Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)

1935-08-28 / 196. (3748.) szám

A kassai püspöki hivatal Semsén is beszüntette a magyarnyelvű katolikus istentiszteleteket A magyar hívek ragaszkodnak anyanyelvükhöz s memorandumban kérték a sérelem orvoslását Kegyvesztettségről ezó eincfi. Mussolini nem ejtette el fiatal barátját, aki vele együtt mar­góit a feketeingesek élén Róma elfoglalásakor. Nem ejtette el a páratlanul tehetséges fiatal­embert, aki kénytelen volt tizenhárom évvel ezelőtt, huszonötéves korában szakállt növesz­teni, nehogy észrevegye a közönség, hogy mi­lyen gyerekember került Olaszország egyik legfontosabb hivatalának élére. A párisi utazás és az ottani tárgyalások azt mutatják, hogy Balbo váratlanul ismét bekapcsolódott az európai nagypolitikába és megjelent azon az arénán, amelyen a közel jövőben nagy tetteket kell véghezvinni^. Anglia megerősíti pozícióit a Földközi tengeren London, augusztus 27. Hivatalos jelentés szerint a maltai angol helyőrséget tetemesen megerősítik. A katonák létszámát háromezer- négyszázra emelik és a tüzérséget hat üteggel kiegészítik ki. Az újonnan Máltába vezényelt angol csapatok között légelháritó osztagok is vannak. Az Ormonde nevű űrhajót néhány héttel ezelőtt a perzsa öbölbe veszényelték. Rém a, augusztus 27. A hadgyakorlatok területére összehívott olasz minisztertanácsot szerdán délután négy órakor tartják meg. Az általános vélemény szerint a miniszterek rendkívül fontos kérdésekben akarnak dön­teni, igy elsősorban kényes pénzügyi kérdé­sekben, amelyektől az afrikai hadjárat sorsa függ. A római diplomaták megfigyelése szerint a római külügyminisztériumban fontos okirato­kat készítenek elő a genfi tanácsülésre s nem lehetetlen, hogy Olaszország Abesszínia kizá­rását kéri a népszövetségből, mert az afrikai ország nem tett eleget kötelezettségeinek. A Paris Midi értesülése szerint a bozeni hadgyakorlatokkal kapcsolatban Mussolini szükség esetén ki fogja adni a parancsot, hogy az ország különböző helyein összponto­sított 300.000 katonát ugyancsak a hadgyakor­latok színhelyére vessék. Ebben az esetben a Brenner alatt 800.000 katona vesz részt a ma­nővereken. Ugyanaz az újság azt állítja, hogy Mussolini a közeljövőben három újabb év­folyam mozgósítását rendeli el. A franciáit előkészítik a genfi konferenciát Páris, augusztus 27. A holnapi minisztertanács elsősorban az olasz-abessziniai konfliktus prob­70 — Ez volt az első kedvező vallomás a vád­lott javára és ugyancsak ügyes sakkhuzás volt. A gondosan felépített vád egyszeriben úgy meg­ingott, mint a kártyavár. Ámde hátra volt még annak a tisztázása, hogy miképpen folyt le Rem- pington és Creeck találkozása s mi történt ket­tejük között a közbeeső két és fél óra lefolyá­sa alatt azon a szörnyű, ködös estén. — Matthew Rempington különös orrhanggal beszélt s kiejtésében volt valami idegenszerü. A legnagyobb nyugalommal tagadta mindazt, amit Mrs. Creeck múltjáról mondott, kijelentette, hogy soha életében nem hívták Barkernek és so­ha nem vett részt semmiféle gyilkosságban, vagy egyéb bűnügyben. —- De hiszen, okvetlenül kellett ismernie Cree- cket, — különben hogyan irt volna neki? — vetette fel a kérdést az elnök. — Bocsánatot kérek, elnök ur, én tudomásom szerint soha életemben nem láttam Creecket, még kevésbbé írhattam neki levelet. — Sohasem irt volna neki? — kérdezte az el­nök rosszalóan. •— Ez meglehetősen merész ki­jelentés, hiszen itt fekszik előttem két levele is. — Elnök ur, — felelte nyugodtan a vádlott, — esküszöm, hogy nem írtam azokat a levele­ket. Egészen bizonyos, hogy nem is hasonlítanak az én írásomhoz. — Ezt nagyon könnyen megtudhatjuk, — szólt közbe Sir Arthur Inglewood, egy kis cso­magot adva át az elnöknek. — Itt van a véden­cem néhány levele, amiket megérkezése óta irt. Egyiket-másikat szemem láttára, jelenlétemben irta. Amint Sir Arthur Inglewood mondta, valóban könnyű volt meggyőződni* arról, hogy azonos-e a két irás és a vádlott az elnök kívánságára ott A hajó most utasítást kapott, hogy térjen visz- sza és fusson be a máltai kikötőbe. Hindu kémek Abesszíniában Massauábél érkezett jelentés szerint az olasz hatóságok tizenöt hindut, akik angol államipolgárok, letartóztattak. A hinduk állító­lag kémkedtek s ezenkívül azt tanácsolták az addis abdbai kereskedőknek, hogy ne küldje­nek többé árut az olasz csapatoknak. A Daily Telegiraph értesülése szerint az addis abébai belga követség arra kérte kor­mányát, hogy küldjön a követség védelmére katonai őrséget az abessziniai fővárosba. Védekezés Angliában a légi támadások ellen London, augusztus 27. A belügyminiszté­rium ma utasította Anglia városainak helyi hatóságait, hogy minden város tartson gya­korlatot a légi támadások elhárítására. Ezen­kívül a városok instrukciót kaptak, hogy mi­ként kell viselkedni a légi támadás esetén. A pontos előírásokat valamennyi angol város­ban be kell tartani. lémájával foglalkozik. Laval külügyminiszter és miniszterelnök beszámol a kudarcot vallott pá­risi háromhatalmi konferencia eredményéről és a további diplomáciai lépésekről. Laval ma délelőtt fogadta Cerruti párisi olasz nagykövetet, majd délután Clerk angol nagy­követ jelent meg a miniszterelnöknél, aki igy pontos értesüléseket szerzett az angol-olasz vi­szonyról és a holnapi minisztertanácson beszá­molhat tapasztalatairól. A minisztertanács dönt abban is, hogy milyen álláspontot képvisel Franciaország a szeptember 4-én kezdődő genfi tanácsülésen. Balbo még Parisban van Páris, augusztus 27. A délelőtti jelentéssel el­lentétben kitűnt, hogy Balbo még mindig Páris- ban tartózkodik. A Havas-ügynökség munka­társának nem sikerült megállapítani, hogy mivel töltötte az olasz államférfin mai napját. A pá­risi esti lapok szerint Balbot fontos politikai tárgyalások tartották vissza. a francia főváros­ban, Az sem lehetetlen, hogy Balbo nem repülő­géppel, hanem vonattal utazik vissza Rómába* EBQB nyomban leirt egy iv papírra néhány sort, az aláírással együtt. A bíróság tagjainak meglepő­déséből mindenki láthatta, hogy a két leírás tá­volról sem hasonlít egymáshoz. — Ezzel a ténnyel azután egy újabb, nagyobb rejtély bukkant elő. Ki lehetett az, akivel Wil- liam Creeck a Fenchurch-uti vasútállomáson ta­lálkozott? A vádlott megnyugtató módon szá­molt be Angliába érkezése óta minden lépéséről. — Barátom yachtján, a Csarszkoje Szelőn ér­keztem meg Angliába, — mondotta, — s ami­kor a Themze torkolatához értünk, oly rette­netes sürü köd volt, hogy huszonnégy óra hosz- szat kellett várakoznunk, mielőtt kiköthettünk. Barátom, egy orosz kereskedő, egyáltalán nem akart kikötni, annyira félt a ködtől. Mihelyt partra szálltam, tovább is indult Madeira felé. — Éppen december tizedikén szálltam partra s az első vonattal a fővárosba utaztam. Mikor a csomagjaimat berakták egy bérkocsiba, elin­dultam az étterem felé, mert nagyon át voltam fázva és szerettem volna inni egy pohár meleg teát. Véletlenül az egyik váróterembe nyitottam be, ahol megszólított egy kopottas öltözetű alak s valami megható elbeszélésbe kezdett. Elpana­szolta, hogy megvénült, megrokkant katona, aki Délafrikában vitézül harcolt a hazáért s mégis az a sorsa, hogy nyomorogni hagyják, éhen veszni és senki sem törődik vele. Arra kért, hogy menjek vele a lakására és győződjem meg személyesen róla, hogy milyen szánalmas hely­zetben sínylődik feleségével és három gyermeké­vel. — Elnök ur, — folytatta emelkedett hangon, — ez történt velem hazámba való visszatéré­sem első napján. Dúsgazdagon jöttem haza s mindjárt ilyen szomorú dolgot kellett hallanom. Azonban üzletember vagyok, aki nem szokott Kassa, augusztus 27. (Kassai szerkesztősé­günktől.) A kassai római katolikus püspöki hi­vatal tavaly óta rendszeresen folytatja a kas­sai és a szepsi járások vegyes lakossággal bíró községeiben a magyarnyelvű templomi isten­tiszteletek beszüntetését, amivel a legtöbb he­lyen a magyar hívek elkeseredését váltja ki. Erre a legkiáltóibb példát Saea- község esete szolgáltatta tavaly, ahol a magyar hiivek elke­seredése még máig sem ült el. Legutóbbi ilyen intézkedése a püspöki hivatalnak a Kassával szomszédos Semse községben állította be a magyar­nyelvű templomi istentiszteleteket és ugyan­csak fölkorbácsolta ezzel a vegyeslakosságu község nyugalmát. Semsén ugyanis eddig a község lakosságának megfelelően szlovák- és magyarnyelvű istentiszteleteket tartottak és tizenhét esztendőn keresztül sohasem volt semmi ellentét emiatt a lakosság körében. A község Jászóujfalu leányegyházai közé tarto­zik s a lakosságnak ezt a példás egyetértését a tavaly elhunyt jászóujfalusi plébános, Zse- linszky János érdeméül tudták be. Az uj plé­bános kinevezése azonban, úgy látszik, uj érát hozott, amelynek érezhető jeleként követ­kezett be a semsei magyarnyelvű istentisztele­tek beszüntetése. A semsei katolikus plébánia kegyura, Semsey László földbirtokos tiltakozását je­lentette be az intézkedés ellen, de ez sem használt, pedig az érvényes jogsza­bályok szerint a kegyuir beleegyezése nélkül semmiféle változtatást nem lehet keresztül­vinni az egyházközség életében. ' A semsei katolikus magyar hívők a közel­múlt hetekben memorandummal fordultak a kassai püspöki hivatalhoz s abban azt kérték, hogy ■­álHtsák vissza templomi istentiszteleteik rendjében az eddigi gyakorlatot, vagyis a srlováknyelvü istentiszteletek mel­adni a látszatra. Hozzácsatlakoztam ehhez az emberhez s kikerültünk a sürü ködben az uccára. Azt sem tudtam, hogy merre járunk. Az embe­rem szótlanul jött velem. — Hirtelen észbekapva, kérdeztem tőle egyet - mást, mire hamarosan rájöttem, hogy az isme­retlen ember alighanem tőrbe akar csalni s mi­után belátta, hogy egy pennyt sem kaphat tő­lem, egyszerűen faképnél hagyott, hogy bizto­sabb palit keressen. — Sötét és elhagyatott hely volt az, ahol ma­gamra maradtam. Nem volt közelben sem bér­kocsi, sem omnibusz. Vissza akartam jutni az állomáshoz, de még elhagyatottabb és sötétebb tájra kerültem. Igen rossz hangulatban baran­goltam tovább. Nem csodálom, hogy az ismeret­len uccákon való kóválygásom közben két és fél óra eltelt. Egyáltalán azon csodálkozom, hogy miután egy rendőr útbaigazított, egyáltalán megtaláltam aznap éjjel az állomást. — De hát akkor mivel magyarázza azt, hogy Creeck mégis tudott minden lépéséről? Honnan tudhatta Creeck, hogy ön éppen azon a napon fog Angliába utazni? Honnan származnak ezek szerint ezek a levelek? — kérdezte az elnök. —• Sem erről, sem a többi kérdésről nem tudok semmiféle magyarázatot adni, elnök ur, — fe­lelte nyugodtan a vádlott. Bebizonyítottam ön­nek, hogy én nem írhattam azokat a leveleket, ugy-e? S azt az embert... izé ... Creecknek hívják? .. . nem is ölhettem meg ... — Meg tudná-e mondani, hogy itt, esetleg a külföldön, ki tudott a szándékairól s főleg ki tudhatta érkezése napját előre? — Vladivosztokban alkalmazottaim minden­esetre tudtak az elutazásomról, de egyiküktől sem származhattak ezek a levelek, mert egyikük sem tud angolul egy árva szót sem. — Eszerint semmiképpen sem tud világossá­got deríteni ezeknek a titokzatos leveleknek származására. Nem tud semmi közelebbi adatot, amellyel segítségére lehetne a rendőrségnek, hogy kinyomozza a rejtélyes esetet? — Az eset éppen olyan rejtélyes nekem is, akár csak önnek, vagy a rendőrségnek. — Természetesen felmentették a vádlottat, nem lévén semmi ok arra, hogy tovább folytas­sák az eljárást, mleynek folyamán teljes bízó-, lett a magyar istentiszteleteket ifi. A memo­randum, amelyet hetvennyolc semsei magyar katolikus hivő irt alá, indokolásában kifejti, hogy a semsei magyar hívők az államfordulat után tizenhét esztendőn keresztül magyarnyelvű istentiszteleteken vet­tek részt, részükre magyar istentiszteleteket tartottak,_ amivel a gyakorlatban elismerést nyert az, hogy az egyházi hatóságok Semsén magyar hívő­ket, magyar családokat ismernek és elis­mernek, akiknek hitéleti szükségletei eh ez képest a sa­ját anyanyelvükön nyertek kielégítést. A magyar híveknek, magyar családoknak létszámában semmiféle jelentős változás be nem állott, a magyar istentiszteletek iránti igény nem csökkent és ha elismerte az egyházi hatóság a magyarnyelvű istentiszteletek szükségét eddig, akkor semmi ok és semmi alap nincs arra, hogy ne ismerje azt el ezután is. Ezen a nyomon haladva, a magyar istentiszte­leteket beszüntető intézkedésben az egyházi hatóságok által tizenhét éven keresztül elis­mert jogigényük sérelmét látják a semsei hí­vők és annak orvoslásáért folyamodnak. A püspöki hivatal eddig még nem válaszolt a memorandumra, ami a semsei magyar hívek körében egyre fokozódó elkeseredésre ad okot. Kitoloncolták Romániából a Völkischer Beobachter tudósitóját Bukarest, augusztus 27. A Völikisdher Beobachter bukaresti tudósítója, Weber Fri­gyes, vasárnap Kisenevben a nemzeti keresztény védelmi liga ülésén akart résxtvenni. Amint a szállót elhagyta, hogy a gyűlés színhelyére men­jen, a rendőrség letartóztatta, majd nyomban a határra toloncolta. nyossággal igazolódott .védekezésének két sark­pontja, nevezetesen, hogy a kérdéses leveleket nem ő irta s azt az embert, akit ő állítólag de­cember tizedikén meggyilkolt, két szavahihető tanú is látta december tizenhatodikán. XXXvn. FEJEZET. A vakmerő ötlet. Bürke kis ideig szüntet tartott, a társaság tag­jai élénken vitatkozni kezdtek. Sir Alfréd Din- ningham felkiáltott: — Igen, ez volt pályafutásom legnagyobb rej­télye. Ki lehetett az a titokzatos idegen, az a levélíró, aki Creecket előre értesítette a millio­mos Londonba érkezéséről? — Igen, ezen a kérdésen hiúsult meg akko­riban Sir Alfréd munkája, — helyeselt Bürke. — és ez okozta nekem is abban a pillanatban a legnagyobb nehézségeket. Mert szedjük össze pontokba, hogy miről volt biztos tudomásom a Fenchurch-streeti aktacsomag áttanulmányozása után. 1. Az az ember, aki 1914 januárjában a lon­doni bíróság előtt a vádlottak padján ült, azo­nos volt Abdullah Khargi herceggel. Erről az' ujjlenyomatok tanúskodtak, Richard Froblsher ismételt kérdezősködésenire is ezt állapította meg. ő pedig nem tévedhetett. A daktiloszkopia csalhatatlan. 2. Az az ember, aki William Creeck meggyil­kolásának vádjával terhelten állott a bíróság előtt, Matthew Rempington nevet viselt. 3. Kétségtelen azonban az is, hogy a két le­vél, amely a tárgyaláson szerepelt, Matthew Rempington levele volt. 4. Már pedig a vádlott kezeirása nem egye­zed meg a levél kézírásával. Alaposan megvizs­gáltuk Froblsherrel a két kézírást, s ő megál­lapította, hogy lényegében teljesen eltérő Írá­sok. — A négy megállapítás után teljesen tanács­talan voltam. De egyet biztosra vehettem. És ez az a meggyőződésem volt, hogy az egész bűn­ügy kulcsa abban az iráspróbában van, amelyet az állítólagos Matthew Rempington a londoni eskiidtbiróság előtt tett. (folytatása következik.) A bozeni olasz minisztertanács programja A KODHAlASZ AISZ SOBEFF BygSWGYS REGÉNYE

Next

/
Oldalképek
Tartalom