Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-18 / 214. (3766.) szám
Mussolini Anglia ellen Páris, szeptember 17. Mussolini a Matin munkatársának interjút adott, amelyben ismét leszögezi, hogy Olaszország közvetlen akcióval feltétlenül el fogja érni azt, amit sürgősen szükségesnek tart. Az olasz miniszterelnök élesen kritizálta Anglia magaviseletét — Felháborítónak tartjuk, — mondotta Mussolini, — hogy az angol nép, amely az egész világon uralkodik, eltilt bennünket az afrikai föld egy kis parcellájától. Nyíltan és többször biztosítottuk Nagybritánniát, hogy Abesszíniában az angol érdekdere lelkiismeretesen vigyázni fogunk. De azok az érdekek, amelyek miatt Anglia ellenünk fordult, más fajtájuak, Anglia nem mondja meg, hogy mik igazi indító okai. Mussolini kijelentette, hogy Olaszország ter« vezett abessziniai gyarmati akciója az olasz telepesek biztosítása és a hatalmas olasz emberszaporulat elhelyezése érdekében történik. Az olaszok nem akarnak éhenhalni s ezért szükségük van a gyarmatra. — Egymillió embert mozgósítottunk és az ország szívesen mozgósít még többet. Ha jelt adok, tízmillió ember vonul a zászlók alá, nem számítva a munkásokat, akik a gyárakban hatványozott erővel dolgozni fognak. S szükség esetén a világ még többet láthat, különösen, ha valaki katonai akciókkal ellenünk merészel fordulni. Mussolini elismerte, hogy Franciaország támogatta az olasz érdekeket Genfben* Óva intette, a többi népet, hogy a kilátásba helyezett szankciókban résztvegyen, mert ezzel könnyen az európai térkép újabb megváltoztatását idéznék elő. Akik meg akarják vonni Olaszországtól az életre való jogot, azok könnyen megégethetik ujjaikat. A francia Figaro és az angol Morningpost egy másik interjút közöl Mussolinitól, amelyben a duce ugyancsak az angol kormány álláspontját teszi kritika tárgyévá. Mussolini azt mondja, hogy az angol kormányt már január 29-én tájékoztatta valódi céljairól. Anglia akkor kitérő választ adott Olaszországnak. Időközben Olaszország arra az útra lépett, amelyről nem térhet már el. A legutolsó kísérlet Genf, szeptember 17. Az olasz-abessziniai konfliktussal foglalkozó ötös népszövetségi bizottság jelentése utolsó nagy engedményeket tesz Olaszországnak. Többek között arról van benne szó, hogy Olaszország Abesszíniában kapja a létesítendő olaj- és dohánymonopólium hatvan százalékát. Teljes lengyel-német együttműködés Keleieurépában Páris, szeptember 17. A párisi lapok genfi munkatársai visszautasítják Beck lengyel külügyminiszter tegnapi genfi támadásait Litvinov ellen. A Petit Párisién szerint a lengyel külügyminiszter akciója mögött Berlin áll, mert Litvinov a német-lengyel szerződésre utal. Az Echo de Paris szerint Berlin és Varsó szoros együttműködését a legutolsó negyvennyolc óra napnál fényesebben igazolta, Hitler megfenyegette Litvániát, Beck pedig Genfben védte a német érdekeket. Annak idején Pilsudski marsall nem akarta támogatni Németországot a balti államok elleni akcióban, de most, Pilsudski halála után a lengyel kormány közelebb került a német állásponthoz. Berlin^ és Varsó tegnap csaknem azonos hangú konuáünikét adott ki a genfi eseményekről, ez is igazolja együttműködésüket. Mindkét állam leszögezi, hogy helyteleníti a szerződések megvédését a kölcsönös segítségnyújtás alapján. A lap szerint a népszövetség nem felejtette el Beck tavalyi beszédét, amelyben egyoldalúan fölmondta a kisebbségek védelméről szóló szerződést. Ha Olaszország nem foglalkozna a népszövetségből való távozás gondolatával, akkor Lengyelországot aligha választották volna meg újból a tanácsba. Az angol írók a békéért London, szeptember 17. Húsz híres iró, közöttük a Nobel-dijnyertes Norman Angell levelet intézett a Timeshez s az angol intellektuális világ nevében kifejezi örömét, hogy Anglia csatlakozott az európai biztonság megszervezőihez. A békét minden áron védeni kell s Anglia kötelessége, hogy ebben a munkában állandóan támogassa Franciaországot, Fontos minisztertanácskoxás Londonban London, szeptember 17. Baldwin miniszterelnök ma visszatért Londonba és részt-' vett a miniszterbizottság downingstreeti ülésén. A fontos konferencián a külügyminiszter, a hadügyminiszter, a tengerészet- ügyi miniszter, a légügyi miniszter, a keres- kedelemügyLmhíiszter és á gyarmatügyi miniszter vett részt. A külföldi hatalmak nevében Krejci tábornok Kievben felköszöntőt mondott a szovjethadseregre Kijev, eaeptemiber 17. Jakár tábornok kijevi parancsnok az orosz hadgyakorlatokon levő külföldi vendégek tiszteletére ebédet adott, amelyen megjelent Vorosilov hadügyi népbiztos, Jegorov, a vörös hadsereg vezérkari főnöke és Budednij tábornok, a vörös lovasság felügyelője is. Jakir tábornok pohárköszöntő- jében örömmel emlékezett meg arról, hogy a külföldi vendégek meglátogatták az orosz hadsereget és hazájukban beszámolhatnak a szovjet katonai fejlődésének értékeiről. A külföldi hadseregek és a szovjethadsereg között, ezzel is mélyülnek a barátságos kötelékek. Az orosz hadgyakorlatok nem jelentettek tüntetést senki ellen, csupán azt akarták bebizonyítani, hogy a vörös hadsereg alkalmas a határok védelmére és a szovjet fejlődésének biztosítására. Franciaország, Olaszország és Csehszlovákia katonai bizottságainak nevében Krejcsi hadseregtábornok, a csehszlovák hadsereg vezérkari főnöke válaszolt. — Meg vagyunk győződve arról, hogy a vörös hadsereg mindent elkövetett a modern háborús technika módszereinek kiépítésére — mondotta. — A vörös hadsereg a legmodernebb taktika útjait egyengeti s ebből a szempontból a világ leghaladóbb hadseregének nevezhető. Niért késik a tartománygyülések megalakulása és a járási izakértőtagok kinevezése? Prága, szeptember 17. Az országos képviselőtestületek választásáról szóló törvény 53. paragrafusának intézkedése szerint az uj tartománygyülést a választás eredményének kihirdetésétől számított egy hónapon belül hívja össze az országos elnök, kinek kezébe a tagok fogadalmat tesznek, hogy a köztársasághoz hívek lesznek, törvényeit betartják és hivatali kötelességüket pontosan teljesítik. Vagyis a törvény pontosan megszabja a tartománygyülés összehívásának határidejét. A választásokat mind a négy tartományban egy napon tartották s így az alakuló ülések is egy napra hívhatók össze. Az uj tartománygyülési képviseleteket tulajdonképpen már julius 27-ig kellett volna összehívni. Bár a választások óta lassankint eltelik, a negyedik hónap is, a tartománygyülések összehívásáról pedig még mindig semmi hif. Valószínű, hogy < r- \• ’?-a tartománygyüléseket a kormány intézkedése szerint időpontra hívják majd össze. A járási képviselőtestületek összehívásáról a választási törvény 71. paragrafusa ' olyképpen intézkedik, hogy amennyiben a választás ellen kifogást nem adtak be, vagy ha a beadott panaszokról az országos hivatal jogerősen döntött, úgy a járási főnök a képviselőtestületet alakuló ülésre hívja ősszé. A Národni Politika kihangsúlyozza, hogy a törvény szövegéből arra lehet következtetni, hogy a mielőbbi összehívás kívánatos és hogy ennek ellenére a járási képviseletek még mindig nem alakultak meg. A belügyminisztérium a járási képviselő- testületek szakértő tagjait még mindig nem nevezte ki. A kinevezés politikai nehézségek miatt késik, amennyiben a koalíciós pártok nem tudják egymás között felosztani a rendelkezésre álló kinevezendő „szakértői" tagságokat. (8) | Péréhyi a negyven felé járt; mikor Székes- i fehérvárott élő özvegy édesanyja meghalt. Úgy érezte a hírre, hogy hirtelen megöregedett. S most ahelyett, hogy árvaságában a réginél nagyobb mértékben kereste volna az emberek társaságát, kezdett kimaradni az ismerős családoktól és a barátai közül. Visszavonulása annyira program nélkül történt, hogy csak akkor eszmélt rá, mikor egyre többen szemére hányták. Be kellett vallania, hogy az utóbbi időben valóban kevésbé érezte jól magát a társaságban, mint régente; rájött, hogy az emberek összejárnak ugyan, de szeretni nem szeretik egymást, igazi barátság nincs sehol, és semmi kedvet nem érzett többé a viszontlátásra-olyan emberekkel, akik egyszer a legártatlanabb bíráló, vagy tréfás megjegyzést engedték meg maguknak vele szemben. A csalódásnak, mikor egyik legjobb barátjáról megtudta, hogy rágalmakat terjeszt róla a hátamögött, nem csekély része volt a visszavonulásban. Lassan bizalmatlan létt mindenkivel szemben. Mennyivel jobb az iskolában, érezte, ahol többé-kevésbé valamennyi osztályát szereti s őt is viszontszeretik! megállni tizperc- ben a tanári szoba ablakában s lenézni az udvarra, ahonnan a feléje sugárzó tekintetekből annyi őszinte szeretet áramlik feléje! végigmenni a folyosón vagy az udvaron, bemenni valamelyik kedvenc osztályába, ahol látható örömmel várják! — minek neki a hideg és hazug társé ság? az önző és gonosz felnőttek, kaján intrikáikkal, csípős rossznyelvükkel, szívtelenségükkel? Mennyivel jobb és bolcsebb bezárkózni az iskolába, mint egy barlangba! A lányok nem kritizáltak, nem gúnyolódtak, nyíltan legalább nem, hagyták magukat szeretni és nem feleltek vlsz- sza. Rájött, hogy semmit a világon nem lehet oly kényelmesen, az anyagik olyan minimális ellenállásával szeretni,, mint ahogy a tanát a tanítványait szeretheti. Petényi vékony, magas alakját többnyire egyedül lehetett látni attól kezdve, amint fejét földresütve, apró, tipegő léptekkel sietett a falak tövében. Csak a barátnőjét tartotta meg a külső világból, Gellén Katicát, akit azonban voltaképpen szintén nem szeretett. Szeretni csak a tanítványait szerette ... Az orvosnő enyelegve és tréfálkozva beszélte meg Petényivel ezeket az iskola-szerelmeket. De barátjának egyik-másik vonzalma féltékennyé tette. Tudta, hogy a legtöbb esetben szűziesen ártatlan érzésekről van szó. Erdős Alicera például igazán nem féltékeny. De az Essex Klári- eset más. Perényi maga is megvallotta, hogy erre az érzéki arcú s kihívó tekintetű teremtésre más szemmel néz, mint a többi tanítványára. Gellén valami piszkos titkot sejtett a kapcsolatuk mélyén s névtelen kin nyilait belé, valahányszor barátját a leány társaságában megpillantotta a folyosón. Egyszer fülébe jutott, hogy Essex Klárit egyszer szürkületkor a várban látták Perényivel. S fájdalmas volt és megalázó, hogy minden évben akadt egy uj nyolcadikos, aki nyugtalanítóan sokat van együtt vele: az Essex Klárik nem fogynak ki soha... Az idén, mikor Perényi helyzete váratlanul rohamosan romlani kezdett, az lett volna a kötelessége — ezzel maga is tisztában volt —, hogy felnyissa barátja szemeit. De ő titokban örült a fordulatnak, amely barátságuk biztosabbá és nyugalmasabbá válását ígérte neki. Végeredményben nem is fog megártani Zoltánnak ez a kis csúfság, — igyekezett megnyugtatni magát —, legalább majd eszére tér s nem veszi olyan komolyan ezeket a csitrl rajongásokat; legfőbb ideje, hogy benőjjön a fcjelágya... Azért egyszer, mikor a hetedikesek már egész otromba vicceket engedtek meg maguknak Perényivel szemben, aki még mindig nem látott semmit, megpróbált beszélni a barátjával. De oly esetlenül és tapintatlanul tette, hogy a férfi ingerülten kikérte magának a be-j avatkozást. Azóta némán s kissé remegve leste a vihar növekedését. Minden osztályban volt egy-egy fő „szerelme", Szüksége volt arra, hogy mindenütt legyen legalább egy valaki, akiben gyönyörködhetik s valahogy minden osztályban ki is szemelt egyet, akit különösen jól esett néznie az órái alatt; úgy érezte, nem is tudna olyan osztályban tanítani, ahol nem talál ilyen üdülőhelyet a szemének. „Szerelmei" rendszerint „angyali" arcú kislányok, akiknek lelkében mintha soha még egy csúnya gondolat át nem futott volna. Egyetlenegy van, Essex Klári, aki nem a tündéri tisztaságával, hanem határozottan a sex appealjével hóditota meg: egy nem szép, de mulatságosan kiváncsi és erélyes tekintetű őserdőhaju nyolcadikos, akiből már negyedikes korában valami Öntudatlan, fojtott bujaság sugárzott. Óra alatt egyszer lds vonalzóval játszott, Perényi pedig a padja előtt állva magyarázott az osztálynak. Közben azonban oly állandóan érezte a lány közelségét, hogy egyszerre csak szórakozottan kivette a vonalzót a lány kezéből s maga játszott vele tovább. Közben megállás nélkül tovább beszélt. csak az idegei mélyén futott végig a burkolt erotikus érintkezés varázsa ... Ez a titkos erotikus kapcsolat olykor óvatosan kezdett kitakarózni. Egy tizpercben Perényi az aznapi jogászbálról beszélgetett a leánnyal s ez megkérdezte: „Tanár ur elmegy?" „El", Növendékek nem mehettek a bálra s a leány felsóhajtott: „Kár, hogy még nem érettségiztem, — ugy-e kár?" A kérdés panasz volt a növendék kényes helyzete miatt s egyben Ígéret a jövőre, s amikor Perényi vakmerőén rámondta: „Kár", mindketten érezték, hogy nemcsak a bél miatt kár ... Ebben a pillanatban elment mellettük Gellén. Elfordított, merev arcáról Perényi rögtön leolvasta, hogy az intimnek látszó beszélgetés, amelyen rajtakapta őt, nem esik jól barátnőjének ... Mindegyik „szerelmé"-nek Jelenléte más-más hatással volt rá. A sex appealcs lány hatása fűszeres volt, édes és izgató, mint a fahéj. Egyik „angyali" szerelme tündöklő magas és tiszta homlokéval s hallatlanul tiszta és átható tekintetével mindannyiszor valósággal megbénította |— yalahányszor a leány ránézett, mintha hatalmas, mozdulatlan tenger fényes tükre ragyogna rá. Legszebb „szerelmi" emléke azonban egy. szintén „angyali" kislány volt, akit három évig, másodiktól negyedikig tanított. Ez ha felelt, utána mindig kis bocsánatkérő zavarral, szégyenlősen és bizonytalanul elmosolyodott. A gyorsa- saságban, amellyel beszélt, volt valami ideges. Az osztály rendszerint nevetésbe tört ki, valahányszor Barta Erzsi kissé hadaró kapkodása felhangzott: de a kislányt csöppet sem zavarta a nevetés s maga is elmosolyodott. Valami madárra emlékeztetett, csak nem lehetett rájönni, hogy melyikre. Perényi sokáig figyelte anélkül, hogy Erzsi tudta volna: a kislány három év alatt soha egy hibát nem követett el, folyosón, kiránduláson, soha egy szavában, egy mozdulatában nem volt durva vagy alantas, el kellett fogadni, hogy arca nem csal, valóban egy égi elrende- zettségü lélek sugárzik róla s ezért van gyógyító delej a mosolygásában. Egyszer Perényi azt a feladatot adta az osztálynak, hogy mindenki írjon kedvenc állatáról. Titokban kiváncsi volt, hogy ki ir az ő kedvencéről, a macskáról. Mindössze ketten akadtak ilyenek: az egyik Barta Erzsi volt... A kislány azonban két éven át mintha semmit sem vett volna észre, vagy oly tartózkodó és talán kissé hűvös is volt a természete, hogy indiszkrétnek vélte tanárja érdeklődésének tudomásulvételét. Perényi nem bánta: beérte azzal, hogy láthatja és megszólíthatja őt s ép oly kevéssé kívánta, hogy a lány viszontszeresse, mint ahogy egy melódiától nem kívánjuk ezt, amely elbűvölt. Úgy használta Barta Erzsi arckifejezését, mint egy orvosságot: ha ránézett — annak a lelki ragálynak következtében, amely minden emberi érintkezésnél létrejön . —, egy pillanatra önkéntelenül átalakult Barta Erzsivé s Erzsinek lenni jó volt... Magyarázat közben is leste, hogy a kislány a szomszédjához hajtotta fejecskéjét és meghatóan vékony kis ujjaival átfogta barátnője kezét! A harmadik esztendőben Perényi feltűnő jelenségeket kezdett tapasztalni. Valahányszor valamilyen okból megszólította, a leány elpirult 9 lehajtotta fejét a padra. S a tanár megsejtette, hogy a már negyedikbe járó gyermek ébredezni kezd. , (Folytatjuk.)] Néró és a VII.b. Írta: íComiős A.Iadár — Regény —
