Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)
1935-08-08 / 180. (3732.) szám
2 1935 augusztus 8, csütörtök. ^I^<^-7^A(ASR.HlRLAg váltott be a század Spengler sötét jóslataiból, mint amennyit maga a szerző gondolt —’ nos, akkor ebből a reneszánszból már nem ébred fel Európa. Spengler szerint ugyanis korunk kapaszkodása az erős akaratba, a „sikoly a hérosz után“ elöregedési szimptóma. Aminthogy az volt Róma történetében a fényes kor, amikor a cézárok mindent eltipró akarata vette át a kommandót a birodalom népei fölött. Spengler azt vallja, hogy a tizenkilencedik század humanizmusa és liberalizmusa is a fáradtság, az elernyedés lelki talajából nőtt ki — a túlfeszített idegek kerestek megnyugvást ebben a polgári életfilozófiában. Lelohadt a tűz, amely kemény ideálokat és merész célokat olvaszt ki a köznapi élet salakjából. Az emberiségből hiányzik a heroizmus, már pedig heroizmus nélkül egyetlen nemzet se tud maradandót alkotni. Ez Spengler tétele — és vastagon aláhúzott megvetéssel beszél a polgárról, aki egyre jobban távolodik a természet törvényeitől és elég balga azt hinni, hogy ezzel már meg is szabadult ezeknek az őstörvényeknek gravitációs erejétől. Azt hiszi, hogy ha lankad benne a természet vad lobogása, ez nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, békésebb életet jelent. „Dehogy is — hördül fel Spengler — ez az öregséget jelenti. Nem ti távolodtok a természettől, hanem a természet vad lobogása lohad bennetek.4* A nyugati kultúrából az idő lassan kidesztillálja a gonosz és nagyszerű őserőt. Ami nélkül pedig ez a csodálatos, megtisztult és steril kultúra elpusztul, elpárolog a semmiségben, vad és a természet nyers vitalitásával telitett népek és kultúrák felfalják. Ez Spengler elmélete. S ne tagadjuk, az, amit Mussolini mond Európáról, nagyon közel jár ehhez a felfogáshoz. S ugyanezt vallja Hitler és ezt vallják Európa összes kisebb és nagyobb diktátorai vagy diktátorjelöltjei — most majd látni fogjuk, hogy elérkeztünk-e a cézárok korához és hogy Európa valóban menthetetlenül átlépte-e a férfikor alkonyati horizontját. Most majd látni fogjuk, mennyire üdvözül egy nemzet a heroizmus viharában. Mert ne áltassuk magunkat: a Spengler-féle felfogásnak túlsók követője van újabban Európában. Ez a felfogás pedig köntörfalazás nélkül megveti a békét és dicsőíti a háborút. Spengler szerint az emberiség egyik kártékony balhite, hogy vissza lehet térni ahhoz a korszakhoz, amelyben Európa a hetvenes évektől egészen a század elejéig élt, boldog és tunya semmittevésben. Ez volt az a korszak,! amelyből az emberiség katasztrófája ki-| Hodza egy olasz lapban Gazdasági kérdésekül lehet tárgyalni Magyarországgal, politikai kérdésekről nem A szociáldemokrata párt lapia Hodza nyilatkozatáról Prága, augusztus 6. Zingarelli római szerkesztő cikksorozatot ir a La Stampában Csehszlovákiáról. E lap egyik legutóbbi szám álban Zingarelli szerkesztő Hodzsa miniszterrel folytatott beszélgetését adja vissza „Agrérpanoráma a 17 párt orozágában“ cím alatt. Hodzsa földművelésügyi miniszter a római La Stampa részére nyilatkozott az időszerű politikai és gazdasági kédéeekről. Beszélt Szlovenszkó autonómiájának ügyéről is és leszögezte, hogy pártja decentralizálást kiván Szlwenszkdaiak és a decentralizálás már meg is kezdődött. A német-lengyel mintára kötendő német-csehszlovák egyezmény tervéről a földművelési miniszter kijelentette, hogy az ilyen egyezmény bizalmi kérdés • a német ajánlattal szemben bizalmatlan, mivel nézete szerint, az ajánlat a kisantant egységes arcvonalának áttörését célozta. Abbeli véleményének ad kifejezést, hogy Középeurépában semlegesíteni kell úgy Berlin, mint Moszkva befolyását. A mezőgazdaság helyzetének általános ismertetése után rátért a miniszter a magyar kérdésre és kijei entette, hogy gazdasági téren szívesen tárgyal Magyarországgal, de a politikai tárgyalásokat kizártnak tartja. A középeurópai egyezmény kérdésében elfoglalt álláspontja szerint a középeurópai államok gabona- fölöslegét a nyugateurópai államoknak kellene átvenniük, különben nem lesz béke Középeurópá'ban. Angliára ezen a téren az a hivatás vár, hogy középeurópai búzát importáljon s cserébe olyan iparcikket adjon, amelyet Kteépeurópában nem gyártanak. A földművelési miniszter nyilatkozata a prágai sajtóban nagy visszhangot váltott ki. A szociáldemokrata Právo Lidu a következő észrevételeket fűzi a nyilatkozathoz: — Egyetértünk Hodzsával abban, amit a kisan- tantnak gazdasági szervvé való kiépítésének, szükségességéről mondott e mi is azit tartjuk, hogy a gazdasági kisantant eddig! belső tartalma teljesen elégtelen. Megmondtuk már, hogy a dolgok fejlődésében erősen csalódtunk, még ha nem áltattuk magunkat a gyáriparosok szövetségének, nehézmozgósu bankjaink kiosinyeskedé6e miatt nagy reményekkel, küz- lönösen azonban az agrárpárt okozta tartós nehézségek miatt, amiket éppen ez a párt állított a gazdasági kisantant fejlődésének útjába. Törődni fog most Hodzsa rendszeresen azzal, hogy ez a kurzus pártjában megváltozzék? És tartósan fog ezen dolgozni Hodzsa 6 nem elégszik meg csak alkalomszerű megnyilatkozásokkal? — Nem godoljuk természetsen, hogy Nyugateuró- pa rövidesen elfogadná azt a gazdaságpolitikát, amelyről Hodzsa beszél. — Hodzsa miniszternek az agrárpárt politikai feladatairól mondott szavait nem tartjuk szerencsésnek, még ha a demokráciát hangsúlyozza is. Az itt kifejezett tendenciáknak furcsa izük van, különösen amiatt, hogy fasiszta állam félhivatalos lapjában hajtott. Ez nevelte nagyra a képmutatást és a kockázattól való páni félelmet. Szerinte ugyanis nem a világháború volt a katasztrófa, hanem az a boldog, idilli korszak, amelyre olyan sóvárogva tekintünk vissza. Ebben a korszakban veszítette el ellenállóképességét a nyugati ember, ebben a korban veszítette el az uralmat a történelem erői fölött, ebben a korban lazult meg a csuklójára csavart gyeplő, amellyel valamikor oly biztosan irányította a Történelem táltosait. 'Ebben h korban mérült el Hérosz és foglalta el helyét a Polgár. A világháborúból e felfogás szerint azért lett általános katasztrófa, mert a polgár egész világa összeomlott benne, mert az ember nem tudott úrrá lenni az elszabadult történelmi elemek felett. A századot magukkal ragadták a történelem vad és féktelen erői. Az élet küzdelem, küzdelem pedig nincs rizikó nélkül. Ezt hirdeti Spengler. A pacifista pedig szerinte az, aki irtózik a rizikótól és mert másként nem megy, tehát a küzdelmet is ki akarja kapcsolni az életből — (s nem veszi észre, hogy ez az, ami lehetetlen. Hiszen a küzdelem maga hz élet. S a polgár azzal, hogy a küzdelmet, a harcot megtagadja, kiszolgáltatja magát a héroszA K0DHA1ASZ ALEX GRIEFF BŰNÜGYI REGÉNYE 55 — Halászik, biztosan halászik! — kiáltott fel örvendezve. A halászat az a sport volt, amit nagyon szeretett. Maga is szenvedélyes horgász volt és másokat is szeretett megfi'-velni, gyakran órák hosszat elbámészkodott ezen a nagy türelmet igénylő játékon. Most is otthagyott csapot, papot és futólépésben indult meg a patak partja felé. Ahogy közeledett, lassúra fogta lépteit és lábujhegyen settenkedett a halász közelébe, nehogy elriassza a zsákmányt. A halászok nem igen szeretik, ha megzavarják őket. Olyan ügyesen lopózott el a halászó ember hátáig, s az annyira el volt merülve a halfogás gyönyörűségében, hogy tényleg nem is vette észre a közeledőt. Széles vállu férfi volt, sport- öltÖ7~?,-'Cn, egészen a nyakig lehúzott sportsapkával. Jobbjában a halászbotot tartotta, szájából a pipa lógott ki, az angol halász elmaradhatatlan fapipája. Most megzörrent egy ág a leány közeledtére és a férfi, mintha valamin rajtakapták volna, felugrott és szembeállt a közeledővel. Ruth lába szinte a földbe gyökerezett, mintha sóbálvánnyá vált volna. Nem tudta, hogy valóságot lát-e, vagy'valami káprázat játszik vele. De nem, az a férfi, aki előtte áll, nem más, mint az a bátor életmentője, akiről úgy hitte, hogy elpusztult az égő Dél keresztjén. Hogy megsiratta, milyen nagyon meggyászolta. Pillanatok alatt ezer és ezer gondolat száguldott végig az agyán. De ha ez az ember tényleg Bürke kapitány, miért nem adja tudtul az egész világnak, hogy szerencsésen megmenekült, semmi baja nincs. Miért nem akadályozza meg, hogy az újságok hasábos cikkeket írjanak az ő szerencsétlenségéről és miért vonul vissza a világtól, senkivel és semmivel nem törődve. A dermedtsége pár pillanatig tartott, aztán boldog kiáltás tört fel belőle: — Captain Bürke! — és két karját kitárta a férfi felé. A kapitány meglepetése nem volt kisebb a leányénál, ö is megdöbbenve áll Ruth-hal szemben és nem tudja, mihez kezdjen. Az első pillanatban nem ismert rá az autósruhába bujt kis lányra, de most már tudja, hogy aki igy meglepte őt, Ruth Whiddon, a pénzügyminiszter leánya. Soha még ilyen gyámoltalannak nem érezte magát, mint most. És a leány csodálkozva néz a férfi arcába, amelyen öröm helyett megdöbbent zavar látszik, majd ez az arc kivörösödik és a szemekben a harag indulatai cikáznak. — Captain Bürke, — kiált fel még egyszer a leány és felé siet. Ebben a pillanatban valaki hátulról megragadja. Erős férfikezek szorítását érzi, s a támadója tenyerével befogja a száját, hogy többé ne tudjon kiáltani. Aztán valami érnélyitő illatot érez, még ráeszmél, hogy kloroform az és elveszti öntudatát. Az őrszem érkezett oda, aki nemrégiben fedezte fel az autót és rohamlépésben közeledett Bürke felé, nehogy valami történjen. Most kér- dőlcg nézett a kapitányra. — Be kell vinnünk azonnal!. Kár volt elaltatni őt. Most bajunk lesz vele. Meg kell vámunk, amág magához tér. — Két órán belül felébreszthetjük, Sir, — mondta az őr. I — A véletlen milyen ostobaságokat zúdíthat az ember nyakába, — mondta bosszúsan Bürke. —■ Az első alkalom, hogy kijövök a telepről- és mindjárt ismerősbe botlom. Úgy látszik, hogy nekem is vesztegzár alatt kell maradnom. — Kevesen vagyunk, Sir. Mindössze négyen teljesítünk szolgálatot ezen az óriási területen. Tizenkét utat és a tengerpartot kell ellenőriznünk. Nem csoda, ha ilyen eset előfordulhat. — Nem hibáztatom magukat, — mondta Bürke megnyugodva. — Különben is az eset nem olyan veszedelmes. Ez a kis lány jó barátom és meg fogja érteni, hogy hallgatnia kell. Aztán majd visszaszállítjuk az apjához. Vagy talán ő maga jön érte. Beszélek vele telefonon. Az őr karjai közé kapta Ruthot és igy cipelte a Lanciáig. Bürke gyorsan helyrehozta a hibát és hármasban hajtották be az udvarba. Bürke karjai közé kapta az alvó teremtést és bevitte dolgozószobájába, ahol a pamlagra fektette. Előhivatta aztán Creecknét, hogy őrködjön a leány felett és ha felébredt, azonnal jelentse. Maga pedig bevonult a könyvtárszobába és folytatta muriját. Hat óra tájban jött érte az asszony. A Miss magához tért, Sir, — mondotta csöndesen. — Nem szeretném, Sir, ha valami törvényellenes dolog történne Forest Hill-ben. Elég bajom volt az életben a törvénnyel. — Legyen nyugodt, Missis Creeck, ebben a házban semmi törvényellenesség nem történhetik. Azért vagyunk itt mindnyájan, hogy betű szerint teljesedjen a törvény. Gyors léptekkel sietett a dolgozószobába. Ruth ott ült a pamlagon és fejét tapogatta. Furcsa grimászt vágott Burkára, mert még mindig nem értette meg a helyzetet. — Különös ember maga, Captain Bürke. Először megmenti az életemet és amikor újból találkozunk, egyszerre foglyul ejt. Csöppet sem szé- gyelem azonban bevallani, hogy ebben a fogságban nem érzem magam rosszul és azt kívánom, hogy bár csak miinél hosszabb ideig tartana. —>- Ruth, nagyon komolyan kell beszélnem magával és úgy hiszem, hogy maga jó kis gyerek lesz... — Nem vágyóik már gyerek, — fellelte durcásan Ruth — és a legkeyéisjbbé sem óhajtom*. tolmácsoltatnak Ezekről a dolgokról le világosabban kellette beszólni Hodzsa miniszternek, különösen, hogy elejét vegye oly értelmezóeeknak, amilyeneket ő maga sem tartana kívánatosaknak. Nem engedjük meg, hogy a pártokat JV* pártoknak á« nyilvánvalóan „másodrendű* pártoknak jelölje meg, mert a politikai ösezjátékban valamennyi pártra egyformán szükség van, különösen ahol demokratikus összjátókról van szó, — fejezi be észrevételeit a Právo Lidu. Szeptember 13>án újból összeül a leszerelési konferencia Genf, augusztus 7. Henderson, a leszerelési konferencia elnöke, az elnökség tagjaival közölte, hogy tekintettel azokra a politikai eseményekre, amelyek a kongresszus, legutóbbi ülése óta bekövetkeztek, szükségesnek tartja a népszövetség összeillésének első hetében a leszerelési konferencia egybe- hivását, hogy a jelenlegi helyzet által felmerült problémákat áttanulmányozzák és a konferencia jövő föladatait kitűzzék. A népszövetség titkársága úgy tudja, hogy a legközelebbi leszerelési konferencia szeptember 13-án lesz. A hitbizományi reform terve a magyar minisztertanács előtt Budapest, augusztus 7. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A miniszter- tanács ülései már harmadik napja tartanak a Bakonyban. Ma délelőtt a hitbizományi reformot ismertette Lázár miniszter. A délutáni ülés tárgysorozatán a telepítés kérdései szerepelnek. nak, akinek őseleme éppen a harc. A történelem kőzetéből ezt az egyetlen biztos és mindig visszatérő tanulságot fejthetjük ki. Legalább is ezt a tanulságot fejtette ki a heroizmus főpapja. Most majd látjuk, mit szól hozzá maga a történelem, a jelenlévő, a mindig meglepetésekkel szolgáló és mindig eredeti főhős. Szorongva várjuk a nagy próbatétel végét, mert — megvalljuk — szellemi sorsfordulónak tartjuk, hogy mi történik a fasizmussal Afrikában. Nemcsak politikailag, de ami mégis csak több: szellemileg is. ■raoaBmHHBBBn hogy éppen maga bánjék velem úgy, mint egy gyermekkel. Pláne a nőszöktetés után. Az ilyennek komoly következményei szoktak lenni. — Hogyne, — hagyta rá Bürke. — Öt esztendő Dartmoorban. Adelaide ebben a pillanatban ért a dolgozó ajtajóhoz. Bürke hat órára rendelte oda, hogy diktálni akar. A leány kezében tartva gyorsirási füzetét, már éppen belépni készült a szobába, amelynek ajtaja félig nyitva volt, amikor párbeszéd ütötte meg a fülét. Bobby van benn és egy üde, fiatal női hang szólal most meg: — Vagy még hosszabb fogság ... Az örökkévalóságra szóló. Mellettem ... Annyi báj és odaadás volt ebben a női hangban, hogy Adelaidenek halálos szomorúság öntötte el a szivét... Tehát ez a helyzet? A javit- hatatían agglegény, a hírhedt nőgyülölő már kiválasztott magának valakit, akivel megossza életét? Könnyek szöktek a szemébe és bár szörnyen restelkedett, ott állott tovább is az ajtó előtt, hogy mit felel az a férfi, akit... most már érzi, tudja, végzetesen, halálosan szeret... Bürke azonban egyelőre nem felelt semmit, annyira meglepte, amit a kis lány mondott. Csak állt, állt és bámészan meresztette a szemét a szőke csacskaságra, aki igy beszél vele. —• Mert azt maga is beláthatja, Rob, — csi- C9ergett tovább a lányka, — hogy érthetetlen lépését máskép nem lehet magyarázni, csak úgy, hogy magáévá kiván tenni. Egyszerűen elkábit- tat és idehurcoltat a kastélyába, mint a középkori rablólovagok szokták ... — De Ruth, az Isten szerelmére, — motyogta gyámoltalanul a férfi...- Ruth Whiddon, a pénzügyminiszter leánya. — suttogta maga elé Adelaide. — Tehát őt is a kincs, a társadalmi állás előkelősége vonzza. Ugyan, hát hogyan is ábrándozhatott ő, a szegény magántanitó leánya, az árva, aki most egyedül áll a világban, hogy egy ilyen előkelő ur, mint Sir Róbert Bürke, figyelemre méltatja, foglalkozik vele és ha megismeri jellemét, akkor talán ... Eh, dőre gondolatok ... Ruth Whiddon való neki, akinek a kezével képviselőség, államtitkárság, mérhetetlen vagyon jár... ;(Fol^tatása következik.]) 4
