Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-13 / 210. (3762.) szám
1935 szeptember 131 ptefc 4 „Erkölcsös kisváros11 leli Hollywood A filmsztárok botrányos élete kiment a divatból ■ Szenzációs váló- perek helyett szolid családi élet • A filmváros leghíresebb ügyvédnője meglepő adatokat mond el Londonban az átalakulásról Londont szeptember 12. A legismertebb és legtöbbet kereső amerikai ügyvédnő, Fanny Holtzmann, egy nagyjelentőségű per előkészítése végett Londonban tartózkodik. Az ügyvédnő, aki foglalkozásának legfiatalabb évjárataihoz tartozik, rendkívül érdekes dolgokat mondott el az egyik újságírónak az amerikai, főleg a hollywoodi erkölcsi élet belső változásairól. Az ügyvédnő specialitása : ellentmondani hivatásának. A peres ügyeket lehetőleg nem vinni a bíróság elé, hanem békés megegyezéssel elintézni őket. — Csak semmi botrányt! — ez Fanny Holtzmann jelszava, ami rendkívül megfelel az uj amerikai szellemnek. Lehetőleg minden magántermészetű és kereskedelmi ügyet peren kívül, magánegyezséggel intéz el és meglepő sikereit éppen ennek a taktikájának köszönheti. — Perre csak akkor engedem kerülni a dolgot, — mondja a csinos, feketehaju asszony, .— ha már semmiképpen sem lehet békésen megegyezni. Körülbelül ezer esetben összesen mintegy húszszor mentem a bíróság elé. Az ügyvédnő Hollywoodban lakik és neki köszönhető, hogy a legszenzációsabb válási és házasságtörési esetek nem kerülnek a nyilvánosság elé, hanem lehetőleg a legrövidebb időn belül békés elintézést nyernek. A filmváros művészköreiben ezért csak a „titokzatos asz- szonynak“ hívják. Még akkor sem lép mint ügyvéd a nyilvánosság elé, ha az általa képviselt ügy a bíróság elé kerül, pedig egyik-másik ilyen per a világ legnagyobb szenzációját képezte. Aki elégtételt szerzett Juszupov hercegnőnek Anglia egyik magasrangu bírája nevezte el Holtzmann Fannyt „a kulisszák mögötti titokzatos nőnek". Akkor történt ez, mikor a biró a legszenzációsabb bűn perben, Juszupov hercegnő bunperében hozott Ítéletet. Mint emélkezetes, az orosz hercegnő pert indított az amerikai filmtársaság ellen, amely a Rasputin-filmben meghurcolta női becsületét és ugyancsak beperelte kártérítésért azokat a mozikat is, amelyek előadták ezt a filmet. A hercegnőt Fanny Holtzmann képviselte anélkül, hogy egyetlen egyszer is megjelent volna a tárgyalóteremben. Ennek ellenére fényesen megnyerte a pert és több mint 100.000 font kártérítési összeget szerzett kliense számára. Pánik Hollywoodban A nagy per, a fiatal ügyvédnő legnagyobb győzelme, valóságos pánikot keltett az amerikai filmparadicsomban. Jellemző, hogy Juszupov hercegnő előzőleg tíz más ügyvédnél próbálkozott, de valamennyi visszautasította a per vállalását, mert reménytelennek tartotta a követelést. Fanny Holtzmann azonban, aki főleg film- és színházi ügyekre specializálta magát, azonnal felismerte a per vitelének egyetlen lehetőségét: A legérdekesebb dolgok az amerikai ügyvédnő előadásából azok, amelyek a hollywoodi müvészkolónia életének megváltozásáról szólnak. Az elragadó fiatal hölgy, akinek kliensei közé tartoznak a leghíresebb mozisztárok, azt a meglepő kijelentést teszi mindenekelőtt, hogy Hollywood, a kicsapongások és hangos botrányok egykori városa átalakult erkölcsös kisvárossá. — Hollywood nemcsak a sikerek és a szórakozás paradicsoma ma már, mint ahogy általában elképzelik, — mondta komolyra vált arccal. — Hollywood a tragikum, a csalódások, az összeomlások városa. Minden kis elárusítónk, minden kis szobalány, minden tudniillik azt, hogy Londonban kell megindítani az eljárást, ahol a rágalmazást különösen szigorúan bünteti a törvény* A londoni per kimenetele azután már precedenst alkotott az amerikai perek számára is. Valamennyi mozi, amelyben a filmet bemutatták, megfelelő kártérítési összeget volt köteles fizetni. így nyert Fanny Holtzmann több mint száz pert és százezer fontot olyan ügyben, amelyben egyetlen egyszer sem jelent meg a bíróság előtt. A hollywoodi filmtársaságok érthetően megriadtak a per kimenetele miatt. Egész sor munkában levő filmet visszavontak, kijavítottak, főleg olyanokat, amelyek élő személyekről szóltak. Odáig mentek az elővigyázatosságban, hogy életben lévő személyiségekről szóló filmeket csak úgy készítettek el, ha az illetők írásos beleegyezésüket adták ehhez. Azelőtt napirenden volt, hogy ismert személyiségek külsejét és jellemét kölcsönözték ki filmszerepek számára. A Juszupov-per tehát valósággal uj érát teremtett a hollywoodi stúdiókban, amelyekben számos elfogadott kéziratot visszaadtak, számos kész film nagyrészét kivágták és ujrakészitették a per következtében. kezdő kóristanő jövendő filmsztárnak képzeli magát, ezzel szeműben pedig igen sok egykor híres filmszinésznő örül, ha az áruházak pénztáraiban kap állást, vagy mint liftgörl kap szolgálatot a nagyobb szállodákban, amelyebben szerencsésebb pályatársai folytatják régi fényűző életüket. A némafilm régi szereplői, akiknek nevét valamikor ökölnyi betűk hirdették a plakátok, ma örülnek, hogy még elég fiatalok és elég vonzó külsejüek ahhoz, hogy ilyen állásokat kapjanak. Hollywood a szó szoros értelmében erkölcsös kisvárossá alakul át, amelyben a polgári morál uralkodik. A válás, ami azelőtt napirenden volt, ma lehetőleg kerülendő, mert rendkívül veszélyes. Könnyen megtörténik, hogy nagy karriérek pusztulását okozza egy többé-kevé sbbé botrányos válóper. Ezért én magam is azon vagyok, hogy kibéküléssel érjenek véget a házastársak közti viszálykodások, mindenesetre a legnagyobb csendben, a nyilvánosság teljes kizárásával bonyolódjanak le a válóperek, ha már más kint nincsen. Az amerikai közönség véleménye alaposan megváltozott e tekintetben és at erkölcsös polgár hamar elfordul régi kedvencétől, ha megtudja, hogy magánélete nem a tiszta erkölcsön épül. Általános leépítés Az utolsó hóm apókban nagyon megváltozott Hollywood. Igen sok filmsztár Európába ment, sok filmtáreaság egyesült és megváltozott a vezetőségük is. A régi híres sztárok kiöregedtek, a fiatal tehetségeknek pedig keményen kell küzdeniük. Hollywood olyan lett, mint valami gyárváros. Korán reggel kezdik a munkát, késő estig tart az idegőrlő munka és igy azok a színészek, akik dolgoznak, este tizenegykor holtifáradtan aludni mennek. Az éjszakai klubokat csak a munkanélküliek és az idegen vendégek látogatják. Botrány alig akad ma Hollywoodban. A közönség megelégelte az ezerféle szerelmi történetet és botrányos válópört, ma azok a sztárok népszerűek, akik békés és erkölcsös magánéletet élnek. Paradoxon, de tény az, hogy azok a sztárok maradnak népszerűek, akikről a legkevesebbet beszélnek. Példának említhetjük Norma Shearert, akinek nemrégiben született meg második gyermeke és aki sohasem állott botrányos történet középpontjában. Valamikor minden botrány óriási reklámot jelentett, ma pedig a szereplők bukását okozza. Éppen ezért a beszédtéma is megváltozott. A híres filmdivák, az egykori vam- pok egymás között háztartásról és gyermeknevelésről beszélgetnek. Leginkább pedig a munkáról, amelyet végeznek. A hollywoodi művészek élete háziassá és kisvárosiagsá változott. Mindegyikük arra törekszik, hogy jóhirnevét megőrizze. Sokan azért folytatnak visszavonult életet, mert megfelel egyéniségüknek, sokan pedig azért-, mert ez felel meg az üzletnek. A botrányok kimentek a divatból, ma a magánéletnélküli filmsztár a divatos. Az a művész mintakép, aki művészetével, nem pedig magánéletének történeteivel arat sikereket. Elhallgat a botránykrónika Néró és aVILt. Irta: K.omlós A1 a Jár (5) A valószínű büntetés, hogy más, mégpedig vidéki iskolához helyezik, kellemetlen ugyan, de végre is elcsapni talán nem fogják... az áthelyezés veszedelme pedig még sincs arányban ezzel a bénító félelemmel, amely reáfekszik. Szinte tárgytalan, fekete félelem ez... egy gonosz matematika-tanárja óráin érzett hasonlót gyerekkorában... nem, nem, az sem volt ilyen... még inkább, mikor kisfiú-korában sötét szobába kellett belépnie ... Glas részvéttel és — mint Erdős Alice szerelmére — egyúttal csodálattal néz rá s gyámoltalanul dadogja: —- Barátom, ne csodálkozzál, mindig igy bánnak a tanárral. Ha az ember nevelni akar, fönt a magas minisztériumban mindenért felhúzzák az orrukat. Most Bognár ballag hozzájuk. Arca megille- tődött. Hosszú karjait a szokottnál is merevebben szorítja testéhez, mintha attól tartana, hogy izabadjára engedve el találnák árulni titkos gondolatait. Bent voltam Vencénél — mondja lassan, — üdvözöltem őt. Szerény arcot igyekszik vágni, tudva, hogy a szerencse irigységet kelt. De hasztalan; nem bírja magábafojtani diadalát, körbenjár s közli mindenkivel, hogy „bent volt Vencénél". Mint Mérey személyes ismerőse, — elképzelése szerint, — a tanári kar érdeklődésének és csodálatának központjában áll s azt hiszi, hogy roppant szerényen viseli a sikert. Mindenki rögtön kitalálja, hogy „Vence" csak Mérey lehet. Egyedül a gyanútlan Glas kérdi meg:-— Ismered? ■— Ifjúkori barátom, — feleli, majd jókedvű arcot ölt és jópofa kedélyességgel, szelíden hát— Regény — bavágja Perényit, mert érzi, hogy ünnepélyes gyengédségét már enyhítenie kell. — Vencét jól hátbavágtam, mint most téged, aztán megmondtam neki: „Aztán jól viselkedj, öreg fiú ..." Bognár volt a tanári kar leggyengédebb tagja. Fürst Vera mesélte, hogy egyszer találkozott vele egy Shakespeare-előadáson. Bognár el volt ' érzékenyülve s felvonásközben igy szólt hozzá: „Azért vagyok ilyen állapotban, Vera, mert szépet láttam... Legyen kedves hozzám, mert különben sirvafakadok." Nem volt mentség, sem lehetőség a lázadásra, Bognár a gyengédsége vaskarmaival menthetetlenül fogvatartotta az embert... A többi kolléga kevesebb együttérzést tanúsított. A nők közül, noha egyébként általában sokkal szigorúbbak a növendékekhez, mint a férfiak, csak Burckhardt Irén. a természetrajz tanárnője, volt Perényi pártján, egy szikár, óriási termetű hölgy, akitől rettegtek a gyerekek, főkép azok, akiket csinos alakkal vert meg az Isten. Külseje miatt ki lévén zárva a népszerűség-verseny esélyeiből, már eleve sértődötten nézett minden növendékre. Azt bűzeitek róla, hogy már az alsóosztályos kislányokat azzal ijesztgeti, ha készületlenségen kapja rajta őket: „Emiatt a felelete miatt már az érettségin is elbukott!" — Látja, én mindig mondtam magának, — szólt, — hogy kár igy becézni azt az osztályt Én is tanítottam a VII. b-ben, de egyáltalán nem találtam meg azokat a nagy tehetségeket, amelyekről maguk folyton beszéltek. Egyáltalán nem. Azt már önmagának sem vallja be, hogy a Perényi-eset titkos örömmel töltötte el: igazolva látta benne saját zárkózottságát és szigorúságát ... mert imc a növendékek mindenkivel, a legkörülrajongottabb férfivel szemben is komiszak ... természetüknél fogva azok ... nemcsak vele, nemcsak vele szemben!... Perényi bólint, mint aki belátja tévedését s megadja magát, — bár tudja, hogy nincs az az osztály a világon, amely Burckhardt Irén szerint ne volna túlbecsülve. Schandl Margit, a történelem tanárnője, egy félénk, vékony teremtés, akit tanítványai jónak tartottak, mert nem volt bátorsága szigorúnak lenni hozzájuk, nem nyilatkozik, csak némán pislog maga elé. De Fürst Vera, az osztályfőnök nem hagyja a VII. b-t. Gondolatban maga előtt látja mosolygó, kedves tekintetüket s úgy érzi, meg kell védenie őket. Igaz, hogy Perényivel szemben igen csúnyán viselkedtek, de vele viszont nagyon kedvesek, jeléül annak, hogy aki bánni tud a gyermekekkel... Persze olyan súlyosan neurotikus ember, mint Perényi... Megszólal nyájas, dallamos hangján, melyet Perényi az utóbbi időben elviselhetetlenül szabályosnak, nyárspolgárian jónak érzett, szokatlanul helyesen képzett hangjai s kedvenc „dolgozás" szava miatt, amelyet oly kenettel ejtett ki, mintha magát a transzszub- stanciádót, vagy pedagógiai üdvözülést jelentené, ö állítólag mindig örül, ha bemehet a VII. b-be, mert még nem igen volt ilyen osztály a keze alatt: nem is tudja, mit dicsérjen jobban rajtuk: az intelligenciájukat, vagy a kedvességüket. A női kollégák titokban mind azon a véleményen vannak, hogy a lányok csak férfi tanárral mernek úgy bánni, ahogy Perényivel tették. Mert akárhogy viselkedik egy férfi, akár barátságos, akár rideg, mindenképen szerelmi légkör alakul ki körülötte, amelyben aztán könnyen jönnek létre mindenféle rendellenességek. Férfi- tanárnak épp ezért nem is volna szabad szerintük leányiskolában tanítani, legalább magasabb osztályokban nem. Hogy aztán Perényi az idén teljesen elvesztette Ítélőképességét s egyik őrültséget a másik után követte el, úgyhogy szellemi állapota már többekben aggodalmat keltett, a helyzetet természetesen még súlyosbította. Perényi sértő, kihivó közömbösségnek érzi önmagával szemben, hogy egy kollégája füle hallatára ennyire pártját fogja az osztálynak. Fürst különben sokat foglalkozik elméleti pedagógiával, a megértő bánásmód hive s csak ő maga nem vette még észre a testületben, hogy a gyakorlatban rég nem a lágy és humánus elveit, hanem uralomra vágyó természetét követeli. — A múltkor benéztem az önképzőkörbe. —* mondja, — épp Décsy olvasott fel Madách nőalakjairól, igazán olyan intelligens volt... s a többiek is, akik hozzászóltak ... mondhatom, a hetedik egészen háttérbe szorította a nyolcadik osztályt!... És milyen a modoruk! Itt nincs arra szükség, hogy fegyelmezzen az ember, ide úgy mehet be a tanár, mint egy kedves és jól összehangolt társaságba. — Csak Décsyt ne említsék! — szólt engesztelhetetlenül Burckhardt, akit Perényi most csaknem megszeretett a szolidaritásáért. — Szép alak! Nem, Burcjchardt kérlelhetetlenségben nem ismer tréfát. Perényi mégis tudja, hogy az iskola e mumusának érzelmi élete sem olyan egyszerű, mint látszik. Nem felejti el azt az évnyitó értekezletet, mikor Burckhardt, megtudva, hogy Knöpfler elvette régi osztályát, az egész testület szemeláttára sirvafakadt... A „jó" Schandl, aki szerencsétlenségére épp a két vitázó, Fürst és Burckhardt közt ült, szemrebbenés nélkül és (noha maga is tanított az osztályban) olyan közömbösen hallgatta a vihart, mintha a pápuákról lett volna szó. Tré- ningje volt abban, hogy a legélesebb vitákban is se jobbra, se balra nem nézve, elmerülve és pártatlanul rágja a tízóraiját. Csak ha valaki nagyon fel találta emelni a hangját, rebbent meg ijedten a szeme. Véleményt revolverrel sem lehetett volna kikényszeríteni belőle. — Miért, kérem? — védte Fürst az osztályát. — A tanár úrral szemben való viselkedését én is helytelenítem, de az csak véletlen lehetett s nem jellemző rá. Aki úgy szereti a szépet és a művészeteket, mint a Magdi, az nem lehet elvetemült. A „Jó" Schandl rendületlenül hallgatott. Talán az egyetlen a tanári karban, aki sem kollégáért, sem növendékért, — igen, még növendékért sem! — hajlandó síkra szállni, semmi körülmények között. * (Folytatjuk.),
