Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-01 / 200. (3752.) szám
WWWÜÜSJE 1935 szeptember lt vasárnap* Hat letartóztatás történt az érsekujvári Ferenc-rendi templom szoborbotránya miatt Dr. Turchányi Imre Országh országos elnöknél interveniált a letartóztatások miatt ■ Valótlan lapielöntések mérgesítették el a helyzetet ■ Nagy izgalom az érsekujvári katolikus hivők között Érsekújvár, augusztus 31. Az érsekujvári Szent Ferencrendi zárda templomában már évtizedek óta áll az egyik oltáron a lourdesi Szűz Mária szobra, amelyet a zárda annakidején Barák Mária alapítványából szerzett be. Az újvári hivők körében nagy tisztelet övezte a kis szobrot és amikor 1924-ben a templomot renoválták, ifj. Hlavicska János földmüvesgazda egymaga 10.000 koronát áldozott a szobor renoválására -és megszépítésére. Tavaly ősszel éppen ezért érthető megdöbbenést keltett az érsekujvári katolikus hivők körében az a hir, hogy néhány szlovák hivő kéréssel fordult a rend vezetőségéhez, hogy a lourdesi Szűz Mária-szobor helyére állítsák fel a hétfájdalmas Szűz Mária szobrát. A rend provinciálisa azonban a kérés teljesítését azzal hárította el, hogy a lourdesi Szűz szobrának elhelyezését a rend definitóriuma is engedélyezte, tehát semmi ok sincs arra, hogy a szobrot helyéről eltávolítsák. Annál érdekesebb, hogy egy évvel később mégis engedélyt csikartak ki a zárda főnökétől a szobor eltávolítására. Igaz, hogy az utóbbi esztendőben nagyon megöregedett és sokat betegeskedett a zárdafőnök, úgyhogy korábbi intézkedéseire talán már nem is emlékezett vissza. Az engedély birtokában azután hozzá is láttak a lourdesi Szűz szobrának eltávolításához, amiből pedig kínos kavarodás támadt az érsekujvári katolikus hivők táborában. A hivek felkeresték dr. Turchányi Imre szenátort és intervencióra kérték föl. Turchányi azonnal a zárdafőnökhöz sietett és kérte a téves eltávolitási engedély megsemmisítését és a lourdesi Szűz Mária szobor épségben hagyását, Kiiejtette, hogy az érsekujvári magyarok semmiképen sincsenek az ellen, hogy a hétfájdalmas Szűz Máriának szobrot állitsanak föl a templomban, hiszen évenként több ezren zarándokolnak a város fogadalma folytán Sasvárra a hétfájdalmas Szűz szobrához és az ellen sincs kifogásuk, hogy a szobrot akár a templom legelőkelőbb helyén állítsák föl, az ő kívánságuk csupán csak az, hogy a lourdesi Szűz Mária szobrát az eddigi helyén hagyják meg. A zárdafőnök megígérte, hogy Turchányi kérését előterjeszti a tartományi főnöknek s majd ha a rend konventjéről hazaérkezik, feleletet fog adni. Minthogy azonban a zárdafőnök a kitűzött időpontban nem érkezett vissza, a katolikus hívők között leírhatatlan izgalom keletkezett. Dr. Turchányi hiába próbálta a feleletre váró izgatott tömeget megnyugtatni, néhányan bementek a templomba s amikor látták, hogy az átalakítási munkálatokkal megbízott vállalkozó munkásai éppen azon fáradoznak, hogy a hétfájdalmas Szűz szobrát a lourdesi szobor helyén elnciyezzék, néhányan állítólag becsmérlő szavakat használtak a szlovákok ellen, de több lapnak az az állítása, hogy a szobrot elvitték és becsmérelték volna, nem felel meg az igazságnak. Az események hatása alatt dr. Turchányi szenátor azonnal fölhívta telefonon a rend tartományi főnökét, aki ugyancsak telefonon azonnal intézkedett, hogy a szobrot régi helyén meg kell hagyni. A múlt hét szombatján azután a rend provinciálisa személyesen látogatott el Érsekújvárra s megkísérelte békés utón elintézni az ügyet. Megállapította, hogy a lourdesi Szűz szobrát eddigi helyéről nem lehet eltávolítani, mert elhelyezést annakidején szabályszerűen s®gedélyezték és a templom közönségének több, mint négyötödrészét kitévő magyar hívek ájtatos szeretettel csüngnek rajta. Kárpótlásul a szlovákoknak a hétfájdalmas Szűz részére több helyet ajánlottak a templomban, egyet egészen a főoltár mellett, de azok nem találták megfelelőnek a fölajánlott helyek egyikét sem. Az ügynek van egy kínos fejleménye is, amennyiben a csendőrség, nyilván a lapok tu- dósitásai alapján, csütörtökön kihallgatott néhányat azok közül, akik benyomultak a templomba és állítólag becsmérlő kifejezéseket használtak a szlovákok ellen. Hatot közülük előzetes letartóztatásba helyeztek és tegnap reggel át is szállították őket a nyitrai ügyészségre. Turchányi Imre szenátor azonnal Pozsonyiba utazott, fölkereste Országíh országos elnökötés kérte tőle a sérelmes letartóztatások fölifüg- gesztését és az eljárás beszüntetését. Az országos elnök kijelentette, hogy az ügyet ki fogja vizsgálni és a vizsgálat eredményéneik megfelelően intézkedni fog. Vége a bozenl hadgyakorlatoknak • > Egymillió olasz katona áll harcra készen Bozen, augusztus 1. Mussolini a déltiroli hadgyakorlatot befejező nagyarányú csapat- szemlén a király jelenlétében beszédet mondott a katonáknak. Más időkben — mondotta a duce — a gyakorlatok után a katonák hazamennek Ebben az évben nem igy történik, ellenkezőleg, szeptemberben újabb 200.000 katonát hívnak be, úgyhogy összesen egymillió katona áll majd fegyverben Olaszországban. Hadd tudja meg a világ, hogy Olaszország egyetlen katonáról, egyetlen tengerészről, | egyetlen repülőről sem mond le, ha egyesek továbbra Is kihívó módon szankciókról beszélnek. A csapatok bebizonyították, hogy a legkeményebb föladatokat is megoldják, ha a haza hívja őket. KSvetkezfi felvonás: francia hadgyakorlatok Páris, augusztus 31. Az olasz hadgyakorlatok befejeztével Bodoglia tábornagy Párisba utazik, hogy résztvegyen a francia hadgyakorlatokon. Valószínűnek tartják, hogy az olasz katonai küldöttség Gamelin tábornokkal folytat majd tárgyalásokat az olasz—francia együttműködés kérdéséről. Ezenkívül nagyobb hadianyagmegrendelésről is szó van, arra az esetre, ha Anglia nehézségeket támasztana a már megrendelt hadianyag szállításánál. A politikai község és a felekezeti iskola fenntartása Irta: Novinszky Gusztáv plébános Talán egyetlen más törvényt sem magyaráztak, értelmeztek oly sokféle-képen, mint az annyira fontos 1886. évi iskolatörvényt. Számtalan miniszteri végrehajtási rendelet és utasítás, bírósági döntvény sűrűjében a szakember is nehezen találta meg a helyes utat. A prágai legfelső közigazgatási bíróság múlt év junius 23-án 15.157—33. szám alatt hozott egy fontos döntést az említett iskolat-örvény 25. paragrafusának értelmezése kérdéséről. Ez a paragrafus a politikai községnek a felekezeti iskolák fönntartására és újjáépítésére, illetve továbbfejlesztésére vonatkozó kötelességéről szól, abban az esetben, ha a politikai község 1868 előtt és után is gondoskodott a felekezeti iskola fönntartásáról. Az idézett közigazgatási bírósági döntés az iskolai egyházjog álláspontjának helyességét hangsúlyozza ki s lényegesen eltér az idézett iskolatörvény 25. paragrafusa 1. és 2. bekezdéséhez adott ama hivatalos magyarázatoktól, amelyeket a járási hivatalok s végső fokon az országos hivatalok vallottak a közigazgatási bíróság által, megsemmisített határozataikban. Ha a törvényt, illetve annak 25. paragrafusát többi éle képen is értelmezték, fontos tényező most az, hogy az egyedül irányadó és egyedül hivatott magyarázathoz a legfelső közigazgatási bíróság a tiszta törvényszöveg értelmezése alapján jutott és semmi más jogforrást nem vett igénybe, ami csak emeli a birósági döntés értékét. A bíróság mellőzte az államfordulat előtti magyar hivatalok és hatóságok s biró-ságok gyakorlatának, illetve törvénymagyarázatának figyelembevételét, annál is inkább, mert a régi gyakorlat is erősen ingadozott. Az államfordulat előtti magyar értelmezés küLönben teljesen egyezik a prágai legfelső közigazgatási bíróság most hozott döntésével. 1904-ben a magyar alsóház kultuszvitájában foglalkozott e kérdéssel, hogy Zsilinszky Mihály államtitkár 1903-ban 9067. szám alatt kiadott rendeletével az iskolatörvény 25. paragrafusának intézkedését helytelenül értelmezte. Néhány hónappal később 19.790. 6zám alatt újabb rendeletet adott ki, amely szerint „a politikai községé az, amit a politikai község épit“. Ennek eredménye képen előállott az a helyzet, hogy községi és felekezeti iskola egy tető alá került. E helytelen törvényértelmezésre alapított rendeletek által teremtett visszás állapotoknak Zichy János kultuszminiszter vetett véget, aki 1913 junius 20-án, a felsőház költségvetési vitájában elhangzott jogi vélemények figyelembevételével kiadta a 37.952. számú rendeletét, amelyben egyebek között ez áll: A jövőben, miként ezt gyakorlatba is tettem, az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 25. paragrafusa föntjelzett értelmezésének szemmeltar- tásávai kívánok eljárni, annak oly értelmezésével szemben, mintha a felekezeti iskolák IGYUNK KASSAI SORT! 12° PRIMUS 16° Sít. FLÓRIAN GYÁRTJA: BAUERNEBL ÉS FIA R.T. KQS1CE Az egy hektár hozadéka közötti különbség hektolitersuly után hektáranként 200—560 koronát tehet ki! — Tökéletes trágyázás szuperfoszfáttal, mésznitrogénnel és kálisóval magas hektolitersulyt ad! a polgári község által fejleszthetők nem volnának. Számunkra ma természetesen a prágai legfelső közigazgatási bíróság döntése a mértékadó s fontos, annál is inkább, mert a legfelső közigazgatási bíróság már korábbi, a Bohuslav-gyüjteményben a 3182—24. és 9979— 32. szám alatt közölt döntvényeiben is kifejtette a következő jogelveket: 1. Az 1868. évi iskolatörvény semmiképen sem akarja megszüntetni vagy korlátozni a felekezeti iskolákat. 2. Az idézett iskolatörvény nem ad jogalapot arra, hogy a községek által fönntartott felekezeti iskolák nem volnának többé felekezeti jellegűek. 3. Az iskolatörvény 25. paragrafusának 1. bekezdése nem vonatkozik azokra az iskolákra, amelyek 1868-ban felekezeti iskolákként működtek 8 amelyekről csak a 25. paragrafus 2. bekezdése intézkedik. 4. A 2. bekezdés csak lehetőséget ad a községnek, hogy az eddig fönntartott felekezeti iskolát továbbfejlessze, ha továbbra is a politikai község viseli az iskola terheit. Az 1868. évi isko latörvény 25. paragrafusának értelmezése körül folyt vita a legfelső közigazgatási bíróság döntésével lezárult ugyan, de ez még csak az egyik baj vqlt. Most, hogy a legfelső közigazgatási bíróság döntésével arra az álláspontra helyezkedett, amelyet az egyházi hatóságok vitattak, a közigazgatási hivatalok újabb nehézségeket kezdenek támasztani. Hogy a hivataloknak a legfelső közigazgar tási bíróság által megsemmisített törvényértelmezése mégis megállhasson — mankót kerestek. Ezt sikerült is megtalálniok s valószínű, hogy újabb legfelső közigazgatási birósági döntésre lesz szükség. Az 1868. évi iskolatörvény ugyanis föltételezi a szervezett hitközségek létezését. Katolikus hitközségek a csekélyszánni autonóm hitközségek kivételével azonban sohasem voltak, ma sincsenek, de nincs is szükség rájuk. Két miniszteri rendelet is kimondja, hogy ahol szervezett hitközség nincs, ott az iskolaszék pótolja a hitközséget. Ezt a tételt az 1898. évi 17.717. számú s az 1902. évi 33.469. számú vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet is kimondja. Vagyis a hitközség mint- jogi személy fogalmát, illetve a hitközség helyett eljáró intézmény fogalmát nem törvény, hanem miniszteri rendelet határozza meg. E rendeletekre tulajdonképen szükség nincs, mert az idézett törvény helyes szövegértelmezése fölöslegessé teszi az összes, gyakran egymásnak ellentmondó rendeletet s az iskolafenntartói tisztséget a maga egészében világosan határozza meg. Tisztán látható, hogy a lelkész híveivel együtt tovább is az egyház vezetése alatt marad, mig a katolikus iskolaszék #osak oly szerv, amely az iskola anyagi ügyeit intézi az iskola- fenntartóval egyértelemben. Az iskolaszék sohasem képviselője a katolikus egyháznak, sem a hitközségnek, hanem mindig és csakis a lelkész, a plébános. Rövid vázlatban adtam elő az iskolaügyek terén beállott fontos változást. Párhuzamba vontam azt a múlt eseményeivel, hiszen a megértés nélkülözhetetlen alapföltétele a múlt ismerete. Mennyivel tisztább igy a jövő látóköre.
