Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-14 / 211. (3763.) szám

Elhangzott Géniben a várva-várt francia nyilatkozat

Lávái tovább bízik

a konfliktus békés megoldásában

Franciaország és Anglia óriási koncessziókat tesz Olaszországnak ■ Abesszíniát nemzetközi rendőrség szádja meg, Mussolini hatalmas gazdasági előnyöket és földterületeket kap • A kompromisszum feltété e: Oias ország viss avonja afrikai csapatait

Ansol-francia együttműködés Középeur.ópában

akkor adják meg a koncessziókat, ha Mussolini az Afrikában állomásozó 200.000 katona legnagyobb részét azonnal visszarendeli és csak korlátozott létszámú csapatot hagy Keletaíriká- bán a nemzetközi rendőrség számára. Eritrea

Laval beszél

Genf, szeptember 13. Laval francia miniszter- elnök ma délelőtt a népszövetségi közgyűlés általános vitájánál; keretében szólásra emelkedett és elmondotta nagy érdeklődéssel várt beszédét, amely miatt Hoare angol külügyminiszter külön Genfben maradt. A nyilatkozat rövid volt, de a francia külügyminiszter szokatlan pátosszal beszélt és szavait gyakran szakította félbe a jelenlévők helyeslése. Már amikor mint a vita első szónoka megjelent a szónoki emelvényen, hosszantartó, lelkes taps üdvözölte.

Bevezetésként Laval kijelentette, hogy Franciaország hü marad a népszövetséghez és betartja kötelezettségeit. A népszövetség kedvezőtlen időket élt át és újabban ismét csalódás éri. Ennek ellenére Franciaország bizalommal tekint .Genffe és a francia államférfiak mint a múltban, most is megtesznek mindent, hogy a genfi institúció erkölcsi tekintélyét emeljék. Az az^ óhajuk, hogy a népszövetség erős legyen és olyan eszközökkel szereltessék föl, amelyek alkalmassá teszik a cselekedetekre. Az 1924-es jegyzőkönyvtől a lefegyverzési konferenciáig

és Olasz-Szomáli-föld kiürítése tehát az Olaszországnak javasolt kompromisszum előfeltétele és nélküle sem Franciaország, sem Anglia nem egyezik bele az abessziniai kérdés olaszbarát megoldásába.

Franciaország állandóan támogatta a kollektív biztonság elvét. A népszövetségi paktum Franciaország nemzetközi törvénye marad. Senki nem vetheti el eszményeit és nem cselekedhet érdekei ellen. Franciaország politikája teljesen a népszövetségen alapszik. Ahánj' szerződést Franciaország kötött,- valamennyit Genfben, vagy Genfen át kötötte. Laval ebben a viszonylatban emlékeztet a locamói szerződésre a kis- antanttal és Szovjetoroszországgal kötött megállapodásokra, valamint a római egyezményre.

— Aki a népszövetséget támadja, Francia- ország biztonságát támadja meg — mondotta nagy nyomatékkai Laval.

Hoare angol külügyminiszter nyilatkozatában a francia miniszterelnök főleg azt üdvözli, hogy Anglia hajlandó a brit politika alapvető iiányát a jövőben is követni. Franciaország örömmel üdvözli, hogy Anglia föltétel nélkül részt óhajt venni a kollektív biztonság rendszerének megszervezésében. Hoare nyilatkozata történelmi jelentőségű dátum marad a népszövetség évkönyveiben. Franciaország tudatában

A HERCEG MULAT

(s. i.) Félév óta másodszor van a velszi herceg Budapesten és ott <— mi tagadás benne — idejének nagyrészét mulatozással tölti. A velszi herceg mulat. Gramofonlemezre nem veszik fel, még fotografálni sem szabad, de azért a herceg budapesti tartózkodásához az egész világ elképzelésében a mulatás fogalma társul. Ugyanúgy, ahogy a herceg nyáron Deauvilleben, Cannes-ban, Biarritzban szórakozik, áprilisban és szeptemberben Budapesten mulat. Belenyugodhatunk a fogalmak tisztázódásába. Ahogy a világ első tengeri fürdőinek használ a herceg szórakozása, ugyanúgy hasznára válhatik Budapestnek a mulatása.

A mulatás talán egyetlen népnél sem olyan pregnánsan kialakult fogalom, mint a magyarnál és nem csoda, hogy a herceg, akinek ízlése nagyon kifinomult az egész világon szerzett élményeiben, hamar rájött a magyar mulatás izére és megkedvelte azt.

És a mulatás fogalmának megteremtése nem volt olcsó mulatság a magyaroknak. Ha csak Budapestet nézzük, amely talán nem is annyira szépséges fekvésével, mint inkább fényűző mondénségével, életstílusával és életmüvészetével fogja meg az idegent, a magyar főváros sem jutott olcsón e megnyerő sajátságaihoz. Hogy a magyar nép mit áldozott a mulatás fogalmáért, sok volna itt elmondani, itt legfeljebb arról lehet szó, hogy mit áldozott Budapest az életstílusáért. Expressztempóban, évtizedek alatt, fájdalmasan és véráldozatokkal izzadta ki ez a város azt a kész, sajátosan megnyerő . és minden világvárosiasságjj ellenére nemzetien különálló stílusát, amilyet más világváros évszázadokon keresztül termelt ki magából. Ha csak mulatósról beszélünk, évtizedek alatt rajzolódott ki a ,,mulatós“ Budapest nagyvilági ■ és romantikus szórakozóhelyeinek térképe. Széles rétegek pusztultak el vendéglősökben, kávésokban, budai korcsmárosokban és orfeu- mosokban, de még szélesebb rétegek pusztultak ki vendégekben, akiknek úgyszólván vérével keverték az elragadó budapesti szórakozóhelyek malterét. Itt nem nemzedékeken keresztül alakult ki egy ,,établissement‘‘, mint Párisban vagy Bécsben, itt legfeljebb különböző vállalkozók véreztek el egymásután, mig a ,,lokál“ megkapta a végleges, rentábilis képét.

A háború előtti idők utolsó évtizedében még láthattuk, milyen hallatlan erőfeszítéseket tett Budapest népe a mondénségért. Biztosra vehető, hogy ebben az időben Budapestnek volt aránylag a legtöbb éjszakai mulatóhelye és ezeknek vendégei, akik kitartottak a reggeli órákig, megszokott törzsvendégek voltak. Voltak szorgalmas hivatalnokok, akik nappal dolgoztak az íróasztal mellett, éjszaka pedig végigtáncolták az összes mulatókat, hogy növeljék a forgalmat. Voltak szorgalmas orvosok, mérnökök, kereskedők, akik nagyrészt talpon töltötték el a napot és az éjszakát kártyaasztal mellett ülték keresztül. Véres és céltalan áldozatnak látszott ez az életmód, a névtelen áldozatok közül nem egy végezte börtönben, tébolydában, vagy mint öngyilkos az orvostani intézetben, —■ romantikus kupiék szóltak akkor a morgue- ról és az öngyilkosságról ! Szörnyű véráldozatok kellettek ahhoz, hogy kiépüljön az a mondén Budapest, amelyet most egyszerre fölfedeztek az idegenek, közöttük a legelőkelőbb idegen, a velszi herceg.

A magyar közönség, amely szeretettel és

Genf, szeptember 13. Jól értesült körök tudomása szerint a legutolsó javaslatok, amelyeket Laval Aloisi báró olasz delegátusnak tett Génibe* az olasz-abessziniai konfliktus kiküszöbölésére, a következőképpen hangzanak;

1. Abesszínia nemzetközi rendőrséget kap, ezenkívül az ország stratégiailag fontos pontjait külföldi csapatok, elsősorban olaszok szálljak meg.

2. A négus számos külföldi tisztet nevez ki, akik az abessziniai csapatoknál, főleg a határon lévő helyőrségeknél teljesítenek szolgálatot.

3. Olaszország óriási gazdasági koncessziókat kap Abesszíniában.

4. Abessziniai nagy területeket enged át Olaszországnak, különösen Ogaden-tartomány- ban.

5. Semleges nemzetközi bizottságot küldenek ki, amely a népszövetség nevében foglalkozni fog az abessziniai rabszolgaság kérdésével. Ennek a bizottságnak meglesz a joga, hogy azonnal vizsgálatot indítson a helyszínén, ha a négus birodalmában valahol a békét veszélyeztető erőszakoskodásra kerül sor.

Erélyesen megcáfolják azokat a híreket, amelyek szerint Laval a hét végén Rómába utazik, hogy ott Mussolinivel tárgyaljon a konfliktus elintézéséről.

Az United Press értesülése szerint Laval a Hoare-ral és Edennel való tárgyalása után leszögezte, hogy a hatalmak Olaszországnak csak

örömmel fogadja a velszi herceget, főleg azt látja, hogy az előkelő vendég — mulat. Budapest dolgozó polgársága, amely, tudjuk, az utóbbi években keservesen harcol a kenyérért, azt a felületes benyomást szerezheti, hogy a herceg általában mulatsággal tölti az idejét. Éppen úgy, ahogy az európai polgár, aki csak hírből ismeri Magyarországot és fővárosát, vagy csak egykét napra látogatott el oda, azt a hamis benyomást szerezheti, hogy a magyar — szintén csak mulatozással tölti az életét.

Hát nem egészen. A magyar is szeret mulatni és — örömmel látjuk — a velszi herceg is. De hamis az a felfogás, hogy a velszi herceg csak mulatni szeret. Látszólag valóban ezt teszi, ha Budapesten van és szórakozással tölti idejét, ha a francia tengerparton van. Feltehető, hogy valóban csak a szórakozásnak és mulatságnak él, ha hazáján kívül szabadságát tölti.

De... Éppen most kerülnek kezünkbe egy gépirónő feljegyzései, aki a velszi herceg magánirodájában dolgozik. Megtudjuk ezekből, hogy milyen szigorúan válogatják össze a negyventagu személyzetet. Mennyi mindent kell tudnia a gyorsíráson és a villámgyors gépíráson kívül a gépirónőnek, —

akár földrajzból és történelemből, akár a haditengerészet, vagy a birodalom egyes részeinek szervezetéről, — ha a velszi herceg magánirodájában akar dolgozni. Megtudjuk; hogy mennyire gyorstempóju munkás a charming prince, megtudjuk, hogy órák hossz‘at diktálja beszédeit hihetetlen gyorsasággal, hogy gépirónő legyen a talpán, aki leírja. Itt aztán nincs kedvesség, nincs elragadó báj, még üdvözlés is alig van, mikor a hajszolt gépirónő végre kikerül a herceg dolgozószobájából. Mikór aztán a gépirónő, aki mindig csak komoran és gondterhesen látta a herceget, egy alkalommal megkérdi valamelyik titkárától, hogy miért mindig rosszkedvű a trónörökös, akkor a titkár igy válaszol:

— Valamit mondok önnek, miss. Keljen fel naponta hét órakor, olvasson el tiz óráig háromszáz levelet és aktát, fogadjon akkor ötven embert, mindegyikkel beszéljen pár szót, fogjon kezet kétszáz emberrel.'.. Nyelje le gyorsan az ebédet és siessen valami estélyre és ott további háromszáz emberrel beszélgessen kellemes dolgokról. Ha pedig végre lefekszik, valaki azt mondja önnek : „Holnap meleg nap lesz, mert holnap ez és ez és ez van." Ha ön ekkor is jókedvű tud maradni, úgy ajánlani fogom a királynak, hogy tegye meg önt velszi hercegnőnek . . .

A budapesti polgár csak jókedvűnek és elbájolónak látja a velszi herceget, a gép- irónőjé pedig csak komornak és gondterhesnek. Vájjon melyik képe az igazi ? A jelenleg Budapesten időző velszi herceg nagyapja teremtette meg a mulatós trónörökös típusát, ő volt az, akiről azt hitték, hogy a mondén-életen kívül semmi más nem érdekli, közben pedig — mint későbben kiderült *— a világ sorsát eldöntő súlyos politikát csinált. A mostani velszi herceg csak mulatni ment Budapestre, de kisérete feltűnően nagy. Vájjon nem a magánirodájának alkalmazottai utaznak vele ? És amikor pihenőre vonul szállásán, vajjón nem diktál-e villámgyorsan órákhosszat valamelyik kíséretében levő hölgynek ? Reméljük, hogy nem. Kívánjuk, hogy ne igy legyen. A herceg, aki súlyos munkával és szerepléssel szerzi meg magának a néhányhetes szabadságot, valóban pihénjen és valóban mulasson Budapesten. Egész évben megfizet ezért a kis mulatságért. Ahogy Budapest is megfizetett azért, hogy az életmüvészet városa lett — és pihenő helye a hercegnek.

Ma: Nagy rádió melléklet

I XIV. éví- 211. (3763) szám • Szombat • 1935 szeptember 14

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség. Prága 11., Panská

évre 76, havonta 26 Kt. külföldre évente 450, SzloveUSzkÓÍ ÚS rUSZÍnSzkÓl TnCLgUÜTSág allcel2, U. emelet • Kiadóhivatal;

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • ° Prága II., Panská ulice 12, HL emelet.

H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja •• TELEFOHi 3 0 3-1 1

Cgyes szám ára 1.20 K<g vasárnap 2.— Ki. SÜRGÖNYÖM HÍRLAP PR AHA