Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-08 / 206. (3758.) szám
t>rxgaiA\mAarhi rlap 1935 szeptember 8, vasárnap. Uihumanista mozgalom Magyarországon Kovács Endre Az elmúlt évek nagy történelmi változásai a kiéleződött politikum súlyával hatottak a magyar fiatalságra s egy jó időre sikerült háttérbe szo- ritaniok a tiszta tudományos érdeklődést. Azt mondják, tudománytalan korban élünk, a fiatalságnak sem ideje, sem belső érkezése nincs a tudományos kérdésekhez. Napjaink fiatalsága valóban nem nevezhető pár excellence tudományos generációnak s ha most mégis alkalmunk van beszámolni egy, a mai magyar ifjúság, életében ritka erővel jelentkező, tisztán tudományos mozgolódásról, akkor ebben nem elég egyszerű véletlent látni. Az a fiatal gárda, amely a Budapesten megjelenő Apolló cirnü irodalmi és tudományos folyóirat köré csoportosult,, a tudományos fölkészültség, a belső rend és fegyelem látható jeleit viseli magán s megérdemli, hogy fölfigyeljünk rá. Hiszen ennek a folyóiratnak hasábjairól egy olyan fogalom tekint ránk, amely nagyon is ismerős a szlovenszkói füleknek s amely túl a napi politikán tudományos jelentőséggel bir. Középeurópáról van ugyanis szó s a középeurópai népek sorshelyzetéről. A kérdés nagyon aktuális. Öt-hat évvel ezelőtt a magyarországi Bártha Miklós Társaság szellemi érdeklődésében előkelő helyet foglalt el a középeurópai probléma. A magyarországiak fölujitották Kossuth Dunákon föderációját s egy időre a magyar fiatalság a középeurópai kérdés lázában égett. Az ifjúsági mozgalmak azóta mindkét oldalon elcsendesültek. Időközben felnőtt egy újabb évjárat, a huszegynéhányévesek s most néhány évi hallga- * tá? után újra Középeurópa került a fiatalok érdeklődésének középpontjába. Az uj mozgalom azonban idáig nem vetett föl társadalompolitikai elgondolásokat s úgy látszik, szigorú tudományosságra tör. Az Apolló folyóirat szerkesztője, Gál István, szövegezi meg a mozgalom eszmei irányát. Eszerint a mozgalom az évszázados , humanista Középeurópa eszményének rehabilitá- ' Hsára vállalkozott, miközben eleqet kivan tenni hármas céljának. Ezek: „a klasszikus antikvitás ,j szolgálata, a magyar antikvitás (főleg a magyar- országi _ latinság) kutatása és a középeurópad ; összehasonlító szellem-tudományok megindítása". ' Érdekes a mozgalom inditógondolata. Középeurópa a reneszánsz humanizmusa idején olyan szellemi egységet alkotottt, amelyre azóta nincs példa. Az Apolló-mozgalom a napi politika vég- ^ zetes módszerei helyett abban látja föladatát, ( hogy a humanisztikus Európa latin kultúrájának ( tudományos vizsgálata utján hozzájáruljon az uj, a harmadik humanizmus megszületéséhez. j Sokan mosolyogni fognak e terv hallatára. A kérdés ilyen rövid elintézése aligha helyes, an- 1 nál is inkább, mivel ebben az uj humanista mozgolódásban sok egészséges gondolat található. Előttünk fekszik az Apolló folyóirat eddig megjelent két vaskos száma s így képet alkothatunk a mozgalom eddigi munkájáról. A lap munkatő "sai nagyrészt fiatal tudósok, akik az irodalmi babérok helyett a szellem népszerűtlenebb pályáját választották: a tudományos kutatást. A mai irodalmi élet megszokott személyeskedései helyett szerény, de tudományos értékű dolgozatokat talál itt az olvasó. Egy nagy tanulmány, amely Bartók Béla és a keletközépeurópai zene- folklore címet viseli, Bartók európai művészetét próbálja lemérni. Egy fiatal filozófus a német- országi harmadik humanizmust dolgozza föl szellemtörténeti alapon — mintegy 110 oldalon. Sappho, Janus Pannonius, Sarbiewski versel mellett föltűnik a mozgalom egyetlen költője, Bóka László, akinek ,,a tudomány rendszerébe illeszkedő poézise" a magyarság középeurópai problémáját vetíti ki a költészet síkján. Idézni kellene klasszikus csengésű verseiből. A többi dolgozatok ilyen cimeket viselnek: A középeurópai tájegységek problémái; Vergilius; A szlovák szellem kezdetei; Reneszánsz királyfiak neveltetése ... Az égő liraiságban tobzódó ifjúsági mozgalmak káoszából föltűnően tisztán csengenek ki ezek az ütemek. A folyóiratból nem hiányzik a benső harmónia, a szellemi rend, amely a szigorú tudományosság alapkövetelményét állítja föl. A lap második számában a szerkesztő nyilt vallomást tesz: „A szellem fegyelme, az állandó lélekjelenlét, a belső rend mérték- tartása, a válogatás szigora ízlésünket kénysze- rüleg egynemű vallomásra birja: az Apolló amellett, hogy a magyar bőség törvénybetöltő klasz- szicizmusának hitvallása, egyúttal a magyar lite- rátor szellem középeurópai humanista értelmű öneszméletének tolmácsolása is ... A mi számunkra a humanizmus Európa legnemesebb hagyományainak létélménye; a középeurópai sors- vállalás pedig magyarságunknak szigorú önvizsgálatból eredő helyzetérzése". Hogy ennek a tudományos mozgalomnak lesznek-e, lehetnek-e praktikus értékű gyümölcsei, arra vonatkozólag a lap programja mutat garanciát. Az Apolló fiatal tudósai meg akarják indítani a középeurópai összehasonlító szellem-tudományokat. Nyilván olyan föladat ez, amelynek hiánya joggal nyugtalanítja mindazokat, akik Középeurópát nemcsak kulturális, de gazdasági értelemben is a békés együttmunkálkodás útjára szeretnék élvezetni. Hogy Középeurópa mennyire szerves, összefüggő probléma, ez kétségtelen világossággal áll tudósaink szeme előtt. De hogy ezt a szerves problémát csak a geográfiai és történelmi helyzet teljes ismeretével s a kultúrák fölfedésével lehet elintézni, erre kevesen gondoltak. Helyesen látja a fiatal Apolló-gárda a magyarság életsorsát a középeurópai probléma függvényeként. Hogy mozgalmuk a humanista Európa határainak védelméért s az uj humanizmus megteremtéséért nem különcködés, mutatja az a széles érdeklődés, amellyel a magyar tudományos világ ezt a mozgalmat fogadta. Összefügg ez az érdeklődés s talán az ifjú humanista mozgalom is, az újkori humanizmusnak azzal a széles térfoglalásával, amelynek éppen napjainkban vagyunk tanúi. Ez a humanizmus, amelynek bölcsője talán ott ringott a Stefan Georgeék exkluzív költészetében, egy magasabb világért küzd: törvényesebb, szigorúbb és szellemmel telítettebb világért, mint ez az empirikus világ. Egy uj étosz születik meg a formák román kultuszából. Ennek az európai humanizmusnak más és más síkon bukkannak föl harcosai, egy Ortega y Gasset, egy Kari Jaspers vagy ha úgy tetszik, egy DuhameL személyében. Az európai szellem talán még megéri a nagy újjászületést, ha egy uj humanizmus megveti lábát s a minőség forradalma elvégzi etikai hivatását. Csoda-e, ha a háborúktól és válságoktól megkínzott európai ember a humánum felé fordítja arcát s a múlt kincsei közt kutat? Ahogy az Apolló-mozgalom nagyon szimpatikus költője, Bóka László mondja: — Hideg fejjel elszántan készülünk mind valami különös, uj útra ... itt nincs hely számunkra — mennyi szenny, mennyi korcs forma elvetélt akarat próbál kitömi börtönéből! Vándor lett újra az ifjú diák és van, aki messzi utakra indul és van, aki messzi századra gondol és a jövendő köveit hordozza. Nagyvárad, ‘szeptember 7. Este érkezünk, tíz óra két pőrekor. A pályaudvaron jegyleadással nem kell bíbelődni: a jegyet elszedik már a vonaton s a kalauz beszolgáltatja az állomásifőnökségnek, az pedig felküldi Bukarestbe megvizsgáltatni, nincs-e közte hamis. Mondják, igen sok hamis vasúti jegy van forgalomban s arra éppen úgy vigyáznák, mint a hamis .százlejesékre,='amelyek igen tompán konganak, ha márvány kőhöz üti őket az ember.' Este érkezünk s csak a bérkocsisok, hordárok hadán kell magunkat keresztül fúrnunk, hogy szabad lélegzethez jussunk a pályaudvar előtt. A villamos éppen most futott el az orrunk előtt, üresen. A gyorsvonatból kizúduló nép mérgelődve néz utána. Villamos helyett azonban tucatnyi bérkocsis integet, füttyög, hívogat, biztat, ugrik elénk. Áraik magasak, jól kihasználják az e6ti időt. A hordár, akit felfogadtunk s akivel gyalog sétálunk be, elárulja a titkot; — A bérkocsisok megkérték a villaraoska- lauzt, hogy a vonat érkezésekor azonnal menjen haza, ne várja meg az utasokat. S ez az utolsó villamos, több nincs is. Aki sietve akar bemenni a városba, ám menjen kocsin ... A hordárral tehát kitünően elszórakozunk s ezt a rendszert: hordár kíséretében gyalogolni be egy ismeretlen városba, igen ajánlom mindenkinek, aki előkészítő gyakorlatokra némi időt s pénzt szán, hogy megismerhesse egy város leikét. A hordár, vállán a bőrönddel, szájában a cigarettacsutakkal, többet árul el, mint tiz nyomtatott oldal az útikalauzból. így aztán Ady Endréről persze nem tud. Ezt az urat nem ismeri, de lelhet, hogy a híres Waiszlovics-6zállóban Ady úrról is tudni fognak, — mondja biztatóan. A színház előtt hirtelen megtorpan s felmutat egy kékben-vörösben villogó fényreklámra. S e pillanatban mi is megállunk. A fényreklám, Nagyváradon, a színháztéren, kellemes nyári e6tén igy szól: „CIORAP ADY!“ Kellemes meglepetéssel lélegzőnk fel. Lám, Adyról Temesvárott uccát neveztek el a Lloyd- sor mellett, — ha az ucca kicsiny és hitvány is — Nagyváradon pedig valami, eddig előttünk ismeretlen árut neveztek el nevéről s a „pece- parti Páris“ úgy hódol kegyeletesem a vereirók egyik legnagyobbikának, hogy fényreklámmal hirdeti nevét. Egész este boldogan néztük a szemben levő kávéház terraszáról az ADY-hirdetést. Ha már szobrot nem kapott, legalább szappant, cipőkefét vagy levélpapírt nevezzenek el a nevéről! Igaza van Nagyváradnak: kisajtolni mindent egy névből, amit lehet, ha már a költői hírnév oly magasra emelkedett, hogy azt emelni többet nem lehet, ha már Ady körül minden szel- ■ leírni tejfölt lefölöztünk, akkor áan jöjjön a gazdasági haszon s üvöltse, hirdesse Ady nevét a fényreklám, akár szappan alakjában is ... Akikor lohadt le aztán a kedvünk, amikor másnap Tabéry Géza, —aki az egyik legelterjedtebb nagyváradi lapnak főmunkatársa — halkan felvilágosított, hogy a reklám nem Adyt hirdeti, hanem Ády-t, hosszú Á-val, a „ciorap“ pedig amolyan átmenet a székely harisnya s a román nadrág között § a-reklám Ady ur nadrágjait ajánlja á színháztéren, ott, ahol egy rövid A-válkezdődő riévü'bizonyos Ady író ur de sokszor átiballagott a téren.' 4* így csalódtunk Nagyváradban 6 lettünk egy érdekességgel szegényebbek. Különben — mondja Tabéry Géza — igen kevés Ady-emlék van Váradon, úgyszólván nem emlékezteti semmi 6etm a keresztül vándorló zarándokot a halhatatlan költőre s a csúcsai kastély, — a Bon- czáék kastélya sem a régi már. Goga Oktavián vette meg s oly szépre alakította, hogy rá sem lehet ismerni arra a vasutmenti kis kastélyra, ahol Csinszka várta remegve, boldogan a költőt. (Mikor később elutaztunk a kastély előtt, az egész vagonban csak egy diák tudta pontosan, hogy ez a ragyogó kastély, itt a meredek dombon, valaha kié is volt. Senki nem emlékezett Adyra: a kastélyt Goga-kastélynak könyvelte már el a közvélemény. 4* Nagyváradon este többen vannak kinn az uecán, mint nappal. Éjjel féltizenkettökor még vetitettképes reklámokban gyönyörködött az ucca közönsége a főtéren s ugylátezik, vacsorázni sem marad senki otthon, mert minden étterem tömve van jóétvággyal mozgolódó közönséggel. S vacsora után egy kis vidám rulett, — ezzel szórakoznak az erdélyi városok. A rulett az újságíró klubban van s fiatal, husz-hu- szonkétéves leányok úgy állnak a rulettasztal mellé, remegve, kék és felkér zsetonnal a kezűikben, két fagylalt s egy német képeslap között, mintha gyerekkoruk óta ez lett volna az iskolai feladatuk, rendes, mindennapi leckéjük, ami még egy unott flörtnél is egyszerűbb s magá- tólértetödőbb... 4* Mondják, hogy egyébként a régi szellemi energiáiból, — amely oly erősen fűtötte Nagyváradot, hogy Budapest után az „első vidéki kulturváros" díszítő jelzőjét sikerült kivívnia, még van valami csekélyég. Hihetetlen élénk, forgalmas, gazdag város volt, Biharország közepe, a leggazdagabb püspökség székhelye, egy természeti szépségekkel, kincsekkel, gazdasági jóléttel, alfölddel, havassal, ásvánnyal, kereskedelemmel megáldott megye székhelye, nem is csoda, hogy a Holnaposok, a Nyugatosok mozgalma lényegében innen indult ki, innen sugároztak nem múló energiák Pest felé, hogy Pest, sajátos transzformátorával magáévá tegye s ráüsse a, teljes siker pecsétjét. — Ami van, az manapság inkább külsőség. — mondjak a varaüiak, — az1 energián jooöa- dán áttolódtak Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, Brassóba, Váradnak maradt a határszéliség. Váradnak megvan mindenesetre a maga. érdekes Flett-street-je. A véletlen különös játéka folytán egyugyanazon uccában, egymás tőszó ínszédságában, szinte zsúfolt tömegben vannak elhelyezve a váradi magyar s román lapok szerkesztőségei, kiadóhivatalai: Minden ház egy más lapot ural... S az egyik szerkesztőségből nemrégen dőlt ki a nevezetes Fehér Dezső, a váradi újságírók doyen-je, Ady Endre szerkesztője. — Ő tudna még mesélni Adyról, — intenek némi lemondással. + Hatalmas, di6zes, roppant előkelő hatású püspöki palotáját nem lakja senki. A szatmári püspök van helyettesül iderendelve, de az ritkán tartózkodik itten. A palota, a gazdag, exkluzív s barokkpompáju püspöki palota most idegenforgalmi nevezetesség lett s szívesen vezetnek végig termein. ,,Káptalia.n-sora“, — a leggazdagabb hajdani káptalan házsora -- ma is áll még, zárkózott előkelőségben, urai megszegényedtek kissé. A káptalantól sok földet vettek el, most nagyobbára épületekben vau a hajdan oly nevezetes, nagyváradi káptalan vagyona. A lábas-ház, amely a káptalanok jellegzetes épülete volt, ma is külön nevezetessége Nagyváradnak. Persze, most már egyetlen fogata van az egész káptalannak, mig azelőtt minden egyes kapu alól előtűnt a sok káptalani fogat, ha, valami díszes ünnepség volt rendé- zendőben... Múzeuma, érdekes, de elhanyagolt. Ha az ember a muzeum alagsorában lakó családok egyik tagját el tudja kapni vezetőnek, meg is mutatják a ritka érdekességü múzeumot,. Nekünk egy valódi s igen szives suszter mutatta, meg. ♦ Jegyezzük még fel az utókor számára, hogy Véradót bátran elnevezhetjük „lila városinak. Ugylátszik, itt kedves szín a lila. A leglilább villamoskocsikat s a leglilább ablakredőnyöket s szállodai -matracokat itt lehet találni. A villamosokat különben egészében más-más színre festik s minden színnek külön útiránya van. Mi a sötétkékben'szerettünk járni, kolozsvári barátaink inkább a lilát kedvelték. Itt van egész Középeurópa legérdekesebb szállója, a híres Waiszlovits, ahol minden megszálló utaspárnak először hitelesen kell igazolnia, hogy valóban házaspár-e. Ha nem házaspár, udvariasan ajtót mutatnak neki. S mikor egyszer, Waiszlovits Emilt, — aki különben huszártiszt volt, — sokat bosszantgatták elmaradt; adók miatt, két évre bezáratta az üzemét s Kiíratta az ajtóra: „Adónyuzás miatt zárva“. Jegyezzük még föl, hogy Püspökfürdő és Fé- lixfürdő, bár igen nagy gyógyhatással rendelkezhetnek, mégsem jutottak el a szenvedő1yee tisztaság európai fokáig. Ha az ember leszáll az autóbuszról s körülnéz területükön, már vissza is kívánkozik, — ezzel szemben itt láttuk életünk legszebben manikűrözött pincér- körmét. Valódi rózsaszín lakkal ujja-in, szolgálta fel a kávét. Visszaadott pénzei közé azonban két hamisat is csempészett ügyesen lakkos ujjaival. Egész délután azon fáradoztunk aztán a Waisz- lovits-szálló által törvényesnek elismert hitvesemmel, hogy mi is túladjunk a két bizonytalan pénzein. De estére sikerült. A tudomány áldozata. A francia lapokban olvassuk, hogy az elnyomorodott Vaillant tanár a párisi hadirokkantház lakójává lett. Vaillant híres röntgenológus, aki nevének —• vaillant bátrat jelent! — nagy dicsőséget szerzett. Tudását évtizedeken keresztül a rákos- daganatoknak besugárzás által való kezelési kísérleteknek szentelte. A veszedelmes sugarak Vaillant egészs-égét tették tönkre; a sugarak által összeroncsolt testén egyre újabb műtétek váltak szükségesekké. Szaktársainak óvó figyelmeztetései hiábavalók voltak. Vaillant bátran kitartott a maga elé tűzött feladat magaslatán s a betegek iránti szeretete elfeledtette vele 6aját egészségének gondozását. Legutóbb mindkét karját amputálni kellett; a gyógyító sugarak mindkettőt teljesen összeroncsolták. Vaillant a laboratóriumban már nem dolgozhatott; mellette már csak hűséges ápolónője, felesége maradt. Nemrég azonban Ő is meghalt. A hadirokka-ntak házának kormányzó tábornoka, a teljesen magára hagyatott és önmagával tehetetlen tudóst az intézetbe felvette. így került a béke rokkant katonája a frontharcos veteránok közé. Éppen az idén, a Röntgen-sugarak felfedezésének 40-ih évében, amikor az egész világ hálával gondol a sok tudós kutatóra, orvosra, vegyészre, röntgentechnikusra és ápoló nővérekre, akik a rö.ntgenológia és radiológia úttörőiként áldozták életüket, Vaillant, tanárral egyetemben elődjeivel szemben is a tisztelet adóját rója le, % Nagyvárad, a „Peceparíi Párls“ Irta: Szombathy Viktor
