Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)
1935-08-09 / 181. (3733.) szám
2 <PBAGAlMAGfeRHT1 Le Havreben győzött a kompromisszum (TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON.) de la Rocque mozgalmával, hiszen a hazafias alakulatok élén az ezredesnek jutott a megtiszteltetés, hogy az ismeretlen katona sírjának örök mécsét meggyujtsa. Ez csöndes, de félreérthetetlen tüntetés volt a kormány részéről de la Rocque mellett. Persze a Croix de Feu csak akkor jut majd szerephez, ha elkövetkezik a polgárháború, vagy legalább is az uccai döntés órája. A jobboldal mindenesetre bízik abban, hogy a népfront nem jut el a választásokig és közben történik valami, ami gyökeresen megváltoztatja a helyzetet. A helyzet ugyanis ebben a pillanatban a jobboldal szempontjából ez : ,,Az 1936-os választási győzelem nemcsak rendkívül előnyös helyzetet teremtene az összes forradalmi pártok számára Franciaországban, hanem kezükbe játszaná a legfelsőbb hatalmat az államgépezet, sőt a katonaság és rendőrség fölött — viszont a legnagyobb optimisták sem képzelik, hogy az a paradox alakulat, amely most népfrontnak nevezi magát, a legális hatalommal szemben komoly ellenállást tudna kifejteni.” Ezt irta néhány nap előtt az Echo de Paris, tehát a jobboldal leghivatalosabb szócsöve félreérthetetlenül megmondta: ha a kormányhatalom nem teremt fait accomplit, amivel szemben a baloldal tehetetlen, akkor Franciaország a legközelebbi választások alkalmával a forradalmi pártok irányítása alá kerül. Persze, nagy kérdés, hogy ezt a fait accomplit baloldal felé meg lehet-e teremteni ? Egyedül a hadsereg magatartásán múlik. Csakhogy távolról sem bizonyos, hogy egy élesen jobboldali akcióhoz statisztálni fog-e a hadsereg ? A baloldal bizik benne, hogy nem. Mindenesetre számol a hadsereggel és nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy üdvözlő táviratot ne intézzen a hadsereghez és figyelmeztesse republikánus kötelességeire. Sőt, a kommunisták titkos agitációt is fejtenek ki a katonák között, de ezúttal nem antimilitarista jelszavakkal operálnak. Elvégre a moszkvai parancs közel hozta a baloldalt a francia hadsereghez. Kérdés, hogy ezeknek a jelszavaknak és agitációs iratoknak lesz-e elég erejük a katonaságot a hivatalos vezényszóval szemben ellenállásra bírni, ha egyszer az államhatalomnak szüksége lesz a rend helyreállításához a hadsereg segítségére. A vezérkar és tisztikar természetesen nem rokonszenvez a baloldali törekvésekkel és ha egyszer döntésre kerül a sor, valószínűleg gondoskodni fog arról, hogy a fontos posztokon megbízható, esetleg politikailag indifferens katonák, például négerek álljanak. 56! De azért csak ott állt, mozdulni sem tudott. — Semmi de, Ruth... Erre a rablási jelenetre nem volt szükség, bár roppant kedves és romantikus és én igazán sajnálnám, ha elmaradt volna ... Azonban manapság már nincs ilyesmire szükség ... Tudja-e, hogy a papa rendkívül rokonszenvez magával és szívesen szólítaná fiának ... Mielőtt a férti tiltakozhatott volna, Ruth már hozzáugrott és a nyakába csimpaszkodott. — Szeretem, nagyon szeretem, — ujjongott boldogan. — Szerettem már abban a pillanatban, amikor először álltam szemben életem megmen- tőjével. És milyen kimondhatatlanul szenvedtem ott a Glodre fedélzetén, amikor magát hiába kerestem a megmenekültek között. Oh, édes, egyetlen, drága, cukros, aranyos Robikám ... És mielőtt a férfi védekezhetett volna, már elcsattant a csók az arcán. Nem is egy, kettő, három, több, mint a géppuska ropogása, olyan gyorsan következtek egymásra a cuppanásók. Ez már sok volt szegény Adelaidenek, olyan szívdobogása támadt, hogy érezte, menten ösz- szeroskad, ha itt kell maradnia. Visszafutott a szobájába és keserves zokogással borult a pam- lagra. — Mindennek vége ... sóhajtozta szaggatottan. — ö mást szeret és engem semmibe se vesz.... Bürke pedig a csókzáporból kézzel-lábbal igyekezett szabadulni. Amint lőtávolnyira volt, nevetve tartotta karjait maga elé védőfegyvernek. — Ruth, Ruth, a jóból is megárt a sok... Előszó? a papával kel beszélnem. Még pedig Le Havre, augusztus 8. Hogy a kikötőmunkásság és a tengerészet körében lábrakapott forradalmi mozgalmat gyökerében sikerüljön elfojtani, a kereskedelmi miniszter olyan elhatározásra szánta magát, amely merev ellentétben áll Laval szükségrendeleteivel, sőt az egész takarékossági program szellemével. Amint a Prágai Magyar Hírlap jelentette, az egyik legnagyobb francia utasszállító gőzös, a „Champlain”, tegnap nem tadott menetrendszerűen kifutni a havrei kikötőből, mert a hajó személyzete sztrájkba lépett a bérleszállitások miatt. A kereskedelmi miniszter erre fölhatalmazta a Transatlantique-társasógot, hogy legalább is részben teljesítse a hajómunkásság követeléseit és az eredetileg tervbevett 10 százalékos bérredukció helyett csak egy 3 százalékos bérredukciót foganatosítson. Az ajánlatra a munkásság még nem adott végleges választ. Nagy kérdés, hogy ma délután két órakor a hajó elhagyhatja-e a havrei kikötőt! A hajónak mintegy 800 utasát tegnap az egyik vendéglőben helyezte el a hajóstársaság, a vendéglő éttermében szolgáltak föl ennivalót, mert B r e s t, augusztus 8. A Havas iroda a tegnapi véres zavargásokról jelentést adott ki és megállapítja, hogy a csendőrök és a gyarmati ezred kaszárnyái előtt az őrségnek meg kellett töltenie fegyverét, hogy igy elzavarja a tömeget, amely ki akarta már emelni a kaszárnya rácske- ritését, hogy behatoljon a kaszárnyába s megostromolja a katonaságot. A Havas iroda jelentése szerint eddig több mint tíz súlyos sebesülés történt. A tüntetők sebesültjeit nem lehet könnyen számontartani, mert a német polgárháborúkból tanult taktika szerint a tüntetők magukkal viszik sebesültjeiket. A rendfentartó csapatok részéről azonban megsebesült a mozgóőrség öt és a csendőrség két tagja. Az „Echo de Paris” viszont azt írja, hogy harminc csendőr sebesült meg és a tüntetők sebesültjcinek száma is meghaladja a százat. A Petit Párisién jelentése szerint a tüntetők felszakították az ucca kövezetét és valóságos kőzáport zúdítottak a tengerészeti főnökség őrségének laktanyájára. Á tüntetőknek sikerült a laktanya kapuját is bezúzni és már-már elfoglalták a laktanyát, amiazonnal. Hol van a papa? Londonban? — Seafordon. Ott weekendezünk. A jövő héten indulunk újból Déliafrikába. De nem addig, mig a Westminster Abbeyben el nem mondjuk a holtomiglan-holtodiglant. Hát akkor készülődjünk! Egy órán belül Seafordban vagyunk. — Nem, a papának kell idejönnie. Azonnal telefonálok érte. És rohant vissza a könyvtárba. Sir Stanley- ben megbízott, vele közölhette a leplezetlen igazságot. Whiddon lord ugyancsak meg volt lepve, amikor Bürke a telefonnál jelentkezett. A kapitány elmondotta, hogy megmenekült, de olyan okokból, amiket csak személyesen tárhat fel, a világnak azt kell hinnie, hogy az elpusztultak között van. Ellenben a kis Ruthhal újból valami baj van. És tömören elmondta az öregnek a ma délután történteket. Semmit sem hallgatott el, a csókoffenziváról is beszámolt. Whiddon lord olyan heves nevetési görcsöt kapott, hogy percékig nem jutott szóhoz. De a végén azt mondta: „Kedves fiam, nekem valóban nem lenne kifogásom a leányom választása ellen. Természetes, hogy kettőn áll a vásár." Most meg Bürke hallgatott el zavartan, amiből a nagy emberismerő rájött, hogy Ruthnak ez az uj szerelme is éppen olyan reménytelen, mint a múlt félévi volt Peter, az angol amatőr tenisz- bajnok iránt. Hét óra tájban lord Whiddon autója begördült Foarrest Hdll udvarába. A kiét férfi nyomban bezárkózott a könyvtárba. Egy órán át tárgyaltak és nagyon komolyan jöttek ki a tanácskozásról. Csak a lunchnél lett vidámabb az öreg ur. Ugyancsak tette a szépet Miss Crawford- nak, bár el nem tudta képzelni, mi bántja ezt a, szépséges, kedves leányt, aki a Dél keresztiének, a hajó konyhaszemélyzete is sztrájkolt. Este azonban az utasok visszatértek a hajóra s az éjszakát kabinjaikban töltötték. A párisi lapok megállapítása szerint a kereskedelemügyi miniszter a Transatlantique-társaságnak Laval miniszterelnökkel egyetértésben adta meg a felhatalmazást arra, hogy koncessziókat tegyen a munkásság javára. Sztrájkolnak a mozigépészek P á r i s, augusztus 8. A párisi mozgófénykép- szinházak gépészei tegnap gyűlést tartottak, amelyen bejelentették tiltakozásukat a bérleszállitás ellen és kimondották, hogy mindaddig, amíg a kormány errevon atkozó rendeletét vissza nem vonja, nem veszik föl a munkát. A mozigépészek sztrájkja következtében számos párisi moziban nem lehetett tegnap előadást tartani, a pénztáraknál a közönségnek visszafizették a jegyek árát, a mozikat becsukták és a párisi ticcá- ra olyan jellegzetes mozifényreklámok is kialudtak. kor gyarmati katonaság sietett a szorongatott őrség segítségére és visszaverték a tömeget. A tömeg megfékezése nem ment könnyen, mert megtámadták a gyarmati katonákat is, sőt sikerült több katonát lefegyverezni s csak újabb erősítés után sikerült végleg megtisztítani a tengerészeti főnökség épületének környékét. A párisi lapok egyértelműen megállapítják, hogy a munkások eljárása is bizonyítja, hogy a véres eseményekért a kommunista vezetők viselik a felelősséget. A francia polgárság körében leírhatatlan elkeseredés uralkodik a kommunisták ellen. Sztrájkba lépett a „Lafayette** ét a „Normandia** legénysége is Le Havre, augusztus 8. Annak ellenére, hogy a kormány hajlandónak mutatkozott a le havrei tengerészek és hajómunkások részére enyhébb fizetésredukciót biztosítani, a „Champlain” munkásai tovább sztrájkolnak, úgyhogy a hajó ma délután két órakor sem indulhatott el és az Amerikába készülő utasok most már kétnapos késéséttermében olyan tiszta szívvel nevetett bahó- kás tréfáin. És amikor Sir Stanley poharat emelt minden fiatalra és minden fiatal boldogságára, Adelaide remegő kezéből kihullott a pohár. XXX. FEJEZET. Élet-halálharc a kabinban. Heath sokat forgolódott a tengerészek között és értett a hajómesterséghez is, mint a leggyakorlottabb tengerész. Az Intelligence Service szolgálata nagyon jó életiskola és Heath keresztülment ennek az iskolának minden fokozatán. Alighogy elindult a hajó Gibraltárból, olyan otthonosan mozgott a Dhagalavari fedélzetén, mintha Bombay óta rajta volna a hajón. Sok mindent kell itt kitapasztalnia, de nem szabad túlságosan mohónak lenni, nehogy gyanút ébresszen. Először a hajóval ismerkedett meg. A Dhagalavari mindössze 1500 tonna vizki- szoritásu volt, régi tipusu hajó, 1880-ban épült, de szilárd alkotmány, szolid, megbízható jármű. Alaposan meg volt terhelve, minden férőhelyet kihasználtak, talán egy mázsával sem birt volna el többet, mint amennyi éppen rajta volt. Géped újonnan vannak beépítve, manchesteri gyártmányok, jól dolgoznak és a Dhagalavari 15 csomóval haladt fölfelé a portugál part mentén. Ha tartani tudja a tempót, október huszonnyolcadikén ott lesz a londoni dokkban. Heath-tel együtt harmincegyen voltak a hajón és Gibraltárban Olaf Werner vette át a parancsnokságot. Őt a Dhagalavari emberei még nem ismerték s nem is szerzett nagy népszerűséget, mert a tengerészek nyomban észrevették, hogy csak „alkalmi” ember, aki már rég elszokott a víztől. Nem értett az emberekkel való bánáshoz, nem is törődött velük. A munkától irtózott és úgy hitte, megbízásának teljes mértékben megfelel, ha egyszer-kétszer végigdnspicíálja a hajót. Aztán bevette magát a kabinjába és még az ebédjét is ott fogyasztotta el. A kukta, aki kiszolgálta, mesélte, hogy az asztalán nem a hajónapló, meg a térkép yan kiterítve* hanem 1935 augusztus 9, péntek. sel indulhatnak csak el, ha holnapig sikerül egyezséget teremteni a munkások és a Trans- atlantique-társaság közötti Egész délelőtt folytak a tanácskozások, minthogy azonban nem tudtak megegyezést létrehozni, a sztrájkolok két bizalmi emberüket Párisba küldték, hogy közvetlenül tárgyaljanak a kereskedelmi miniszterrel. A le havrei kikötőben horgonyzó két hatalmas francia gőzös, a „Lafayette” és a „Norman- die” legénysége is csatlakozott a sztrájkhoz, úgyhogy ebben a pillanatban a legnagyobb francia utasszállító hajók megbénultan állomásoznak a havrei kikötőben. A „Champlain” utasai még mindig a döntő szóra várnak és remélik, hogy sikerül megegyezést létrehozni és a hajó elhagyhatja a kiötőt. A „Lafayette” utasai is teljes bizonytalanságban vannak és nem tudják, hogy holnap reggel menetrendszerűen kisiklik-e a hajó a havrei kikötőből. A Francia Jegybank félszézaléhkal leszállította a hivatalos kamatlábat Páris, augusztus 8. A Banque de Francé 3 H százalékról 3 százalékra szállította le a leszámítolási kamatlábat. A lombardkölcsön kamatlábát 5 százalékról 4 százalékra mérsékelte. A kormány deflációs politikájának ez a lépés újabb megerősítését jelenti. Bért lengyel külügyminiszter Finnországba utazott Varsó, augusztus 8. Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka Beck külügyminiszter kabinett- főnökének és magántitkárának kíséretében Gdingenbe utazott, ahol felszáll a „Ciesyn” nevű gőzösre és Helsingforsba utazik, Hackzel finn külügyminiszter látogatására. Beck visszaadja finn kollegájának varsói látogatását Az államvasuti alkalmazottak fizetése: 1.4 milliárd korona Prága, augusztus 8. Az államvasutak 1934. évi zárszámadása szerint a tényleges szolgálatot végző személyzet fizetése 1 milliárd 428 millió 859 ezer 585 koronát vett igényibe, ami 167.5 millióval kevesebb a költségvetési előirányzatnál. Ezzel szemben a f!0o millió 680 ^ ezer koronára előirányzott nyugdijak valóban 781 millió 54 ezer 900 koronát vettek igénybe. A nyugdijak váratlan emelkedését a tö-. meges nyugdíjazások okozták. sorjában állnak a whiskysüvegek és már a kora reggeli órákban kezdi meg az ivást. Két tisztjét már az első pillanatban halálra sértette, mert nem fogott v,e lük kezet. Azt is mesélte a kukta, hogy csupa orvosságos fiaskó van a mosdóján, hogy tányérjait és evőeszközeit maga. tisztogatja és a kabinjában tartja az ételhordó edényeket. Mindez különös és érthetetlen szokásnak tűnt fel az emberek előtt és Heath nem tudta megmagyarázni Olaf Werner különcködését, mert Daughter nem ilyennek ismerte meg utitársát a South Afrikon. Ott nagyon társaslénynek mutatkozott. Érezte, tudta, hogy ennek a különc magatartásnak valami titokzatos oka van. Olaf Wemet ugyan bizalmatlan lehet az embereivel szemben, de ez mégsem magyarázhatja meg a teljes elzárkózást. Ezen a hajón valami rendkívülinek kell lennie, valami olyan dolognak, ami az egész szövevénynek a központja. Abdüllah Khargi herceg valamit előkészít és mert Crawford Róbert nem akart mindenben parirozni, el kellett tűnnie az útból. Heath munkája rendkívül nehéz volt, mert óvatosnak kellett lennie. Senkiben sem bízhatott meg. Nem tudhatta, kiben rejtőzik a banda bizalmi embere. Már az első napokban pajtásl viszonyban volt minden társával és érdeklődve hallotta beszédjüket, megismerte életkörülményeiket és megállapította, hogy a Dhagalavarin mind kitűnő hajós szolgál, de a legtöbbjét valami sötét folt terheli. Az egyik a társát szúrta le hirtelen felindulásában és ezért öt évet ült Dartmoorban. Amikor kikerült, természetesen nem akadt hajósvállalat, amely ilyen priusszal szolgálatba merte volna fogadni. így csapott a markába Abdullh Khargi herceg ügynökének. Jól megfizetik, a többivel nem törődik. — Pedig, pajtás, tudod, ‘volna itt mit felpiszkálni, ha az ember nagyon belenézne a dolgokba. Ez volt az első célzás, amelyet Heath a hajó személyzetének egyik tagijától hallott. De nem folytatta a beszélgetést, hanem durva nevetéssel helyeselt társának. 'Folytatása kőyetke*!*.]] Helyszíni tudósítás Kirestből A KODHAiÁSZ ALEX GREEFF BŰNÜGYI REGÉNYE
