Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-20 / 216. (3768.) szám
2 hajója (42.000 tonna) egyelőre nem futott ki a gibraltári kikötőből. Ugyanitt maradt a Renown vezetésével négy más csatacirkáló és tíz modern torpédőilldöző. Ezek a hajók nem a brit föld- közitengeri-flotta egységei, hanem a hazai flotta legerősebb dreadnought-jai. Mac Cullock vezérőrnagy, az 52. angol hadosztály parancsnoka pénteken Máltába utazik, ahol átveszi az összpontosított angol csapatok főparancsnokságát. A tábornok 59 éves és a búr háborúban és a világháborúban egyformán kitüntette magát. A Földközi tengeren jelenleg hat angol sorhajó, 11 csatacirkáló és 45 modern torpédóüldöző van, nem számítva a földközitengeri flotta egységeit. Ili olasz részletmozgósitás Róma, szeptember 19. Egy tegnap esti rendelettel újabb 2000 altisztet hívtak be az 1910-es évfolyam motorizált hadtestéhez. Ezenkívül bevonult az Assieta-hadosztály 1500 tartalékos altisztje. Tegnap Génuából 3000 katona indult Keletafrikába. Ugyanakkor Olaszország Tripo- liszba is csapatokat küldött i az észákafrikai gyarmaton állomásozó olasz katonák számát máris 100.000-re becsülik. Angol körökben különösen a tripoliszi csapatszáÜitások keltenek nyugtalanságot, mert Egyiptom veszélyeztetését látják benne. Mussolini, aki a miniszterelnökség mellett eddig hét miniszteri tárcát töltött be, tegnap átvette a propagandaminisztérium vezetését is. Ezzel nyolc miniszteri tárcát vállalt. Mint ismeretes, az eddigi propagandaminiszter, gróf Gano, Mussolini veje önként jelentkezett katonának és Keletafrikába ment. Mussolini visszautasítja a genfi javaslatokat Genf, szeptember 19. Aloisi báró az eredeti I szándéktól eltérően nem utazik Rómába. Hír szerint Mussolini azt üzente Aloisinak, hogy nincs szüksége tanácsokra. Genf ben ez a hír kínos feltűnést keltett, mert azt olvassák ki belőle, hogy Mussolini kitart eddigi merev álláspontja mellett. Rómában csütörtök délelőtt hírek terjedtek el, hogy Olaszország ma hajtja végre a 10 millió olasz katona bejelentett mozgósítását. Más hírek szerint Olaszország tripoliszi katonai készülődéseit azzal magyarázza, hogy a sze- nuszi törzs támadással fenyeget s ezért kell Olaszországnak felkészülnie minden eshetőségre. Balbo és Graziani a háború ellen? Róma, szeptember 19. Mussolini pályafutása legnehezebb döntése előtt áll. Az angol lapok szerint Balbo marsall és Graziani, az afrikai főparancsnok azt javasolta, hogy Olaszország ne kezdjen most háborút és elégedjék meg azokkal az előnyökkel, amelyeket diplomáciai utón elérhet. Az angol flotta földközi-tengeri összpontosítása, valamint a gibraltári és a maltai előkészületek azt bizonyítják, hogy Anglia elszántan készül az esetleges bonyodalmakra. Angol—olasz háborúra talán nem kerül azonnal sor, amint az olaszok előnyomulnak Keletafrikában, de ha Mussolini az első afrikai katonai sikerek után, amelyek presztízsét emelték, nem szünteti be az ellenségeskedést, akkor Európa sorsdöntő pillanata mégis bekövetkezik és az afrikai bonyodalom európai bonyodalommá yálik. A görög kormány tiltakozik Rómában Athén, szeptember 19. Maximosz görög külügyminiszter jelenleg Genfben van és sürgősen arra kérte a görög kormányt, hogy a nemzetközi feszültségre való tekintette! vizsgálja felül Görögország külpolitikáját. A görög minisztertanács erre elhatározta, hogy l Rómához tiltakozó jegyzéket intéz és nem engedi meg, hogy az olasz hadihajók továbbra is befussanak a görög kikötőkbe. Hivatalosan közük, hogy az angol hadihajók tervezett korfui, argosztolioni és navarinoi látogatását az angolok kellő időben és kellő módon előre bejelentették a görög kormánynak. 1935 Mepterober 20, péntek. Angliában és Olaszországban lázasan folyik a mozgósítás London, szeptember 19. Az egyiptomi angol csapatok megerősítése tovább folyik. Londonból tegnap egy huszárezred indult Alexandriába. Az első skót gárdaezredet október elején szállítják Afrikába. Róma, szeptember 19. Az 1911-töl 1915-ig született férfiakat, akiket annakidején a sorozáson alkalmatlannak találtak, a jövő héten újból sor alá veszik Olaszországban. ii Jogcím a beavatkozásra" Róma, szeptember 19. A Messaggero nevű lap azt írja, hogy Olaszország visszautasítja a népszövetségi ötösbizottság valamennyi javaslatát, de a genfi döntés mégis nagyjelentőségű, mert korlátozta a négus szuverenitását és ezzel elismerte, sőt szükségesnek tartotta, hogy a külföld beavatkozzék az abessziniai ügyekbe és a civilizáció nevében rendet teremtsen az országban. „Ml franciák sohasem tartottuk felelősnek Magyarországot a világháborúért11 Húsz francia képviselő Budapesten Budapest, szeptember 19. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Néhány nap óta busz francia képviselő tartózkodik Magyarországon, ahol a magyar viszonyokat a helyszínen tanulmányozzák. A képviselők egy része családtagjait is elhozta magával. Ivády Béla, a nemzeti egység pártjának országos elnöke tegnap vendégül látta a Magyarországon időző francia képviselőket családtagjaikkal egyetemben. Ivády meleg szavakkal köszöntötte a francia vendégeket. Üdvözlő szavaira a franciák nevében Xavér Vallatt képviselő hosszabb beszéddel válaszolt. — Bennünket egyformán vezetett a ro- konszenv és a kíváncsiság az önök szép országába, — mondotta egyebek közt — s most már megállapíthatjuk, hogy kíváncsiságunk kielégítést nyert, rokonszenvünk pedig fokozódott. Meg kell jegyeznem, hogy mi, franciák, sohasem tartottuk felelősnek Magyarországot a világháborúért, mert hiszen Magyarország azt a leghatározottabban ellenezte, de azután mint katonáknak, becsülettel kellett teijesiteniök kötelességüket. Azóta számos adat birtokába jutottunk, amelyből megállapíthattuk, hogy igazságtalanul bántak önökkel. Kijelentjük, hogy amint alkalmunk nyílik reá, elő fogjuk segíteni ennek orvoslását Olymódon, hegy az konfliktusra ne vezessen, s annak Európa békéje is hasznát lássa. A francia képviselők különben szerdán a független kisgazdapártnál és a szociáldemokrata pártnál is látogatást tettek. A francia képviselők Horthy kormányzónál A Budapesten tartózkodó francia képviselők ma délelőtt megjelentek a miniszterelnökségen, hogy látogatást tegyenek Gömbös Gyula magyar miniszterelnöknél. Minthogy a miniszterelnök nem tartózkodott Budapesten, ezért képviseletében Fabinyi pénzügyminiszter fogadta a francia vendégeket. A miniszterelnökségről Gödöllőre utazott ki a francia képviselők csoportja és kihallgatáson jelent meg a kormányzónál. Néró és aVII.b. Irta; Komlos Aladár (10) Njl humani a nobis ajienum, ** ragadta meg az alkalmat a latin műveltség terjesztésére Dékány. Perényi némán meghajolt =**• Essünk túl a formaságokon, =*■ folytatta Mérey. — Dékány igazgató urat kérem, legyen szives jegyezni, amit szükségesnek lát. Neve: Perényi Zoltán. Á, negyvenkilenc éves. Vallása? •*- Római katolikus. A bizottság tagjai fejcsóválva, de kissé megenyhült tekintettel néztek Percnyire, Hol született? — Székesfehérvárott. Mérey a sablonos kérdezés közben szemügyre vette a tanárt, A hírek alapján, amelyeket a minisztériumban egy ismerősétől kapott és az újságok leírásaiból máskép képzelte el a híres szívdöglesztőt, s középiskolás lányszivek veszedelmét Hősszerelmest várt, ápolt külsejű, kissé piperkőe világfit, aki gondos s néha már nevet? séges raffinériával leplezi öregedő teste romlátását — s csodálkozott, hogy egy kopaszodó férfit lát maga előtt két mély ránccal a szája körül, aki elegánsnak is csak nagy jóakarattal mondható, íme, mennyire alap nélkül keletkeznek olykor a legendák! — gondolta s magában meglehetősen unta az ügyet. — Mióta tanít az intézetben? — Tizenhárom éve. t— Azelőtt hol működött? Perényi különböző főgimnáziumokat sorolt fel. — Szóval ez az első lányiskola, ahol tanít? *-* szólt közbe Koch, majd Méreyhez, a bizottság elnökéhez fordult: — Megengedi, méltósá- gos uram, hogy olykor szintén feltegyek egy- egy kérdést? — ó, természetesen! kiáltott fel Mtféy. — Természetesen, igazgató úri — Igen, ez az első. — felelt Perényi, akire — Regény — Koch kérdése, maga sem tudta, miért, kellemetlenül hatott. — Most pedig szeretném, ha rátérnénk a dolog érdemére, -— mondta Mérey, A vád tanár ur ellen, mint bizonyára sejti, hogy az utóbbi időben,., alkalmatlan módon bánt tanítványaival, de még inkább az a botrány, amely Faragó Aurél kollégája, valamint dr. Décsy Ágoston és ön között volt- Talán legjobb volna időrendben ... A dráma utolsó jelenete ép itt játszódott le, nemde? Tanár uron és Décsy Ágostonon kívül jelen volt Knöpfler igazgató is, ugyebár? Ezt csak közbevetőleg kérdezem most, hiszen, ha majd ehhez a ponthoz érkezünk, úgyis részletesen meg fogjuk beszélni. «=* Igen, az igazgató ur is jelen volt, felelt Perényi halkan. Dékány és Koch homlokot ráncolva, sötéten nézett rá. — Engedje meg, tanár ur, — szólalt meg Dékány, — hogyan feledhette §1 ennyire, mivel tartozik intézetének, a tanári állás méltóságának és saját érdekeinek! Nem szégyellem bevallani, bizonyos borzadály fog el, ha elgondolom, hogy itt, ép ezen a helyen ,,, — Hiszen ép azt akarjuk megérteni, hogyan jutott idáig a dolog, — szélt megfontoltan és csillapitólag Mérey. — Hát, kezdje el, tanár ur, ott, ahol véleménye szerint a dráma gyökere van. Mondjon el mindent, amit fontosnak tart a védelmére, Perényi köhintett egyet * Izgatottan fészkelő- dött a széken, mintha rögtön beszédbe akarna fogni. De néma maradt, torkán akadt a szó. Fuldokló tekintettel nézett körül a bizottság tagjain, akik kiváncsi, de szótlan várakozással tekintettek reá, — Méltóságos uram... — mondta ki végre nagynehezen. Az utóbbi napokban, mióta tudta, hogy a fegyelmi tárgyalás rövidesen megtörténik, számtalanszor elgondolta magában a beszédet, amelyben lefesti majd a növendékeit szerető tanár lelki életét s nemcsak szárazon megérteti a bizottsággal, mit jelentett neki az inzultus a miért kellett úgy reagálni rá, ahogy tette, hanem egyenesen beleviszi az urakat a tanár gondolkodásába és érzésvilágába s magával ragadja őket. Most kétségbeesetten látja, hogy egyetlen szót sem képes elmondani a kitervelt beszédből, Idegen, vadidegen emberek ülnek előtte s úgy érzi, képtelenül szemérmetlennek és kongóan pateti- kusnak hatna, ha itt lelki életéről beszélne ,., hogyan is tehetne vallomást a legbelsőbb érzéseiről. gondolta, egy ilyen pléhpofáju hivatalnok, egy ostoba kis mitugrász és egy ilyen száraz, gyomorbajos ember előtt? Mintha lakat volna a száján s erőszakot követne el magán, ha megszólalna. — Méltóságos uram ,,« Mérey a segítségére megy, — Nos, hát mondja el, kérem, miért ragadtatta el magát ennyire? Hiszen az a benyomásom, —- mondja rábeszélően, — hogy a tanár ur nem tartozik az impulziv emberek közé... — Ügy éreztem.., úgy éreztem, hogy elégtételre van,,, elégtételt kell vennem a sérelmekért ,,, —■ Igen, majd arra is rátérünk.,. De hogy van az, hogy ön gyerekesinyeket olyan borzasztó sérelemnek érez s az iskolának rendelkezésére álló büntető eszközök alkalmazását nem tartja elegendő megtorlásnak? Perényi homályosan érzi, hogy ebben a kérdésben egy határozott feltevés lappang, rosszhiszemű és ostoba feltevés: mintha neki fontosabb lett volna növendékei viselkedése, mint amennyire ez természetes ,.. Mennyi mindent tudna erre a kérdésre felelni! Csak ennyit mond; — Egyrészt egy hetedikes gimnazista lányt mér nem lehet egészen gyereknek tartani,,.^ jön meg « hangja, — De talán még kevésbé a felnőttekkel egyenrangú félnek.., — ,., másrészt a rendelkezésre álló büntető- eszközök alkalmazása.., bizonyoz,,, bizonyos erők befolyása következtében elmaradt, Mérey arca elsötétül: illetlennek és bosszantónak tartja a célzást... Mintha fenyegetés rejtene benne, hogy Perényi mindjárt a vizsgálat elején „bizonyos erők befolyására'' hivatkozik. Egy pillanatig elhallgat, valamit feljegyez az előtte levő- papirosra, aztán igazi felelet helyett igy folytatja: — Jó lenne, tanár ur, ha magától is.kissé bővebben kiterjeszkedne eljárása rugóira... Értesülésem szerint az ön viselkedése már előbb is... eltért a szokottól. Tudja jól. hogy mi nem holmi indiszkrét kíváncsiságból firtatjuk az ügyeit, hanem az ön érdekében. A két igazgató bólintott, « Ép önnek áll érdekében, hogy mi minél tisztábban lássunk a dologban, — érvel tovább Mérey, s amint éles vasalásu nadrágját térdben felhúzza, nyilas selyemharisnyája kikandikál a nadrág alól. Aztán franciául fejezi be: — Comp- rendre, c‘est peut-étre pardonner. —- Igyekezni fogok, méltóságos uram, — biccentett Perényi s olyan megtörtnek látszott, hogy Mérey megnyugodott: nem, ez az ember neje. akar támadásba menni. — Szóval ön természetesnek tartja •— folytatta —, hogy egy gyerekcsiny ilyen arányú botránnyá növekedjék? — Igen,,. feltéve,,. — Egy másodpercre megakad, aztán hirtelen, mint aki behunyt szemmel fejest ugrik a vízbe, egy lendületre kivágja: — Feltéve, ha a tanár nagyon szerette a növendékeit. Úgy néz körül, mintha valami nehéz és bátor Cselekedetet vitt volna véghez, vagy mint aki nagyon mélyről ásott ki egy rejtett igazságot • * • De végre is nemcsak ő iparkodott elérni növendékei szeretetét. S ezt igazán piszkos dolog volna félreérteni.,. Van egy öreg kollégája, aki már nagyapa, jövőre nyugdíjba megy s még ma sem fogadja egy volt növendéke köszönését, mert az agyszer valaha udvariatlan volt vele ,.. Arra számított, hog az urak megütköznek a vallomásán — s hitetlenül látja, hogy a két igazgató továbbra is közömbösen pislog felé, mintha semmi érdekeset nem hallottak volna s csak Mérey szemében villan fel valami kiváncsi fény. — Már bocsásson meg, — szólt közbe Koch szenvedélyesen, — mindnyájan szeretjük növendékeinket, de azér tilyen dolgok mégsem történnek az emberrel! r (Folytatjuk.),
