Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-31 / 199. (3751.) szám

4 T^<M-MA6$^-HTEL5r> 1935 aiagmsbaa 31» aromboL Potyautas a sárhányón Ételstandard kél arasznyira az országul fölött.-Híreké VÍZUMOT (magyart, románt, lengyelt, bol­gárt) igen t előfizetőinknek ás olvajóink- uk gyorsan és n^egbizhatéan megsseres feasonyi kiadóhivatalunk: Bratislava, L6- rinekapn-ncea 17. IL (Central Paasaga). Ilyen aflevelek meghossaabbitását la vállal­ják. A többi oraaágba szóló vízumot ás meghosszabbítást prágai kiadóhivatalnnk eszközli: Praha, IL Panská ni. 12. IIL fff. Bolyhy Jánost Hajléktalanok i. Hogyha pedig a tervező elnagyolja a terveket és az alapépítménybe hordképes pillért nem fektet: légvár csupán a palota —• és fölül hiába beton, hogyha beletartozókat szerkezetébe be nem von. II. Bántóan elrajzolt e kor, összhangtalan itt terv és cél, oly égbekiáltóan sok, ki számításon kiviil él. Pedig, ha mérnök akadna, ki egyet-egyet bemérne, tudom, oszloppá válna mind, s nem jutnának — szemétre. — Ssüllő Géza Genfben. Pozsonyi szer­kesztőségünk jelenti telefonon : Ismeretes, hogy a negyven milliónyi kisebbséget fel­ölelő európai nemzeti kisebbségi kongresz- szus ezidei üléseit szeptember 2—4-ike kö­zött Genfben tartja. Dr. Szüllő Géza képvi­selő, az országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párti képviselők közös klub­jának elnöke, a nemzeti kisebbségi kon­gresszusnak megalakulása óta alelnöke, tegnap utazott Genfbe a csehszlovákiai ma­gyar kisebbség képviseletében. — Előkelő angol köztisztviselő és ma­gyar zongoraművésznő házassága. Buda­pesti szerkesztőségünk telefonon jelenti: A múlt napokban érdekes esküvő volt Lon­donban. Jaques Cecil Melbrun angol kül- ügyminisztériumi titkár, aki nemrég a buda­pesti angol követségen teljesített szolgála­tot, oltárhoz vezette Mollinári Anna zon­goraművésznőt, Mollinári Lajos leányát, — Dr. Eszcnyi Gyula a rima-sajóvölgyi orvosegyesület uj elnöke. Tornaijáról jelen­tik : A csehszlovákiai orvosok országos egyesületének rima-sajóvölgyi fiókja Csíz- (ürdőn tartotta meg évi rendes közgyűlését. A lemondott dr. Zehery István főorvos el­nök helyébe egyhangúlag dr. Eszenyi Gyula főorvost, Rimaszombat város polgármesterét választották meg. Dr. Zehery István volt el­nök érdemeit jegyzőkönyvben örökítették meg. A közgyűlést társasvacsora követte. — A csehszlovákiai Magyar Újságírók Uniójának pozsonyi kerülete szeptember 3-án, kedden este a pozsonyi Park-kávé- házban tagcptilést tart, amelyen — tekin­tettel a napirend fontosságára — a megjele­nés kötelező. (Hivatalos.) — A magyar nemzeti párt párkányi járási képviselőtestületi tagjainak értekezlete. Pár­kányiból jelentik: Baig Árpád körzeti elnök ve­zetése mellett a párkányi járás magyar nem­zeti párti képviselőtestületi tagjai és egy pót­tagja értekezletre gyűlt össze. A képviselőtes­tületi tagok kifogásolták, hogy a járási képvi­seletet a törvény rendelkezése ellenére még mindig nem hívták össze. Elhatározták, hogy klubot alapítanak, amelynek a járási képvise­lőtestületi tagokon kívül a jelölőlistán szere­pelt párttagok, a helyi szervezetek és a mun­kás szak osztály egy-egy kiküldöttje lesz a tag­ja. A klub háromhónaponként tárgyalja meg a folyó kérdéseket. xx Olcsó pausálkurák a Magas Tátrában. Az ujtátrafüredi Gyógypalota és a tátra- széplaki Dr. Guhr-szanatórium az utósze­zonra és télire olcsó pausálkurát ajánlanak, A 7-napos kúra ára 2-ágyas szobában 692 Ke, 1-ágyasban 755 Ke, 2-ágyasban fürdőszobával 755 Ke, 1-ágyasban fürdő­szobával 818 Ke. Az árban bent van ; lakás folyóvizes szobában, fűtés, világítás, teljes ellátás napi 4-szeri étkezéssel, diétás is, or­vosi és villamos kezelés, vizgyógyfürdö, gyógydij, kiszolgálás, forgalmi adó. Tuber­kulózis kizárva. Bővebb felvilágosítást ad­nak a fürdőigazgatóságok. Néha egészen nevetségesek a végzet utjai. Ho­gyan történt példáid, hogy egy szegény kUzködő vándoron segíthettünk? Végzetszerűen el kellett indulnunk egy tátrai útra. Végzetszerűen alkalmi utasokként vakációra hazatérő két kislányt vittünk magunkkal, akik ugyancsak fatálisán jól bereggeliztek és a Popova kemény kanyarjaitól, meg a forró motorszagtól rosszul lettek. Meg kellett állnunk miattuk. Ha mindezek az előzmények nem történnek, nem ér­het utói a szegény vagabundus, aki egy szamóca­illatos erdőszélen ilyenformán mégis utóiért s táborozásunkat először távolból szemlélgette, fá­radt szemeiben valami sóvár szerelemmel az autó iránt. A gyerekek az erdőbe rejtőztek bánatukkal, sofőrünk a pázsiton szalonnázott, utitársaim a kocsiban tízóraiztak, magam kint élveztem nagy kortyokban az üde hegyi levegőt. A vándor köze­lebb jött. Változatlan autóimádattal, szerényen köszönt. Reszkető kis mosollyal érdeklődött, ho­vá megyünk s hovávalók vagyunk? Nem sok kérdezősködés után elérkezettnek látta a lélek­tani pillanatot, hogy megkérdezze: nem vennők-e fel az autóra egy darabon, mert már nagyon fá­radt. Elül bárhol, csomagtartón, sárhányón, fel­hágón, csak az ég szerelmére vegyük fel, mert már nem bir gyalogolni. Elnézem a jó embert: viseltes nadrág rajta, egy agyonizzadt ing, karján egy kopott kiskabát, kezére akasztva egy pár cipő. Lába mezítelen, hólyagosra feltörve, szélesre taposva. Fejét a ha­ja tövéig feketére égette már a nap. Panaszko­dik, hogy az egyik térde rettenetesen fáj, nem tud vele mit csinálni. Szó szót követ s egy vázlatos­ságában is meghökkentő kép alakul ki egy ember­sorsról. Elesett életharcos. Egyetlen reménye van még s ezután a reménye után fut Komárom­ból Lőcsére. Gyalog. Pénteken indult s ma kedd van. És itt még 15—20 kilométernyire vagyunk a legközelebbi falutól. Az első száz kilométeren meg nem állt. Azután fokozatosan kevesebbet bírt, ma már boldog lesz, ha negyvenet meg tud tenni. Vereskőn hált, onnan jött hajnal óta. Va­laki egy papirkára irta a falvak neveit, melye­ken át Lőcséig eljut, nézzük meg, jó-e a lista? Jő. Csak a lábak birják odáig. — És érdemes magának ezt a rettentő utat megtenni gyalog, Komáromból Lőcséig, ebben a pokoli hőségben? — kérdezem. — Kérem, mit tehetek? Ez az egy reményem van még. El kell jutnom mindenáron. Pénzem pedig* nincs egy fillér sem, tehát csak gyalog mehetek. — És ha nem válik be, amit Lőcsén remél? Mi lesz akkor? — Nem tudom. De amíg bizhatok benne s amig lélekzetem van, addig megyek. És minden szava mellé az a kis szenvedő, alázatos, menekülő mosoly, amely némán kér, kö­nyörög, csak egy kis kuckóért ott a sárhányó elején, vagy a csomagtartóban... — Egyházi kömienetek szabadon tarthatók Fran­ciaországban, Parisból jelentik: Az egyiházi körme­neteik tartásának kérdése Franciaországban az állaim,tanács legutóbbi döntésével végső elintézést nyert-. A saint-nicolas-de-porti polgármester az egyiházi kömienetek tartását községe területén s a községi összes utakon eltiltotta. E rendelet el­len a- plébános hivatalos hatalommal való vissza­élés miatt panaszt emelt. A panasznak egész ter­jedelmében helytadtak, vagyis a polgármester ren­deletét hatályon kivül helyezték, megsemmisítet­ték s a költségekben a községet, marasztalták el. Aranyérnél és az ezzel járó bél­dugulás, végbélberepedés, kelés, terhes vizelési inger, májd'uzzadtság, derék­fájás, mellszorulás, szívdobogás és szédülési rohamok esetén a termé­szetes „Ferenc József" ke^eruviz használata csakhamar kellemes meg­könnyebbülést eredményez. A belső bajok orvosai az igen enyhe hatású Ferenc József vizet gyakran min­dennapi használatra, reggel és este egy-egy félpohárnyi mennyiségben ren­delik. — Julius Caesar az olasz újságírók pártfogója. Az olaszországi fasiszta hírlapírók nemzeti szövet­sége Julius Caesart pártfogójává, tette meg — annak hangsúlyozásával, hogy ezzel nem a hadve­zért vagy ólilaiítfédiut, hanem az újságírót tiszte­lik mag benne'. Ilyennek kell Caesart tekinteni az általa alapított „Acta diurna“ révén, amelyek a napi események közlésénél fogva a régi Róma első hírlapjává lettek. így Julius Caesar az első római hírlapíró. E határozattal nyilván Olaszország tör­ténelmének egységét akarják dokume,utálni, mely a hírlapíró Caesartól kezdve a hírlapíró Mussoli­niiig azakadotlanul tart. Mit csináljunk? A kocsi tele van velünk. Kint nem bátorságos utast vinni, meg a sofőrnek is kellemetlensége lehet miatta. Dehát szinte ne­künk is fájnak ennek az embernek a sebei, lehe­tetlen itthagyni s elrobogni mellőle! — Ki felel aztán, ha valami baj éri, leesik a kocsiról vagy szembejövő kocsi lesodorja? — 6, kérem, énvelem ne tessék törődni, én felelek mindenért. Engem nem ér baj, meg tetszik látni. Nagyon fogok vigyázni Beszálltunk, potyautasunk boldogan végig- nyult a jobb első sárhányón, a feje a reflektor mellé került, kis cókmókját maga alá tette és hálás mosollyal nézett vissza ránk, mikor elin­dultunk. A kis sportzászló éppen az orra előtt lo­bogtatta apró vásznát, kapdosta a fejét tőle, be­lülről szóltunk neki, csavarja fel, hogy békéje legyen. Mindnyájunkat valami jó érzés öntött el. Mint­ha a sárhányó felől egy elpihenő, sorvert ember pár jobb perce áramoltatna valami különös flui- dumot a gép érctagjain át. Sosem fogom felejteni ezt a napégetett fejet ott a reflektor nikkel-gömb­jénél, a kis sárga zászló nyeléhez tapadva. Autók jöttek szemközt. Utasaik mind valami átszelidült mosollyal nézték a különös látványt. Mind észre­vették a teli kocsit s kint az „esett embert”. Min­denkiben megmozdult valami, ami az arcra mo­solyt ültet, de a mosoly belSő megindultságot leplez. A barna fejben pedig bizonyosan egymást kergették a nehéz gondolatok, mig fáradt tfste elnyúlt a forró gépen: mi várja útja végén? Érde­mes-e az erőfeszítés? A szaggatás a tagokban, a hólyagos talpak, az éhes gyomor? Nem jobb len­ne-e lesodródni egy szembejövő kocsi kerekei alá s befejezni mindent, mindent?... Nem, még nem. Még hisz, még görcsösen megkapaszkodik, szinte előttünk úszik, múltba 5 ragadna minket s az egész kocsit magával, égő türelmetlenséggel. Elvittük jó háromóra gyaloglásnyira. Ott le­tettük egy útelágazásnál, ahonnan leghamarább elérheti Lőcsét. Mi másfelé tartottunk. Hálál­kodva köszönt el s pillanatok alatt porfelhőbe takarta előrerugaszkodó gépünk. És a hetven kilométeres rohanás most bán­tott, szégyenitett, mindég azt kellett számolgat­nom, mennyit lép az a feltört, hólyagos láb az alatt, mig mi kényelmes ülésen tovasuhanunk? A jobb első sárhányó, a reflektor nikkelgömbje mellől valami torz vigyorral nézett be a kocsiba, mintha arra emlékeztetne, hogy ő egy külön élet­standardot képvisel. Modern áramvonala lehet sikkes, előkelő és magaslatot jelző annak, aki tulajdonának mondhatja, de — jaj annak, aki négynapos kutyagolás után lerogyva ráhasal, hogy embertárs! szeretetből megtakarítson pár kilométert s ott, a tűző napon és inget-cibáló szélsodorban lihegje ki minden fáradalmát. Két arasznyira a végtelen fehér országutak porától. Számára még ez a két arasz az életstandard. Aztán csak a teljes porbahullás következik... NYIRESI-TICHY KÁLMÁN. — Hatvanhat órát úszott egy lezuhant repülő­gép a tengeren. Reburne és Bruyant francia re­pülőket Saigonból a Pulo Condore szigetekre vezényelték, hogy repülőgépükön szállítsanak el egy megbetegedett francia tisztviselőt. A távol­ság alig 200 kilométert tett ki s igy a repülők semmi ennivalót nem vittek magukkal. A déd- kinai tenger fölött a repülőgép viharzónába ke­rült s lezuhant a tengerre. A gépnek semmi ba­ja sem történt s a repülőkkel hatvanhat órán át bukdácsolt a viz színén. Egy japán hajó ta­lált rá az úszó repülőgépre s az éhségtől elalélt pilótákat megmentették. — Háromévi börtön egy erdei pásztorórá­ért. Rimaszombati tudósitónk jelenti: Genye István 23 éves guszonai legény ez év júniusá­ban a tamásfalvai erdőben összetalálkozott egy csinos fiatal leánnyal, akit szerelmi aján­latokkal kezdett ostromolni. A lány azonban nem akarta meghallgatni a legény szerelmi ajánlatát, mire ez éktelen dühre gerjedt, bicskát rántott a szerencsétlen fiatal Lányra és erőszakot követett el rajta. A rabiátus le­gényt most vonta felelősségre a rimaszom­bati kerületi bíróság és három évi börtön- büntetést szabott ki rá. xx Érelmeszesedésnél tiltva van a sok folya. dék, csak Salvator Forrás vizet ihat bármilyen mennyiségben, mert az diuretikus hatású. (2) — Egy romániai csodarabbi nagy vendég­forgalmait idézett elő Szobráncfürdőn. Szob- ráncfürdőn töltött mintegy tizennégy na.pot a viznicei csodarabbi. A faetveniötéves cs o darab- bi Marienbadból hazatérőben Szebráméra tért be utókorára. Itt fogadta hívőinek seregét, akik tanácsért járultak eléje. A ceodaralbbinak rengeteg ajándékot és pénzadományt- hoztak hívei -Az ajándékokat és a pénzt a rabbi szét­osztotta szegény zsidók között. A kis kötet­sz] ovenszkói fürdőt a csodarabbi hívei annyira megtöltötték, hogy a. fiiirdőigazgatóság kény- tolen volt szükségezállásokat berendezni még a fürdőszobákban is. Társadalmi Élet # A Léva és Vidéke Főiskolások önsegélyző Egyesülete most ünnepelte fenn állásának 15 éves évfordulóját. Az egyesület nagyon sok diákot segített meg eddig, amiben viszont a lévai jószivtl közönség nyújtott neki támogatást. Az egyesít- let műsoros est keretében ünnepelt. Vae Pál eV nők köszöntötte a közönséget, majd az alkalmi főiskolás énekkar egy diákdalt adott elő. Lányt Baba nagy tetszéssel lévai szerzők darabjait éne­kelte Schubert Pál zongora-kísérete mellett. Ács Imre tréfás előadása és szép görltáncok egészé tették ki a tetszéssel fogadott műsort. —- Jogerős a gyermekgyilkos dobsínai munkás tizenötévé. Rimaszombati tudósitónk jelenti: A rimaszombati esküdtszék tavaszi ülésszaka során tizenötévi fegyházbüntetésre Ítélte Budák Simon 28 esztendős dobsinai fuvarost, aki ez év feb­ruárjában revolveres merényletet követett el fe­lesége ellen. A revolver csütörtököt mondott, erre a bestiális férj bicskát rántott és borzalma­san összeszurkálta az asszonyt. A szúrások kö­zül kettő az asszony karjai között lévő csecsemő fejét érte. A gyermek a sebesülésekbe belehalt, Hudák, akit részeges embernek ismertek a kör­nyéken, biróság előtt azzal védekezett, hogy be­számíthatatlan állapotban követte el tettét, a vé­dekezést azonban a biróság nem fogadta el. Fel­lebbezés folytán most került az ügy a legfelső biróság elé, amely teljes egészében megerősítette az elsőfokú ítéletet. xx Joe, az automaták királya Prágában, A prágai rádióvásáron, az uj Empo-pavillonban egy automata-ember látható, mely óriási feltű­nést keltett. Joe már az egész világot bámulatba ejtette. Amerikában Bendix-ék állították ki, Pá­rásban autókat adott el, most pedig néhány na­pig az Empo-készülékeket mutatja be. Ne mu­lassza el, Joet megnézni, igazán érdemes! —- Janik Vencel „szerkesztő" legújabban Ha­mis tanuzásra való rábírás miatt élvezi az ügyész­ség vendégszeretetét. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: A kassai rendőrség ismét letar­tóztatta Janik Vencelt, az Echo Vychodu dórii lap szerkesztőjét. Ez alkalommal hamis tanuzás- ra való rábírás miatt. Tavaly zsarolás miatt többíhónapi vizsgálati fogságban ült. Mikor sza­badon engedték, akkor váltóhamisítás miatt kel­lett visszamennie a vizsgálati fogságba. Mikor ismét kiszabadult, egyes tanukat rá akart hinni, hogy a rendőrség előtt a váltóhamisitási ügyben tett vallomásukat javára változtassák meg. Va­lószínű, hogy most ügyeinek főtárgyalásáig már a fogház lakója marad. — Egy autókarambol utóhangjaí a bíróság előtt. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: Néhány hónap előtt Nemcsice községben Nes- ti-ckv István 6 éves fiával kocsin hajtott a falun át. Hirtelen egy autó bukkant föl, amely a fo­gatnak rohant. Az összeütközés következtében a kocsi foiborult. Hozet Vince sofőr nyomban ki­ugrott az autóból és a kisfiú segítségére sietett. Pillanatok alatt azonban hatalmas tömeg vette körül, mintegy busz ember nekiesett és ütlegelni kezdte. Az előhívott csendőrség csak magyneihe- zen teremtett rendet, a felingerült lakosság a csendŐTséignek is ellentállt. Közben senki sem tö­rődött a kocsi alatt fekvő sebesüli gyerekkel. A sofőr súlyos sérüléseket szenvedett. A tren- cséni törvényszék a tizenöt falubeli gazdát a sú­lyos testi sértés vádja alól fölmentett. A po­zsonyi felsőbíróság mind a tizennégy vádlottat 2—2 havi fogházzal és fejenként 200 korona .pénz- büntetéssel sújtotta. Nesticky István, aki maga is tevékeny részt vett a sofőr ütlegelésénél, idő­közben meghalt. — Elsikkasztotta a kantinos pénzét és meg­szökött egy jolsvai katona. Rimaszombati tu­dósítóink jelenti: A jolsvai kaszárnya kanti­nosa tegnapelőtt Klein Vilmos közkatonát el­küldte a nagytirafikba, hogy onnan 6500 koro­na ellenéiben hozza el a szokásos dohányárut, Miután a katona a késő esti órákig sem tért vissza, a kantinos személyesen ment el a do­hánytőzsdébe, ahol azt a meglepő választ kapta, hogy Klein egyáltalában nem járt ott. A kantinos azonnal jelentést tett a csemdőir- ségen, ahol azonnal megállapították, hogy Klein Friedmann László nevű barátjával együtt még tegnap délelőtt elutazott Kassa felé. A nyomozás azt is megállapitotta, hogy a szökést előkészítették. Friedmann biciklit vásárolt és Rozsnyón 800 koronáért civilruhát szerzett Klein részére, akivel együtt foly­tatták az utat a magyar határ felé. Fried- maunt ma délelőtt Krasznahorkavóralján a csendőrök letartóztatták és beszállították a nagyrőcsei fogházba. Friedmann tagadja, hogy Kleínnel együtt szökött volna meg. A vizsgálat folyik ellene.

Next

/
Oldalképek
Tartalom