Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)
1935-09-03 / 201. (3753.) szám
Előfizetést ér s évente 300, félévre 150, negyed' évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • A képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. Egyes sxám ára 1.20 Ki vasárnap 2.— Ki A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská Jiicel2, 1L emelet • Kiadóhivatal; Prága (1., Panská ulice 12, IIL emelet. • • TELEFON, 303-11 •• 8ŰRGÖNYC1M HÍRLAP PRAHA. A négus és a petróleum (sp) Prága, szeptember 2. Persze, hogy örültek az újságírók az angol- abessziniai olajszerződés hírének. Az ő szájízük szerint való volt, az ő számításaiknak megfelelt. Évek hosszú során át megszokták, ha bármi történik a nagyvilágban, ami kissé kijebb esik látókörükön' és közvetlen ismereteikkel meg neon érthetik, fölényes mosollyal és jólértesüiten rámondják: „petróleum". Történik valami Dél- amerikában. s messze-messze fölfakad valami beteg kelevény, bármi legyen az, s bármily mély vagy természetes gyökerekre nyúljék vissza, a harmadik nap újságjainkban megjelenik a hagyományos magyarázat: a petróleumért folyó világküzdelem miatt lázadtak fel a csuk- csukkok, vagy követeltek kórházakat a hindu leprások. E petróleum-halandzsa valóságos egyetemes gyógymód és egyetemes diagnózis lett felületes publicisztikánkban, s a „titkokra" és „hátterekre" kiváncsi újságírók mindenre alkalmazni szerették, mint az egyszeri orvos a csukamájolajat. Nos, a szép halandzsa egyszer ime valóra vált. A nagy lepel lehullott. Napnál világosabb lett, hogy a világ közvéleményét hónapok óta riasztó ábessziniai konfliktus hátterében a petróleum állt. A szakértők ugyan váltig hajtogatják, hogy Abesszíniában nincs is petróleum, — egyre megy, a négus és a titokzatos angol Riókét' olajszerződése után az angol-olasz ellentét rugója kétségbevonhatatlanul a petróleum lett. A színen hirtelen megjelenik az ujságpoli- tika rekvizituma, a modern lapmotivumok, melyek . univerzális alkalmaztatásukban régen kiszorították az ósdi laptémákat, a meyerling-tit- kot, Orth Jánost, sőt Mata Harií is. Megjelenik a „titokzatos angol", aki kormánya nevében, de mint magánszemély megszerzi Anglia számára a bennszülött uralkodót és vele egész országát. A titokzatos angolt ez alkalommal Rickett- nek hívják. A lapok szerették volna, ha Law- rencenak nevezhetik, mert e név jól bevált, de Lawrence visszavonhatatlanul meghalt s igy más nevet kellett adni a titokzatos angolnak. — A petróleum és a titokzatos angol után megjelenik a titokzatos pénzcsoport, amely vesz és elad, mint a leghajmeresztőbb kalandorregényben, megjelennek a titokzatos mérnökök, — egyszóval a titokzatosságok egész kara, mint ahogy máskor csak a lapok gyarmat-világpolitikai riportjaiban lép föl. Mi tagadás, a titok ez egyszer tényleg itt van. A halandzsa testet öltött, — s ez a legtitokzatosabb tény a szerződés komplexumában. Az angolok lázasan tiltakoznak a vád ellen, hogy a szerződés hátterében állnak, de mosakodásukat senki nem veszi komolyan. Elvitathatatlan, hogy az angol presztízsnek sokat ártott a szerződés kipattanása. Anglia eddig úgy lépett fel, mint a béke pártatlan őre, s Olaszország abessziniai hadjáratát csak azért ellenezte, mert nem akarta, hogy a népszövetségi alkotmányt valaki megsértse és igazságtalanul bánjék egy néppel. Most kitűnt, hogy Anglia megvásárolta fél Abesszíniát, s ugyanazt végzi el pénzével, amit az olaszok fegyverrel akartak elvégezni. Az olasz álláspont hirtelen megerősödött: Anglia nem a „szent humanizmus" nevében, s mint a béke őre, támadja Rómát, hanem azért, mert sajátmaga óhajtja rátenni kezét Abesszínia gazdag földjére. A küszöbönálló népszövetségi küzgyülésen Angliának sok ba* rátja lett volna, ha a békét védi, de kétséges, vájjon a svédek, a norvégek, s főleg a franciák magukévá teszik az angol álláspontot a békéről és a humanizmusról, ha az a legyőzhetetlen érzésük, hogy e szép frázisok álszenteskedést jelentenek, s a háttérben az abessziniai petróleumra vágyó kapzsi Anglia mohósága lapul meg. Hatvanezer főnyi tömeg előtt radikális ellenzéki hitvallást tett a Henleln-párt Nemzetközi segélyakció a tzudétanémet nyomor enyhítésére ■ Végleges szakítás az agrárpárttal « A parlament azonnali összehívását és a felhatalmazási törvény hatályonkiviiihelyezését követelik ■ ■ ■ Prága, szeptember 2. A Henlein-párt Haida városkában úgynevezett északcsehorezági nép- napot rendezett, amelyen felszólalt Henlein Konrád is, aki a választások óta minden nyilvános szerepléstől tartózkodott. A népgyülésen állítólag hatvanezer ember vett részt. Úgy Henlein, mint a szudétané- met párt többi korifeusainak beszédét az éles ellenzéki hang jellemzi. „Összejöttünk, hogy megmutassuk: velünk nem lőhet tovább játszani44, mondotta May járási osztályvezető megnyitó beszédében. „A szudélanémet párt távolról sem gondol a kcrmánybalépésre, sőt eltökélt szándéka, hogy végleg szakit a cseh agrárpárttal." Sandner képviselő azzal a több oldalról ’föl- hangzott váddal foglalkozott, hogy a szudéta- uémet párt hatvannyolc törvényhozója nem képes komoly eredményeket-elérni. Ha ez így van — állapította meg a szónok —, akkor ez nem a törvényhozók hibája, hanem a rendszeré. Utána Henlein Konrád emelkedett szólásra és azt fejtegette, hogy ha az állam nem képes, vagy pedig nem akarja a szudé tané inét nyomort enyhíteni, akkor lehetőséget kell adni arra, hogy a szudétanémet nép nemzetközi segélyakciót kezdeményezzen, hogy megmentse magát az éhhaláltól. Három és félmillió embernek megvan a joga ahhoz, hogy jussát követelje. Henlein beszédében hangoztatta, hogy a szudétanémet nép saját erejéből mindent megtesz, hogy a széles tömegek nyomorát enyhítse. „A szüdétanémétek történetében ragyogó lapra' jegyezhetjük föl azt a tényt, —- mondotta Henlein, — hogy az elvérzett szudétanémet nép a válság esztendejében 8 millió koronát gyűjtött a téli ínség akció során. Követeljük azonban, hogy az állam is teljesíts© velünk szemben kötelességét." A gyűlés rezoluciót fogadott el, amely rendkívül éles hangon kritizálja a kormányt és követeli a parlament azonnali összehívását a községi választások kiírását, a felhatalmazási törvény hatályonkivül helyezését. Követeli továbbá a közpénzekből befolyó jövedelmek igazságos felosztását, tekintettel arra a körülményre, hogy az országban nyilvántartott munkanélküliek hatvan százaléka szudétanémet területen él. A gyűlés egyébként teljes rendben folyt le és mint a hogy a cseh lapok megállapítják, Henlein rendkívül mérsékelt hangú beszédet mondott. Sötit árnyékot vet Genfre az angol-abessziniai petróleum-szerződés Elmérgesedett a helyiét • Anglia megtagad minden közösséget az „angolamerikai kiaknázó társasággal** ■ ■ • Edén népszövetségi missziója London, szeptember 2. Az európai érdeklődés középpontjában a szeptember 4-én kezdődő genfi tanácsülés problémája áll, amelyet nagy mértékben bonyolulttá tett Abesszíniának egy angol-amerikai érdekcsoporttal kötött szerződése az abessziniai olajmezők kiaknázásáról, A szerződést, mint vasárnapi számunkban jelentettük, az angolok igyekeztek egy magántársaság | Mint a szombaton kipattant szerződés napnál fényesebben igazolja. Az olaszok kedvezőbb genfi támaszról nem is álmodhattak, mint a szerződésről, amely leleplezi Angliát. Nem csoda, ha Anglia szinte Londonhoz nem méltó idegességgel tiltakozik a gyanú ellen, s megtagad minden közösséget Rickettel. De az újságoktól jól előkészített petróleum-atmoszférában senki sem hisz neki. Lawrencet is megtagadta London, végül kisült, hogy mégis a Foreign Office megbízásából dolgozott, gondolja a közvélemény. „Ezt már ismerjük", hangoztatják a lapok a londoni cáfolatokra, s nem hajlandók tudomásul vefmi, ha a londoni illetékesek blöff-nek állítják be Rickett akcióját s felelőtlen kalandoroknak nevezik az addis-abebai tárgyalókat. Mindazonáltal az angol tiltakozás ez egyszer annyira komoly és elszánt, annyira hangos, s egyébként is: a szerződés annyira árt Anglia genfi diplomáciai helyzetének, hogy szinte hajlandók vagyunk elfogadni a brit kormány nyilatkozatát. Ha tényleg Anglia áll a szerződés mögött, a nyilvánosakciójának beállítani, amelyről illetékes angol1 körök nem voltak tájékozva. Anglia hivatalosan kijelentette, hogy nem tanácsolja a négus- nak a szerződés megkötését, mert az súlyos bonyodalmakhoz vezethet. A sajtó természetesen a lehető legnagyobb érdeklődéssel kommentálja a szenzációs eseményt s általában helyteleníti a szerződés megkötését. A félhivatalos állásságrahozatallal vár a genfi vita elviharzásáig, hogy a népszövetségnél még tisztán, mint a béke és a pártatlan igazság őre léphessen fel, s ne érhesse a sanda gyanú, hogy hazabeszél. Ha eddig titokban maradhatott a szerződés, két hétig még nem kellett volna kipattannia és aláásni London diplomáciai akciójának érvényét. Az is 'feltűnő, hogy az addis-abebai angol követ szigorú demar- sot intézett a négushoz, s a koncessziók azonnali visszavonására szólította fel, ellenkező esetben Anglia megvonja pártfogását. Az angol nagykövetek sorra megjelennek az európai külügyminisztériumokban s Nagy Britannia teljes súlyával és az impérium becsületszavával erősitik, hogy nem tudtak a szerződésről és mindént elkövetnek hatálytalanítására. Ez már nem tréfa, nem játék, itt hinni kell. De ha igy van, ki áll a szerződés mögött? Az az érzésünk, hogy — a petróleumi halandzsa halandzsa marad, annál inkább, mert Abesszíniában nincs petróleum. (A prágai Prohászka báró könyve Abesszíniáról nem mértékadó ezen a té1 pont szerint az európai közvéleményben rendkívül jó hatást tett, hogy a brit kormány azonnal a szerződés hírének vétele után ellene fordult és ezzel eloszlatta az esedeg felmerülő gya- nusitgatást. A világ közvéleményét sikerült raeg- nyugtatni, amennyiben a Foreign Office hivatalosan leszögezte, hogy az olaj-tárgyalások a brit kormány háta mögött és annak tudomása ren: a volt prágai képeslaptulajdonos a szenzációra éhes riporter szemével nézi az abessziniai helyzetet.) Nem lehetetlen, hogy a szerződés a négus trükkje. Szerzett néhány angolt és amerikait, aki jó pénzért részvénytársaságot alapított és szerződést kötött. A társaság mögött nem áll Anglia, de pénz sem, s a „kiaknázok" korántsem tudják teljesíteni, amit ígértek. Viszont a négus " r----"déssel, amelyet a petróleum-hátterekre beállított világközvélemény azonnal készpénznek vesz, súlyos bonyadalmakat idézhet elő Európában, s végleg egymás ellen uszíthatja Angliát és Olaszországot. Az angol sajtó igy állítja be a helyzetet. Nincs módunkban ellenőrizni, tényleg igy van-e. vagy ellenkezőleg. A titokzatosság ez egyszer tényleg titokzatosság. Az európai lapok addig beszéltek a farkasról. — amig tényleg eljött. Addig beszéltek petróleumról, amig a petróleum tényleg a világ,politika középpontjába került, anélkül, hogy ott létezne, ahol állítólag minden a megkaparintása miatt történik.
