzéke nincs. Minden osztályban vannak kedvencei, akik tartózlak iránta érzett indulatukat állhatatosan s a légkülönbözőbb módokon kifejezésre juttatni. Mérey kiváncsi lett volna, miféle módok ezek, de nem akarta megzavarni Knöpflert, aki tovább beszélt. — Ezeknek a feleltetése abban áll nála, hogy enyelegve dirkurál velük s közben állandóan a férfi és nő viszonyának problémáját feszegeti. Érezteti, hogy ő is inkább férfi, mint tanár, — s ezt azzal igyekszik igazolni, a külvilág előtt, hogy ő az életre tanit. .. Feszes tartással ült a kis asztal mögött s kivörösödött arcából harsogva és fennakadás nélkül dőlt a szó. Perényi tanári jellemének problémáját az utóbbi időben nem egyszer megtárgyalta a „kormánypárt" tagjaival s megállapításai egyrészét is ezektel kölcsönözte. Müveit stílusban igyekszik beszélni, hogy igazagtói értekezleten s más úri tanácskozásokon látta. — A többi tanulót, akik nem tartoznak kedvencei közé, unott és kedvetlen tárgyilagossággal felelteti, amely olykor kimondott rosszindulattá fajul. Igazságtalanságait a növendékek mégis megbócsájtották többnyire, mert van egy jó tulajdonsága szemükben: az, hogy nem Szigorú... ami valakinél, akinek a tárgy nem fontos, természetes is. Tizenhárom év alatt, mióta az iskolában tanit, még alig buktatott. — Csupa egyszerű, de találó vonás, s egy ember karakterének legmélyére láttunk! — lelkesedett Mérey. — S nekem van egy szubjektív... hogy is mondjam, kritériumom arra, hogy a kép, amit nyertünk, élethü: az, hogy tökéletesen összevág a magam benyomásaival, amiket az imént Petényiről szereztem. Az urak nem igy vannak vele?-r- Mesteri jellemzés volt — mondta Dékány, — hiába, meglátszik, ha valakinek klasszikus kultúrája van. Knöpfler fülében megint ott trombitált az igazgatói kinevezés. — De az a Perényi, — kezdett újból bele, 5 úgy érlz, hogy amit most készül elmondani, abban sokkal biztosabb, mint a lelki téren mozgó előbbi jellemzésben volt, — akit ma láttak maguk előtt az urak, nem a régi. .. még csak nem is a tiz nap előtti. . . Ha látták volna régebben, milyen elegáns gavallér volt! A legjobb szabónál dolgoztatott. . . persze, a ruhái még megvannak, de már nem törődik vele, friss-e még a vasalás rajtuk... A külső kabátzsebében mindig szép selyemzsebkendő, nyakkendőjében arany tü, brilliáns betéttel ... s milyen nyakkendői vannak! S mennyi! Minden napra más! Tudniok kell, hogy hazulról jómódú ember, ha jól tudom, gazdag katonaszabó volt az apja. Ha az iskolába jött, mindig csak úgy áradt róla a kölni-szag, —- itt Knöpfler kissé megzavarodott, mert eszébejutott, hogy Méreyn is érzett egy kis illat. — Nem mintha ebben volna valami... de . .. Itt Dékány, véletlenül megsejtvén Knöpfler zavarának okát, a segítségére jött: — Si duó faciunt idem, non est i d e ra, — mondta, mindenre tudván latin szentenciát. —- Igen, persze... a testületben ez szokatlan .. . megjegyzem, az utóbbi időben ezt is abbahagyta. De legbüszkébb a kezére volt.. Nem toudom, megfigyelték-e az urak a kezet. — Kis kaján vonások jelentek meg a szája szögletében. — Igazán talán nem is kellene ezekről a dolgokról beszélnem, — s körülnézett, mintha tanácsot kérne. Csak miután általános buzdításban részesült, folytatta: — Azt mondják, szép keze van, én nem értek ehhez, nem tudom, mikor szép egy férfikéz. Hát ő maniküröztette a kezét ... ebben sincs setomi — tette hozzá sietve, amint észrevette, hogy Mérey nem érti, mi van ezen hibáztatni való, — csak hát a testületben ... ez sem szokás a testületben ... Mindenféle kenőccsel kente a kezét, hogy puha legyen a bőre s az órákon folyton maga elé tette a katedrára s úgy emelgette, hogy ő is gyönyörködhessen benne, meg a lányok is láthassák. — Nevetett, a két igazgató is vele. — Az imádat kifejezésének is az volt az egyik formája a lányok részéről, hogy átszellemülve és rajongva nézték Perényi levegőbe emelt kezeit, mint egy oltárképet. r 'Folytatjuk.'
