Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-19 / 215. (3767.) szám
2 935 szeptember 19, csütörtök. Egyre hangosabbak a panaszok a gabonamonopólium végrehajtása ellen Hokky szenátor memorandumba foglalta a sérelmeket s átnyújtotta a földművelésügyi minisztériumban amely párhuzamosan fut az elsővel. A közvetlen angol—olasz feszültség lassan-lassan veszedelmesebbé válik az angol—olasz viszony szempontjából, mint az abessziniai konfliktus. Az olaszok ugyanis a londoni lapok értesülése szerint állítólag beavatkoznak az angol gyarmatok belső ügyeibe. Nap-nap után arab nyelvű olasz rádiótámadások hangzanak el az angolok ellen és az egyiptomi nacionalista sajtót, amely hevesen támadja Angliát, állítólag az olaszok pénzelik, ők támogatják a maltai Irredenta mozgalmat is. A rendkívül komoly Times ma arról Ír, hogy az egyiptomi sajtó egy része olasz propaganda szolgálatában áll. Máltában az angolok kénytelenek ellenrendszabályokat foganatosítani a lakosság fölizgatásának lecsillapítása érdekében. Az angolok mapról-napra újabb csapatokat és hadihajókat küldenek a legnagyobb sietséggel Máltába. Szemmelláthatóan egy olyan probléma van keletkezőben, amely a háború és béke szempontjából veszedelmesebb az abessziniai problémánál is. • Adóemelés, belső kölcsön Olaszországban Roma, szeptember 18. A mai minisztertanács a várakozás ellenére nem foglalkozott alapvető módon az olasz-abessziniai konfliktussal, s kizárólag belpolitikai, elsősorban pénzügyi problémákról tárgyalt. A minisztertanács után hivatalos kommünikét adtak ki, amely szintén nem emlékezik meg egyetlen szóval sem a nemzetközi helyzetről és egyáltalán nem áll kapcsolatban a genfi ötös bizottság javaslataival, A hivatalos kommüniké bejelenti az olasz belső kölcsön kiírását. E kölcsönnel az olasz nép a keletafrikai gyarmatok védelmével kapcsolatos kiadásokat fedezi. A kibocsátási árfolyam 95 és a kölcsön 5 százalékos. A minisztertanács szombaton újra ülést tart és a genfi tanácskozások eredményével valószínűleg ezen az ülésen foglalkoznak az olasz miniszterek. Az állami kölcsön elhatározásán kívül az olasz miniszterek beleegyeztek az üzleti forgalmi adó és a vagyonadó emelésébe, valamint a vasúti és az automobil-szállítások tarifájának felemelésébe. Harrar tartomány mérgesít Addis Abeba, szeptember 18. Harrar tartomány kormányzója fegyverbe hívta a tartomány egészséges férfiait. Akik nem teljesitik a parancsot, azokat letartóztatják, asszonyruhába öltöztetik és igy szégyenszemre végigvezetik az Prága, szeptember 18. A gabonamonopó- liuim rendelkezései s különösen annak végrehajtása ellen egyre több és több panasz hangzik el a legközvetlenebbül érdekelt mezőgazdák részéről, de a monopólium gyakorlati keresztülvitelében mutatkozó sérelmek súlyát nagyon érzik a kis malomtulajdonosok is. A legszegényebb földműves zsellérosztály elégedetlensége nagy a mindennapi kenyér árának egyre nagyobb- rnérvü drágulása miatt. Hokky Károly szenátor memorandumban foglalta egybe a különböző társadalmi osztályok sérelmeit, amelyek a gabonamonopólium végrehajtása révén őket érik s ezt a memorandumot most Prágában járva, benyújtotta a földművelésügyi minisztérium illetékes ügyosztályának vezető referensénél. Hokky szenátor memoranduma elsősorban választókerületének, Ruszinszkónak sérelmeivel foglalkozik, de orvoslásuk általában Szlovenszkó lakosságának életiérdekeit is közelről érintik, mert a helyzet e tekintetben ott is teljesen azonos. Hokky szenátor memorandumában egyebek között a következőket mondja : Hokky memoranduma A módosított gaibonaimonopólium Ruszin- szkóban sem szüntette meg az eddigi bajokat. Az uj rendeletek nem, hogy egyszerűsítették volna, hanem ellenkezőleg fokozták a zavart, a bizonytalanságot, s igy végeredményben növelték a gazdák és a társadalom legszélesebb rétegeinek elégedetlenségét a monopólium ellen. A ru3zinszkóí gazda elégedetlensége mindjárt ott kezdődik, hogy uccákon, majd felakasztják őket. Aduát ésAxu- mot az abessziniaiak fokozatosan kiürítik, mert illetékes tényezők valószínűnek tartják, hogy az olaszok mindenekelőtt ezen a vidéken fognak támadni. az uj gabonaárak megállapításánál maradt árkülönbség a történelmi országok és Ru- szinszkó beváltóhelyei között. Indokolatlan ez az árkülönbözet, mert a ruszinszkói búza minőség, fajsuly, tisztaság tekintetében nem áll alatta az állam más részén termő búzának. Ha a gabonamonopólium, — amint ezt nagy hangon hirdetik, — az eladósodott gazdaosztályt akarja felsegíteni, miért tesz különbséget az ország gazdái között, miért éppen a legszegényebb, a legjobban eladósodott s az aránylag legtöbb adóval terhelt ruszinszkói gazdát károsítja meg azzal, hogy gabonáját kisebb áron váltja be? Nagyon sajnálatos, hogy még ezt az indokolatlanul leszállított alapárat sem kapja meg a rusjunszkói gazda. A valóság ugyanis az, hogy a monopólium jogával felruházott társaság mélyen az alapáron alul vásárolja meg a búzát s még ezenfelül is megrövidíti a termelőt a beváltásnál. Példának hozzuk fel a tiszaujlakl beváltót, ahol a 141 koronás alap- j ár helyett mindössze körülbelül 105 koronát ■ fizet a társaság a termelőnek. Vegyük annak az ugoesai gazdának az esetét, aki 10 mázsa 86 kg-oe búzát vitt be Tiszauj- ilakra beváltani. Ott a lenn ázs ál ásnál kevesebbet mutatott a mérleg jó pár kallóval. A bizományos rost állattannak mi nősítette a búzát 6 ezért levont belőle. Üszkösnek, is találta s ezért métermázsárként 19 koronát vont le. Kezelési költség ciánén mázsánként 2 koronát, a denaturált mag megváltásáért mázsánként 13 koronát vont le. Vagyis itt a gazda az átvétel minden fázisánál károsodott: megrövidítették a mázsálásnál, az osztályozásnál s a levonásoknál. Ez történik a többi gazdával is! Ilyen visszaélésekkel szemben csak természetes, hogy a termelő minden elkeseredésével a monopólium ellen fordul s követeli, hogy az átvételnél saját embereivel ellenőrzésit gyakorolhasson. Az adófoglalások Súlyos panasza a ruszinszkói gazdának, hogy a termelési igazolványokat a községi jegyzők még mindig nem kézbesítették ki kellő számban és igy azok, akiknek még nincsen meg az igazolványuk, nem tudják terményeiket értékesíteni, mert enélkül a bizományos nem veszi át a terményt. Ez a késedelem is a gazdát sújtja, mert a végrehajtók megkezdték munkájukat a falviakban. Amelyik gazda nem tud fizetni, annak terményét könyörtelenül szekérre rakják s beszállítják a terményraktárakba — utólagos elszámolásira. Ilyen terményelszállitás történt az utóbbi napokban Beregsom, Kisharangláb, Csonkapapi, Hettyen, Halábor, Badaló és Asztély községekben. A búzát Beregszászból kivitt napszámosokkal, drága kölcsön zsák okba szedték és vitték el adóba. ■ A felmerült költségeket pedig itt is a | gazda számlájára Írják. Miért okoz az állam a gazdának ilyen felesleges költségeket? Ha életbeléptette a gabonamonopóliumot, használja azt úgy ki, mint a dohánynál teszi, s igy a gazdát a végrehajtási, szállítási stb. költségektől óvja meg. Igen nagy elégedetlenséget okozott a ruszinszkói gazdák körében az a rendelet, amely a búza vetésterületét 8 százalékkal csökkentette. A ruszinszkói kisgazda ugyanis a gabonafélék termelésére van berendezve s nagy gondot okoz neki a más termelési ágra való átmenetek Nagy idegenkedéssel fogadja a ruszinszkói gazdaközönség a gabonakönyvecskék bevezetését is, Munkács vidékén és a Máramaros legtöbb községében nem akarják kiváltani ezeket, mert úgy vélik, hogy vele uj adóztatási eljárásra szolgáltatnak adatokat. Áldatlan állapotnak tartom a monopol általános behozatalát, amely különösen a legszegényebb emberekre rótt újabb súlyos gondterhe- ket, A gabonatársaság uj rendelkezései folytán a kis malmosoknak nincs megengedve, hogy (9) | Persze, a szerelem továbbra is mindkét oldalon j kétes félhomályban maradt, ez azonban csak | növelte izgalmas szépségét. Perényi gondosko- i dott róla, hogy egy-egy gyengédebben hangzó megszólítás után annál szigorúbb feleltetés következzék s a helyzet sose legyen teljesen tiszta, fel lehessen fogni félreértésnek is. Csak az osztálybeli vetélytársakat nem lehetett megtéveszteni. Ezek irigyen látták, hogy szorgalommal és más érdemekkel legföljebb jeles osztályzatot lehet kivívni, de nem azt az arckifejezést, amely- lyel tanárjuk Bartára tekint; még ha ez pajkos- ságból kis fegyelemsértést követett is el, Perényi, akarata ellenére is, elbüvölten visszamosoly- gott rá. Néha tizpercben leszaladt az udvarra, hogy elkaphassa a kislány egy-egy tekintetét, s ha nem találta odalenn, valamilyen ürügy alatt az osztályba is bekukkantott. Erzsi egy órakor a Kossuth LajoS-uccában villamosra szállt s a Rákóczi- és Tökölyi-uton át 9 Stefánia-ut felé utazott. Perényi néha kamasz módjára szaladt utána a villamosmegállóhoz s valamilyen ürügy alatt szintén végigment a Rákóczi-uton, hogy együtt utazhassék növendékév Együgyü dolgokról diskuráltak: hogy jobb bizonyítványt vár-e, mint tavaly, kik a barátnői az osztályban, hány órát tanul naponta. A kislány szo- kot gyerekes módján válaszolt. De Perényinek egész napja boldog volt egy-egy ilyen közös utazás után. Egész életében egyetlen szerelme sem okozott neki annyi zavartalan örömet, mint ez. A szerelem, mely máskülönben önző és zsarnok, viszontszerelmet követel s igy fájó csalódások érhetik, sőt feltétlenül érik is; az a szeretet azonban, amit Perényi érzett a kislány iránt, oly önzetlen volt, hogy, épugy híján a vágynak, mint a gondnak és felelősségnek, kizárólag örömöket nyújtott, annál is inkább, mert a lány, függő helyzeténél fogva, m csak nem is tiltakozhatott volna e titkos rajongás ellen. Perényi azonban néha már aggódva gondolt arra, hogy mi lesz két-három év múlva, ha majd Barta kifejlett nagy lánnyá serdül s mostani angyalisá- gához a kívánatosság hatalma járul. A regény szerencsére idejében végétért, mert Erzsi édesapját, aki vasúti tisztviselő volt, egy vidéki városba helyezték állomásfőnöknek. Barta az ötödikbe már nem iratkozott be. Perényi szeretett volna valahogy fényképet szerezni róla, de ez nem sikerült neki. Megint másféle érzés fogta el, ha kedvenc osztályába lépett, abba, mely az idén a VII. b. nevet viselte. Az évek óta meghitt, barátságos és jókedvű tekintetek között mintha valami napsugaras tengeri fürdő habjaiban lubickolt volna. Barta Erzsi távozása óta egyes lányok helyett ez az osztály volt legfőbb szerelme. Másodosz- osztályos koruktól fogva tanította őket s a különben szokatlanul intelligens osztály kezdetben kótyagosan röpködött körülötte. Igaz, később a szerelem hangos megnyilvánulásai kezdtek megritkulni s az utolsó időben már csak Erdős tartott ki mellette, hűségesen kisérve őt mindenfelé s fenszterlizve az ablakai alatt, épp szegény Erdős, aki, ha talán melegebb vallomásra akart nyílni véletlenül, Perényi védekezésül olyan unt és rideg szemet meresztett rá, hogy a lánynak torkán akadt a szó. A rokonszenv megmaradt ugyan s ebben, mint Perényi rég ráeszmélt, része volt egy öntudatlan társadalmi osztály-összetartásnak. A lányok ugyanis, akiknek ösztönei ilyen dolgokban állandó éberséggel működnek, érezték, hogy Perényi egy társadalmi fokon van a családjukkal, tudták róla, hogy azelőtt sokat járt társaságba, többük szülei személyesen ismerték is őt. S Perényi önmagáról is gyanította, hogy az osztály iránti különösen erős rokonszenvének hasonló gyökere van: érzi a VII. b. leányain a naponta fürdést, a zsurszagot, a jövendő dámákat, érzi, hogy ezek a lányok számára érnek. A szerelmi tünetek halványulását Perényi azzal • magyarázta, hogy a lányok bakfisodni kezdvén szemérmesebbé váltak, szégyelték a régi nyíltsággal feltárni érzéseiket, — aztán valószínű, hogy, mint a házasságban szokott történni, az ő ábrándos rajongásuk is valami csendes, őszinte szeretetté vált az évek során. Kissé fanyalogva bár, beérte ezzel; végre is nem vagyok primadonna, mint a lányiskolái férfitanárok szoktak lenni, —• gondolta. Azért nem szeretett a kérdésre gondolni, legszívesebben feltételezte, hogy növendékei viszonozzák érzéseit. így is örömmel járt közéjük. Aggodalommal gondolt arra, mi lesz, ha majd leérettségiznek s elhagyják az iskolát ... S gyakran álmodozott arról, hogy valami varázslat segítségével ennek az osztálynak itt kellene maradnia érettségi után is, bejárnia napról-napra az épületbe és beülni a padokba ... éljék le itt az életüket, ezzel tán a jobbik részt is választanák... S a folyosókon vagy künn a városban sétálva gyakran próbálta elképzelni az örök osztály legendájának részleteit: hogyan csábitana el egy-egy lányt az osztályból az élet... reggel nyolckor, mikor a vigyázó bejelenti a hiányzókat, ilyeneket lehetne hallani: Kalmár Zsuzsi nem jött iskolába, mert gyermeke született, Kohn Judit ma esküdött, igen, lennének évek, úgy a tizenötödik-huszadik osztály közt, mikor igen néptelen lenne az osztály, csak egy-két lány lézengene már a padokban. De aztán lassan, egyenként mind visszaszállingóznának s évtizedek múlva végre, fehér hajjal és hamis fogakkal, újra együtt volnának mindnyájan. Minderről természetesen sosem beszélt. Szerelmi vallomás sosem tudott kijönni a száján. Csak egyszer, egyetlen-egy- szer érintette a dolgot élőszóval az osztály előtt: negyedikes korukban egyszer néhány napig a megengedhetőnél erősebb suttogás volt az óráin. Mikor a lányok többszörös figyelmeztetéseire sem csendesedtek el, végül összeszedte magát s némi habozás után igy szólt: „Legyen vége már .,— Egy pillanatra elhallgatott, mintha nem tudná, folytassa-e. — „Tudják, hogy ennek az osztálynak többet engedek meg, mint más osztályoknak, kérdezzék csak meg, milyen vagyok én másutt... De ha Így folytatják .. .** Megpróbált mosolyogni e szavak kimondása közben, de érezte, hogy el sápad a a, torka kiszárad. Tizenöt évvel korábban érzett csak hasonlót, mikor egyszer félszegen és dadogva, mint egy kamasz, s burkoltan akkor is, szerelmet próbált vallani egy lánynak. S az osztály megérezte a szavak jelentőségét, a lármát mintha elvágták volna, egyszerre csend támadt, s Perényi úgy vélte, megilletődött, meghatott csend, s e vallomás után úgy járt napokon át az osztályba, mint vőlegény a menyasszonyához. 5. Perényi megállt az igazgatói szoba ajtajában s meghajtotta magát: — Parancsukra, Perényi Zoltán vagyok. Mérey, aki most, mint a bizottság elnöke, a nagy igazgatói íróasztal mögött ült, üdvözölte: — Jó napot, tanár ur! Majd felállt a borszékből, a tanár elé ment s bemutatkozott. Dékány és Koch, felállva az előbb poharazásra használt kisebb asztal mellől, követte példáját. Mindegyikük előtt ceruza s egy-egy iv fehér papiros volt. Perényi kissé félszegen meghajolt az urak előtt. Érezte, hogy arca vértelen s szinte bénán mered az urakra. Meglepetésére Knöpfler nem volt az irodában s ez némileg visszaadta a nyugalmát. — Foglaljon helyet, tanár ur, — szólt újból Mérey. — Ott, ott az asztal mellett. Úgy. Perényi némán és erőtlenül leült a kijelölt helyre. Dékány kissé továbbhuzta székét, ö meg Koch és kissé távolabb tőlük Mérey háttal ült az ablaknak, Perényi pedig szemben velük. — A nagyméltóságu magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, illetve a tankerületi főigazgtóság, — folytatta Mérey, — hármunkat jelölt ki azon fegyelmi bizottság tagjaiul, amelynek feladata az ön sajnálatos minapi incidensének megvizsgálásában áll. Knöpfler igazgató urat mint tanút hallgatjuk ki, ő tehát nem vesz részt a bizottság tárgyalásain. Mint talán tudja, az 1883. évi XXX. törvénycikk megfelelő paragrafusai alapján a bizottság hatásköre nem egyéb, mint jegyzőkönyvet felvenni a megejtett kihallgatásokról s azt az esetleges büntetésre vonatkozó javaslattal együtt a minisztérium elé terjeszteni. Legyen meggyőződve, tanár ur, hogy a bizottság alaposan és jóindulattal fogja végezni munkáját. *[ Folytatjuk.)] Néró és aVII. b. Irta: K om lós A1 ad ár — Regény —
