Prágai Magyar Hirlap, 1935. augusztus (14. évfolyam, 174-199 / 3726-3751. szám)
1935-08-27 / 195. (3747.) szám
XIV. évf. 195. (3747) szám • Kedd ® 1935 augusztus 27 Előfizetési ár:-évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága 11., Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldrei évente 450, SzlovenSzkÓÍ és rUSZÍ7lSzkÓÍ fflClgUCirság alicel2, IL emelet O Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • ^ Prága II., Panská ulice 12, HL emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napliCLpjCl • • TELEFONj 303-11. ® « Egyes sxám ára 1.20 Ktf vasárnap 2.— Kf. 8ÜRGÖNYCIM HiRLRP, PRflHÜ A pozsonyi minlavásár London, augusztus 26. A Daily Mail munkatársa beszélgetést folytatott Mussolini olasz miniszterelnökkel, aki rendkívül fontos kijelentéseket tett az angol közvélemény számára. — Olaszország nem fújhat takaródét, — mondotta. — Ha a római kormány megváltoztatná álláspontját, akkor a Keletafrikában levő kétszázezer olasz fegyver magától működni kezdene. Ha Genf szankciókat határoz el Olaszország ellen, Olaszország azonnal kilép a népszövetségből. Aki szankciókra gondol, annak számolnia kell azzal, hogy a teljes olasz nép fegyveres ellenállásával találkozik, óva intem a népszövetséget attól, hogy egy gyarmati hadjáratot európai konfliktussá változtasson, amelynek borzalmas következményeiért a népszövetség viselné a felelősséget. Olaszország valamennyi szárazföldi, vizi és légi haderejével el- lentállna, ha a népszövetség szankciókat határozna el, blokád alá venné az olasz kikötőket és bezáratná a Szuezi csatornát. Francia - olasz antant — Genfbe bizottságot küldök, amely majd le- j szögezi az olasz álláspontot. Bejelentéseit ok-! iratokkal és fényképekkel támasztja alá. Ha! kell, egész láda könyvet küldök a népszövetséghez, hogy bebizonyítsam, hogy az abessziniaiak barbárok és nem szüntették meg a rabszolgaságot. Nem ajánlom a népszövetségnek, hogy | ugyanúgy bánjék Olaszországgal, mint Abesszi- i niával. Arra a kérdésre, vájjon igaz-e, hogy Olasz- j ország valamennyi vitás kérdésben megegyezett: Franciaországgal és a tuniszi ügyben sincs el- ! lentét a két ország között, Mussolini azt válaszolta, hogy a január 7-i francia-olasz szerződésben tényleg kiküszöbölték az olasz-francia viszonyból a konfliktus csiráit és Páris szabadkezet biztosiíott Rómának Keletafrikában* A népsiöwetség presztízse — Lehetséges, — folytatta Mussolini, — hogy az olasz-abessziniai konfliktus tárgyalásánál Genfben szóbakeriil a teljes gyarmati kérdés és a problémát olyanképpen oldják meg, amint az valamennyi müveit állam érdekében áll. Egyes államokat igazságtalanul visszatartottak attól, hogy vagyont szerezzen. Senkit sem lephet meg, ha Olaszország nem adja oda magát a népszövetség presztízse megmentésének, ama népszövetségnek, amely nem tudta megakadályozni Japán betörését Kínába vagy a délamerikai háborút. — Amint Abesszínia megnyílik az olasz gyarmatosítás számára, Olaszország valamennyi gyarmati kívánságát maradék nélkül teljesítették. — Az aduai seb, amelyet Olaszország testén ejtettek, még nem hegedt be és negyven évig fájt az olasz népnek. Most egyszer s mindenkorra meg kell gyógyítani, „I komoly háború terepe" Bozen, augusztus 26. Baistocci, a hadügyminisztérium államtitkára, ismertette az újságírókkal a délíiroli hadgyakorlatok céljait, A főfeladat az, hogy a valóságot minél jobban megközelítsék, a gyakorlatok és a csapatok megbirkózzanak a legnagyobb nehézségekkel. Az Alpesek vidékén használható motorizált haderők kipróbálásáról van szó, A terep ugyanaz, amelyen az olasz katonáknak a komoly háború esetén küzdeniük kellene. A hadsereget moto- zálni kellett, mert a modern háború főfeladata a gyorsaság. Olaszország bekapcsolta hadi technikájába a legmodernebb találmányokat és szállítási eszközei a legújabbak. 1935 döntő évet jelent a fasizmus és az olasz hadsereg szempontjából. Mussolini Bozenből rendkívüli minisztertanfesot kivett iisie Bozen, augusztus 26. Mussolini miniszterei- j nők ma délben Bozenbe érkezett. Mint ismeretes, a duce résztvesz a brennervidéki nagy olasz hadgyakorlatokon. Általános meglepetést keltett, hogy Mussolini kedden estére váratlanul rendkívüli miniszter- tanácsot hivott össze Bozenből. Beavatott körök szerint ezen a minisztertanácson rendkívül fontos kérdésekben döntenek az olasz miniszterek. A duce mintegy feleletül szánta a rendkívüli minisztertanácsot a napokkal ezelőtt megtartott angol minisztertanácsra és az európai közvélemény ugyanolyan érdeklődéssel várhatja eredményét, mint várta a londoni határozatokat. Edén képviseli Angliát a genfi tanácsülésen London, augusztus 26. A népszövetségi tanács szeptember negyedikén kezdődő ülésszakán Nagybritanniát Edén miniszter fogja képviselni, mig Sir Sámuel Hoare külügyminiszter csupán a szeptember 14-én megnyíló népszövetségi közgyűlés néhány ülésén vesz részt. (sp) Prága, augusztus 26. Ügyes gondolat volt a pozsonyi mintavásár rendezőitől, hogy a vasárnapi megnyitás alkalmával a vásár jelentőségét a Duna és elsősorban a csehszlovák—'magyar kereskedelmi szerződés jelentőségére hangolták fel. Najman kereskedelemügyi miniszter abban a kellemes helyzetben volt, hogy kedvezőbb magyar—'csehszlovák kereskedelmi keretszerződést jelenthetett be s Stodola Kornél szinte patétikus szavakkal méltatta a Dunát, s a délfelé irányuló kivitel fontosságát. „Árucserével jutunk el a népek közeledéséhez", hangoztatta, s mintha e kellemes szavak a Duna másik partján fekvő országhoz adresszálódtak volna. — Mi csak örülni tudunk, ha a pozsonyi mintavásár ennyire ismeri rendeltetését, s tudatában van annak, hogy a köztársaság délnyugati csücskén fekvő szlovenszkói főváros prosperitása kereskedelempolitikailag elsősorban attól függ, mennyire tudja kihasználni pompás fekvését a Duna partján és mennyire tudja megteremteni a kapcsolatot egyrészt a fejlett csehszlovák ipar, másrészt Magyarország és Ausztria között. A város szép jövő előtt áll. A sok építkezés, az uj gyárak, a Carlton környékén néha szinte a túlzásig gomolygó kereskedelmi élet, a Manderla-ház, a vasúti forgalom, az előreugró lakossági statisztikák szimbólumai a fejlődésnek és éppen a nyáron beszéltem egy büszke prespurgival, aki kijelentette, hogy szülővárosa husz-harminc év múlva túlszárnyalja Brünnt s a köztársaság második városává nő. Évekkel ezelőtt sokat beszéltek számos nagy északcsehországi ipari vállalat terveiről, amelyek amolyan fiókgyárakat óhajtottak létesíteni Pozsonyban s működésűk központját lassan- lassan a Duna partjára áthelyezni, mert a nemzetközi s egész Középeurópát átszelő folyam közelsége óriási megtakarítást jelent fuvardíjakban, gyorsaságban, nyersanyagellátásban s a munkásviszonyok sokkal kedvezőbbek a délszlovenszkói Kánaánban, ahol olcsó az élet, mint a rideg Északcsehországban. A köztársaság két nagy kivezető csatornája északon az Elba, amely a csehországi árut Hamburgon át juttatja a világba, délen a Duna, amely egyrészt fölér Németország szivéig, sőt, ha Hitler elkészíti a tervezett Duna—Rajna-csatornát, Svájcig, Franciaországig, Hollandiáig, — másrészt végigöntözi Délkeleteurópa pompás piacvidékeit, s Brailán át elviszi az árut Odesz- száig, Egyiptomig, Ázsiáig. A köztársaság hatalmas ipara egyetlen ponton veti magát a Dunára.: Pozsonyon keresztül. A város érzi, tudja, hogy gazdagságát jelenti a szabad Duna. s ezért nem csodálkozhatunk, ha a vásár megnyitásakor szinte a fiúi szeretet és tisztelet hangján beszéltek az öreg Iszterről. -— De mi haszna, ha a szabad Dunát elzárják ? Ha láthatatlan politikai falak emelkednek az áruval telt hajók elé ? Az elmúlt héten tartották meg a reichen- bergi mintavásárt, s az északcsehországi ipar gócpontjában az iparosok és a gyárosok felhasználták az alkalmat, hogy szinte kétségbeesetten szóljanak a kivitel korlátjairól, a falakról, amelyekbe mindenfelé ütköznek. Valaminek történnie kell, mondották, mert megáll a munka. A délvidéken optimistább hangokat hallottunk Pozsonyban, igaz, ott nem az érdekeltek, hanem a hivatalosak beszéltek, de az, amit mondottak,. az érdekelteket is kielégítheti* Meg-, nyitni a Dunát. Kereskedelmi forgalmat Magyarországgal. Kibékülni, megértő lélekkel bánni egymással. Az északcsehországi ipar tervei egyelőre tervek maradtak, a gyárak nem épültek fel Pozsonyban, a városban nehezen születik meg a beharangozott fényes jövő. Miért ? Mert közben megszakadtak a kereskedelmi szerződések, az autarkia megkezdte rémuralmát, s feleslegesnek látszott Pozsonyba letelepedni, ha úgysem szállítható sehová áru. A pozsonyi mintavásár tegnapi megnyitásán elhangzott beszédek sorai közül kicseng a vágy és a valóság : a város szabad Dunát akar. Érzi, hogy e dunai vásároknak elsősorban akkor van létjogosultságuk, ha a szomszédos népek eljönnek vásárolni Pozsonyba. Egy kis felhívás, egy kis közeledés, egy kis jószándék volt a megnyitó beszédekben, igy is van rendjén, hiszen a dunai vásár, ha csak a nagyszombatiak,] nyitraiak, érsekujváriak és komáromiak jönnek vásárolni, aligha emelkedhet országos vagy világjelentőségre. Najman miniszter pontosan tudta, mit tesz, amikor elsősorban a Magyarországgal való kereskedelmi kibékülés szükségességét hangoztatta a szlovenszkói ipar, kereskedelem s vele kapcsolatban a mezőgazdaság, egész Szlo- venszkó édekében. A vásár rendeltetése, hogy összekötő kapocs maradjon a szlovenszkói és a magyarországi gazdasági élet között. ♦ Mennyire kellemetlen, hogy az egyik miniszter szép pozsonyi szavait lerontják a másik miniszter eperjesi szavai. Najman kereskedelemügyi miniszter a szlovenszkói lakosság prosperitása, mondhatnék békéje és megélhetése érdekében a közeledés hídjait óhajtja felépíteni Magyarország felé, s boldogan állapítja meg hogy a helyzet javult, az atmoszféra jobb, — Machnik nemzetvédelmi miniszter, aki egyenesen a mi- javai Feldherrnhügelről jött, minden közvetlen apropos nélkül szigorúan megjegyzést tesz a szomszédokról. Mi adott erre okot ? Kinek felelt a hadügyminiszter Eperjesen ? Vagy csak úgy általánosságban szükségesnek tartotta ezt az erélyes gesztust ?. Lehetetlen egyszerre két lovon lovagolni : Pozsonyban mézédesen békejobbot nyújtani és Szlovenszkó életérdekének nevezni a békés megértést a szomszédokkal, Eperjesen a kardra ütni. A közelmúltban Magyarországon senki sem adott okot a fenyegetésre, reméljük tehát, ezt az országot nem sorolta a hadügyminiszter azok közé, amelyek nem akarják a békét. Dehogy is nem akarja ! De fontos, hogy úgy beszéljenek vele. mint Pozsonyban s nem úgy, mint Eperjesen. fce,*len(é,e £ giaüütíICSf világháborút Jeteit mik Ha Anglia elzárja a Szuezi csatornát. Olaszország hadat issei — A nép* szövetséget terheli a felelőség, ha a gyarmati hadjárat viláibáhcravá fajul Róma mindenben megegyezett Pár is sál
