Prágai Magyar Hirlap, 1935. szeptember (14. évfolyam, 200-223 / 3752-3775. szám)

1935-09-13 / 210. (3762.) szám

•BfreiBJPl IMjCunOll ZB *J}OqaZ889 naqpnajjos jBqotnpzs b rqy j[»?q ixbw zsbabj b ?ja nTqpfBd b josz^jba )fm noTfe/f vfíupafDjnuizssanq isovq jxDjfá iniut.liiiiin.)iniii,iitiiiiiniiiii.ciiiiii.iiiniirimiii.ininiiiiiiiiiniiiiiliiiniiMiiiiiiliiiiiii..i uajaraiqira i$q B3p8-Sbjsba so3b[?9 qau^gq jsaj uaqraa zy "[BA?9?}uoZ9 TÜ313 90)0U3}}öj q3n9J -83j 9orazt rnauBq ‘jiBjBzopji? 30ra qo I3A9£ -j^ra rasn pASjqspup ‘jopujsraoo Boq y ’joTA^ J0Z0ZI} qopy]B9D ij^z^so B £001 bsjjbj U0}9i ASoq ‘0J&A iq qiz9{0j jo^su-qAtq b jzb ‘q^rpnom JCV5RK motozi? A3oq IÍU010C ;zy ;h?zuBq :0a -&fp9 ‘BspqBRjBjESO S9 pjzQA.pn qouqdBl' y •9pip9dx9 ÁS& 0J9Á|0qjoq^j ?J qiqBj trBq-0861 quso 99 t^qpptA qxB? iqBZ9g zb [» iupi noq-£68x 9iptry P9AS b ‘9JB}n3[ spruqaíq S0Jiq y UBA B90qBj J0Z0Z£Z9 qBO -,?90ifA0j Biuizsssqy ‘qBU-Bqeqqy 9ippy uopi9| B i^zseq I0quu0 piqiiuu^AjQzpzs^q juuezs hliitHi).nHliMilllli.liiHHi.illlliilillllii.iiHii.liiHir.itiHtiiiifHUMHMHir(»l11iiiilHlinMfTHi qosEjidEqB^m qqBfn“0[ b u^AjöIn ioSay •’|0>{Un3(1[0[ 30U1 q0I9«-ju^m :i;u0j0[ ]zy -s{n09 jtib 0AB9 :099}ip -iaoj 9Z9 jo^ub moayq nj0q aioj^q y 'uoZfi -JA Z90&0 ZB 0[0[ZS0A qOS9{Eq[ B *g ’Q ’S P0ÁUP9 9J* zia OiBf;;B[BJ0Su0j b Bq ‘aqofeqgz^uíoa Ap. qBUBSOÁUBunoq pfBq B }0deq pqojoj zia b i;i;0a ásóira] p}0Z0Á|0qj[0 aaJdaA oso nzpsojg •qBUpquzsBq uoq9JBrvjBjBJ0.oU0} B jiuib ‘q0ü -qojnzs^qpzrai b qBuuB 0A0U b d-oqzsuajj •naq-906t bkmibjj Ájnag hes-910}^ joju^ra^ÁS j}0}iZ9?q uaae^aiejgoft •qxpzs'gso b 037i){0 dqn sotipnizBZS -;q maaqBSo b joqi v 'Spgifit ÍJOA b.öb9.ibzs qso qqpoa.i^&i JSiqiA y qipop'zaq- naq-i, £3 í}o[a as^jainzg snp-sux 0iui0ufqjqj eui^ óHOXYíanx s W5U-zsBq aj^e^jisoja aiazs b Á3oq ‘9iBq;idBjip -3aui i9JX|0tiiB ‘jíbhPIB; *£n?*su5i Áuoq^A nqejB sajajSazs 89 qajaq qsJBp Áupqpu upd -ns[) TfO|ujpji0] más joqBJBp uapaA’Sa JípJ *3qi9 mau aaqzs^Sa UBquozB ‘s; upin aiazs -Bd?d isp zb qB;|B;nq upjos nospjBsp zy •sj BqpjuuB^pia W« ‘aq^A -pijM *Bqpf9Jx H9«nJ35ii« qqss?^-8uiB ^aq^soirai^ipjsuq b pApXSip^ dio[b3jo} mqapaqsajaq b upjZB ^bibioiu -fii V ‘I«J q?naq*apa| innan0l9A qBso jpS -pssBiniBqiB 9]ba ajniazsBdpd b qaQ/Cianre ' ‘|U0i{S3í)0Ai0q 5i9}pzaq iBXn?i8ixq iÁ3aq jaqazsip íuosa^uBjap zb aaqpp; zb aBqqy ♦BjpspipiBíijaj SoAnmazs b ;»0}0Z3a aapai -9A X3a I0AA9 00(« Ufii* sn}zsu>j *>i9»iq 3ippa ;za A3oi|b ;uiui ‘bXupuupib; jibibuj -9J b aiaa mazstidcd b X3oq ‘jjba pssoÁ'uoz -jq uquioÁu jjosb^bs? ÍB^jq qqBfnSaj y uoqjo>|9 zd uidzsDdod \j ’9i-azs^i qoXuozssBÁ'uaux s? qaA'uaSajpA B qau-0JIS0J91 JBqBiOJfSI fn )SOI\ ’IUSBAJO S9 JUJ! Jjcjpn) ui0u q;qB*‘0j0zs9J qozB 10J qB^ojjHP jpjojjsi nsa aos zsa30 ASa S9 ;asn;aqupB( 5 jjaApq syji qcaB zb q9})0Z0Aaq })0[aza (0AA9 uiojpq siubá3ii UEqi^zsJOqqjox q?3-SZIA ISBSBAJO S*9 ispjl ZB qyJJ3J0| U3S0J0qiS 33]ozo[3 qiqB ‘qo uqoq ^o^BssBZBq peqBZS qBuqozB qsso usqoAof b UBqSyzsioqoaox uDq6ozsjo>jOJO^ lUjnuDiBauj J|9>| JUJ] 440|9 S3jO>j6DSSDZD|q •I0\nÁ;zsaq b az990 igq qa^azaA ^uoApy doÜn^yqBq b qaÁ[auiB ‘Bi'jiíJiyá]oz9 dapa; n.DB9Á£rBu BqyBiAjoizsnd ‘V.O4B90 B.iyqaaap jppuaa b ioiiiBaygoiuBi -|ia y qjaquia qqa:-p.ia.0a[ b Bl'iBqqCns a.ip]0] lassaquiap B}Z9nd alojaariA Áioq 'aA^ipaq uba {BuiuiBjy 90ja ubajo ÁjaiüB ‘nÁ^zaaq qa^aíí-IZ9 [fiJirqaq .aubu jbíBI y 'uaqasa q09y.djBA -B7. jaqai jaA^ÍSaj iJB]}B5Bq'i]Buapa ÁjauiB ja qviíB] i’RArnn;iui>;ju} fn J)az3\au qau-.qoqo -sba souiBifiA11 jaSys pp'uaa tqjoA.wau y ' |0‘jOSDA SOUiD,|j^ •Sara in-pnp syjzsairajzBS 9pnB{[y uaqqppizs^q b uBpi syifnASBiy ‘jBq -BBqBJBpBj b q|;i'o}BJ aija 9 Sara qyfqBj jau 'uaz B] in]b :p;zgajíüf7rS \ qBzzy.S pajzsa] -fai ipq ;yqqB.,B[ bj b uaqq-vsaí.aq. qBqqyq -qi.,típBj OJdB raauBq 'qcfji'Bq lauuizuaq raau yzenqopiB zb }za ÁSoq ‘saqapj^ -BqBraiB.oJ.oj ftapaqaizQq isojyA b aq jjojiny izsnqojtiB WÁlyraazs pg ^3a jb9ba jjnzoq iqooisoa y zsnqojno sdzd6dj •raapazs nana ira ^caoq *«fptu maa tnudzsB zb — qBj ínyrasp — ‘ubaS{1 — •fyí pafaj « WW* ‘psSoj b jyqB qyuzsBq nyraxojÁ3g[ — 'nBA nana 9Bfyifaj nurd.z9» zb — *Pl®cL qipoquBijBíiara — ‘ub^Sq — "}üij|dz9B aq ua^íSaA Á3oqi ‘iqan Bfiasoyui -bj BAzoqiyu{B9 unÁQ ‘fyí bSoj b qBaqB^ ooj oryj aoh “ VMpH *ÍBUijbX3baji8Z ‘payj9i pqBZS ^iPlfiqaa •jy lyqjym 008 »*««>“ .njBJiioj piBd jsoj •Bqjyui xaz» OS ^anX3» aq9M9-sn39[e;Bq s uoáyiiA zsySa zb uba jBonj A3a xaajuiui loqSa^iyq njBJnfií W -ííjo isod b bj\[ '(aÁjnauuyq) piBd jsod :»oz -SuBq X3i A[3ui ‘iBUBJiifii saAjaq b qanaH28 -yq lajazsjaui fn JOqqg qjOA uazsyq íaXj^q zyzs Xuyqyu jyui JoqiuiB ‘sjzs? q?U3A xoq -qB qBso íyqiq y *qoA Jbjhoj syqiq za azsuag •(iBjBAiqBjsod) 03JJJO jsog :uonp 9Z8 i?q b za uaÁjauiB uyfyiqBj jBjBAiq B ipBqBSam 3UI3ZS B JOqBJJBfjpO 3p ‘jUpB iSpjISOSpifA-Ifií uopn; más isiBAiqBjsod iqqaiaz<?3l-Sai y 'aiusyA BJBjBpioiBq jsa^iyq b H3^ *!ra 'Bjpnj raau sa ajjajzsaAia jsyqsBjn zb uaq -zoq syqzsyq 3p ‘bjjbuiso sj 3aui jajsaui y qyojBqzaj qauySaAjyq )a3jzs b ja asqzsyq Á?oq ‘jozsjauizyj A3a qBjziq3atu uaq-i|r8i íj| •qizojJBj zoqxuojBpojjq jo3ub zb sy qizsqaj UBquyaop jBipui zb ja3izs snqjjnBj\" y 393A133 aa3S3>I3Xa3933 9Y3IA V •aquag njjBg ’qauyqyjuia 0 zb sjaA siq b za aofi9Zg •qaudazs qBU9f uapuiui Bf9pn» raajiaj A3f qyuiazs b aqnjo; jjaSaui auiazssdyg ‘jysauj siq osja zb uiBjsBAjoja joqi^j lusqqof Udjaqjnjo qunq;A[3UJ ‘uiopnj uiajsí •• UBqqop sí »soui uiaAjzs ‘jní aquiazsa BqASon •ajy3yA qnjaq b nadyzs quqjzaijjyia ‘ajzsy qnjjaA uozb ‘qnjznAu 3ippB-3ippy qyoyqy iSyj A3a joqBjBA jjaAojg fi MoASBq raau ‘uiB};)9znq sqyjH •jjojiubj BdnASBU jusbajo sy jujf qjojBjyj' sí uiau 3yui Bqyjoqsi Bdy 3H3M33W3 VdVA9VN ívsvai xouvadvn sin — isz — — nz — ;jí p-::*y ; — 250 — Hasszán aranykulcsa Irta: ANNA NÉNI Élt agyszer messzi napkeletén egy föld­hözragadt szegény halászember, Hasszának hívták Kiddlt-bedőlt fa’u, rozzant tetejű házacskában lakott feleségével s organeip módjára sorakozó tizenkét gyermekével. Tréfásked-vti, mosolygós ábrázatu ember volt Hasszán, nem is vert szivébe fészket az elégedetlenség ördöge mig csak egy szép napon meg nerr pillantotta a győzel­mes harcaiból hazatérő kalifa diadalmene­tét. Hassán annak rendje-módja szerint térd­re omlott a szentséges próféta földi hely­tartója előtt, orrával érintvén az ucca po­rát, ám titokban fel-felpislantott a selyem- gunyás. drágakövekkel ékes kalifára s eképpen tanakodott elméjében: imhol ez a nagyur, semmivel sem különb nálam, sze­gény embernél, mégis száztermes palotá­ban lakozik, biborpárnás nyugágyon hever, s aranytálról fogyasztja töméntelen lako­máit. Ettől fogva hosszú orral, töprengő ábrá- zattal üldögélt a tengerparton, szó nem ér­te hét egész nanig. Hetednapon csodálatos álmot látott Lengps7,akállas szellem jelent meg néki, mondván. — Imé látom, micsodás gondolatokat for­gatsz elmédibeu, Hasszán. Elvezetlek hát a boldogság kapujához, kulcsát is kezedbe adom. Serkenj fel holnap hajnalhasadtára s vesd ki hálódat ott ahol legkékebb a ten­ger tükre. Nosza másnap hajnal'hasadtán felserken Hassán s veti ki nagybuzgón hálóját, ott, ahol legkékebb a tenger tükre. Csodálatos formájú, aranypikkelyes ha! ficánkolt ben­ne, amikor bevonta csónakjába. Ám még jobban álrnélkodék a szegény ember, ami­kor felmetszvén zsákmánvra testét, ioi-pdci aranykulcsot talált benne. Eszébe vette ekkor Hasszán az álmában hallott szavakat s igen nagyon örvendezek, hogy imé meglelte a boldogság kapujának kulcsát. Haza sem tért többé, nekiindult ét- len-szomjan, rongyos gunyásan a nagyvi­lágnak. mert — okoskodott ~ amely ház kápuját az aranykulcs nyitja, ott találja meg majd boldogságát. Megy mendegél a szegény halász, heted­napra alkonyaira fényes palotához érkezik. Ahogy betekint az ablakon, látja ám, bogy dús lakomához terítenek odabenn sürgö­lődő ezolgák. Mézes borral* öntözött pecse­nyék fűszeres kalácsok halmozódtak hosz- szu asztalokon, Haszánnak éhnyája is ki­csordult, ahogy megcsapta orrát a kitóduló pompás illat. — Hála néked Allah — simogatta meg szakállát —, hogy imé elvezettél a boldog­ság házához. Korán, örvendezett a jámbor halász, mert bizony csak nem illett aranykulcsocskája a palota kapuzár iába. Nagyot sóhajtva bal­lagott hát tovább szerencsét próbálni. Újabb hetednapra .még cifrább, függőker­tes palota került az útjába, — Dicsértessék a próféta neve — árado­zott Hassán — imé megleltem mégis a bol­dogságom házát. Hej, de háborúit a szegény ember virágoe kedve, amikor megint csak hiába illeszt- geti, próbálja pici kulcsát a kapuzárba, Mit volt mit tennie, szedte sátorfáját s lehor- gasztott fejjel odébb állott. Jó Isten tudja, mióta rótta vándorutját, félesztendeje is talán, amikor karcén tor­nyos, ékes nagyvárosba a 6zentségee kali­fa főrezidenciájába érkezett, — Óh, én balga — kapott fejéhez Hasz- szán, ahogy megpillantá a próféta helytar­tójának száztermes tündérpalotáját — per­sze, hogy itten és csakie itten lelem meg vándorutam célját, aranykulcsom zárját. Jaj, de póruljárt az örvendező szegény- ember. Marcona testőrök kapták le körmé­ről, amikor nagybuzgón nekiállt a fényes palota legkülső kapuját feszegetni. Huszon­öt vesszőt vágtak a talpára, úgy engedték útjára a sántikáló, óbégató jövevényt. Ekkorra már leszakadt a ruha Hasszán csont és bőrré aszott testéről. Fogta hát vándorbotját s szép csendesen ballagott visszafelé ugyanazon az utón, amelyet ed­dig bejárt. Félesztendő múlva hazaérkezett, S imé, amint odalopózik házacskája ablakához, boldogságtól repeső szívvel látja odabenn játszadozni azokat, kiket a világón legjob­ban szeret. Nosza fogja aranykulcsát s lám, beillik az pontosan rozzant viskója ajtó­zárjába. Hálát adott Hassán Allahnak hogy meg- világositván elméjét, hazavezette övéihez s * azóta zavartalan boldogságban éldegélt mindhaláláig. — 255 'é A csokoládé volt az első amerikai gyarmatáru Európában Egy francia természettudós tanulmányt irt a tengerentúli gyümölcsöknek Európá­ban való térhódításáról. A teáról, kávéról és csokoládéról szóló fejezetben többek kö­zött ezeket írja: — A tengerentúlról elő­ször a csokoládé jött Európába. 1519-ben Mexikóban fedezték fel a kakaót. 1524- ben szállították először Spanyolországba. De a csokoládé csak hosszú idő múlva ju­tott el más országokba is. így Angliában csak a tizenhetedik században ismerték meg. 1657-ben egy londoni lapban cikk je­lent meg. hogy egy francia „nagyszerű nyugatindiai italt árusít, amelyet csoko­ládénak hívnak.” A tea csak évekkel ez­után jutott Európába noha a kínaiak már Krisztus előtt háromezer évvel ismerték. ■♦♦♦------­Ar any a kukorica szemekben Nemec professzor, a prágai növényélet­tani intézetben nagyon érdekes felfedezést tett. Valamilyen kísérlethez különlegesen fejlett kukoricaszemekre volt szüksége, ezért Szlovenszkón andezites talaion ne­veltetett nagyobb tömegben kukoricát. A szemeket azután elégette és a hamut vegy- elemzés alá vette. Közben feltűnt, hogy az égetőtégely belső falára vöröses bevonat rakódott. A vizsgálat kideritette, hogy' a bevonat aranyból áll. Sőt, ahol az égetés lassan folyt le, egész összefüggő aranylemezkék jöttek létre. A vidéken itt-ott arany telérek húzódnak a kőzetben, de azon a talajon, ahol az aranytartalmu kukorica nevelkedett, még soha nem talál­tak aranyat. Na^on különös, hogy a ku­korica mellett nevelkedett növényekben, például a disznóbatban egyáltalán nem ta­láltak aranynyomokat. Most érdeklődéssel kutatják e jeienség törvényeit és a felté­teleket amelyek mellett a növények az aranv összegyűjtésére és felvételére ké­pesek. A szúnyogok szeretik a zenét Egy Ross nevű kutató megfigyelte, hogy a szúnyogok igen muzikális lények. Egy angol orvosi újság levelezője megerősíti Ross állítását; azt írja ugyanis, hogy ti­zenhárom év óta abbahagyta a hegedülést, mert a szúnyogoktól nem tudott játszani. Játéka valóságos szunyogfelhőt vonzott kö­ré annyira tömörültek a hegedűje fölött, hogy lehetetlen volt játszani. Ilyen eset természetesen csak jó „szunyogidényben‘f fordult elő, de állítólag mindig vonzza a zene a vérszivó zenebarátokat. Oroszlán mint vagyonőr Az amerikai Detroit állatkertjének pénz­tárát ebben az évben többször is kifosztot­ták a betörők. Hiába volt az őrség minden vigyázata, a betörő a hatalmas állatkert labirintusaiban nappal könnyen elrejtőzhe­tett és az éjszaka biztonságában törte fel a pénztárt. Az állatkert igazgatója elhatározta, hogy elbánik a betörőkkel, éjszakára az orosz­lánok ketrecébe téteti be ládában az össze­gyűlt pénzt. Ide a legelszántabb betörőnek sincs mersze bekopogtatni... Az életmentő cigaretta . Welwynből jelentik: Csodálatos módon meneküit meg egy Harry Robinson nevű sofőr az egyik angliai vasúti szerencsét­lenség alkalmával. Életét annak köszön­hette, hogy a londoni pályudvaron nemdo­hányzó fülkébe szállt be, de mint szenve­délyes nikotinista, meggondolta magát és átvonult egy dobányzófülkébe. A katasz­trófa után kiderült, hogy a H. Robinson által először elfoglalt nemdohányzó fülké­ből csak néhány szilánk maradt, teljesen összezuzódott, a dohányzófülke viszont ép­ségben maradt. A legérdekesebb hogy Ro­binson az égé z vonatösszeütközést átalud- ta. Csak a kórházban ébredt fel és ott tud­ta meg, milyen veszedelemben forgott. GYÖNGYSZEMEK Ne szégyeld soha bevallani, ha nincs iga­zad. (Széchenyi). Ne vállalkozz semmire, amit neiti tudsz elvégezni. (Julius Caesar). önhittség a tudatlanság jele. (Honorlus),

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom