Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-18 / 188. (3740.) szám

>PI«<OT-MAGÍ!Aft-Hna£E»' 1935 augusztus 1S» vasárnap A regényességét vesztett Ada-Kaléh szigete üzlet lett Ada-Kaléh, Jókai híres álom-földje... sportpálya terül el a sziget elsóvégén. Jókai töröké jei futballoznak . . . Vasárnap éppen mérkőzésük lesz Orsovával . . . Ami érdekes: az szigorúan el van zárva. Ami kinn va.n, az túlságosan Üzletszerű. A szigetnek vámkedvezményei vannak 6 igy olcsó a cigaretta, amelyet itt csinálnak, jó a fekete, rengeteg a cu- korbanfött gyümölcs, ba akarsz, vásárolhatsz piros fezt a fejedre, irthatsz levelezőlapot s bujkálhatsz a sötét kazamatákban, megbámulhatod a „kor-i mányzó" magas palotáját, amely uj s a román is­kolát, a kormányzó háza mellett. Van orvos is és nagykereskedő. Elhagyott kertek, rombadőlt falak, kanyargós gyalogutak s mélyen a falak mögött Ada-Kaléh, augusztus. Jobb meg nem emlékezni a zsúfolt vonatról, amelyre Turn-Severinben déli tizenkettőkor fölke­rültünk, hogy Orsovára jussunk. Ilyen terhes em­léket, zajgó tömegével az ember sietve elfeljt s ne szóljunk hosszan arról a keserves alkuról sem, amelyet Orsován a vasúti étterem egész személy­zetének segítségével két kocsissal folytattunk, amig az egyik potom száz lejért hajlandónak mutatko­zott arra, hogy két kilométeres országúton az ada kaléhi partokkal szemben elvisz, megvár és ügye­sen visszahoz. Az utat most csinálják oravicai mun­kások s mi egy pillanatig kegyelettel gondoltunk Kossuthra, aki itt menekült ^t a vendégszerető tö Tökökhöz, Világos után. Az elásott magyar szent­korona helyén megkopott emlék-kápolna áll most. egyedül, a fák alatt. A osona-kossal az alku aránylag könnyebben ment, tarifája van s fél Ada-Kaléh abból él, hogy a szomjas szemű idegeneket szállítja át a kis szi­getre, a másik fele abból, hogy elad az idegenek­nek minden eladhatók cukrot, gyümölcsöt, cigaret­tát, feketekávét, piros fezt és levelezőlapot. Amit azonban e kettő között van, maga Ada-Kaléh, azt az idegen nem láthatja. A muzulmán zárkózott. Kénytelen vagyok lerántani a leplet az ada-kaléhi romantikáról, amely ma már nincsen meg. Ad'a- Kaléh egy kis dunai sziget, amely emlékeit kama­toztatja, de töltetlen rosszul. Jókai s „Aranyember*4 Igen, mi Jókain nevelkedtünk s komáromi létünk­re szomjas szívvel zarándokolunk a Senki szigeté­nek árnyas lombjai alá, hogy visszaidézünk leg­alább egy percet a régi, rózsakertes Noémi-idők- ből. Azóta persze kiderítette az irodalomtörténet, hogy az „Aranyember" maga Jókai volt s a tulaj­don szerelmi regényét irta meg Tímár Mihály törté­netében; átélve a kis regényt a szigoruszemü La- borfalvy Róza minden gyanakvása ellenére egy ba­latoni kis faluban, ahová toppal járt le szombaton délutánonkint, — de az irodalomtörténet nem szá­mol azzal, hogy az olvasó mindenképpen ragasz­kodik illúzióihoz és Ada-Kaléh-t most is a rózsák bűbájos szigetének látja, Jókai szemüvegén át. Ada Kaléh mindennapja Persze, rózsa minél kevesebb van. Csónakunk, — amelyben még négy brassói szász fiatalember uta­zik, akik eleső cigarettáért jöttek — parthoz ütő- dik, kiugrunk a homokra s egy öreg bástyafal, né­hány szilvafa tövében találjuk magunkat. A parton fegyveres román katona áll őrt, szeon- melláthatólag unatkozik. Egy vén török alszik a pádon. Egyébként roppant nagy a csend, csak a tu­catnyi csónak ütődik egymáshoz kopogva. Beljebb megyünk a szigeten. Ennek a szigetnek valóban regényes története volt az újabb időkben is: a balkáni béke 1912-ig meghagyta a török biro­dalom birtokában, holott Törökország erről a vi­dékről régen Tráciáig húzódott már vissza. A ma- gyar-szerb-román Duna között egy kis ottfelejteti, multszázadbeli muzulmán szigetecske volt s ebben állott varázsa, érdekessége. Törökök éltek ittfe­ledve. 1912-ben Magyarországé lett, 1919-ben Ro­mániáé a zöld sziget. Háború előtt még tele volt regényességgel: bu- gyogós törökök sétálgattak itt hosszú pipákkal, nadrágos és fátyolos török nők suhantak a hajdani várfalak mellett pletykálkodni egymáshoz. A ván- dorlókedvü törökök a dunai személyhajókon főzték a kávét, „kafedzsik“ voltak, az otthonmaradtak szilvát főztek és dohányt vágtak szivarrá. Nem le­het mondani, hogy valaha i-s gazdagok lettek vol­na. A sziget igen kicsiny, a nép rajta sok s a tö­rök teieépitette hatalmas várfalakkal, amelyek ké­seibb kényelemesen rombadőltek és nyomortanyául szolgáltak. Ma a regényes múltnak csak szürke em­lékei vannak. A török nők, — biztosan eljutott ide Kemal szelleme, — levették a fátyolt, arcát a leg­szebbeknek is ma már minden férfi láthatja, ami öltözködési érdekesség van rajtuk, az nem sok: a férfiakon a piros fez, nőkön a barna humusz, egyébként akár Bat‘a vagy Nehera is öltöztethetné őket . . . Bazár és mecset A bazársor hosszú és szűk. Ez a legrendesebb negyed itt. Tökéletes, gentleman kereskedők áíla- nak hosszú asztalaik előtt, cukrot, levelezőlapot, cigarettát árulnak, a sziget nagyvállalkozójává pe­dig Ali Kadri küzdötte föl magát, aki „rabigába hajtotta" többi kollégáit, dolgoztatja őket s kiad­ja albérletbe a törökmézet s a dulcsászát. Alinak még Tomesvárott is van lerakata, a Lloyd-soron. Egy apró török gyérek elvezet a mecsethez. A me­cset, szintén idegenforgalmi tárgy, szőnyege azon­ban önnek ellenére is hatalmas és gyönyörű. A szigeten keresztül-kasul gyalogutak, kertek s elzárt házak, rengeteg szilvafa. A szilva, amely az útra potyog, apró és jó. Házaikba azonban nem engednek (be senkit. Ami az idegenek számára (f^dekes volna, azt látni Irta: Szombathy Viktor nem szabad: a bazárig és ne tovább, — mondják gyanakodva és mérgesen, a ház tisztaságát idegen meg nem sértheti, sem cipővel, sem hamis beszéd­del. Pedig hát mi főképpen mégis erre lennénk ki­váncsiak. A házak azonban jórészt nem is látha­tók: fákkal és magas kerítéssel vannak körülzár­va, egyegy kutya ad fontos hirt belölről,* de az idegenekre senki sem kiváncsi. A kis vezető végre alkuba bocsátkozik egy vé­konyáról, szigorú szemű török nővel, aki aztán haragosan és kelletlenül megengedi, hogy bepil­lantsunk lakásába. Ragyogó tisztaság A kis ház kívülről nem sokat ígér, belül egy szabad konyhába lép az ember, a konyha homá­lyos falán rézedényeket látunk s néhány szerszá­mot. A török nő azonban megnyitja gyorsan a szentélyt, a tiszta szobát s valósággal visszahökö- lünk attól a felénkcsapó rendtől s kínos tisztaság­tól, ami itt fogad. Hófehérre súrolt padlón tarka szőnyeg, a falak mentén alacsony, keskeny, csipkés körevetek. Több semmi. Belépnünk persze nem szabad, különösen cipővel nem, hisz ez halálos vé­tek lenne. A török nő, — karján egy csecsemő ül, — kény­szeredetten és szigorúan néz, az idegenforgalom emelése miatt engedményeket kellett tennie s ezeknek a vadul csodálkozó, mindent megtapogató, kiváncsi idegeneknek meg kell mutatnia háza bel­sejét, mert ezek nem nyugodnak, mindent látni akarnak, egzotikumokat keresnek nagy szomjú­ságukban s még a nőiket is le akarják fényképezni, amitől igazán Allah mentsen meg. Félrehuzódik a szigorú török asszony, nagy és hideg distancia van közöttünk, barátkozásra már nem hajlandó. A kávéházban később csodálkoztak, hogy akadt valaki, aki férfit is beengedett a há­zába olyankor, amikor a ház ura nem volt otthon. — Ki fog kapni a feleség! — mondták komoran, Gondolatban bocsánatot kérek a török asszony­tól, aki igy erőszakot tett az ősi törvényen. Mert még csak egy leit se,m íogadott el, sem egy ci­garettát. Bennünket tolakodó, kiváncsi, jajongó barbárok­nak nézett. A régi romantika vége A kedive»S, Jókais Ada-Kaléht persze elsodorta a háború s az utána következő sürü impénumválto- zás. Harminc évvel ezelőtt ez még egy élő, ittfe­lejtett török föld volt, színes, regényes, pazar. Most szomjasszemü idegenek kötnek ki partjain s két órára minden kirándulóhajó. Az idegenek el­lepik utait, rombadőlt várfalait fényképezik s cso­dálkozva nézik, hogy egy szabályos ada-kaléhi egy-egy gazdag ház, udvarán éppen mosnak. Jobbról-balról hatalmas hegyek, a Duna sebesen folyik s hajók dudálnak egymásnak a közeli Vas­kapuban. Kereskedés lett Ada-Kaléh-ból. A sziget azon­ban nem tudja kamatoztatni régi értékeit, a bazá­ron kívül nem ad s nem mutat semmit, a bazársor önmagáért való lett, a törökök eltűntek s vállalko­zók lettek. Megnézni persze, még igy is érdemes, de aki a partra lép: igényeit erősen szállítsa le. Néhány szakállas, alvó mohamedánt fog találni a padokon. Ez a régi világ. Fürge kereskedőket a bazársoron, akik idegenekből élnek: ez az nj világ. A kettő között azonban eltűnt az igazi Ada-Kaléh. Valami naivan ügyetlen, kezdetleges van az egész idegen- forgalom megszervezésében, ahogy itt ezek a szo­morú, zöld szigeten elképzelik az idegenek áradá­sát s költekezését, de elfelejtenek legalább egy csa­ládot matyóruhába, — akarom mondani, török bu- gyogóiba öltöztetni . » . * Kocsisunk persze várt a parton. Ha előre kifi­zettük volna, rég eltűnt volna, szokás szerint. De ez várt és mosolygott. Mikor udvariasan átnyújtot­tam az ezüst százlejest, először háromszor megköp- döste, aztán kétszer a kocsikerékhez vágta. Az el­sőt babonáiból. A második mozdulat szükséges vol­tát azonban hamar megtanulja az' ember s aznap már én is szorgalmasan vagdostam ezüstpénzeimet kövekhez, asztalhoz, akárcsak Olaszországiban, mert sok a hamis pénz s jó, ha sajátmaga ellenőrzi az ember, hogy mit kapott . . . Mint Ada Kaléh esetében is . . , Hü&á tnesie$, d (tO&éoic A P. M. H. számára irta: Benedek Károly (Páris) 1 hangjában alkalmasint a „A szerencse nyomába vándor hiába jár, Egyedül Raoul-nál fészkel — a kék madár". Ezt a kis verset, melyet igyekeztem lehető pontosan visszaadni magyarul, hiába keresné az olvasó Maurice Materlinck összegyűjtött müvei között. Pedig bizony autentikus Materlinck-'köl­temény ez, a „Kék Madár" szerzőjének saját ke­zével írva a saját aláírásával ékesen. Hanem, hogy rábukkanjak, ahhoz egy augusz­tusi week-end-kirándulást kellett tennem ebben a kanyargós, zöldpázsitu Szajnavölgyben és messze a Saint-Germain-i erdő mögött, hol vala­mikor XIV. Lajos vadászott, be kellett térnem a melegben hüs vörösborra egy Chantemesle-i nyári auberge-be. Kedves, hangulatos, ó-francia kurtakorcsma volt, amilyent csak képeken lát már az ember. A korcsmáros is olyan pirospozsgás, szélesvállu, Anatole Francé-figura; a deresedő fején rőfma- gas, hófehér, hegyes szakács-„toque“, amilyent szintén nem hordanak igazi koresmárosok — ha­csak nem a Mme de Perrault meséiben... De honnan ismerem én mégis a való életből ezt a hős-kómikus sasorrot, ezeket a naivan-vidor ke­rek fekete szemeket; ezt a zöldhagyma-illatú, dö­cögő, kemény franciaságot, hol hallottam ugyan? Bizony Raoul volt ő maga saját személyében. Raoul, a bölcsész és mártás-sistergető, „saucier du Roy et bachelier és lettres", ahogy neveztük a Rue Favart-i gentleman-korcsmárost, kinek apró „bar-restaurant“-ja ott állott boldogabb diákkoromban szemben az Opera. Gomique-kal és nemcsak a Vigoipera művészei barátkoztak vele borocska mellett hanem az egykori Caifé Napoli- taine egész Brnest Lajeunesse-i és Catulle Men- dés-i iró-köre is. Hogy lett ■ vén napjaira nyári vendéglős a ki­tűnő Raoul, — nem tudom. Nem mondta el. In­kább a régi időkről beszélt lelkesen egy üveg ó-burgundi mellett, melyet dehogy is hagyott volna, hogy megfizessek. Hozta a „Livre dsQr"-t, a nagy hasas vendég­könyvét, melyet megirigyelhetne minden auto- gramgyüjtő és irodalomkedvelő. Itt volt a buszai dik század egész francia irodalma — en minia­tűré. Csak úgy felületes lapozgatásra látom ben­ne a tavaly elhunyt Comteese de Noaille, a fé­rniük) André Gide, az exotikus Pierre Benőit, a hadi regényíró Roland Dorgelé6, a külvárosi ro­mantikus Francié Carco, a szatirikus Fouchar- difero, a kabaréköltő Tnistan Deréme, ide meg Gomez Gariilo, Henri Béraud, Duvernois nevét, kis aperou-k vagy vensecskék alatt, minő a fen­tebbi, melyet Materlimcktől idéztem. „Tout le gra- tin des lettres" (az egész irodalom reszeléke), — mondja Raoul ée nevet a saját viccéhez, mert hiszen „gratin" korcsmáros szakszó: reszelt saj­tot jelent. A színésznő és a szappan — Hanem mindközött legjobban mégis a boldo­gult Georges Feydeau-t, a szinmüirót szeretem, — mondja. — Az nem volt tréfacsináló, de nem ös- mertem nála ötletesebb embert. Egyszer, emlék­szem, valamelyik prémjére-je volt szintén az Opéra Gomique-ban, melyet (mint mindig) nálam ünnepeltek a fiuk előadás után. Már jócskán benne voltak a vigadásban, mikor megérkezett a (különben ma is ünnepelt) primadonna, a fő­szerep alakító nője, kiről (ezt nem hallgathatom el) az a bir járta, hogy arcfestéket basznál — szappan helyett is. „No, Mester", mondja libegve, „hát aztán meg volt-e elégedve velem?" — „Hogyne", mondja Feydeau, „de nagyon is!" (Mi mást mondhatott volna szegény?) — „Nahát, ha igy van", vágja rá a höigy, „akkor tudja-e, hogy gáláns emberek kézzelfogható kifejezést is szoktak adni az ilyen megelégedésnek? Egy kis emléktárgy, Mester, ön­től, igazán nagy örömet szerezne nekem...“ „Csak nem gondolja, ~ hogy megfeledke-ztem volna róla", mondja kelletlenségét palástolva a jó Feydeau. „Reggel, mire főikéi, meg fogja lát­ni: feküdjön is le minél hamarább, mert az én meglepetésem magánál lesz már jó korán...“ így a művésznő elvilharzott s Feydeau is ki­szaladt kisvártatva, csak úgy kalap nélkül. Visz- sza is jött pár perc aduivá s máris hozott magá­val egy kedves kis csomagocskát, hogy reggel korán juttassam el az operaiénekesnő lakására. — Ugyan mit szerzett ilyen egy hujra. az éjsza­kában, — gondoltam kíváncsian. És legott elha­tároztam, hogy inkább rövidet alszom az éjszaka, de az ajándékot magam viszem el a dívának. — Hát tudja, mi volt benne? Három kis szap­pan és egy vizit-kártya három szóval: „Pour la vie!..." Egy életre a tiéd... Feydeau mint szállodás Bohém ember volt Feydeau (nem is illik, hogy a börze meg a nagybankok közötti uiocát nevez­ték el a nevéről). A lakásával járó rendezgetési gondokat is hamar megunta s mikor jobban ment sora, a Palais d'Orsay Hotel-ban bérelt magának éves lakosztályt. Egy este, hogy készült valahová, s zuhogott az eső, szmokingban álldogált a szálló kapujá­ban bérkocsit várva. Jött is éppen egy kocsi, de abból egy idegen szállt ki kézitáskával a kezé­ben s egyenesen Feydeau-hoz fordult, kit szmo­kingjában alkalmasint a „maitre d‘hotel"-nek nézett. —> Van-e szobája? — kérdezte. — Hogyne volna-! — felelte legkedvesebb mo­solyával Feydeau. — Megnézhetem? — Természetesen — mondja változatlan ked­vességgel az iró. — Ha méltóztatik utánam fá­radni... Liftet, fin! Vendég jött... — s ezzel viszi egyenesen szobájába az ipsét. Ott beszél­gettek tovább. — Nem rossz szoba-, — mondja az idegen. — Sőt nagyon jó; biztosíthatom, — feleli Fey­deau. — Mibe kerül? — Busz frankba naponta. — Nem is drága, — véli a vendég. — Én sem drágálom — kontráz neki Feydeau. — Hát akkor mindjárt benn maradok — mond­ja az idegen és kezdi a kabátját levetni s csak akkor csodálkozott el, amikor Feydeau nyuga­lommal rászól: — Kissé bajos lesz, mert hiszen mondtam, hogy ez az én szobám. Magam lakom benne... Mikor a tulaj — a pali! é: .Vendégek jönnek és Raoul sajnálkozva hagy magamra a vaskos könyvvel ölemben. Ép­pen az ő karrikaturáját nézegetem, melyet a nemrég elhunyt Paul Rab rajzolt egy egész lap­ra, aláírván: „Ez Raoul, Franciaország legjobb lövésze..." — mikor a költők szakácsa ujfent megjelen, nagy-ünnepélyesen hozván kinyújtott karján a legszebb „omelette Fla-mbée‘‘-t, melyet valaha láttam. A lobogó borszeszláng zöld fénybe borítja kerek arcát a fehér föveg alatt. Most olyan, mint valami misztikus szertartás papja. Leteszi a tálat vendégei elé s megint visszaül mellém. — Ugy-e, — mondja büszkén, — milyen finom dolgok állanak itt? Pedig ezt mind úgy Írták currente calamo. A legjobb mégis Jeanson volt, ki, mikor azt kértem tőle, hogy ugyancsak ír­jon számomra valamit, azt irta fel egy számoló- cédulára: „Elismervény 250 frankról, mellyel Raoul mesternek tartozom". — ... Te meg — vág közbe zsörtölődve a kö­vér háziasszony, ki izzadtra pirulva lép ki a konyha lángjai közül — elég pali voltál kigube­rálni 250-et és még ráka-nyaritottad a nyugtára mindjárt, hogy „Acquitté...“ Mert ilyenek vol­tak, kérem, azok a szép idők — mondja tovább panaszo 1 kodva-nevetve. — Ha leült velük az asz­talhoz, mindig ő traktált, a korcsmáros... hát hallottak ilyet?! És hányán maradtak adósok! közülük ... na! Ha azután valamelyiküket meg­szorongattam, hogy fizessen már, akkor kiment Raoulboz a fazekak közé, hogy azt mondja: „Te, Raoul, a feleséged kutya egy nő, hogy micsoda táncot rendez itt a pénz miatt...“ „Hát aztán mennyivel tartozol?" — kérdi az én derék em­berem. „Száz frankkal". — „Nesze itt a száz frank, add oda az asszonynak, hogy ne lármáz­zon, de meg ne mondd valahogy, hogy én tőlem kaptad...“ — Hát ilyen jé dolog volt kérem az irodalom..^ r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom