Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-01 / 200. (3752.) szám
7 1935 szeptember T, vasárnap* Csíki Székely Dénes küzdelme a mamuthtal Irta: Nyirő József Dunalöldvár, augusztus végén. A múlt év októberében az egész világ tudományos köreiben nagy feltűnési keltett az az értékes mammuth-lelet, amelyet a tolnamegyei Duma- földváron, a Dunától alig pár száz méterre húzódó lösz-dombokból ásott ki egy fiatal székely tanító, Csiki Székely Dénes. A lelet nemcsak azért értékes, hogy az Európában felfedezett legteljesebb mammuth-csootváz, hanem azért is, mert az ősember-kutatás két fontos kérdésére adott biztos és megdönthetetlen feleletet, hogy: az ősember a mam- muth húsát megette és hogy nemcsak barlangokban, hanem a szabadban is tüzet gyújtott. Az ásatásoknál ugyanis megtalálták a tüzpadot is, a több mint hatezer esztendős hamu és szénmaradványokkal, a hussütésnél megpörkölt mámmuthcsontokka 1 együtt. Az nem tartozik rám, hogy még mi mindent dérit ki a tudomány a lelettel kapcsolatban, de nem mindennapi élmény hallani, hogyan, milyen székely eredetiséggel, találékonysággal, szinte furfanggal oldotta meg ez a Dunántúlira szakadt góbé a rendkívül nehéz és szakembereknek is gondot okozó feladatot. Székelyek a mamuth nyomában — Egyik "délután Kerekes kollégám azzal a 'hírrel fordult hozzám, — kezdi Székely Dénes a beszédet, — hogy a Göböl-járásban egyik negyedik elemista gyermek a földből kimosott hatalmas csontot látott, nem nézem-e meg— — Első pillantással láttam, hogy csak mam- muthról lehet szó. (Mintha több kellene a székelynek egyetlen pillantásnál, hogy felismerjen egy rongyos mamuthot!) — Klvittéin az iskolás gyermekeket és ásni kezdtünk. Hozzánk csatlakozott Györkös Sanyi barátom is. (Műegyetemi hallgató, szintén székely. Ha pedig két székely együtt van, akkor nincs semmi baj.) Óvatosan ásogattak, széles, nagy gödörrel bekerítették a mammuthot, akit azonban nem lehet hübelebalázs-módjára megrohanni, mert akkor megette a fene az egész mammuthot. Nem is stilszerü egy ilyen őslényt modern acél ásókkal megtámadni. Az ilyen reves, szuvas, vörösbarna, hatezeresztendős csontok olyan törékenyek, mint a tojáshéj. — Hó! Ne tovább! — állította meg a munkát Székely Dénes, mikor az öreg agyaras közelébe értek. Egy komoly, érett mammuthot mégse lehet olyan egyszerűen kifordítani a földből, mint egy fészek pityókát. Az ásó pedig megsértené, összetörné. Az ujjaikkal se piszkálhatták ki az agyagból azt a nagy, marha állatot. Sokat azonban nem szokotálódott Csiki Székely Dénes, mert hamar kitalálta a módját, hogyan csalhatja elő éppen a likból a vén szénarágót. Jó testhezálló fakéseket faragtak és azzal bontogatták ki a békében szendergő őslényt. Első nap egy lábszárcsontot és az alsó állkapcsot liengeritették elő. — Isten hozott, földi! — üdvözölték nagy diadallal, mintha csak tegnap látták volna egymást utoljára. A baj azonban ezután kezdődött. Sem a gödröt, sem a csontokat nem lehetett magukra hagyni. Kénytelenek voltak őrizni. Cserkészsátrakat vittek ki tehát, tüzet gyújtottak és heteken keresztül ilyen primitív módon táboroztak a szabadban. A tűz égett, a Duna széles ezüst pántlikája csillogott a holdfényben. Egy kicsit ősembernek érezték magukat, ami nem utolsó érzés a mai világban. Sajnos, sohasem érjük meg többet, hogy tűzben edzett hatalmas bunkó nyelét ropogtatva, táguló orrcimpákkal lessük a vízre cammogó mammuthokat, pofozkodjunk a barlangi medvével és megküzdihessünk a kardfogu tigrissel ... Hát még a hibátlan testű, szépséges Ősfehémépek!... Puszta örömemben magam is kiterkermém — csak úgy játékból — két- három ősszarvas nyakát, ha ©gyet is láthatnék belőlük!... De hagyjuk, mert megtudja az asszony, hogy hol jár az eszem, s az egész ősvilág nem éri meg a következményeket. Ilyen hiábavalóságokkal Csiki Székely Dénes azonban nem foglalkozott, legalább előttem nem tett említést, hanem egy felfogadott napszámossal ásta tovább a vén dögöt, a mammuthot. Sorra kerültek elő a lapockacsont, az oldalbordák, újabb lábszárcsontok, végül az egész mammuth, alatta Az idő telt, a csont gyűlt a gödör mellett. A dolognak hire íutamodott, mire a népek megindultak'csuda látni. Csiki Székely Dé- nesnek nap-nap után hosszú előadásokat kellett tartania a mammuthról, az ősemberről és ősvilágról. Közben az iskolák növendékeit is kihozták, látogató is volt bőven. — Ide nézzenek kendtek! — szemléltette Székely Dénes mondanivalóit a parasztoknak, de azok csak csóválták a fejőket a „mesékre”, felét se hitték el, amit mondott, ámbár elismerték, hogy bestelen nagy marha volt a mammuth. ami egyszerre száz liter tejet is leadott. Kár, hogy kiveszett a fajtája! ... — Könnyű a tanító urnák — irigykedtek. — Most szépen elgazdagodik ebből az ősmarhából. Csak most vigasztalódtak meg, mikor megtudták, hogy a tanító ur ráfizetett „az ujmódi marhára”, mert mindmáig a költségeit senki meg nem térítette. Erre nem is gondolt Csiki Székely Dénes, mert amint nekem bizonykodott, ő „kizárólag a tudomány érdekéiben cselekedett”. Arrafelé pedig az efféle, hihetetlenül hangzik, de mi idehaza tudjuk, hogy ilyen furcsa náció a székely. A mamuth zárdába vonul Mikor végre együtt volt az egész mám- muth-csontváz, azt a fogás kérdést kellett megoldani, hogyan és hová szállítsák. Már nem. tudom, hogy Székely Dénesnek jutott-e eszébe, vagy a ferencrendi szerzetesek maguk ajánlottak fel egy üres cellát a| zárdában. A szállítás módját is hamar ki-1 így visszazökkenve az ősvilágból tett kirándulásból a jelenvaló világba, felvetem a kérdést Dénesnek: — Azt mondd meg, testvér, hogy vetődtél te az erdővidékí Miklósvárról ide a Dunántúlra! Ungvár, augusztus 31. A magát haladó- szelleműnek nevező kárpátaljai tanulóifjúság Ungváron háromnapos kongresszust tartott. A tanácskozások tegnap fejeződtek be s a kongresszus résztvevői radikális szocialista '9nBnoBBnainMMn!BnaBgHHi Ha fáradt és izgatott, ha a hasban fészülés érzése kínozza és gyakori félelemérzetben szenved, akkor igyék reggelenkint éhgyomorra egy pohár természetes „Ferenc József" ke- serüvizet, mert ez megszünteti az emésztési zavarok okait, csökkenti a mérges bélgazfejlődést s elhárítja a sértődül ásókat. Az emésztőszervek bántalmainak több orvostanára elismeri, hogy olyan tüneteknél, melyeket a bélben keletkező mérgek okoznak, a Ferenc József viz kitünően beválik. tüzpaddal, hamuszénréteggel. Szavamat ne feledjem, a pattintott kobaltét is megtalálták. Azt a néhány silex-pengét, ami még ott hevert, említeni se érdemes. találta. Hatalmas kosarakat megtöltöttek pályvával és ezen a ruganyos ágyon helyezték el a kényes csontokat. A kosarakat pedig lepedőkben szállították be a zárdába. A jelenlegi piszkos világtól megcsömörlött mammuth állítólag igen jól érezte magát a zárdáiban, de szegénynek itt sem volt nyugta. A leletet ugyanis jelentették a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumnak, ahonnan szakértők, dr. Kubacska András, az őslénytani osztály igazgatója és dr. Ernyei muaeum- igazgató siettek le Dunaföldvárra. Közben tudomást szerzett a dologról a szekszárdi muzeum igazgatója, Csalagovits ur is, aki saját múzeumának követelte a leletet. Megindult tehát a harc a mammuthért a két múzeum között, aminek Csalagovits ur nem várta meg a végét, hanem egy szép napon alispáni intézkedésre hivatkozva, teherautón megszöktette a mammuthot a zárdából. A Magyar Nemzeti Múzeumnak mindössze a tüzpad és a kőbalta jutott, amit Csiki Székely Dénes ravaszul eldugott a szekszárdiak orra elől és közjegyzői okirattal a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. A lelet-ügy ezzel azonban nincs lezárva, miért a két muzeum tovább keresi a maga igazát. — Egyébként a tavasszal a lelet helyén tovább folytatják az ásatásokat, — fejezi be a mammuth-hástócriát Székely Dénes. — Nem mindennapi . eset! — dicsérem, meg és székely testvériességgel koccintunk a jó szekszárdi vörös borral, ami jelen pillaj náthán többet ér egy rozoga mammuth- | csontváznál... Nehezebb kiásni azonban a szót Csiki Székely Dénesből, ha róla folyik a beszéd, mint ahogy ő kiásta a mammuthot, de engem se a gólya költött, s a jó szekszárdi vörös is segít, mire megtudom, hogy 1912-ben végezte a tanítóképzőt Csiksomlyón, ahonnan mindjárt izü rezoluciót fogadtak el. A kiküldött rendőrségi tisztviselő a rezolució némely mondatát kifogásolta s nem engedte fölolvasni. Az ungvári rendőrigazgatóság a rezoluciót fölülvizsgálta s többek közt azt kifogásolta, hogy a középiskolások követeléseinek megvalósítása érdekében a rezolució a középiskolás diákok sztrájkjáról tesz említést. A re- zoluciónak a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó részében rendtörvénybe ütköző kifejezések fordulnak elő. A rendőrség a rezolució kifogásolt részének sajtó utján való közlését betiltotta. Egyébként a rezolució élénk sajtópolémiát váltott ki. Az agrárpártba tömörült akadémikusok elnökét a rezolució éles szocialista jellege miatt felelősségre vonták. Az elnök azzal mentegetőzött, hogy nem volt jelen, mikor a rezoluciót megszövegezték. FORRÁS bevonult katonának Brassóiba. Haza se kerülhetett, mert kitört a háború és az olasz frontra került, ahol fogságba jutott. — De nem adta meg magát, hanem súlyosan meg volt sebesülve! — szól közbe szikrázó szemekkel a felesége, a szép „puszr tai hercegnő”. Négy és fél évet töltött Szibériában. Végre alkalma nyílt és Nicresból Vladivosztokba szökött, ahol bejutott a haditengerészeti kórházba főszakácsnak. Harminc amerikai orvosnak főzött. A tisztek szerették, különösen, amikor a hadifoglyok karácsonyán székely lakomát készített a tiszteletükre: jó tyúkhúslevest hosszulaskával, töltöttkáposztát, sonkát, turoscsuszát. Az amerikaiak addig engedték szolgálni, mig leszolgálta a hajójegy árát, akkor a parancsotok megkérdezte. — Mi kell? Hajójegy, vagy pénz? Csiki Székely Dénes a hajójegyet választotta és igy került haza. Megelőzőleg sokat hányódott. Volt vegytisztító, kínai katonatiszteknek egyenruhákat szabogatott, varro- gatott. Pesten pénz és állás nélkül állott. Bement egy kézimunka-üzletibe és egyik ismerősének garanciájára richeliő és más hímzéseket vállalt. így tartotta fenn magát hosszú ideig, mig végre sikerült a dunaföldvári elemi iskoláihoz bejutnia tanítónak. Még csak két kérdést tettem fel: — Hol tanultál főzni? A székely szemei elködösödnek. — Az édesanyámtól!... — Hol tanultál szabni, varrni? A Dénes szemeiből kihull a könny! — Az édesanyámtól!.. Némán, leejtett fővel ülünk az asztal mellett és sóhajtásunktól megreszket poharunkban a bor... Politikai gyilkosság Kárpátalján? Prága, augusztus 31. A Národní Politika írja: A Fencik-párti „Nás Put“ nevű újság híradása szerint a huszti járásban lévő He- rincse község határában késszurásokkal meggyilkolva holtan találták Poljanski Istvánt, a Fencik pártjának bizalmiját. A gyilkos — a lap jelentése szerint — állítólag egy kommunista párttag, aki Poljanskit politikai gyűlöletből tette el láb alól. Középiskolai végzettségű hivatalnokj előlieket keres a pozsonyi országos hivatal Pozsony, augusztus 31. Pozsonyból jelentik: A szlovenszkói országos hivatal közlönye ma megjelent számában fontos figyelmeztetést közöl középiskolai érettségi bizonyítvánnyal rendelkező, munkanélküli fiatalemberek számára. A figyelmeztetés így szól: Szlovenszkó ország politikai szolgálatában több számvevőségi és irodai jelölti állás kerül betömésre. A kérelmeket a pozsonyi országos hivatalhoz kell benyújtani s azokhoz a következő okmányok csatolandók: születési anyakönyvi kivonat, állam polgársági tanúsítvány, középiskolai (gimnáziumi, reáliskolai, reólgimnázíumi, kereskedelmi akadémiai) érettségi bizonyítvány, a katonasághoz va'ó viszonyt igazoló tanúsítvány, életrajz, tanúsítvány arről, hogy a kérelmező volt-e már állami szolgálatban 6 milyen szakmában s végül benyújtott e más hivatalihoz kérvényt s melyikhez. Töltött káposzta az amerikai tiszteknek és más érdekességek Rendtörvénybe ütköző határozatot fogadott el a kárpátaljai „haladó szellemű diákok kongresszusa” „Ide nézzenek kendtek 1“
