Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-08 / 206. (3758.) szám

í»jj MAfcptfcmber * vntump uAi-i »lAiitáAkHU*»^ ASSZONYOK LAPJA Múzeumok vitrinjei, régi családok szekrényei őriznek 4—500 éves hímzéseiket, melyeket régi magyar nagyasszonyaink készítettek. Ezek oly gyö­nyörű munkák, hogy ha szemléljük, meghatódva gondolunk azokra finom lelkű és kezű nőkre, akik ilyen szépet tudtak alkotni. A várak, falusi kas­télyok, városi patrícius házak úrnői valóságos mű­vészei voltak a hímzéseknek, sőt a magyar király­nék is, mint pl. Nagy Lajos anyja, Erzsébet ki­rályné híres volt kezemunkájáról. De különösen a főúri magyar asszonyoké ebben a legnagyobb érdem. A XVI. század elején álta­lános szökáe volt Magyarországon, hogy a nemes leányok és ifjak főúri kastélyokban nevelkedtek. Míg az országban ebben az időben javában dúlt a törők elleni háború, a várumő a gondjaira bízott nemes kisasszonyokat és az ügyesebb jobbágyleá- nyokat mega köré gyűjtve tanitgattá gyönyörű kézimunkákra. S míg szivük telve volt aggodalom­mal szeretteik éö az ország sorsa iránt, szorgos kezük szaporán forgatta a tüt s készült a szebb- nél-szebb himzés. Általában három csoportba oszthatjuk a régi magyar kézimunkákat. Legelterjedtebb volt a szí­nes selyemfonállal való himzés, melyet régi ma­gyar urihimzéeeknek szoktunk nevezni, azután a kivarrásos recemunka és á ézálhuzásos fehér hím­zés. A múzeumokban már a XV. századtól vannak kézimunkáink. Ezek tarka, selyem és gyapjú hím­zések. Régi magyar asszonyaink a gyapjufonalat maguk festették s oly kitünően értettek ehhez a mesterséghez, hogy e fonalak színüket máig is megtartották. Ezeknek a hímzéseknek rajza főkép­pen különféle virágmotivum. A XVI. század derekán Északitálie városaiban gyönyörű mintás brökátselymet gyártottak, mely­nek mintáján meglátszott a reneszánsz kor nemes ornamentikája. Olasz kereskedők széjjelvitték a szomszéd országokba e brokátot és így került a magyar várkastélyok asszonyaihoz is, kiknek ki­váló Ízlése mindjárt felfedezte e brokátminták szép formáit és alkalmazták kézimunkáikon. Ezért nevezik a XVI. század magyar hímzéseit rene­szánsz-hímzéseknek is. E munkák alapanyaga finom, vékony lenvászon 8 a hímzéshez egyszínű vagy tarka selyemfonalat használták. Eleinte a mintákat csak egyszerű, la­pos hímzéssel varrták ki. A hosszú török hódolt­ság alatt Magyarországra került török kézimun­kákról azonban sok szépet átvettek a magyar asz- szonyok és ekkor kezdték alkalmazni hímzéseiken az arany és ezüst fonalat s a különféle öltéseket. Legjobban kedvelték a perzsa, vagy régi magyar nevén: kazal öltést, melynél a laposhimzést ke­resztbefektetett szállal öltik le s melyet majdnem minden e korból származó régi magyar urihimzé- sen megtalálunk. Különösen a gránátalma-formá­kat töltötték ki vele. Továbbá alkalmazták mun­káikon a tüfestést, bujtatott öltést (mely hasonlít a matyőtörtöltéehez) és a csomóöltést. A gránát­alma formáján kivül a régi magyar hímzések raj­zában gyakran találunk madár- és különféle virág- motivumot s egyik jellegzetességük, hogy az egyes motivum-csoportok nagyon gyakran girlandsze- rüen. Ismétlődnek. A XVI 6zázad asszonyait a mély vallásosság jel­lemezte. Himzésmüvészetükkel elsősorban az Úr­istent szolgálták és miseruhákat, oltárteritőket, majd a reformáció korában antipendiumokat, Ur- asztala-teritőket, stb.-t hímeztek. Nagyon szép szokás volt, hogy a menyasszony esküvője után menyasszonyi ruháját, élte legszebb napjának em­lékéül a templomnak ajánlta fel S miseruhát vagy oltárteritőket csinált belőle Elképzelhetjük, mily gyönyörűek lehettek ezek a ruhák s mily benső­séges áhitato6 lehetett az a lélek, mely a legked­vesebbet, a legszebbet ruhái közül a templomnak adta. A kelengye többi hímzései is idővel na­gyobbrészt a templomiba kerültek. Az akkori idők szokása szerint egy-egy előke­lő leány kelengyéje csupa hímzett holmiból ál­lott, sok ügyes kéz dolgozott hónapokon keresztül e remekművek előállításán. A ránkmaradt kelen­gyelajstromok szerint egy főúri leány sok him- zet.tszélü lepedőt, ágymenyezetre való Szuperlátot, párnahajat, abroszt, stb.-t kapott uj otthonába. Az ismertetett urihimzéseken kivül nagyasz- szonyaink a XVI. században rece és áttört fehér- hímzéseket is készítettek. A rece elnevezés való- szinűleg az olasz reticellából ered, mint ahogy valószínű, hogy Olaszország a hazája, mert már a XV. században divatos volt ott ez a munka. Fran­ciaországban is Igen el volt terjedve már a kö­zépkorban. Régi magyar nagyasszonyaink a reöót gyakran varrták ki szines fonállal. Sok eredeti magyar stí­lust találunk a mintákban, de az alakos kívarrá- sok ruházatán meglátszik, hogy középkori francia és olasz minták után készüli. Á szinss rsce-klvar­rést rendesen abroszok és keszkenők díszítésére használták a XVI. és XVII. században. Károlyi Kata kelengyéjének leírásában. 1595-ből, emlitve vannak ilyen abroszok. Az egyik rece-munkának a leirása a következő: „Egy vékony gyolcslepedő az Ábrahám históriájával varrott rece, kétfelől arannyal himzett mesterke.“ Egy másik: „Olasz korsóval varrott recés gallos lepedő.4* Thököly Má­ria 1013-ban 100 abroszt és keszkenőt kapott ke­lengyéjében, ezek közt 10—10 a rece. A fehérnemű kihimzése a középkorig vezethető Az őszi kalapok megjelenése alkalmából je­leztük, hogy a jövendő ruhaviseletről kiszi­várgott hirek szerint a kalapokhoz hasonlóan az őszi ruhadivat is reneszánsz behatás alatt készül. Most, az első, nyilvánosan bemutatott Tűk ako 11 eke iók on valóban bebizonyosodott, hogy az ellenőrizhetetlen állítások nem túloz­tak. Az őszi divatban számos reneszánsz ere­detre visszavezethető változást lehet észre­venni. Miért éppen a reneszánszakorra vezethetők vissza ezek a változások — figyel fel az ol­vasó. Az idén miért éppen a reneszánsz és mi­ért nem a későbbi empire- vagy biedenmeyer- korból kölcsönözték Ötleteiket a párisiak? A divatirányitók részéről a reneszánsz-ötle­tek felevenitése egészen véletlen gondolat. Eredete az olasz—francia közeledés örömére megrendezett párisi olasz kiállításra vezethe­tő vissza, ahol a nagy reneszánsz festők mü­vei vonzották a legtöbb látogatót. A statiszti­ka több mint hatszázezer érdeklődőt mutat ki. A kiállítás hatása alatt Párist valóságos Tene- szánsz-láz fogta el: az újságoktól kezdve egé­szen az előkelő szalónokig, mindenhol a klasz- 6zikus festőkről, müveikről és a reneszánsz-kor ■sajátosságairól tárgyaltak. Az általános érdek­lődésre természetesen a divatkreátorok is fel­figyeltek. Az eredmény előbb a Boticelli, Francesca és Tizian portrékon megörökitétt barettek és kalapok hatása alatt készült köra- Őszi kalapokon mutatkozott. Az uj őszi ruháknál a vállbán sűrűn behú­zott, bő ráncokban aláíhuló ujjak, a beráncolt vállrészek, a prémmel szegett szögletes kivá­gások, az átfüzéssel zárt elejerészek — mind reneszánsz eredetű újítások. Egyes sötét bár­vissza. Művészi Ízlésű régi magyar asszonyaink nem elégedhettek meg ezen egyszerű munkával e azért a fehér vászonmemü hímzését még szálkiira- zással, vagyis zsubrikolással is díszítették. Ez a technika görög eTedetü e miután Magyarország tör­ténelme első századaiban összeköttetésben volt Bizánccal* így e tájon könnyen elterjedhetett ez a munka. Szálkihuzással és fehér reoemunkával rendesen csak a diszlepedö széleket varrták ki, melyek csupán ünnepélyes alkalmakkor kerültek elő a nagy faragott szekrényekből. A gyermekágyas asszony ágya elé terítették, mint függönyt vagy — ha halott volt a háznál — evvel takarták le. Ezért is nevezik sok helyen halotti lepedőnek. A régi^ magyar hímzések közt talán a legszebb, legfinomabb Ízlésű munkák ezek a szálkilhuzásos fehérihimzések. A régi Magyarország miniden vidé­kén elterjedt e gyönyörű munka és mindenütt egyforma volt. A Dunántúl, Erdélyben épp úgy megleljük, mint itt Szlovenszkón. Különösen a sonyból készült, huzottujjas, szűk derékrészes és merev, ráncolt szoknyáju modellek kimon­dottan reneszánsz rühautánzatoik. A reneszánsz hatás azonban nem az egyet­len, amely az uj őszi divatban érvényre jut. Az orosz népviseletből is sokat kölcsönöztek azzal a magyarázattal, hogy az olasz rene­szánsz nemcsak az orosz művészetre, de a népviselet kialakulására is nagy hatással volt: így a reneszánsz és óroszos jelleg összeolvasz­tása — nem stílustalan. Ezzel, azonban még korántsem fejezhetjük be az uj őszi divatban- feldolgozott, történelmi múlttal rendelkező ötletek sorát. Az őszi tszí* luett: a széles, gömbölyű váll és a keskeny, össze szorított csípő pontosan az egyiptomi re­lifeken látható négy-ötezeréves divatfigurák vonalait követi. Az eetélyiruha-divatban to­vább tartja magát a klasszikus görög hatás. Az őszi kollekciókban ie sok drapirozott felső­része®, görögösen elomló, ráncokba szedett es­télyi ruhát látni, melyekhez — a stílus ki- bangsulyozása kedvéért — sarkatlan görög Szandálokat viselnek. Az ismét előszeretettel alkalmazott tarka hímzések mintáit és szin- ös'szeáilitásait viszont a különböző népvisele­tekről dolgozták le. Például a Budapesten járt Madame Scihiaparelli kollekciójában több olyan szátin-kazak és bársony délutáni ruha van, melyeknél — gal lérforonájában — a vádakat és — majdnem könyökig érően — az ujjakat beborító himzés a sárközi hímzések mintájára emlékeztet! A nagyobbstilü őszi bemutatók sorát a Dil- kusha név alatt dolgozó Rohan hercegnő di­vatháza nyitotta meg. A divatház, még mi­előtt az oroszos ötletek variálása ,jhivatalo­— Vasárnapi divatlevél. — ezepesíégi és sá-roei régi családoknál találtam gyö­nyörű gyűjteményeket e munkákból, köztük igen értékéé darabokat. De nemcsak az uricsalédoknál, de a nép tulipá­nos ládájában 1* lelhetünk ilyen kincseket, úgy a magyar, mint a szlovák, ruszin és német vidéke­ken. Ez érthető, hiszen régi magyar nagyasszo­nyaink az ügyeskezü jobbágyleányok a t is kitar­tották ezekre a remek munkákra s így szállt a nép közt is e 'művészet anyáról leányra s az egy­szerű falusi asszony épp úgy díszítette ágyát és asztalát, mint tanítómestere, a magyar nagyaez- szony. Erdélyben a torockói néphimzések rajza és öl­tése annyira hasonló a régi magyar urihimzések- hez, hogy nem férhet kétség ahhoz, hogy abból erednek. Különbség csupán az, hogy a torockói varottast piros pamuttal hímezi a nép, — azonban szintén a gránátalma-forma a minta főrésze, — melyet a régi perzsáöltéssel varrnak ki. és a mo­tívum is girlandszerüen ismétlődik. Itt Szloven- szkón is felfedeztem néhány faluban ilyen marad­ványait a régi magyar urihimzéSeknek. így gyümölcsözik a mag, melyet régi magyar nagyasszonyaink áldott keze elvetett. A modern kézimunkák, sajnos, elrontották a mai nők illé­sét, de azért mindég vannak és lesznek sokan, akik szeretik a szépet és ezek tanulhatnak a nem­zeti ereklyeként megőrzött régi magyar hímzé­sekből. ean“ divatossá lett volna, előszeretettel készí­tette az oroszos modelleket. Most is speciáli­san szép kazakokat és kazaiko® vonalvezetés­sel készült rühajmödelleket mutatott be. Az Őszi kosztümök legtöbbjét zeinórkötéshez ha­sonló átcsukáesul zárja. A kosztümjeinek Sza­bása is oroszos jellegű. Úgy a rövid, mint a térden alulig érő kabátotk derékig testhezálló, onnan pedig fokozatosan kibővülő szabást mutatnak. A kosztümkabátok alja jóval bő­vebb, mint a mérsékelten kigloknizódó szok­nyáké, ami fokozza a kosztümök oroszos jel­legét. Mint diszités, — a már említett zsinóroS átgomböláson kivül — á prémezé® játsza a legnagyobb szerepet. Az idén inkább a rövid- szőrű prémfajták divatosak. A különleges ki­dolgozásuk jóvoltából úgy szabják és varrják őket, mint a szövetet. Dilkusiha kosztümjei és kabátjai közül soknál az egész vállrész, sőt a kiszélesedő ujjak is prémből készülnek. Ere­deti, hogy az ilyen prém vállas és ujjas model­leknél a gallért nem prémből, de szövegből dolgozza. A rátüzött, nagy zsebeket viszont félig prémből, félig szövetből állítja össze. Ha­sonlóan az övét ős. A sok újdonság között régi ismerősiként tűn­nek fel az angol szabású sportkabátok, egy­szerű kötött délelőtti ruhák és a tavasszal annyira népszerű pelerines ruhák. Az utóbbiak szerencsére nem mentek át szemibeötlőbb vál­tozásokon, úgy hogy a tavaszról megmaradt pelerines * szövetruhák némi átalakítással még a koraőszi szezonban is jól kihasználhatóak. Az őszi ruhadivatra annyira jellemző szö­vet- és bársonykombináció a pelerines ruhák­nál is szerepet játszik. Gyakori, hogy a ruha mintás szövetből, a pelerinje pedig egyszínű bársonyból van. Dilkusha a ruha és. pelerin közti ösezetartozóságot a pelerin bársonyából készült ruhagallérral, övvel vagy nagy, lapos, bevont bánson yg o m bo k kai fokozza. Sima szö­vetruhák kombinálására viszont inkább min­tás — csíkos, kockás vagy prémszerüen pré­selt — bársonyokat alkalmaz. Nagyon muta­tósak a fényes selyembársony pelerinnel ki­egészített bolylhos angóraruhák, melyekhez — az összhang kedvéért — a pelerin bársonyából dolgozott barett is készül. A bársony- és szövetkomhináció a tavaszi pelerines ruhák felfrissítésénél jó szolgálatot tehet. Ha a tavasszal viselt övét é6 ruhadiszt bársonyból készülttel cserélik fel, a mka őszies jelleget nyer. A divatképünk ábrái pelerines rühaváltoza- tokat viselnek. A balszélső ruha például sötét­kék, kissé bolyhos felületű szövetből mutatós. Előnyösen karcsúsít a mellényszerűén szabott felsőrésze. A pelerinje külön vállrésszel ké­szül. A pelerin belseje kockásmintás kék bár­sonnyal bélelt. Ugyanebből a bársonyból ké­szül a pelerint összefogó csokor és a kis ka­lapka i®. A második ruha sötétzöld anyagból készül­het, fiatalos fehér pikké plasztrónnal. A szélei ruhakihajtó fogja le a pelerin oldalait. A har­madik ruhavál tozatnál viszont a pelerin le cuk­kolt elején van a legombolás. A negyedik ruha fekete-fehér csikós szövet­ből mutatós. Eredeti a széles kihajtóján átfő­zött lerombolása. A kihajtó fekete prém imi­táció bársonyból is készülhet, de ebben az esetben az övét is bársonyból kell szabni. Az utolsó ábránál a pelerin és a szoknya közép- szituü barna szövetből mutatós, a huzottujjas blúz és a nyakkendő pedig eötétebb barna bársonyból. Az élénkebb szinhatást kedvelők a blúzt és nyakkendőt zöld tif tiniből készíttet­hetik, RADVÁNYI MAGDA. Régi magyar nimzések Irta: Éder Elza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom