Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-07 / 179. (3731.) szám

2 >PRA:GAlMA<AAR.HTRLa& 1935 augusztus 7» szerda. kult ki, hogy amennyiben a puccskísérlet a szél­ső jobboldalról indulna ki, a hadsereg egyrésze a ligák mellé fog állni. Ezzel a kérdéssel kap­csolatban újságírók felkeresték a baloldali egy­ségfront egyik vezérét, Pierre Cot volt légügyi minisztert, aki állítólag jól ismeri a francia had­seregben uralkodó hangulatot. Pierre Cot azt válaszolta, hogy szentül megvan arról győződve, hogy a hadsereg államcsíny esetén föltétlenül lo­jálisán fog viselkedni és megőrzi teljes objekti­vitását, Mindössze néhány magasabbrangu tiszt rokonszenvez a jobboldali szélső elemekkel, de a tisztikar túlnyomó többsége kötelességtudó és ez kötelezettség arra, hogy a hadsereg minden körülmények között semlegesen fog viselkedni. A továbbiakban még azt fejtegette a volt lég­ügyi miniszter, hogy szélsőséges szervezetek ve­zetőin kívül, akik nagyrészt kiszolgált tisztek, a politikai pártok közül csak a kommunisták és elvétve egyes szocialisták igyekeztek a hadse­regben politikai befolyást szerezni, de ez alig sikerült és ami a nemzetőrséget illeti, ez feltét­lenül köztársasági érzelmű és megbízható. Ha Lavalnak, aki csak imént tért vissza Géni­ből, ahol a világbéke szempontjából sorsdöntő feladatnak kellett megfelelnie, most nem sikerül valamilyen formában megfékezni a baloldal ro­hamát, akkor el lehetünk készülve arra, hogy Franciaországban rövidesen nagy események fognak lejátszódni. A baloldal mindenesetre nem akarja kiadni kezéből a kedvező, vagy legalább is kedvezőnek látszó győzelmi esélyeket A ta­karékossági rendelet, amely a különben jobbol­dali és hazafias beállítottságú frontharcosokat is szembehelyezte a kormánnyal, mindenesetre alkalmasnak látszik arra, hogy a baloldal számí­tásai valóra váljanak. Kiemelik a másfél millió értékű araircrakománnyal elsüllyedt angol gőzöst Johannesburg, augusztus 6. Az United Press jelenti: Ismeretes, hogy a „Birkenhead“ angol tehergőzös a J ór e mén y ségf októl nem messze négyszázötvennégy főnyi tengerész- katonasággal együtt elsüllyedt. A hajón kö­rülbelül egymilliókétszázötvenezer font ster­ling értékű aranyrakomány volt. Az „Artig- Lia“ nevű olasz gőzös legénysége most e hajé felszinrebozásán dolgozik. Ezenkívül tervbe­vették a körülbelül száz évvel ezelőtt az af­rikai partok mentén elsüllyedt hollandi hajók kiemelését, amelyek szintén nagyobb arany* rakományt és drágakövet szállítottak Kelet- indiából Hollandiába. Magyar tanítóképzőt Keíetszlovenszkónak és Kárpátaliának! Hokky szenátor 7000 szülő aláírásával ellátott sürgős kérdésben sürgeti a tanítóképzőt az iskolaügyi miniszternél Nagyszőllős, augusztus 6. Több Ízben foglalkoz­tunk a magyar tanítóképző felállításának kérdésé­vel. Rámutattunk azokra az okokra, amelyek a ta­nítóképző felállítása mellett szólnak. Sajnos azon­ban ez ügyben minmáig nem történt olyan intézke­dés, amely a kisebbségi magyar elemi oktatást napról-naipra jobban fenyegető veszedelmet elhárí­totta volna. Keletszlovenszkón és Kárpátalján a statisztikai adatokból megállapíthatóan közel 300 ezer magyar lakos él s ennek a háromszázezer magyar lakosnak máig nincs ta- nitóképzó'je. A magyar tanitóhiány Keletszlovenszkón és Kárpát­alján ma már annyira érezteti hatását, hogy sok elemi iskolában ez okból nincs tanítás. Hiányzik a tanitóutánpótlás. Az egyes iskolafenn­tartók átmenetileg úgy segítettek a bajon, hogy gimnáziumi érettségivel rendelkező személyeket vettek fel kisegítő tanítóul. Megtörtént, hogy az is­kolaügyi minisztérium néhány esetben a tanító al­kalmazását képesítés híján kifogásolta s ilyenkor nem lehetett rendes képesítéssel bíró tanítót kap­ni. A Pozsonyban lévő egyetlen magyar tanítókép­zőiből nem kerül ki évenkimt annyi tanító, mint amennyire szükség van. Kelet6zlovenezkó és Kár­pátalja magyar kisebbsége most ismét széleskörű mozgalmat indított a tanítóképző fölállítása érde­kében. Hokky Károly szenátor és törvényhozó társai a napokban hétezer magyar szülő aláírásával ellá­tott sürgős kérdést nyújtott be az iskolaügyi mi­nisztériumhoz. I j Ebben részletesen föltárja a helyzetet és sürgeti a magyar tanítóképzőnek Keletszloven- szkó vagy Kárpátalja arra alkalmas városában való azonnali fölállítását. Hokky érvei A közérdekű sürgős kérdés többek közt a követ­kező részleteket tartalmazza: „Közismert dolog, hogy a tanítói pályára több­nyire olyan szülők gyermekei mennek, akiket uem lehet a tőkepénzesek csoportjába számítani. A kelesztsZlovenszkói s kárpátaljai szülők kényte­lenek gyermekeiket a hat-hétszáz kilométernyi­re fekvő Pozsonyba küldeni az egyetlen magyar tanítóképzőbe. Természetesen ez a szülőknek óriási kiadást jelent, ami megtakarítható lenne, ha Keletszlovenszkón vagy Kárpátalján tanító­képzőt állítanának fel. A magyar tanitóhiány annyira érezhető, hogy sok iskolában éppen ez okból nincsen tanítás. De sok helyen nincs után­pótlás s ka egy idősebb tanító évközben kidől, akkor a tanítás egész évben szünetel. Szívesen szolgálok e tekintetben konkrét esetekkel a Mi­niszter urnák. Azt nem fogadhatjuk el érvnek, hogy Ruszin- szkóban minden évben kibocsátanak egy-két ma­gyar iskolára is képesített tanítót a ruszin taní­tóképzőből. Ezek uiég akkor sem bírják teljes tö­kéletességgel a magyar nyelvet, ha ez az anya­nyelvűk, mert olyan iskolából jönnek, ahol elő­ző ismereteiket nem magyar nyelven szerezték. Ha pedig valaki 8 évig más tannyelvű iskolába járt, mint amilyen az anyanyelve, alig tételezhető fél, hogy tökéletesen beszéli az anyanyelvét. De ha tökéletesen beszélné is, nem ismeri a helyes­írást, amelyet csak az alsófoku iskolában lehet tökéletesen elsajátítani. Aki pedig nem ismeri a magyar nyelv helyesírását, hogyan tanítsa meg arra a gyermekeket? Pedagógiai szempontból te­hát teljesen lehetetlen az ilyen tanítás. így áll­nak elő aztán olyan esetek, mint például Bereg­szászon, ahol a magyar nyelv- és irodalom tanára bocsánatot kért növendékeitől, hogy nem tud magyarul. A keletszlovenszkói és ruszinszkói szülők itt mellékelt 7C00 aláírásával támogatottan kérdem a Miniszter urat: hajlandó-e sürgősen intézkedni aziránt, hogy Keletszlovenszkó vagy Buszinszkó valamelyik ar­ra alkalmas nagyobb városában állami magyar tanítóképző állíttassák fel?“ Méltányos és jogos kérése ez Keletszlovenszkó és Kárpátalja magyarságának s a hétezer aláírás­sal ellátott kérvénynek végre -meg kell győznie az iskolaügyi minisztériumot a kérdéses iskola felál­lításának szükségességéről. Remény lehet arra, hogy neon marad el a komoly eredményt hozó in­tézkedés, mellyel Keletszlovenszkó és Kárpátalja, magyar kisebbségének igen súlyos sérelme nyer­ne orvoslást. Amíg egy magyar kisebbségi iskola megkapja az építkezési engedélyt A marcellházai református iskola odisszeája Komárom, augusztus 6. A hatóságok elkötelez­ték a marcellházai református egyházat, hogy isko­láját az érvényes előírásoknak megfelelően építés­sé u-jjá. Az egyház nem tért ki az utasítás elől s bármilyen terhet hajlandó volt magára vállalni, csakhogy iskolájának fennmaradását biztosítsa. Az egyház az iskolaépitési ügy megfelelő előkészítése céljából járási hivatali bizottságot kért az építen­dő i6kola telekhelyének megvizsgálására s a bi­zottság elé négy tervet terjesztett. A bizottság azonban nem fogadta el egyiket sem s egy ötödik megoldást választott. Erre az egyház közgyűlése erejét meghaladó önadóztatással elhatározta, hogy eleget tesz a hatóság kívánságának. Közben 1935 elején leégett a régi iskola s az építendő iskola terve még máig sincs jóvá­hagyva, mert az országos hivatal mindig visszaküldi bizo­nyos módosítások céljából. Az iskola leégése óta a tanítás a templomban folyt Egy hónap múlva ismét megkezdődik az iskolaév s a marcellházai református gyermekek­nek nem lesz hova jármok. A község lakossága aggódva tekint az iskolaév kezdete elé. A lakosság attól fél, hogy az iskola tervei jóváhagyásának halogatása következtében oly megoldást fognak megkísérelni, hogy a marcell­házai magyar gyermekek a Slovenská Liga kurta- kész} iskolájába járjanak. Nincs módunkban ellen­őrizni, hogy ezek a hirek mennyiben felelnek meg a valóságnak, mégis érthetetlen, hogy hol késik a tervek jóváhagyása, hogy az egyház végre meg­kezdhesse iskolájának fölépítését. — Pilzenben ősszel tartják meg a községi választást. Nagypilzenben a legújabb válasz­tói névjegyzékek szerint összesen 77.354 vá­lasztó polgár van. Pilzenben ezidén esedékes a községi választás. A Lidové Noviny szerint ezt valószínűleg október 13-ra írják ki. A KODHAIÁSZ ALEX 6R1EFF BŰNÜGYI REGÉNYE 51 Október húszadikán délelőtt Adelaide szobá­jában volt és olvasgatott, amikor kopogtattak. George lépett be. — Miss Crawford, Sir Róbert kéreti, hogy szíveskedjék a könyvtárba fáradni. Vájjon mit akarhat tőle? Mi történhetett olyan rendkívüli, hogy bebocsátást nyer a szen­tek szentjébe, amely az első nap óta mindenki elől zárva volt? Bürke egy ismeretlen látogatóval ült a könyv­tár egyik sarkában. A kis asztal szinültig tele voit jegyzetekkel és könyvekkel. Amikor Ade­laide belépett, a kapitány élénk beszélgetésbe volt elmerülve látogatójával. — Parancsolt, Sir Róbert? — Igen, Miss Crawford, azért kérettem, hát­ha egy dologban segítségünkre tud lenni. Most érkezett látogatóm, Mister Pcnby, érdekes és különös dolgokról értesít. Elsősorban örvende­tes újságról számolt be, Sir Arthur állapota egyre javulóban van. Sebei szépen gyógyulnak és ha minden jól megy, a végszóra visszanyeri egészségét. De különös víziói vannak. Vala­hogy folyton olyanon jár az esze, amik a ka­tasztrófával és a szerencsétlenséget megelőző dolgokkal vannak összefüggésben. Gyakran mormolja a rádiógramm szövegét. . . Azért ké­rettem, Miss Crawford, hogy talán maga is pontosan visszaemlékezik, hány szót tartalma­zott ez a rádiógramm, amit első találkozásunk alkalmával átadott nekem. Adelaide habozás nélkül válaszolt. — Tíz szó volt benne, Sir Róbert. Határozot­tan tudom. — Én is ennyire emlékezem... És most Itt van ez a különös dolog. .. Sir Arthur minden szavát, amit kórágyán kimond, pontosan fel­jegyzik az ápolók, akik különben a Scotland Yard szolgálatában állanak. Szaggatott szavak ezek, de mivel gyakran ismétli, a végén mégis rekonstruálódik a rádiógramm szövege. Egyszer három-négy szót ismétel, máskor megint csu­pán egyet hajtogat állandóan. Volt eset, hogy összefüggően többször egymásután elmondott kilenc érthetetlen szót is. Ez elég gyakran meg­ismétlődött, például az elmúlt éjszakán is. Ki­lenc különálló, jól tagolt szótl Ez az érde­kes! Sem kevesebbet, sem többet. És megfigye­lik rajta a nagy erőlködést, mintha valamit még fel akarna idézni. Egy szót, ami talán kiesett az emlékezetéből. Mert, ugy-e, Miss Crawford, én is jól emlékeztem, hogy tiz szó volt ebben a sürgönyben és nem kilenc? — Igen, Sir Róbert, — erősítette meg Bürke szavait a leány. —- Köszönöm, Miss Crawford, ezért fárasz­tottam. Fejet bólintott Adelaide felé s a leány tudta, hogy ez elbocsátást jelent. Rosszkedvűen tért vissza a szobájába. Az első napok boldog han­gulata már eloszlott és mindinkább visszatért az a bántó gondolat, hogy Bürke csupán azért hozta ide, hogy egy kalandos szenvedélyét ki­elégítse. Ez nem hagyta nyugton. De ha job­ban magába nézett volna, rájön, hogy tulajdon­képpen mi bántja. Alapjában nem igy képzelte a forest hill-í időzést. Neiü hitte, hogy ez az átkozott ügy annyira lefoglalja Bobbyt, hogy jszámára alig marad ideje. Úgy gondolta, hogy többet lesznek együtt, hogy gyakran fog felol­vasni, hogy elsétálgatnak ve fölényes őszi dél­utánokon, el egészen a homokos tengerpartig, amely ott húzódik néhány mérföldnyi távolság­ban az uradalomtól és szobájának ablakából egész jól látható a kékesszürke vízfelület. Nem a szabadság hiánya bántotta, hanem a magára hagyottságé. Olykor-olykor felkereste Julienne nénit és elbeszélgetett vele, mert szívesen hall­gatott mindent, ami Burkéval volt kapcsolat­ban, ami szüleire, gyermekéveire vonatkozott. De ezek az órák is ritkák voltak, mert Julienne nénit nagyon elfoglalta a háztartás gondja. Te­hát csak a könyvek maradtak a számára és a gondolatai, amelyek egyre reménytelenebbek, egyre kilátástalanabbak voltak. Most maga sem tudta volna megmondani pél­dául, hogy miért fakadt könnyekre, amikor az iménti szertartásos beszélgetésükre gondolt. Hi­szen, igaz, csak nem nevezhette Bobbyt ezen a néven egy idegen előtt és Robby sem hívhatta őt Lédének, ahogy négyszemközt becézni szokta. De mégis milyen jó lenne, ha bizalmasa volna, ha minden gondolatát közölné vele, ha munká­ját nem venné körül az elzárkózásnak s a tit­kolózásnak ez a kibírhatatlan légköre .,. A délutáni órákban aztán olyanvalami történt, ami teljes tudatára ébresztette a Robby iránt táplált érzelmeinek .. >. XXIX. FEJEZET. Egy csacska leány fogságba kerül. Lord Whiddon birtoka ott volt Seaford kö­zelében és ezt a weekendet a lord arra szánta, hogy leányával kimegy a birtokára, körülnéz ottan, kipiheni a Dél keresztje izgalmas utjának reminiszcenciáit, mielőtt újból nekivágna az afri­kai útnak, amelyet ez alkalommal már egy luxus­hajón fog megtenni, mert a kis gőzösök iránti bizalma a katasztrófa után kissé megingott. Lord Whiddon délután a tiszttartóit számol­tatta és igy szabadságot adott a leányának egy kis kirándulásra. Ruth szenvedélyesen szerette ezeket a magányos bolyongásokat, amelyeknek semmi céljuk nem volt. Majd erre, majd arra vágott neki a széles országúinak kis Lancia ko­csiján és kedvére elégítette ki felfedező hajla­mait. Most keleti irányba vette az útját és a parti országúton robogott előre. Tudja latén* mit akart, talán be akart szaladni Hastings-be, amely már a téli álomra készülődik, elmúlván felette a vénasszonyok nyara. Annak ellenére, hogy az égboltozat nem volt egészen tiszta, jó idő volt* egyike a ritka kedvező napoknak. A Beachy-fokot tövében vágta át. Nagy sík­ságon vezetett ez az ut és unalmas volt nagyon* mert eltávolodott a tengerparttól. De nemsokára újból érződött a viz felett lebegő sós pára* amelyet Ruth kitágult orrlikakkal szívott be. És kis idő múlva egy kis kanyarodóból újra fel­tűnt a csatorna. Jobbkéz felé gondozott mezei ut vált ki az or­szágúiból. Vájjon merre vihet? Ruth nem habo­zott sokáig, befordult az útra, amely sok kanya­rodással haladt a part felé. Kis idő múlva egy kiemelkedő platón hatalmas kőkerítést pillantott meg a lány, olyan volt itt a lapos vidéken, mint .valami váracska, amely őrködik a vidék felett. Vájjon milyen épület lehet a fal mögött? — ez a kérdés szörnyen izgatta a kiváncsi lányt. Va­lószínű, hogy a mezei ut egyenesen oda vezet és ott vége is szakad. De most jobbra ujJ ut szakadt belőle és Ruth habozás nél­kül erre fordította kocsiját. Úgy látszik, ez az ut jó mérföldnyi távolságban megkerüli a várat. Ruth lassú tempóban haladt, egyszerre csak kocsija nagyot zökkent és pukkanás hallat­szott. — Defekt! — kiáltott a lányka elkeseredetten és leugrott a kocsiból, hogy előkeresse szerzá- mait. Eléggé önállóságihoz szoktatott lány volt és értett az autó minden csinjához-binjához. Azon a helyen, ahol a kocsit a baleset érte, siRíl fák állottak és bár ágaik csupaszok voltak, mégis elfedték a. kőfalat. Ruthnak most nehezére esett a munka, nagyokat fújt és gyakram felemelke­dett, hogy megtörölje izzadt homlokát.- — De jó lenne, ha valami teremtett lélek erre járna, aki megsegítene. — sóhajtott fel. És ebben a pillanatban észrevette, hogy az úttól nem messzire, bizonyára valami patakocska partján egy férfi ül. lehetett vagy ezer yardnyira. A férfi nem vette észre idáig az autót, a pukka­násra sem riadt fél. bizonyára nagyon el van merülve munkájában. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom